Somogyi Hírlap, 2013. július (24. évfolyam, 151-177. szám)
2013-07-19 / 167. szám
4 MEGYEI KORKÉP 2013. JÚLIUS 19., PÉNTEK S® Két műhely kézműves remekei gyerekosztályáért vajdahunyad vára Noé Kornélia és Ficzere Mátyás a rangos kézművesklubban jótékonyság A péntekre virradóan befejeződött diszkó bevétele épp úgy a siófoki kórház gyermekosztályát gyarapítja, mint a csütörtök délutáni jótékonysági strandfoci- kupáé. Előbb a siófoki Nagystrand homokos pályáján a lemezlovasok válogatott gárdája, a siófoki önkormányzat csapata, valamint a médiaszemélyiségek együttese volt a magyar strandfutball-váloga- tott ellenfele egy villámtorna keretében. Este a siófoki éjszakában igen közkedvelt Bulihajón folytatódott a program, a lemezlovasok.ezúttal már hivatásukat gyakorolták, amikor a szórakoztató egység két szintjén is várták a bulizókat. A belépőjegyek ára teljes egészében a siófoki kórház gyermekosztályát gyarapítja. A jótékonysági nap megszervezőinek az volt a célja, hogy a Ba- laton-parti gyógyintézmény- be kerülő kis betegek kórházi napjai könnyebben teljenek, az intézmény dolgozói pedig még hatékonyabb gyógyító munkát végezhessenek. ■ F. I. Németül tanultak forintjában a mérői diákok utazás a kaposmérői Hunyadi János Általános Iskola és Művészeti Központ 15, német nyelvet első idegen nyelvként tanuló diákja Ausztria Karintia tartományában tanulmányi kiránduláson vett részt. Hanzel Ágnes és Dénesné Szak Andrea német nyelvtanárok kíséretében a kaposmérői tanulók egy hetet töltöttek Obervellachban, az Alpok lábánál fekvő festői kisvárosban. A diákok délelőttönként a helyi általános iskolában német nyelvórákon vettek részt. Ezt követte a csoportos kommunikációs gyakorlat, melynek során a gyerekek feladatlapokon szereplő kérdéseket oldották meg a helyi lakosok segítségével. Aztán a kis csapatot minden délután a közelben fekvő látnivalók várták. kicsinyített mását láthatták. A lelkes diáksereg rengeteg élménnyel gazdagodva tért haza Kaposmérőbe. ■ [ Két somogyi alkotó pályázatát is elismerte a Magyar Kézműves Remek idei zsűrije. Az elismerést a minap vette át Noé Kornélia hímes- tojás- és mézeskalács-készítő és Ficzere Mátyás keramikus népi iparművész. Balassa Tamás A hetesi és a kaposvári kézműves nem ismerte egymást a díj átadása előtt, közös vonatozásuk | alatt azonban hamar kiderült, sok bennük a hasonlóság. Ezt igazolta párhuzamos interjúnk is. Melyet külön képzeltünk el, a tartalmak mégis számos ponton összekapaszkodtak. Annak ellenére, hogy az eltérés sem kevés közöttük: Noé Kornélia törékeny tojásokat és míves mézeskalácsokat készít, míg Ficzere Mátyás férfikézből is igen erőset igénylő, nagyméretű - és persze szintén múlékony - kerámiákkal dolgozik. Kézfogása szabályosan kinizsi pálos.- Fehér agyagból ilyen méretűt nemigen készít más - lapozgat az életművét slágvortok- ban bemutató házi albumban. - De azt a német agyagot sem sokan használják, amit általában megkorongozok. Kevés vízzel és agyagpéppel, apránként haladva lehet vele dolgozni. Hibátlanul csak kevesen képesek rá. Ficzere Mátyástól, lássuk be, távol áll az álszerénység, de csaknem fél évszázados életút- tal a háta mögött hogy is láthatná a szakmát és benne magát, mint reálisan. Az Agórát ajánlja a beszélgetés helyszínéül, ahol [ nemrég nyílt csoportos tárlat Be- ne János festőművész zselickisla- ki alkotótelepén készült művekből. Hálával említi alkotótársait, és a fiatalokat-amatőröket is felkaroló légkört. Kiemeli a kereskedelmi és iparkamara támogatását, nemrég csatlakozott a megyei szervezethez. Az országos kamara a „kézműves remek” pályázat gazdája. Míg 2002-ben 27 aspiráns közül 14 kapta meg a címet, addig idén már 132 közül harminckilenc. Az eredetiség mellett a nemzeti kultúrát őrző hagyományhűséget, a minőséget és a turisztikai értéket is mérlegelték az ítészek. A két somogyi alkotó két generációt képvisel, de azonos benFiczere Mátyás keramikus népi iparművész és a fali tányér: nagy falat... Noé Kornélia a mézeskalács-készítésben is keresi az új kihívásokat nük, hogy a véletlen is közrejátszott imádott hobbijuk, szakmájuk meglelésében. Ficzere Mátyás életében a véletlen a pécsi iparművészeti gimnáziumban jött el. Kiváló tanárai, köztük Rétfalvi Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész terelte a kézművesség felé. Pedig régész-restaurátor akart lenni, tizenkét nyelven beszélő és hatalmas házi könyvtárat ösz- szegyűjtő édesapjának késztetése nyomán. Életműve, s belőle az Agórában látható finom grafika és két neo habán falitányér a bizonyság, mesterei nem tévedtek, amikor a korong mellett marasztalták.- Ezerkétszáz fokon dől el minden - meséli az égetésről, amikor az agyag cseréppé válik. E közben széles tenyerén egyensúlyozza az egyik kék-fehérben pompázó csodát. Erő, rutin, szakismeret, sorolja a nélkülözhetetlen készségeket. Mondandójából látszik, tudása napestig érdekes előadás lehetne, a példás hitű anabaptista habánokról, az átörökítendő kárpát-medencei tárgykultúráról, s legújabbi tervéről, a zo- diákus jegyek megformázásáról. Noé Kornélia kézművessége nem, de ismertsége újabb keletű. Szinte berobbant a köztudatba, amikor 2009-ben, egy évvel a tojásfestés tudatos gyakorlása után megkapta a kimagasló értékű Gránátalma-díjat. Keramikus ő is, tojásfestéssel és mézeskalács-készítéssel csak édesanyaként foglalkozott, gombostűfejes kezdetlegességgel évekig. Mígnem, itt a véletlenszerűség, egy osztálykirándulás kísé- rőjeként a zengővárkonyi tojásmúzeumban látottak megbabonázták. Megvette első gicáját. Jóformán le sem tette azóta.- Szerencsés vagyok, mert hajnali négykor kipattan a szemem, és egy kávé után nyomban munkához láthatok - mondja. Kezdetben a hetesi utcákon talpalt libatojásért, majd az első nagyobb, háromszázas tételt egy boldogasszonyfai telepről szerezte be a „szerdai lámpázás” után. Néhány napja volt rá, hogy az ecetes mosdatást követően kifújja, s klóros vízben átmossa őket. A kompresszoros készséget, és számos segédeszközt maga fejlesztette ki a tevékenységhez.- Improvizáció? Csak az! - vágja rá, amint a díszítésről faggatom, amivel a „hasonlít, mint két tojás” szólását alaposan átértelmezte. Hiszen nála ritkán van két teljesen azonos mintázat. A beléivódott formák szinte maguktól jönnek, fantáziája szárnyal, s az eredmény akkor a legszebb szerinte, ha nagyon konkrét megrendelés nem kalodázza képzeletét. A kihívásban leli örömét, s mivel álló nap dolgozik, az öröm kitölti az életét. Sokszínű portékákat gyárt, minden árnyalatot a három alapszínből kever ki. „Áttört” mintákat is készít.- A libatojás áll kézre, azon elférek - értékelteti elképzeléseinek motívumgazdagságát-, de fürjjel, penészzöld fácánnal is dolgozom, centis pintytojásaim is vannak. Méhviasszal töltöttem meg őket, fülbevaló lesz belőlük. Strucc- tojásból is gyártok ékességeket, persze feldarabolva... Kornéliának jólesik, ha egy kézműves vásáron a standja mellett elhaladók megtorpannak, és azt a játékosságot-bol- dogságot látja viszont az arcukon, amivel munkáit készítette. Akár tojásokat, akár mézeskalácsokat, melyeket szintúgy háztartási gyakorlatból fejlesztett tökélyre. Bátran, kreatívan.- Miért ne lehetne egy szív fekete? - idézi föl az ez ügyben kétkedő édesanyjának is megadott választ, mutatva a különösen mutatós darabot, melynek nemcsak a színe, de az alakja is formabontó. - Ez a kis piros fonot- tas-tekervényes maradékanyagból készült, „amikor a szívem is belefacsarodik” a munkacíme. Kornélia Facebook-oldala ötezernél több követőt számlál. Mátyásnak se oldala, se számítógépe, még sms-t sem tud küldeni, de 63 évesen nem is akar erre időt pazarolni. A kosfejes székely korsók, a négyfülű bos- nyákok és gigászi kerámiakulacsok után sok még a tennivalója, az eredményt a gyűjtők közül is egyre többen várják. Mert az idő visszaigazolta, a Ficzere-féle neo habán jó befektetés. A hetesi kézművesportéka is egyre kelendőbb, készítőjük alig tudott munkát mozgósítani a fotózáshoz. Keresik-viszik őket kiállításról kiállításra. A somogyi népművészeti egyesülethez nemrég csatlakozott alkotó a mesterségek budavári ünnepére készül. A csapattól sokat kapott már, szakmai inspiráció mellett lehetőséget a szállításra is. A törékeny cirádásak-habosbabo- sak-hímesek ugyanis egy nagy pakkban helyközi busszal közlekednek. Nyughatatlan alkotójuk addig is formálhatja gondolataiban a következő ötletet... ■ ft»t«hinmlnn. kattan pályáztak, 39-en kapták meg a címet ■ A Vajdahunyad várakupolatermé- ben remekrtárlat Megtanulták egymás elfogadását Balatonlellén a fiatalok toleranciatábor Roma és nem roma szennai, mezőcsokonyai diákok, tanárok pályáztak és nyertek Ez a tábor valóban a toleranciáról szól. Nem elméletben, hanem minden elemében. így vélekedett Krénuszné Tóth Erzsébet, a szennai Fekete László Általános Iskola tanára arról a táborról, amelyet az amerikai nagykövetség szervezett Balatonlellén. A Romák és barátaik angol nyelvi toleranciatáborba a részvételi jogot öt-öt szennai kisdiák és mezőcsokonyai tanuló, valamint tanáraik is elnyerték pályázaton.- Nem beszéltek a táborban a toleranciáról, hanem célirányosan hozzásegítette a gyerekeket ahhoz, hogy személyesen megéljék azt - mondta Krénuszné Tóth Erzsébet. - A gyerekek nagyon jól érezték magukat. Minden délelőtt két foglalkozás volt, melyen különböző, főként amerikai sportokat lehetett kipróbálni, de kézműves- kedhettek is a gyerekek. Mivel az egyik felügyelő vak volt, segítségével a gyerekek megtapasztalhatták ezen fogyatékosság sajátosságait: hogyan számolnak pénzt, miként használják a fehér botot, hogyan kártyáznak, használják a számítógépet, telefont. Megtanulhatták azt is, hogyan segítsük vak társainknak, s miként könnyíti meg a vakvezető kutya gazdája életét. A foglalkozásokat két amerikai, egy horvát és két magyar fiatal vezette. Mindig Szót értettek. Ez volt a célja a tábort szervező amerikai nagykövetségnek a csendes pihenő után következett az angol óra, melynek témája a Vadnyugat volt. Esténként aztán nagy közös programok voltak: kaszinó, kincskeresés, dili-buli, tábortűz, iskolák bemutatkozása, tánctanulás, s az egy hét alatt eljutottunk Tihanyba is. Krénuszné Tóth Erzsébet szerint a tábor egyik előnye, hogy csak 34-en táboroztak, így mindenki mindenkit ismert.- Az egymás jobb megismerését, elfogadását szolgálta, hogy nem voltak állandó csoportok - mondta. - A szobabeosztásnál figyeltek arra, hogy lehetőleg egy iskolából érkezők ne kerüljenek azonos szobába, de más volt az angol csoportok összetétele is. Természetesen a foglalkozásokon résztvevő csoportok is állandóan változtak, mert mindenki oda iratkozott fel, ahová akart. A szervező amerikai nagykövetség szerint az egyhetes tábor fő célja az volt, hogy lehetőséget adjon 11-13 éves roma és nem roma származású fiataloknak és angol szakos tanáraiknak arra, hogy az angol nyelven keresztül megismerhessék az amerikai kultúra változatosságát, és interkulturális tapasztalatokat szerezhessenek. A tábor továbbá egymás elfogadására, valamint különböző sportokra és kézművességre is összpontosított. ■ Márkus K. i
