Somogyi Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
2012-09-17 / 218. szám
4 MEGYEI KORKÉP 2012. SZEPTEMBER 17., HÉTFŐ Lecsófesztivál: variációk hagymára, paprikára es paradicsomra Monacói kuka helyett az erdőbe szarvasbőgés Hosszú órák alatt mindössze két bikát láttunk, a többit csak hallottuk recept - Végy tíz liter jó bort!- diktálta a csirkeszárnnyal bélelt lecsó receptjét az egyik csapatvezető, bizonyítva, hiába erőlködött az időjárás, nem sikerült nemhogy elmosnia, de még elrontania sem az első kaposvári lecsófesztivált. (Amúgy a hasonló profilú hagyományos bő- szénfai rendezvényt is sikeresen megtartották.) A szervezők ugyan a nagypiac nyitott részére tervezték a gasztrovetélkedőt, ám a reggeli esőben új helyszínnek a régi csarnokot jelölték ki.- Savas kémhatású a héja, s ha így kerül a forró lébe, nem lesz igazi az íz - magyarázta Attila, s közben szorgalmasan hámozott. Az asztalon felspriccelt rozé mellett sült kolbász gondoskodott róla, ne fásuljon a melóba. A szomszédban az unikumra esküdtek: főszakácsuk szerint csak akkor képes eltalálni a tökéletes ízt, ha kóstolás előtt átöblíti a gigáját. Bár a lecsónál egyszerűbb étel talán nincs is: a paprika, a paradicsom és a hagyma elegye nem szülhet rossz fogást, a többség különféle betétekkel próbálta feldobni a fogást. Volt, aki krumplival bélelte, más hagymás puly- kamájágyon főzte s egy csapat a franciás változatot, a padlizsá- nos ratatuille-t kavargatta.- Pontyszelet - mutatta Kovács Csaba a saját fejlesztésű lecsós halászlét, persze az lett volna meglepő, ha a halbolt vezetője nem valamiféle kopoltyússal készül. - Az alaplében keszeg, kárász, harcsafej és -gerinc és ponty főtt, a halhúst pedig saját fűszerkeverékkel ízesítettük. A lecsónk viszont teljesen szimpla... ■ Vas A. Fesztiváljelszó: Mindent bele! Szeptember elsejével megkezdődött a február végéig tartó vadászidény, ám a vadászok szerint egyelőre gyenge a szezon: hiába a szarvasbőgés ideje, kevés vad kerül terítékre. Vas András- Eddig gáz! - fogad bennünket a nagyatádi kert kapujában a világhírű természetfotós, Bágyi Ferenc, aki két évtizede fotózza a lábodi erdő vadjait és madarait, így az idei szarvasbőgést sem hagyta ki. - Nyolc vadásszal beszéltem, három nap alatt három szarvast lőttek... A fotós és a vadászok a szárazságot okolják, no és a nagy meleget: még hét közben is előfordult, hogy napon 30 foknál is többet mutatott a hőmérő, így az állatok az erdő sűrűjében maradtak.- Na, majd ma! - próbál jobb kedvre deríteni Bágyi Ferenc, aki akkurátusán csomagolni kezd. Négy-öt objektív, székek, fotósállvány, álcasátor kerülnek a csomagtartóba (az alap- felszerelés húsz kilónyi), majd ő is Rambónak öltözik, bár az összkép nem tökéletes, ugyanis némi vacillálás után a arcmaszkot kihagyja. - Ma úgysem cserkelünk - teszi hozzá végignézve rajtunk; való igaz, a farmer és a pulóver nem a legjobb rejtőszín, ha az ember óvatosan be akar cserkészni egy szarvasba A Sefag lábodi területére autózunk, a kocsit az egyik föl- desút mentén elrejtjük a bozótban, aztán jó 150 métert cap- latunk egy óriási tisztás szélén a szarvasok nyomait követve, hogy egy kis beugrónál Bágyi Ferenc lepakoljon, majd pillanatok alatt felállítsa a lessátrat, melyet - amolyan plusz biztosítékként - még ágakkal is lefed; állítása szerint a tölgy a legjobb, öt napig is zöld marad... Miközben pakolunk, átellen- ben, úgy 200 méterre megjelenik egy szarvastehén, ám ügyet sem vet ránk.- Ha kihozok valakit, mindig akkor jönnek, amikor nekem nem jó - legyint a természet- fotós. - Vagy, ha elmegyek körülnézni, de még inkább, amikor hárman ülünk a sátorban, Ezen a délutánon Bágyi Ferenc feleslegesen épített tökéletes álcát, a szarvasok jobbára másfelé jártak s éppen valami harapnivalót készítek néhány órás várakozás után. Mondjuk a térdemen a kisdeszka, s szelem a paradicsomot... Becsületére legyen mondva, ha ilyenkor feltűnik a vad, azonnal félreseper mindent, mert első a munka. Ami neki szórakozás is, sőt elsősorban hobbinak tartja, a pénz másodlagos.- Ha nem így lenne, már elmentem volna paparazzónak - helyezkedik el a lesben, s felszereli a hatszázas teleobjektí- vet, melyet egy konverterrel ezresre tud nyújtani. - A felszerelésemet látva már akadt lesifotós, aki azt mondta, mindenben felezünk, csak dolgozzak vele, s meg is mutatta a kukát Monacóban, amelyben el kellett volna bújnom... Valahol érthető, hogy a - minden értelemben - szemét helyett az erdőt választotta. Amint elhelyezkedünk, ránk telepszik a nyugalom. Csak a madarakat hallani, illetve egy-egy darázsféle próbál bejutni a sátorba, aztán egy hatalmas egerészölyv száll le a tisztás közepén.- Buteo buteo - mondja azonnal a latin nevét Bágyi Ferenc, s elmagyarázza, egy természet- fotós valahol egy kicsit ornitológus, biológus, zoológus és vadász is. Utóbbit ő maga elvileg a vérében hordozza, hiszen a múlt század elején nagyapja volt a legnagyobb és leghíresebb orvvadász Balassagyarmat környékén... Úgy háromnegyed órát nézelődünk csendben, amikor meghalljuk az első bikát: valahol az erdő mélyén bőg szemben.- Korán van még - jegyzi meg a természetfotós -, egy óra múlva kezd éledezni minden. A vadászok is ötkor jönnek csak ki. Amúgy ez az időpont sem rossz, de én a hajnalokat jobban szeretem: amikor a ködben feltűnik egy óriási gím, hát annál nincs szebb. Olyan érzés, mint amikor a férfiember elkezdi kigombolni egy gyönyörű nő blúzát. Annak ellenére vérpezsdítő, hogy nem tudni, mi történik a következő pillanatban... Na, de csendesedjünk, mert lassan kezdődik. A hely szűkössége miatt magára hagyjuk Bágyi Ferencet, s áthurcolkodunk a tisztás túloldalára az egyik magaslesre. Épp, hogy elhelyezkedünk, amikor úgy száz méterre tétova őzbak tűnik fel, majd miután nem lát-érez veszélyt, a nyomában az egész csapat a napfénybe óvatoskodik. Némi poroszkálás után velünk átellenben - nagyjából ötven méterre a sátortól... - kezdenek legelészni, ám ket- ten mindig figyelnek. Leginkább dél felé, ahonnan egyre többször hallatszik a disznórö- fögés, motoros fűrész és rekedt hajókürt elegyéhez hasonlító hang: a gímszarvas bőgése. Úgy negyed óra múltán a hangforrást is meglátjuk, két- méterenként megáll, s kihívóan bömböl. Még akkor sem hallgat el, amikor egy nőstény szalad ki az erdőből, s porzik át a tisztáson - a pompás trófea viselője egyelőre a hangjával próbál érvényesülni. Még arra sem reagál, hogy lövés dörren a távolból, pedig lehet, ebben a pillanatban megfogyatkozott a konkurencia... Az őzek viszont megmerevednek, sőt, miután a bika feléjük indul, egy pillanat alatt eltűnnek az erdőben. A helyükre dám tehenek érkeznek, a bikát azonban ők sem érdeklik, s hangos bőgéssel visszaindul délre. Úgy egy perc múltán kelet felől érkezik egy vetélytárs, talán még az előbbinél, is nagyobb agancsú bika. Egy darabig felénk lépeget, készítjük a fotómasinát, amikor felkapja a fejét, megfordul, s arra távozik, mint az előbbi bika. Mivel lassan ránk esteledik, s az erdőből sem hallunk bőgést, elkönyveljük, ez volt az utolsó bikánk mára. Vélhetően a vadászoknak sem volt jobb napjuk, az egyetlen lövés erre utal.- Erről beszéltem - jön elő a sátorból Bágyi Ferenc, miután lemásztunk a lesről -, valahogy nem az igazi az idén a bő- gés. De ez egy ilyen munka: előfordul, hogy két óra alatt csinálok két-háromszáz képet, máskor napokig egyetlen használhatót sem, ám akkor sem éreztem úgy, hogy hiábavaló volt kijönni. Üres filmmel már mentem haza, de üres szívvel soha... Az olaj után a második legjobb üzlet a gyerekholmi gazdasági helyzetkép Óriási tömeg a kaposvári babaexpón, ahol a bolti ár töredékéért lehetett vásárolni Az eső ellenére is jó volt a hangulat a sörbörzén ► Folytatás az 1. oldalról Jelen sorok írója is verte a fejét a falba, amikor meglátta a néhány napja-hete megvásárolt, s boríté- kolhatóan csak egy-két alkalomra szóló babakellékek, -ruhák árait. És minőségét. Mert a legtöbb kipakolt holmi a szinte új kategóriába tartozott, s egy rutinos szülőpáros jól tudja, felesleges mindenből újat vásárolni, hiszen napok-hetek alatt növi ki a baba, sőt, előfordul, hogy nem is hordja a méregdrágán vett holmit. Az eredeti árakról annyit, az olajbiznisz mellett a babaholmi lehet a világ legjobb üzlete... Míg a feleségek az asztalsorok között alkudoztak, addig az egyik sarok afféle apamenhely- lyé lépett elő: mind elgyötörtebb arcú családfők álldogáltak babakocsit tologatva, vagy karjukon gyorsan fáradó csemetéikkel. A családfők számára némi segítséget jelentettek az arcfestők és az ugrálóvár, igaz, utóbbit csak festékmentes gyerek használhatta, azaz nem ártott felállítani valami rendszert...- Remek ez a lehetőség - magyarázta Kalyibás Anikó, miután elpakolt egy téli bundazsákot és három vastag bébiruhát. - Most a második babánknak vásárolunk, de úgy egyéves koráig az elsőnek is rengeteg dolgot itt, illetve az ilyesfajta börzéken szereztünk be. SokMlndenkl megtalálta a számítását A legkisebb is belefáradt... kai olcsóbb minden, s egészen márkás holmikat is lehet találni. Aztán, ha kinövi, én is kihozom majd a feleslegessé vált ruhákat - tette hozzá, majd további vadászatra indult, noha a tömegben nem volt egyszerű előrejutni. Bizonyos pontokon, egészen pontosan a játékosstandoknál ugyanis kisebb dugók alakultak ki: a nagyobbacska gyerekek előszeretettel próbálgatták ki a különféle babákat, autókat, nézegették a könyveket, s nem is számították el magukat: türelmük, illetve a temérdek kedvező ár miatti szülői spórolás gyakran egy-egy ajándékkal párosult... ■ A. V. folyékony kenyér Bár a csütörtöki és a pénteki időjárás nem fogadta kegyeibe az évtizedes szünet után az elmúlt négy napban harmadszor megrendezett kaposvári sörbörzére kilátogatókat, a hétvégén így is rengetegen zarándokoltak el a vásártérre, ahol nemcsak L a közel negyvenféle-íajta sör miatt kerekedett kiváló hangulat. A folyékony kenyér mellett ugyanis a gyermekműsorok, kvízjátékok és koncertek miatt is érdemes volt elI látogatni a rendezvényre: a gyerekeket vidámpark, az idősebbeket Aradszky László szórakoztatta, koncertezett a Dolly Roll, Wolf Kati, a programot pedig Lajcsi és dá- ridós vendégeinek műsora zárta. ■ A. V.
