Somogyi Hírlap, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
2012-11-02 / 256. szám
2012. NOVEMBER 2., PÉNTEK 5 Somogyi sírkertek objektívon át nézve temetőink üzenete Tavaly egyszeri kísérletnek indult, siker és hagyomány lett a fotópályázatból Ötvenegy pályázó több mint ötszáz fotójából választotta ki a zsűri a kaposvári Keleti temető ravatalozójában kiállított huszonöt alkotást Temetőink üzenete címmel immár másodszor hirdetett fotópályázatot a Somogyi Hírlap, a Somogy Temetkezési Kft., Kaposvár és a Mementó Somogy Alapítvány. A legjobb fotókból Mindenszentek napján nyílt kiállítás a kaposvári keleti temetőben. Vas András- Tavaly úgy gondoltuk, egyszeri alkalomra hirdetjük meg a pályázatot - mondta a kaposvári keleti temető ravatalozójában megnyílt temetőink üzenete című fotókiállítás megnyitóján Puskás Béla, a Somogy Temetkezési Kft. ügyvezetője -, ám akkora volt az érdeklődés, hogy kiderült: hagyományt teremtettünk. Az idei pályázatra ötvenegy alkotó több mint ötszáz fotót küldött be, közülük negyedszázat választott ki az öttagú zsűri a tárlatra.- A képek többségén a múlandóság, az örökkévalóság látszik - folytatta Puskás Béla. - A fotózásról azt tartják, a megismételhetetlen pillanat rögzítése, ám ezúttal mégis maradandó képek születtek. Az ügyvezető hozzátette: noha az elmúlás, a halál az élet része, a temető az elmúlt esztendőkben messze került az emberektől, ám a kiállításon látható fotók segítenek ismét közelebb hozni, ami rendkívül fontos, hiszen a temető amellett, hogy kapcsolatot teremt élők és holtak között, közösségi tér is. Utóbbit emelte ki Czene Attila, a Somogyi Hírlap felelős szerkesztője is, aki szerint sok alkotásról hiányzott az élet, noha a temető mindig élő hely is.- A pályázók többsége hagyományos szemmel nézte a temetőket - világított rá a zsűri értékelési szempontjaira Czene Attila -, a győztesek, illetve a kiállítottak viszont megpróbálták valamiféle egyedi aspektusból bemutatni a sírkerteket. Külön öröm, hogy a fotósok rengeteg helyre eljutottak a megyében, a somogyi települések nagy része megjelent a beküldött képeken. A pályázat első díját Szabó Mihály Krisztus című fotója érdemelte ki, a második díjat Szellő Gábor Temetőink üzenete, a harmadikat Gájer Szilárd Álmot sző a csend című képe kapta a zsűri döntése alapján. A Somogyi Hírlap különdíját Bedő Kornél vehette át Lélek tükre című fotójáért, míg Kaposvár különdíját, melyet Szita Károly polgár- mester adott át Baksa Ferenc Ködös temető című képe nyerte el. A temető üzenete: fogy az idő. Azonban csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit másokért, az megmarad A temetőt a világ legkönnyebb dolga volna fotózni, elvégre a kőre rakódott moha nem szalad el, és ettől lesz a világ legnehezebb dolga temetőt fotózni. Mert hát van-e lényeg a moha közhelyén túl? A temető üzenetéről a világ legkönnyebb dolga volna írni, mert hát annyi üzenete van, hogy csak. A probléma az, hogy mind egyszerre üzen, és Zubin Mehta legyen a talpán, aki e bábeli zűrzavarból kihallja az egyéni szólamot. Az üzenettel van még egy gond, a temetőkerítés melletti parkolási helyzet, a krizantém felvásárlási ára, a szomszéd megváltatlan sír, ahonnan a gránitot nemrég véshették le ismeretlen tettesek, de előbb átdobáltak köbméterszám levágott buja növényzetet, önmagában az élet a nehézség, hogy halottaink békéjét évről évre megválthassuk. Nem vagyunk jó hallgatósága eleink bölcs üzeneteinek egy ideje. SZÁZHÉTMILLIÁRD. ENNYI holtat temetett már el az emberiség a washingtoni Population Refe- rence Bureau (PRB) kalkulációja szerint. Mert hát miért ne volna hivatal a különös kérdések lehetetlen megválaszolására is a tengerentúlon. Az Élet Értelmét Kutató Hivatal és a Halál Utáni Élet Lehetőségeit Kutató Hivatal nem létezik még, ezek minden falatka lehetőségét, ami a gazdaságos működésre adhatott volna reményt, felették az emberek tömegei világszerte. Mert hát kit ne érdekelne a kezdet és a vég, valamint az értelem, tisztelet a kivételnek. ki nem találnák, vagy nagyon is: az adóbehajtás lökött egyet a PRB népességszám-kalkuláto- rán. Erős kétszáz évvel ezelőtt kezdett ugyanis jelentősen javulni az adatellátás, főként az adóbehajtás nyilvántartása révén. Az ötvenezer évvel ezelőtti állapotból kiinduló hivatal feljegyzéseket értelemszerűen az időtáv 99 százalékára nem talált a végett, mennyi ember is élhetett a Földön ez idáig. A hét- milliárd holtat az emberiség legkorábban tízezer, legkésőbb kétezeréve lépte túl, vélin hivatal. A krisztusi időszámítás kezdetéig haltak meg tehát annyian, amennyi ember egy másik hivatal, az ENSZ éppen egy éve közzé tett adatai szerint jelenleg él e bolygón. Mire a mondatot leírtam, persze statisztikusan már más a helyzet. Halál és születés, e két javíthatatlan kópé viasko- dása másodpercre sem állna meg, s bár a születésből exponenciálisan növekvő mértékben több van évtizedek óta, azért a halál felkészültségét sem írnám le. Évmilliók sem szoktatták le egy olyan szokásáról, aminek az ellenszerét százhétmilliárd ember sem tudta még kifundálni. Uramatyám, hát mekkora számítógép ez! A világ legnagyobb iskolai osztálya izzad mindegyre egyetlen feladvány fölött. pedig A kérdés nem kérdés. Ha tudnánk a halál ellenszerét, az élet eddig ismert minden feltétele múlna el. Újra kellene írni minden könyvet. Még a Könyvet is. üzenetből Ki-Ki megtalálhatja a neki szólót. „Embernek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges", írja Máté evangéliuma (19,26), és a Bölcsesség könyve sem szűkölködik a megfontolandó ígéretekben: „Az igazak azonban örökké élnek, az Úrban van a jutalmuk, és a Magasságbeli viseli gondjukat." Szabó Magda megengedőbb, egyszersmind költői és nagyon is realista egyszerre, amikor azt mondja: „Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem Szabó Mihály Képe, a Krisztus nyerte az első díjat Baksa Ferenc Ködös temetője kapta Kaposvár különdíját A harmadik díjat Gájer Szilárd Álmot sző a csend című fotója nyerte csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad." Kissé komorabban írja Kiálts, város! című művében: „A te életeden csak az Úr fordíthat, és ha fordítani akar, akkor már meg is tette, és elrendelte a születésed percében, elkárhozol-e vagy üdvözülsz. Ami a születésed és a halálod között történik, az nem számít. Az csak egy pillanat.” A szintén Kossuth-díjas Lovasi András nagyszerű életművéből szól a hang: „A nevetések is rövidülnek/, ahogy az élet se kéne már a/ halál után én nekem úgy igazán”, áll. Élni annyit jelent, írja egy másik kiválóság, Boris Vian, mint nevetni a halálon, és belehalni a röhögésbe. A francia avantgárd fenegyereke 39 évesen próbálta meg, de a tudomány mai állása szerint nem kaphattunk hírt róla, hogyan sikerült e neki. néhány magatartás a száz- hétmilliárdból, jelezve, az emberiséget minden megoldás érdekli, ami a halál előtti időket valóban igaz életté teszi. Igaz életté teszi például a méltó emlékezés, ami manapság nem egyszerű, hiszen olyan időkben kívánunk békét elődeink, szeretteink poraira,'amikor a béke porokban-romok- ban van. Az örök nyugalom kívánsága az utókor pillanatnyi, néhány napnyi nyugalmán át elérhetetlen. Kicsit több kellene. Ha a valóban jelentős dolgokhoz mérjük (nevezzük ilyennek az utolsó pillanatot) a megszorító-csomagot, a tejárat, a parkolóhely-hiányt, minden más megvilágításba kerül. ahogy fogy az idő, úgy lesz ez egyre világosabb a százhétmilliárd utókora számára is. m Balassa Tamás A második díjat Szellő Gábor Temetőink üzenete című fotója kapta A Somogyi Hírlap különdíját Bedő Kornél Lélek tükre fotója érdemelte ki TEMETŐINK ÜZENETE
