Somogyi Hírlap, 2012. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

2012-07-07 / 158. szám

2012. JÚLIUS 7., SZOMBAT GAZDASAG 7 Földművesnek nem jo akarki vitaanyag Tovább szűkítheti az agrártermelést az új földtörvény Raskó György szerint „A magyar föld védelmé­ben” címet viselő új földtör­vény-vitaanyag az elmúlt hetekben komoly média­visszhangot váltott ki, s az agrárvállalkozók körében is alaposan felborzolta a kedélyeket. Raskó György A Vidékfejlesztési Miniszté­rium megrendelésére készített koncepció szerzőinek nem volt könnyű dolguk, hiszen tud­ták, hogy az új földügyi sza­bályozásnak figyelemmel kell lennie a diszkrimináció tilal­mára, a tőke és a munkaerő szabad áramlását megkövetelő közösségi jogelvre. A szerzők azzal is tisztában voltak, hogy a földmoratórium lejárta (2014. április 30.) után az uniós állam­polgár az új földpiaci szabályo- I zással nem hozható kedvezőtle­nebb helyzetbe, mint amilyen­ben a csatlakozási szerződés aláírásakor volt. Miközben a szerzők az uniós tagságból fakadó tilalomfákra nagy figyelmet fordítottak, azt meg sem kísérelték, hogy meg­felelő jogi megoldást találjanak a hazai tulajdonban lévő és ak­tívan gazdálkodó, jogi szemé­lyiségű vállalkozások földügyi problémájára.' E társaságok az unión belül egyedülálló módon ki vannak zárva a földtulajdon­szerzésből, hátrányos megkü­lönböztetésben részesülnek a haszonbérleti szabályozás so­rán is. Pedig e gazdaságok ad­ják az árutermelés nagyobbik hányadát, és az állatállomány közel 70 százalékával is ők ren­delkeznek. Helyettük az őster­melő a szeretett lény, aki jellem­zően adót, járulékot nem fizet, árutermelést nem folytat, de állami apanázsra szorul. Jó len­ne, ha a szerzők tisztában len­nének azzal, hogy az őstermelő adójogi, s nem agrárüzemi kate­gória, aki így nem lehet alanya majd a 2014-től bevezetendő, új támogatási jogosultságokat ki­osztó SPS rendszernek sem. A vitaanyag az egyébként sehol nem definiált „földműve­sek” tulajdoni és használati jog­szerzését preferálja, e jogoktól minden más magyar állampol­gárt eltiltana. Nemcsak külföl­di befektetők, hanem magyar „spekulánsok” is ki lennének zárva a termőföldvásárlásból. Ezt elsősorban hatósági eszkö­zökkel, egy rendkívül bürok­ratikus Földügyi intézmény- rendszer felállításával és mű­ködtetésével (NFA, országos és helyi hatáskörű földpiaci bi­zottságok) gondolják elérni, de nem mondanának le az adó- és illetékkivetés útján történő sza­bályozásról sem. A földszerzést és -használatot érintő adózá­si koncepciót csak támogatni tudom, hiszen a valószínűsít­hetően uram-bátyám kapcso­latokra épülő helyi hatóságok helyett közgazdasági (fiskális) eszközökkel hatékonyabban és igazságosabb módon szabályoz­ná a hazai földpiacot, beleértve a földhasználatot is. Kár, hogy a Nemzetgazdasági Miniszté­rium pont ezt a progresszív gon­dolatsort tartja elvetendőnek. A fiskális eszközökkel törté­nő birtok- és földhasználat-sza­bályozás egyébként teljesen általános az Európai Unió tag­államaiban. Franciaországban a földvásárlás során a birtok­politikai szempontból nem pre­ferált vevőre megyétől függően 5,09-17,74 százalékos adásvételi illetéket szabnak ki, míg a fiatal gazda csak 0,75 százalékot fizet. Finnországban az adásvételi il­leték 28 százalék, de aktív „föld­művesek” között a tranzakció illetékmentes. Németországban a nem kívánatos spekuláció visszaszorítása céljából érték- növekmény-adót kell fizetni a 10 éven belül továbbadott ter­mőföldre. A földtulajdonosok - Finnországot leszámítva - minden régi tagállamban föld­adót fizetnek, melynek mértéke jellemzően 2-4 százalék közötti. Azt javaslom tehát, hogy a be­vált uniós tagállami gyakorlatot alkalmazva a földtulajdon mint vagyon adóztatásán keresztül próbálja az állam meggátolni a spekulációs szerzéseket, illetve ösztönözze a birtokpolitikai cé­loknak megfelelő termelési cé­lú földvásárlásokat. Hasonlóan jó szabályozó eszköz lehetne a fóldtőkéből származó jövedelem (bérletidíj)megadóztatásais,mely- Európában egyedülálló módon- Magyarországon jelenleg tel­jes és korlátlan adómentességet élvez. Nagy kár, hogy az új föld­törvény-koncepció elsősorban a kormánypártok belpolitikai prioritásainak van alárendelve, mely emiatt figyelmen kívül hagy olyan alapvető makro­gazdasági kívánalmakat, mint a magyar mezőgazdaság terme­lési potenciáljának jobb kihasz­nálása, a professzionális családi gazdaságok és agrártársaságok jogbiztonságának erősítése és általában a hazai agrártermelés versenyképességének javítá­sa. Az agrárkormányzatnak e Raskó György, agrárközgazdász 1952-ben született Karcagon 1976-BAN SZERZETT diplomát a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen 1976-83 KÖZÖTT ÜZ Agrárgazdasági Kutatóintézetnél dolgozik 1983-90 között tanácsadó Algériában, Mexikóban, Brazíliában és Kolumbiában 1990-94 KÖZÖTT államtitkár 1994-98 Közön parlamenti képviselő 1998-TÓL AGRÁRVÁLLALKOZÓ területeken lenne igazán tenni­valója, mivel a mezőgazdaság teljesítménydeficitje egyenesen drámainak nevezhető. A meg nem termelt mennyiségek - me­lyekre fizetőképes kereslet len­ne - májusi világpiaci árakon számított értéke meghaladja az ezermilliárd forintot, melynek GDP-tartalma 320-350 milli­árd forintra becsülhető. Ilyen mértékű termelészsugorodásra a rendszerváltó országok egyi­kében sincs példa. Nekünk tehát olyan földtör­vényre és bérleti viszonyokra lenne szükségünk, amely az ágazat növekedési pályára ál­lítását, az exportképes terme­lés bővülését segíti, és amely figyelembe veszi a forradal­mi technológiai változásokat. Zsákutcába visz az a felfogás, hogy „földművesnek” bárki jó, s a mezőgazdaság fel tudja szív­ni a képzetlen munkaerőt, csak földdel helyzetbe kell hozni. Nem! A tartós megélhetéshez még őstermelői szinten is több kell: alapos technológiai tudás, piaci ismeretek, kreativitás, rendszerszemléletű együttmű­ködésre való képesség és nem utolsósorban tőke. Ha az új föld­törvényben mellőzik e nemzet- gazdasági szempontokat, akkor további jelentős vagyonvesztés, állatállomány-zsugorodás és foglalkoztatottságcsökkenés lesz a magyar agráriumban. „A nagyok vinnék magukkal a kicsiket” A nagyüzemi gazdálkodás, a jelentősebb területeken gaz­dálkodó társaságok háttérbe szorítása a gabonatermelőket is hátrányosan érinti - aggódnak a gazdák. „A gabonatermesztés szempontjából értékelhetetlen a földtörvény koncepciója, az ugyanis nem racionális gaz­dasági kérdésekről szól, ha­nem érzelmi alapú és szociális szempontokról” - jelentette ki a lapunknak Vancsura József. A Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke kifejtette: „a gabonatermesztés a világon mindenhol nagyüzemi tevé­kenység, amelyet 600 hektár alatti birtokméret esetén nem lehet versenyképesen csinálni, illetve kisbirtokoknál csak ak­kor, ha nagyobb integrált szer­vezetbe tagozódnak.” ■ A hazai természeti adottságok nagyon jók a gabonatermesztéshez. Vancsura szerint a hazai ag- rárium érdekét az szolgálná, ha erős, versenyképes nagy- gazdaságokat, „magyar mul- tikat” alakítanának ki, és az állam, valamint a szabályozási környezet ezeket támogatná. Az ilyen cégek Vancsura ál­láspontja szerint „viszik ma­gukkal a kicsiket” és a vidéki, mezőgazdasági foglalkoztatás­ra is jótékony hatással vannak. A szakember szerint a birtok­testek és a gazdaságok jelenleg sem kielégítő méretűek, és a további szétaprózódással félő, hogy a mezőgazdaság elveszíti versenyképességét. „A hazai természeti adottsá­gok kifejezetten jók a gabona- termesztéshez, Magyarország­nak ilyen terményeket kell nagy mennyiségben előállíta­ni, és exportálni. Ebben a ver­senyben a konkurenciát nem a magyar termelők, hanem a világ más régióiban sokkal na­gyobb területen gazdálkodó cé­gek jelentik. Nekünk velük, a világ nagyjaival kell versenyez­ni, nem egymással” - fejtette ki Vancsura, aki úgy véli: a jelen­legi földtörvény helyett teljesen újat kell írni, amely „figyelem­be veszi a valódi, gazdasági ér­dekeket. Fontos lenne egy mi­nél reálisabb alapokon nyugvó tervet megalkotni, amelyet le­het vitatni” - tette hozzá. aB. L. MOSZ: az állattenyésztés lehet az egyik legnagyobb vesztes bírálatok A gazdasági társaságok kizárása a mezőgazdasági vagyon és az eszközállomány leértékelődését is eredményezheti Több szakmai szervezet, köz­tük a Mezőgazdasági Szövet­kezők és Termelők Országos Szövetsége is bírálja a földtör­vény koncepcióját, mondván: az indokolatlan megkötéseket tartalmaz a birtoktestek poten­ciális vásárlóinak korlátozásá­ra. Horváth Gábor, a szakmai szervezet főtitkára lapunknak kifejtette: az, hogy a koncepció nem teszi lehetővé a gazdasá­gi társaságok földvásárlását, a bérelt földön gazdálkodó társaságok elbizonytalanítá­sát jelenti. Emiatt félő, hogy a társaságok nem vállalkoznak fejlesztésekre. A főtitkár hoz­zátette: az új földtörvény terve­zete csupán a földművesekre kívánja korlátozni a földvásár­lás lehetőségét, ám egyelőre nincs definiálva, kit tekintené­nek annak. „Előfordulhat az is, hogy egy kezdő nem is vehetne földet saját célra?” - tette fel a kérdést. Ezt a kitételt azért is aggá­lyosnak tartja, mert a gazda­sági társaságok a jövőben sem vehetnének földet, jóllehet a fő­titkár szerint a hazai termőföl­dek jelentős részét ilyen agrár­cégek művelik meg. „Nem segít az sem, ha bérel, hiszen a terv szerint bérleti célra sem lehet­ne földet venni” - tette hozzá. Az elmaradó fejlesztések miatt Horváth szerint leértéke­lődik mindaz a mezőgazdasági A tejtermelő tehenek döntő része cégek birtokában van vagyon, eszköz- és állatállo­mány, amely jelenleg a bérleti keretek közötti művelésre ala­pozva működik. A lépés következményeként további komoly termelés-vissza­esést szenvedne el a hazai agrá- rium, és különösen a gazdasági társaságok által folytatott állat- tenyésztési tevékenységek, így például a tejtermelés látná ká­rát a bérleti lehetőségek szűkü­lésének - vélte Horváth. A tejelő tehenek döntő részét, csaknem 90 százalékát olyan mezőgaz­dasággal foglalkozó agrártár­saságok tartják ma Magyar- országon, amelyek földhöz, így saját maga által megtermelhető takarmányhoz jutása kétséges. így a tejágazat lehet az egyik vesztese a most tervezett szabá­lyozási környezetnek. Horváth aggályosnak nevez­te azt is, hogy ez a leértékelődés épp akkor következne be, ami­kor az uniós jogszabályok ér­telmében ki kell nyitni a hazai földpiacot a külföldi vevők előtt is. Mivel 2014-től az uniós jog­szabályok szerint semmilyen értelemben nem lehet különb­séget tenni a hazai és a más tagállamból származó vevők között, a cégek kizárása miatt a főtitkár szerint félő, hogy a kül­földi magánszemélyek előnybe kerülnek a vásárláskor a kevés­bé fizetőképes hazai magán- személyekkel szemben. ■ B. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom