Somogyi Hírlap, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
2012-11-09 / 262. szám
4 2012. NOVEMBER 9., PÉNTEK A hatékony reklám is lehet a siker zálogé somogyi hírlap Továbbra is mintegy százezren olvassák naponta a megye napilapját Mindent megbeszélhetünk. Kaposvári ügyfélszolgálati irodánkban szívesen tájékoztatjuk hirdetőinket és olvasóinkat az ajánlatainkról Egy olvasói szokásokat vizsgáló független szervezet legutóbbi felmérése szerint mintegy százezer olvasó veszi kezébe nap, mint nap a Somogyi Hírlapot. Ennyi ember lapozza végig és olvassa a lapunkat, közte a hirdetéseinket is. Jó bornak is kell a cégér, tartja a mondás. A mai nehéz gazdasági helyzetben is igaz ez, talán még sohasem volt ennyire igaz. Minden gazdasággal foglalkozó szakember egyetért abban, hogy válság esetén pro- mótálni kell, tehát lehetőség szerint legalább annyit hirdetni, mint korábban. Hosszú távon biztosan rossz döntésnek bizonyul majd, ha egy cég a nehezebb gazdasági helyzetre a reklámköltés visszafogásával reagál. A Somogyi Hírlap kiadója természetesen tisztában van a nehézségekkel. Folyamatosan azon dolgozunk, hogy minden hirdetni szándékozó partnerünk meg találja ajánlataink közt a neki lég kedvezőbb, számára lég hatékonyabb megoldást megfizethető áron. A hirdetők körében továbbra is a legnépszerűbbek az apróhirdetések, melyek minden nap, rovatokba sorolva jelennek meg a lapban. A népszerűséget mi sem jelzi jobban, mint az, hogy évente több mint 20 000 apróhirdetés jelenik meg a Somogyi Hírlapban. A lap rendkívül magas olvasottsága, valamint az olvasótábor összetétele garantálja a lapban megjelent hirdetések hatékonyságát, a kedvező ár pedig az olvasók gazdaságos elérését. A speciális hirdetői igényeket egyedi ajánlatok kidolgozásával szolgáljuk ki. Keddenként „Az Ön egyészségé- nek Őre” tematikus összeállításunkban hirdethetnek nagyon kedvező áron azok, akik ezen a területen kínálják termékeiket vagy szolgáltatásaikat, szerdánként „Az Ön car-bantartója" tematikában van lehetőség autós témájú hirdetések megjelentetésére. Csütörtökönként megjelenő „szolgáltatóház” rovatunkkal azoknak a hirdetőinknek kedvezünk, akik kisebb méretű, fekete fehér hirdetésekben kívánják eljuttatni üzenetüket az olvasóinkhoz. Kiadónk természetesen nem csak a Somogyi Hírlapot ajánlja a hirdetőinek, hanem egy komplett lapcsalád nyújtotta hirdetési palettát, ennek ösz- szes előnyével együtt. A napilap nyújtotta lehetőségek .mellett hirdetési szempontból is említést érdemel a Vasárnapi Somogyi Hírlap, és különösen az ingyenesen terjesztett Grátisz hirdetési újság, mely a hasonló lapok között a legnagyobb példányszámban jelenik meg a megyében. Nagyon fontosnak tartjuk a különböző témákat feldolgozó, időszakosan megjelenő magazinjainkat is. Ezekkel a színes kiadványokkal további szolgáltatást nyújtunk a Somogyi Hírlap olvasóinak, egyúttal nagyszerű megjelenési lehetőséget tudunk biztosítani hirdető partnereinknek. Az év során két alkalommal juttattuk el olvasóinkhoz a lakással, lakberendezéssel foglalkozó „Szépít- észet” magazinunkat, egy-egy alkalommal a nagyszerű üdülési, kirándulási lehetőségeket kínáló „Barangoló” magazint, és a középiskolák ballagó diákjainak készített, „Osztálynaplót”. Készítettünk magazint az olimpia kapcsán és nemrégiben adtuk át olvasóinknak a sok hasznos tanácsot tartalmazó „Egészség” témájú magazinunkat. A korábbi évek gyakorlatát folytatva idén is kiadjuk a megye gazdasági életével foglakozó TOP 100 magazint, valamint december elejére tervezzük egy „Karácsonyi” magazin megjelentetését is. Ezeknek a kiadványoknak az összeállítása, szerkesztése jelenleg is folyik, így még lehetőség van hirdetések elhelyezésére. Nagyon fontos szempontnak tekintjük, hogy hirdetőink közvetlenül is tájékoztatást kaphassanak, és a lehető legegyszerűbben, a legkisebb fáradsággal feladhassák hirdetéseiket lapjainkba. Mára 78 olyan iroda működik Somogybán, ahol a hirdetés személyesen is rendezhető. Elmondhatjuk, hogy a megye lakosságának 95 százaléka saját lakhelyén adhatja fel a hirdetését a Somogyi Hírlapba. Természetesen szerkesztőségünk dolgozói, hirdetési tanácsadói is szívesen segítenek. Kérdéseikkel forduljanak hozzánk bizalommal. KERESSENEK BENNÜNKET A 82/528-113, A 82/528-164 TELEFONSZÁMOKON,VAGY KÜLDJENEK E-MAIT A HIRDE.SOMOGY@AXELS.HU CÍMRE. Húsz évet ad a Balatonnak, Természet és vadászat jó elgondolások a fiókban a marcali múzeumban Természet és vadászat a diákok alkotásaiban Víztárolás és a Kis-Balaton bevonása a Balaton szabályozásába - Pécseli Péter szerint e két műszaki megoldással sokat lehetne enyhíteni a Balaton vízhiányán. A közép-dunántúli vízügyi igazgatóság balatoni kirendeltségvezetője e mellett változatlanul abban bízik, hogy visszatöltődik valamelyest a tó a következő szezon kezdetére. Az idei mélyponton már túl vagyunk, az 38 centiméter volt, míg most 42 centi az átlagos vízszint. A magát független Bala- ton-szakértőnek nevező Fekete Péter szerint azonban a „természet majd megoldja” nézetet már csak a vakhit és a tévedés el nem ismerése tartja életben. Fekete arra hívja fel a figyelmet: a kilenc évvel ezelőtti negatív vízállásrekord, a 23 centi négy száraz év eredménye volt, a mostani alacsony vízszinthez azonban két száraz, meleg esztendő is elegendő volt. S míg 2000-ben 104, addig tavaly májusban 111 centinél zárták el a Sió-zsilipet, azaz a vízvesztés most hét centivel magasabbról kezdődött, vagyis a mostani száraz időszak erősebbnek tűnik minden korábbinál. S 2000-ben volt először negatív a tó vízmérlege (azaz több víz távozott, például párolgással, mint amennyi befolyt), mára már hat ilyen évet tudhatunk magunk mögött, s haladunk a hetedik felé. Fekete Péter úgy látja, húsz év múlva lefolyástalanná válhat a Balaton, azaz még azoknak a szakembereknek az álláspontja is túl „megengedő”, akik immár osztják ezt a nézetet, de legalább ötven évre teszik ezen időszakot.- A vízkészlet negatívba fordulására mindenképpen figyelünk kell - így Pécseli Péter vízügyi kirendeltségvezető. - Külső vízpótlás helyett azonban akadnak helyi megoldások is, elsősorban a vízgazdálkodásunkat kell átalakítanunk és a vízszintszabályozást újragondolnunk. Léteznek elgondolások például a Kis-Balaton bevonására a tó szabályozásába, de konkrét lépések ennek érdekében nem történtek. Valóban eljött azonban az ideje, hogy valakik foglalkozzanak a témával... Pécseli úgy számol: a hosszútávú előrejelzéseket figyelembe véve a legpesszimistább variáció szerint 60-70 centis vízállással vághat a Balaton a jövő nyárnak. Az idei szezon kezdetén ez 80 centi volt. ■ Fónai Imre Rendhagyó módon, kürtszóval vezették fel a marcali helytörténeti múzeumban nyílt legújabb kiállítást. A múzeum, valamint a Széchenyi Zsigmond Szakközép- és Szakiskola közös tárlata a természetről és vadászatról készült alkotásokat vonultatta fel. Markhard József, a középiskola igazgatója arról is beszélt: az intézmény ötven éve elkötelezettje a természetnek, erdészetnek, vadászatnak, mivel 1963-ban kezdődött az erre épülő oktatás. A rajzpályázatot több mint egy évtizede hirdeti meg az intézmény Marcali és környékének iskoláiban Domjánné Veres Éva pedagógus kezdeményezésére és szervezésében. A diákok azt öntik képi formába, amit a természet és a vadászat jelent számukra. Az idén csaknem kétszáz pályamunka érkezett be az iskoláktól, melyekből Kovács József nyugdíjas rajztanár segítségével választották ki a legjobbakat, s állították ösz- sze a tárlat anyagát. Első helyezett lett a marcali Mikszáthos Ledniczki Petra, Király Lilla, Májer Viktória, Kiss Júlianna Fanni, a marcali Noszlopy iskolából Mali Gergő, Klenóczki Anna, a nemesvidi Hóy Tibor iskolából Kuti Dzsenifer, Bakonyi Veronika és Németh Kriszto- fer, valamint a kaposvári Zichy iparművészeti szakképző iskolából Horváth Alexandra alkotása. ■ Vigmond Erika Segítségre szoruló, homokpadon fennakadt uszály a siófok-sóstói partnál HÉTKÖZNAPI TÖRTÉNET Egy rozé a mennybe nézzük a mécsesek lángját, s tudjuk, kellene valami nagyon mélyről jövőt mondani, de ott a nyomás a torokban, mely szorít, nyelni is alig lehet tőle, nemhogy beszélgetni. így hát csak állunk némán, üres tekintettel bámulunk magunk elé, esetleg a fotóra pillantgatunk, melyen visszatükröződik a mécsesláng. A háttérben éppen Bili énekel: Zöld csillag, kihunyt az égen, a csónak partot ért...- egy rozé hosszúlépést, légyszi- hallatszik a hang a messzeségből, de ez egy másik orgánum, nem az a pincemély, medvésen dörmögős, melytől megszoktuk. Hosszú-hosszú éveken át. esetleg egy Jamesont is kért hozzá, másoknak unikumot, jégért, szüvát vagy barackot, mert ő mindig kért. Ilyenkor. Máskor adott. Segített. Házat alapozni, költöztetni, antennát szerelni, kerítésdrótot kihúzni, mikor, mit kellett. Vagy végigautózni egy négynapos biciklitúrát, hogy ötven embernek legyen felvert sátra, s várja őket meleg étel, ha a szálláshoz érnek. És ha elfogyott a búcsúbuli végén a sör, autóba ülni, pótlást hozni a nem is oly közeli városból. Sokaknak talán fel sem tűnt, hogy ő is ott van, csak hogy minden ott van, s kész a lecsó, a bableves vagy a töltött káposzta. Mely valahogy a hűtője mélyén is mindig akadt.- három eeeekkoraaa töltelék vár, ha hazamegyek - jelentette ki hideg és éhes téli estéken, s két kezével kisebb fóldgömbnyi gombócokat vizionált, hogy jól hallhatóan csattogva futott öszsze a nyál a szánkban. Vagy ahogyan a kocsonyáról beszélt, a velős pacalról, a marhanyelvről, a juhtúrós csirkéről, esetleg egy-egy lucullusi céges lakomáról. De pennáért kiáltott az általa töltött kolbász, szalámi, hurka is, melyekből rendre került kóstoló a törzsgárda tagjai elé. akik néhány hete már tudták, baj van. Elmaradtak az esti beszélgetések, a gasztro-élmény- beszámolók, majd lassan ő maga is. Korábban elképzelhetetlennek tűnt, hogy hosszú estéken keresztül nem látni, s napközben is épp, hogy csak bedöntötte a kávéját, ha egyáltalán. A pincemély hang megfásult, elhalkult. Végül eltűnt. Két napig senki sem hallotta, hogy aztán jöjjön a felfoghatatlan hír: elment...- ...hideg csendben fekete minden, legyen az álmod, legyen az álmod szép! - halljuk a háttérből Bilit. A máskor marco- na-gunyoros arcokat a fájdalom marcangolja, s elfordulva bizony egy-egy könnycsepp is legördül. HIHETETLENNEK TŰNIK, hogy éppen ő, hisz fáradhatatlannak és legyőzhetetlennek látszott, valakinek, aki dacol az idővel, természettel, hóval, faggyal, betegséggel. Aki majd, ha már mindenkitől elbúcsúzott a társaságból, úgy ötven év múlva csendesen lekapcsolja a villanyt, és behúzza az ajtót maga után. Utolsóként. Persze csak miután kikérte a búcsú rozé hosszúlépést, s kedélyesen megbillentette az ég felé: Egészségetekre! A tiedre! Csakis a Tiedre, Zsi- gi! Örökre... ■ Vas András MEGYEI KÖRKÉP
