Somogyi Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

2012-09-03 / 206. szám

14 VADASZAT 2012. SZEPTEMBER 3., HÉTFŐ A legszebb élmények a Dianákhoz kötik életmód Vadászott Habsburggal, tanított Hemingwayjel és sokat tanult az erdőben is a nőktől Fürjvadászaton Somogybán. Az a tapasztalat: ha nőkkel vadásznak a férfiak, akkor kevesebb a trágár beszéd, s ünnepélyesebb az esemény Bozóki László egy általa elejtett óriási barnamedvével, és egy őzzel Bozóki László keresztül-kasul bejárta Afrikát, s nem csak lőtt, fotózott is Vadászéletem alatt sok érde­kes, különleges emberrel va­dásztam, találkoztam. így gróf Széchenyi Zsigmondtól egé­szen Habsburg Mihály főher­cegig, majd minden fontos em­berrel, aki puskát forgatott, vagy a vadászattal kapcsolat­ban állt. Tanzániában titkára és fővadásza lehettem Nagy Endrének, akitől sokat tanul­tam, emberséget, szakmát, és ő végezte az „utolsó csiszoláso­kat” rajtam, így lettem az, ami vagyok. Diplomáciai testüle­tek tagjait, államfőket vadász- tattam. Többek között az akko­ri Tanzánia államfőjét, Nyere- re elnököt, minisztereit és csa­ládját. Tanártársam volt a Mwe- kai Hivatásos Vadász Főiskolán Patrick Hemingway, a nagy amerikai író fia. Később, már itthon, a MAVAD németorszá­gi képviselőjeként Franz-Iosef StrauB bajor miniszterelnököt, meg az egész nyugatnémet kor­mányt (akkor ezt így mondták). Mégis, a legszebb emlékeim a hölgy vadászokhoz, a Dianák­hoz kötődik. Azokkal, akik­kel együtt vadászhattam vagy megismerhettem őket, eset­leg csak a hírüket hallottam, de sugárzó aurájuk így is meg­érintett a távoli múltból. Egyúttal be kell vallanom, hogy „nőpárti” vagyok. Min­dig többre tartottam egy-két szép hölgy társaságát, mint az esetlegesen alkoholos mámor­ban úszkáló, nagyotmondó, hangoskodó, „ki ha én nem”, és esetleg sznob férfiakét. Még két érvet tudnék felso­rolni, hogy miért tartom nagy­ra a hölgy vadászokat: első­ként, hogy tudomásom szerint még női vadász nem okozott vadászbalesetet! Másodikként, hogy az eddigi találkozásai­mon a hölgy vadászok mind, ki­vétel nélkül, kitűnő lövők vol­tak. Sokkal koncentráltabbak a golyólövésnél, mint az átlagos férfi vadászok. Talán mert női mivoltuk azt sugallja, hogy lel­kiismeretesebben kell elenged­niük azt a golyót, amely élete­ket vesz el. Ennek tudatában nem akarnak szenvedést, fáj­dalmat okozni. Nem csak ösz­tönből vadásznak mint mi, fér­fiak, hanem „érzésből, és érzés­sel”! Ezt nagyon nagyra becsü­löm bennük! Első kapcsolatom - ha csak plátói is volt, és sok-sok év­vel a halála után történt -, hogy elzarándokoltam a Na­irobi (Kenya) melletti Tania Blixen farmjára 1975-ben, el­ső afrikai vadászutam végén. Ma is ugyanúgy van ott min­den, mint mikor az írónő még élt, akinek könyvéből a nagy­sikerű film, a „Távol Afriká­tól” készült, mely hűen tükrö­zi a száz évvel ezelőtti Afrika életét és az akkori, még „igazi” afrikai vadászatot. Megismerhettem Joy Adam- sont, aki az Elza, A pettyes szfinx és más nagysikerű könyvek szerzője volt, melyek­ből szintén filmek készültek. Férjével, Gheorghe Adamson- nal járta Kenya rónáit, mentve a menthetőt, mindent, ami vad és eredeti volt számukra. Nagy Endrénél a Tanzániá­ban töltött évek alatt ismertem meg egy csodálatos asszonyt, az akkor nyolcvanöt esztendős Márta Trappét. Amikor egy ét­kezés előtt először az asztalhoz segítve vezethettem az idős hölgyet, be akart mutatkozni nekem. De azt mondtam neki, hogy én tudom, ki ő: Margaret- ha Trappé, a legnagyobb afri­kai hivatásos vadászhölgy leg­kisebbik lánya! Hálásan nézett rám, közben könnyei potyog­tak, hogy van, aki tudja, még ha nem is német származású, hogy ki is volt az ő édesany­ja. Ez a bátor „Fehér Vadász” hölgy, aki áz első volt ebben a Ha hölgy is vadászik velünk, akkor kevesebb az anyázás, ráadásul jól lőnek A sertéskaraj sem az üzletek hűtőpultjaiban terem A diana Vadászhölgy Klubból személyesen is megismerhettem a sugárzó mosolyú elnök asz- szonyt, Bán Beatrixet, a mindig komoly Bíró Gabriellát, a mosoly­gós, ragyogó szemű Angyal Már­tát, vagy a szerény Gubritzky Má­riát, az ötvösmester Eördögh Ka­talint, a fotós kíváncsi szemével világba néző Polster Gabriellát és a végtelenül intelligens Detky Já­nosáé Jocika nénit, a csupa derű, jókat kacagó Sípos Istvánné Évi­két, a magabiztos, csinos Mester- házyné Koncz Bernadettet, a frissdiplomás erdőmémök Ju­hász Lenkét, a vadászkürtös, if­júsági vadásztáborokat szervező BótánéBatta Olgát, a mezőberé- nyi Vértes Katalint, aki egyedül is elindult Afrikát felfedezni, vagya Svédországban élő Kopeczkyné Zsuzsát, aki szintén nagy va­dász, és biztos kezű golyólövő. Ha magunk között tudhatjuk Kun Edit elegáns alakját, vagy a művészi festményeiről és vadász­filmjeiről híres Ignácz Magdol­nát, ünnepélyessé válik a hangu­lat. Mind-mind kiemelkedő egyé­niségek, tisztelni- és szeretnivaló A Diana Vadászhölgy Klub tagjai indulás előtt. Jól bánnak a fegyverrel vadász hölgyek! És még sokukat, akiknek nevét, ha nem is tudom, de tisztelem mindnyájukat. amióta velünk, férfiakkal va­dásznak, megtört egy „ betökösö- dött” állapot. Hölgy vadászaink gyönyörű új színt, életet és na­gyon sok kultúrát, kulturált visel­kedést hoztak a mai hazai vadá­szatba (aminek már éppen ideje volt!). Ha valamelyik hölgy vadá­szunk jelen van egy társas vadá­szaton, mindjárt kevesebb az „anyázás” a trágár szavak gyűj­teményének használata. Szoli- dabbak lesznek férfitársaim, em­beribbek és kulturáltabbak. Ezál­tal a vadászat szebb, talán ünne­pélyesebb lesz, elveszti zsák­mányszerző, „állati” allűrjeit, s ezzel kicsit kirekeszti magából a bunkóság és a közönségesség jeleit. Mondhatnánk, hogy em­ber- és társadalombarátibb lett számomra. csak megjegyzem, mennyivel szebb lenne minden, ha az a sok okos nő, akit csak magam isme­rek, kormányoznák ezt a világot! Biztos vagyok benne, hogy mind­nyájan sokkal jobban és nyu- godtabban élnénk. szeretnénk azt a természetet, amit kaptunk apáinktól, nagy­apáinktól, továbbadni gyereke­inknek, unokáinknak, hogy ők is tudjanak majd vadászni. Vad nélkül elképzelhetetlen szá­momra az igazi természet, mert a vad a természet szerves része, mondhatnánk indikátora, mert ahol a vad megél, ott az ember­nek is jó élni. Ha nem lesz vad a Földön, nekünk sem lesz érde­mes itt élnünk! ezért is kérek minden vadász­ni vágyó hölgyet, hogy tanulja­nak! Tegyék le a vadászvizsgát, és legyenek vadászok, mert szüksége van ennek a becsonto­sodott férfiak által uralt magyar vadászoknak arra, hogy meg­újuljon. Szükségünk van arra, hogy a társadalom széles réte­gei elfogadjanak bennünket, vadászokat annak, amik va­gyunk. Hogy a médiában ne csak csámcsogjanak rajtunk, vadászokon, ne csak bántsanak bennünket, hanem elismerjék, hogy mi voltunk az első termé­szetvédők, és a média minden befeketítése ellenére ma is mi vagyunk az igazi természetvé­dők, még ha egyesek szerint agyonlövünk „mindent”. a vadász hölgyek szerintem job­ban, hihetőbben be tudják bizo­nyítani bírálóinknak, hogy nincs igazuk! Mert gyakran megvádolnak bennünket, vadá­szokat légből kapott kitalációik- kal, csak azért, mert nem értik, hogy a sertéskaraj nem a bevá­sárlóközpontok hűtőpultjaiban terem, vagy a libát, kacsát, ba­romfit miért kellene szabadtéri tartásban felnevelni, esetleg hogy a tehén nem is lila, amiből a tejet leeresztik. mert akik ilyeneket képzeleg- nek, azok nagyon távol állnak a természettől, és nem is értik annak összefüggéseit. Pár számadat, ami bizonyítja, hogy mennyit tesznek a vadászok, hogy Jegyen is vad": Becsült tavaszi állomány 1970-ben 2010-ben Gímszarvas 32.590 db 92.577 db Dámszarvas 2.443 db 30.043 db Muflon 2.319 db 10.985 db Vaddisznó 15.669 db 106.734 db Őz 141.280 db 366.552 db FORRÁS: GÖDÖLLŐI SZENT ISTVÁN EGYETEM „szakmában”. Őz első világhá­ború poklában a férje nyomá­ba szegődött, és utánpótlással (többek között a vadászaton lőtt vadhússal) látta el a német császári csapatokat (márpedig nem kevés vadhúsra volt szük­sége a több ezer katonának!), akik később az angolok ellen elvesztették a háborút, és ez­zel kelet-afrikai gyarmataikat is. Tudni kell még Margaretha Trappérői, hogy a céllövőverse­nyen megverte az összes kato­nai mesterlövészt! Az ott átlőtt egyschillingeseket gyereke­ik hordták vékony bőrszíjon a nyakukban, némelyikük majd kilencven éven át, a haláláig. A következő vadász hölgy, akit volt szerencsém már sze­mélyesen is megismerni, Nata­sa Illum Berg, aki a nagy svéd író, Bengt Berg lányunokája. A „Szőke Méreg”, ahogy akkor mondtuk, aki a maga százki- lencven centiméteres magas­ságával valóban egy „nagy va­dász” volt, de különben is na­gyon jól kezelte a .458 Lőtt Magnum kaliberű (12,3 mm) elefántpuskáját. Ha valami férfiféle közeledett szemtele­nül hozzá, csak annyit mon­dott lekicsinylőén: „Az én ba­rátom egy koromfekete afrikai, akinek ötvenkét inchese van!” Persze, ha vadász volt az illető, „értette” a fenyegetést, és tud­ta, hogy ez a „barát” egy kaffer- bivaly bika, melynek szarvter- pesztése száztizenöt centimé­ter! Aki nem vadász volt, az va­lószínűleg egészen másra gon­dolt! A sorban következő egy ír származású, tűzvörös hajú, éltesebb korú amerikai hölgy volt, akivel együtt vadászhat­tam, többször kísértem afri­kai vadászútjain. Nála jobb golyólövőt még a férfiak kö­zött sem láttam. Mesterien ke­zelte a .243 Winchester kali­berű (6,17 mm) golyósát, és a kétkilós dik-diktől a hatal­mas, 1000 kilós jávorantilopig mindent egyetlen golyóval ej­tett el. Érdemes volt végignéz­ni, ahogy hatalmas „szebbik felét” letette a földre, mind­két könyökét kitámasztotta a térdein, és nagyon nyugod­tan nekikészült a lövésnek. Megvárta, amíg megnyugszik a vérnyomása, és figyelve az amúgy Afrikában mindig fú­jó erős oldalszélre, elengedte azt a fránya kis golyót, amely mindannyiszor halálos sebet ejtett a kiszemelt vadon. A ki­sebbeket váll-lapon, vagy szí­ven lőtte, a nagyobbakat fültö- vön. Biztos kezű, nyugodt, és nagyon szerény vadász volt, akitől mindnyájan csak tanul­hattunk. Itthon még ismertem a svájci származású Marion Schustert, a lenti világrekord szarvasbika elejtőjét 1970-ből, és több né­met és osztrák vadász hölgyet, akik irigylésre méltóan tudtak, értettek vadászni. A hazai, mostani generációt képviselő Igaly Dianát, olimpi­ai bajnokunkat sajnos szemé­lyesen nem ismerem, de a lő­téren, a háttérből sokszor meg­csodálhattam irigylésre mél­tó nyugalmát, elegáns, gyors reflexeit, találati pontosságát, ahogy a korongjait „füstté” va­rázsolta lövéseivel. BOZÓKI LÁSZLÓ, BALATONFÖLDVÁR

Next

/
Oldalképek
Tartalom