Somogyi Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
2012-09-23 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 36. szám
2012. SZEPTEMBER 23.. VASÁRNAP INTERJÚ 7 d. tóth kriszta A negatív helyzetekből is az életét építette. Mindig bátor döntéseket hoz. Szerencsésen indult a pályája, de meg is dolgozott mindenért. Eddigi legnagyobb szakmai sikernek a brüsszeli munkáját tartja. A DTK Show-t egyre jobban élvezi. „ÉN CSAK ÉN TUDOK LENNI" Azt szeretné, ha olyan szenvedélyes és ösztönös tudna lenni, mint az életben, közben pedig olyan alapos és tartalmas, mint híradósként volt - D. Tóth Kriszta, a DTK Show műsorvezetője örül, hogy van lehetősége sokféle arcát megmutatni az Ml csütörtök esti beszélgetős műsorában. Fábos Erika- Most csütörtökön a DTK Show-ban könnyekig elérzéke- nyült Szabó Győző és a lánya, Bori produkcióján. Mit gondol, ez egy évvel ezelőtt is megtörténhetett volna önnel?- Azt hiszem, nem. Amikor tavaly a DTK Show elkezdődött, tudtam jól, hogy ezért kell majd a legtöbbet dolgoznom. Azért, hogy el tudjam engedni magam, hogy képes legyen magával ragadni egy beszélgetés, egy pillanat, és azt hagyjam. Anyaként nagyon megrázó látni, ahogy egy kábítószeres poklot megjárt apa a lányával énekli a drogfüggőségről szóló Most múlik pontosant. Az, hogy kamerák előtt megkönnyeztem egy ilyen valódi pillanatot, azt is jelenti, hogy el tudtam felejteni, hogy egy televíziós műsorban ülök, és ez jó. Nagyon kevés valódi pillanat van ma a televíziók képernyőjén. Ezért is volt fontos, mert igazi volt.- Mi segített ebben?- Az igaz emberek, akik eljöttek a műsorba, és a valódi beszélgetések. Senki sem tudta, hogy ez lesz élete utolsó interjúja, de a Garas Dezsővel készült beszélgetésem örökre belém égett. December végén vettük fel, és nagyjából két hét múlva elment közülünk. Annyira jellemző és gyönyörű a történet, hogy az utolsó televíziós szereplését a kisunokája kedvéért vállalta, illetve azért, hogy a Down-szindrómás gyerekeknek ne kelljen előítéletek közepette élniük. Akkor, ott történt velem valami, ami alapjaiban változtatta meg a műsort is. Később Haumann Péterrel vagy Törőcsik Marival is hasonló élményt éltem át. Nagyszerű emberek páratlan teljesítménnyel, akikre az emberek kíváncsiak- ez sokat segített.- Mitől jó önnek egy beszélgetés?- Még az első műsorok idején egyszer azt kértem az adás előtt, húzzuk közelebb a fotelemet a vendéghez. Éreztem, hogy közelebb kell kerülnöm képletesen és fizikailag is ahhoz, hogy személyesebb legyen a hangulat, igazivá és tartalmassá váljon a kapcsolat, ami létrejön köztem és a vendégem között. Amikor ez megtörténik, akkor érzem azt, hogy jó volt a beszélgetés.- A sikeres híradóskarriert előbb feladta Brüsszelért, majd egyszerűen csak felállt, hogy elég volt. Ez komoly bátorság.- Amikor komoly döntésekre kényszerültem az életemben, mindig volt valahonnan bátorságom.- Miből merített ilyenkor erőt?- Magamból és az anyaságból. Ha hiszek valamiben, azért a világ végére is elmegyek. És amikor egy nő gyermeket vállal, nagyot nő az önbizalma, hiszen az a teljesítmény megkérdőjelezhetetlenül az övé.- Korán veszítette el az édesanyját, a tragédia nagyon megváltoztatta?- Az egész családunkat és természetesen engem is. Sokkal összetartóbbak, nagyvonalúbbak és toleránsabbak lettünk egymással, egész másként kezelünk azóta konfliktushelyzeteket. Megtanultuk azt is, hogy az élet mennyire múlandó, és ezért nem szabad semmit kézenfekvőnek venni, hanem mindent és mindenét, amije, akije van, meg kell becsülni.- A testvére, András is tévés. Megbeszélte önnel a választását?- Persze. Amikor még gimnazistaként el-eljött hozzám látogatóba Budapestre, én már a TV3 híradójában dolgoztam, és sokszor kísért el forgatásra is. Megtetszett neki, ezt az utat választotta és végig is járta keményen.- Hasonlítanak?- Van, amiben igen, de amit például nagyon irigylek tőle, hogy bármilyen szituációban képes természetesen viselkedni. Soha nem pózol. Egy időben színésznek készült, jó lett volna annak is.- Van ennek hagyománya a családban: Kútvölgyi Erzsébet a nagynénje. Ön sosem készült erre a pályára?- De mennyire van, édesanyám is színésznő szeretett volna lenni, és játszott is amatőr társulatokban, de végül az ő színpada a katedra lett. Én viszont nagyon nem vágytam ilyesmire. Nekem hiába mondják, hogy csináljak úgy, mintha. Nem megy. Én csak én tudok lenni.- Pedig a televíziózás is egyfajta szereplés.- Igen, de sosem ez vonzott benne. 16 éves koromtól újságírónak készültem. Akkor megpályáztam egy amerikai ösztöndíjat a gimiben, a faliújságról. Amerikában elvégeztem egy újságírókurzust és onnantól tudatosan elindultam ezen a pályán. írtam újságot is több szerkesztőségben, de amikor végeztem, éppen akkor indultak a kereskedelmi tévék, így kerültem a TV3 híradó fantasztikus csapatába, amit a mai napig nosztalgiával emlegetek.- Jókor, jó helyen.- Igen, a mi generációnk akkor egy nagy esélyt kapott, gyorsabban történtek meg D. Tóth Kriszta újságíró, műsorvezető. 1975-ben született. angol és média szakon szerzett diplomát. 1997-TŐL a TV3-nál dolgozott. 1999-től az RTL Klub szerkesz- tő-riporter-műsorvezetője. 2002-től az Ml-nél dolgozik. 2004 júniusától 2007 márciusáig a köztévé brüsszeli tudósítója. 2011 őszétől a DTK - D. Tóth Kriszta Show műsorvezetője. velünk a dolgok, de a szakmában maradni akkor sem volt könnyű. Igaz, akinek sikerült, annak gyorsabban jöttek a nagy megmérettetések és a sikerek is.- A sikerrel járó népszerűséget jól viseli?- Színésznek, zenésznek, tévésnek úgy megy az ember, hogy számol ezzel, ez vele jár. Furcsa is, amikor valaki méltatlankodik, de maradjunk annyiban, hogy a munkát szeretem legjobban ebből az egész helyzetből.- Az elmúlt DTK Show-kban többször is kiderült, hogy elég szenvedélyes. Az életét is így éli?- Hajaj, a családom angolszász felével szemben hatalmas amplitúdón, akár egy napon belül is képes vagyok nagyon fenn és nagyon lent lenni. Az igazságérzetemről meg ne is beszéljünk, képtelen vagyok leszokni róla, hogy ha bármi igazságtalanba belebotlok, azt szóvá ne tegyem.- Volt ebből valaha gondja?- Úgy szoktam ezt mondani, hogy „sajnoshálistennek” folyamatosan van.- Legutóbb miért kellett kiállnia?- A házasságomért. Egy női magazin a címlapon taglalta, hogy micsoda gondok vannak nálunk. Értem, hogy működik ez a szakma, értem, mi egy címlap és mondogathatják, hogy egy hét múlva már belecsomagolnak valamit, de szerintem ez nem így van. Az internet világában minden információ ott marad valahol, nincsenek elfelejtett hazugságok. Nem hagyta az igazságérzetem. Az újság azóta bocsánatot is kért.- Szóval tökéletes a házasságuk?- Mutasson valaki nekem egy tökéleteset! Egy olvasóm egyszer azt írta nekem egy levélben, hogy nem kell mindenben a tökéletességre törekedni, az pont elég, ha valami éppen jó. A házasságunk nekünk éppen jó.- Mi kell, hogy meglegyen egy férfiben, hogy éppen jó társ legyen az ön számára?- Ez eléggé összetett, de azt hiszem, úgy tudnám egyszerűen megfogalmazni, hogy szerintem a házasság egy szövetség, és nekem Alex nagyon jó szövetségesem. Nőként, érzelmileg és szellemileg is inspirál, számomra ettől működik jól.- Azért döntöttek úgy, hogy Magyarországra jönnek Brüsz- szelből, mert ön az anyanyelvéből él?- Nem, és én valamiért biztosra is vettem, hogy Angliába költözünk, olyannyira, hogy a neten már az álláslehetőségeket is nézegettem Londonban. Aztán kiderült, hogy Alex inkább Magyarországra jönne. Meg akarta ismerni, hogyan élünk, milyen a kultúránk, ez hozott minket haza.- Neki tetszik?- Érzek egy kis iróniát a kérdésben. jó, ő nyilván egész másként viszonyul azokhoz a hétköznapi dolgokhoz, ami bennünket, akiknek ez az ország a húsunkban, vérünkben van, jobban bosszant. Elég sokat utazik a munkája miatt, ezért egy olyan fél utas vagy harmadik utas módszert talált ki saját magának, amitől benne is van, meg nem is az itthoni dolgokban, de érdekli minden és van véleménye is.- Egy angol anyóssal milyen az élet?- Az nem attól függ, milyen nemzetiségű, inkább, hogy milyen ember. Az én anyósom szerencsére remek. Barátnős viszonyban vagyunk. Moziba, színházba járunk, és úgy tapasztalom, komolyan hatással vagyunk egymásra. Őt a magyar szenvedélyesség arra tanította, hogy gyakrabban kimondja, amit gondol, engem pedig az angol hidegvér éppen arra, hogy jobban be tudom fogni a számat.- Lola melyik mentalitást örökölte?- Lola egyelőre kívülről az apja, belülről az anyja. Sok minden érdekli, zenét tanul, táncol, sportol és mindegyiket egyformán imádja, de mondjuk fellépni vagy versenyezni nem szeret. - Megvolt főműsoridőben a híradó, a saját beszélgetős műsor, ezek a televíziós újságírás csúcsai, persze lehet, hogy másként méri a sikert. Hogyan?- Nyilván vannak objektív meg szubjektív csúcsok az ember életében, a szakmai életében is. Kívülről lehet, hogy ezek a komoly sikerek, igen. Számomra belül az én szubjektív csúcsom mégis a brüsszeli három év volt. A legizgalmasabb és legnehezebb szakmai feladat, amit kaptam rengeteg tanulással és tanulsággal. Persze a saját beszélgetősműsor is hatalmas lehetőség, de az még csak egy lehetőség. Keményen megdolgoztam azért, hogy kiérdemeljem, de nap mint nap meg is kell érte még küzdenem. Ezt még csak egy csodálatos feladatnak érzem, nem sikernek. ■ Nekem hiába mondják, hogy csináljak úgy, mintha. ■ A legizgalmasabb szakmai feladat, amit kaptam.
