Somogyi Hírlap, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-09 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 21. szám

2013. JÚNIUS 9., VASÁRNAP 13 MŰVÉSZBEJÁRÓ Könyvhét: minden egymillióért irodalom A 84. Ünnepi Könyvhétre 345 újdonság jelent meg Az idei könyvhét fénypontja a Helikon két kiadványa: Márai Sándor eddig ismeretlen műve és a Weöres Sándor életműsorozat zárókötete Mintegy egymillió forint: körülbelül ennyibe kerül a 84. Ünnepi Könyvhétre megjelent valamennyi új kötet. Új könyvvel jelentke­zett Esterházy Péter, Tóth Krisztina, Térey János, Takács Zsuzsa, emellett is­meretlen Márai-regényt, Weöres-verseket is kézbe ve­hetnek az olvasók. Mézes Gergely * li A könyvhét a kortárs magyar irodalom ünnepe, ráadásul az egyik legnemesebb könyves hagyomány, az írók minden év júniusában kiülnek a Vö­rösmarty térre - és mintegy 80 vidéki település főterére -, olvasókkal találkoznak, dedi­kálnak. Egyetlen év volt csak kivétel: 1957, amikor a forrada­lom leverése után, a bebörtön­zések időszakában senkinek nem volt kedve ünnepelni. Az idén 345 újdonság jelent meg, a központi helyszínen 147 pavi­lonban 220 hazai és határon tú­li kiadó mutatja be kiadványait. Az idei mustra két fénypont­ja a Helikon két kiadványa: az egyik Márai Sándor eddig is­meretlen műve, a Hallgatni akartam, amely az Egy polgár vallomásai harmadik köteté­nek tekinthető, a másik pedig a Weöres Sándor életműsorozat zárókötete, az Elhagyott ver­sek. Ez utóbbiba azokat a szö­vegeket gyűjtötte össze a kiadó és Steinert Ágota irodalomtör­ténész, a sorozat szerkesztője, amelyeket a költőzseni szándé­kosan kihagyott az egybegyűj- tött írásokból, vagy amelyek elkallódtak. Á kötet bemuta­tóján Steinert Ágota - mint a Weöresék egykori barátja - fel­idézte, hogy milyen „fantasz­tikus összevisszaság” uralko­dott egykor a költő-házaspár lakásában, hiszen mindenhol kéziratok hevertek - nemcsak a saját írásaik, hanem más íróké is. A kötetből az olvasók a 100 éve született költőzseni eddig ismeretlen arcát ismerhetik meg: a politikus, a közérzeti és a legszemélyesebb hangvé­telű verseket - mindazokat a szövegeket, amelyeket Weöres költészeti felfogása korábban kitaszított az életműből. És ha már hegycsúcsok: a Magvető Kiadónál megjelent Es­terházy Péter új kötete, amely­nek már a címe is jelzi, rafinált kötetet vehet kezébe az olvasó: Egyszerű történet vessző száz oldal. Persze a könyv korántsem száz oldal, ráadásul a történet sem egyszerű, hiszen egy XVII. században játszódó történelmi regényről van szó, sok-sok uta­lással, ráadásul egyszerre zsáner és annak tükörképe, már-már parodisztikus szöveg. És ha már Magvető, akkor nem lehet szó nélkül elmenni Tóth Krisztina regénye mellett, amely az Ak­várium címet kapta. A főként költőként ismert alkotó az utóbbi több mint harminc év után új ifjúsági kötettel jelentkezett a Csukás István. A Könyvmoly­képző Kiadónál megjelent Be- rosálta rezesbanda című re­gény eredetileg forgatókönyv­nek íródott, ezt a müvet for­málta Katona Ildikó, a kiadó vezetője a szerző kérésére szí­nes, olvasmányos történetté. „A rettenetes Riminyák tanár úr üres osztályterembe érkezik, ugyanis az iskolai rezesbanda években nyergeit át a prózára, a novellák, tárcák, novellaregény után ez az első hagyományos értelemben is regénynek tekint­hető műve, amely az 1950-es évektől az 1980-as évekig mesé­li el egy család történetét. Teszi mindezt egy költő érzékenységé­vel. Akit pedig a történelem érde­kel, annak György Péter kötetét ajánljuk, az esztéta Állatkert Ko- loszváron - Képzlet Erdély cím­mel a Trianon-trauma feldolgo- zatlanságának következményeit és az Erdély-mítoszt kutatja. Nem lehet elmenni szó nél­kül Vörös István, Ferdinandy György, Borbély Szilárd, Halász Margit, Gerlóczy Márton, Ki­flim már a bemutatóra vár lelépett egy lopott busszal. A sofőr helyén Szinyák, a banda­vezér ül! Vezetni nem tud, a ka­land tehát garantált!” - olvas­ható a könyv fülszövegében. Csukás István felidézte, hogy bár a történet már régen a fejé­ben volt, csak akkor írta meg, amikor rendeződött a Mátyás- sy Áron rendezte tévéfilm fi­nanciális háttere. A film a Médiaszolgáltatás-tá- mogató és Vagyonkezelő Alap rály Levente, Csapiár Vilmos, Jókai Anna új kötete mellett sem, ami alapján egyértelmű­en kijelenthető, hogy a prózai kínálat különösen erős az idei könyvhéten. Aki a verseket keres, annak elsőként Takács Zsuzsa, Térey János, Jónás Tamás, Erdős Vi­rág új köteteit, Ágh István és Fodor András összegyűjtött verseit érdemes kézbe vennie. Természetesen az idén is meg­jelentek az olyan áttekintő an­tológiák, mint a Szép versek, ebben mintegy 90 költő műve szerepel, a legfiatalabb nemze­déktől a legidősebbig. Persze a könyvhét egyben (MTVA) pályázatán nyert 119 millió forintból forgott 2012 nyarán Vácott és egy elhagya­tott laktanyában. Az operatőr Herbai Máté, a főbb szerepek­ben Anger Zsolt, Makranczi Zalán, Hevér Gábor, Kocsis Pál, Balogh András, Fesztba- um Béla, Hollósi Frigyes, Hay Anna, Kokics Péter, Radnay Csilla, Ozvald Enikő tűnik fel. Az alkotás elkészült, jelenleg a televíziós bemutatóra várnak. fesztivál is, a mai programo­kat az Oroszlános kútnál Kö­rösi Zoltán szerkesztette, és olyan nagyszerű alkotókkal lehet a színpadon találkozni, mint Ferdinandy György, Sa­jó László, Vörös István, Vathy Zsuzsa, Sárközi Mátyás vagy például az állatidomár, Hubert Géza Wells, akinek memoár­ja jelent meg a könyvhétre. Itt lesz Boldizsár Ildikó, aki az új könyvéről, a Mesekalauzról be­szél majd; ebben az emberi élet jellegzetes helyzeteit példázó meséket gyűjtött össze és lá­tott el magyarázatokkal. Saly Noémi pedig a Semmiből is fi­nomat című kötetét ismerteti. Ebben azokat a trükköket és titkokat eleveníti fel, amelyeket a háziasszonyok nagyanyáink, dédanyáink ínséges időkben alkalmaztak. A mai programot egyébként a Kaláka együttes koncertje zárja, majd az elmúlt év egyik legizgalmasabb vállal­kozása, a Rájátszás - költészet popritmusban című produkció lesz hallható. Ebben magyar pop-rock szcéna legismertebb alakjai és kortárs költők írják át egymás műveit, hogy sláge­reket hozzanak létre, a mostani fellépésen új művek is elhang­zanak. HÍRSÁV Kiosztotta díjait a Szépírók Társasága szálinger Balázs a Köz­társaság című, a Magvető Kiadónál megjelent verses­kötetéért, Oravecz Imre Kali­forniai fürj című, a Jelenkor Kiadó által kiadott regényé­ért, Báthori Csaba az Ellen­mérgek című, a Napkútnál megjelent esszékötetéért kapta a 2013. évi Szépíró díjat. A díjat a szervezet elnöke, Mészáros Sándor, valamint Matyi Dezső, az Alexandra Könyvesház tulaj­donosa adta át. ■ Elindult a POSZT: 150 program Pécsett megkezdődött csütörtökön a 13. Pécsi Országos Színhá­zi Találkozó (POSZT). A több mint százötven programot felvonultató tíznapos feszti­válon a versenyprogramban hat vidéki, négy fővárosi és két határon túli előadás verseng. A látogatókat a versenydarabokon kívül 29 helyszínen 148 úgynevezett off-programra várják. Az érdeklődés nagy, a belépők döntő többsége elfogyott. ■ Berlinben a magyar roma divatstúdió bemutatkozott Berlinben Magyarország első roma divatstúdiója, a Romani De­sign. Szombaton a Textilé Art Berlin nemzetközi vá­sáron tartottak bemutatót, amit ma egy szakmai pre­zentáció követ. A hagyo­mányos roma népviselet modernizálásával új stílust teremtő, 2010-ben alakult stúdió a New Generation Roma Image nevű kollekció 16 női ruhájával, korábbi da­rabokkal és kiegészítőkkel érkezett Berlinbe. ■ Cemy a Műcsarnok új kiállítóhelyén david cerny, az élénk vi­tákat kiváltó cseh képző­művész alkotásaival nyílt meg a Műcsarnok MO el­nevezésű projektgalériája; a Létezés című kiállítás' csütörtöktől látható az épü­let főbejárata melletti dísz­teremben, ahol havi rend­szerességgel meghatározó kortárs külföldi alkotók mutatkoznak be. ■ Új Csukás István-kötet, a Hivatásos gyógyítóinknak, az orvosoknak, tisztelettel és hálával SZERETEM AZ ORVOSOKAT. ___ ___ Örülök, hogy ra dos virág vannak, bí­zom bennük, és hálás vagyok nekik. Nehéz volna összeszámolni, eddigi 46 évem során, gyerekkorom­tól mostanáig hánnyal volt dolgom. Mindenesetre csak az életemet hat mentette meg. De lássuk őket szakágak szerint. van köztük háziorvos, gyer­mekorvos, pszichiáter, neuro­lógus, szemész, fül-orr gégész, fogorvos, bőrgyógyász, radio­lógus, mellspecialista, sebész, onkológus, sugárterapeuta, nőgyógyász, urológus, belgyó­gyász, ortopédorvos, mentőor­vos, gasztroenterológus, trau­matológus. Akad, amelyikből több is - és nem kettő-három, hanem legalább négy-öt. Se szeri, se száma, hányszor húz­tak ki a csávából, azaz gyógyí­tottak meg. Lelkiismeretesen, emberségesen. ráadásul egyikük sem tar­totta a markát hálapénzért, úgyhogy nem is adtam nekik. Pontosabban a nagy alhasi műtétem után a sebész-nőgyó­gyász dokimnak egy könyvbe rejtve akartam, mondván, a bélelt boríték a könyvjelző. A könyvet elfogadta, ám előtte egy pillanatra visszaadta: a könyvjelzőt vegyem ki belőle, és vigyem szépen haza. Hü- ledeztem: „Na de doktor úr, az életemet mentette meg!” Mire ő egyszerűen megvonta a vállát: „Ez a dolgom.” És a személyes tapasztalatok mellé jönnek a hozzátartozóim élmé­nyei, akiknek gyógyulásához rokonként asszisztáltam. Az ő orvosaik dettó ilyenek voltak; tudom, hiszen nem egyszer én tanácskoztam velük. EZÉRT VISELEM NEHEZEN, ami­kor szidják az orvosokat. S habár az előítéleteket érvekkel nehéz felülírni, így mostaná­ban nem szólok bele a rajtuk lovagló facebookos vitákba, az orvosok esetében kivételt te­szek. Ellentmondók azoknak, akik szapulják őket. Múltkor valaki a blogján méltatlan­kodott, hogy őt egy orvos mennyire megalázta. A hölgy részletesen beszámolt a rémes sztoriról, a bejegyzés linkje pedig vándorútra kelt a közös­ségi oldalon. Én is többször beleütköztem. Mindannyiszor odakommenteltem: felháborí­tó, hogy ilyesmi megeshet, de ugyanilyen elkeserítő, hogy a magyar orvostársadalom tisz­tességes többségéről soha egy szót sem szólunk. Ha valaki tudja, milyenek a hazai dokik, az én vagyok - gyakori beteg­ként tele van velük az életem. Hiába. Falra hányt borsó. Egyik barátnőm például kije­lentette, vele eddig orvos még nem volt rendes. Hozzáteszem: az illető szintén 46 éves, és nagyjából egész életében makkegészséges volt. Azt is írta, nekem „csak szerencsém van.” Hát, nem tudom. Két osz- tálylétszámnyi rendes orvos esetében puszta vakszerencse volna a számos jó tapasztalat? Az ápolókról egyébiránt csupa hasonlót mesélhetek. PERSZE, elismerem, adódhat­nak rendkívüli helyzetek. Ve­lem is történt ilyen. Többször dekkoltam kórházban; egy alkalommal valamelyik éjsza­ka olyan rosszul voltam, hogy nem bírtam elaludni. Kiván­szorogtam a szobából, be a nő­vérhez, és segítséget kértem. Kis fruska volt az illető, akkor láttam ott először és utoljára. Várjam meg, amíg felébred az ügyeletes orvos, hangzott a válasz, majd hajnalban kapok gyógyszert. Na, akkor és ott, hétrét görnyedve a fájdalom­tól felemeltem a hangomat. Alanyi jogon jár nekem a se­gítség, harsogtam, adófizető állampolgár vagyok, kikérem magamnak ezt a bánásmódot. A lánynak nem állt módjában vitatkozni, mert a hangokra felébredtek a betegek, és für­tökben lógtak az ajtókban, kí­váncsian várva, mi lesz ebből. A kis ápoló inaszakadtából rohant az orvosért, én pedig megkaptam az injekciót. ELŐFORDULHATNAK ILYENEK. De erre meg azt mondom: léteznek betegjogok, amelyek betegként a mi jogaink. Nem máséi. Ha megsértik őket, akkor azért van a szánk, hogy kinyissuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom