Somogyi Hírlap, 2012. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

2012-05-05 / 105. szám

MEGYEI KORKÉP 2012. MÁJUS 5., SZOMBAT A kereszténység és az irodalom kapcsolódási pontjait keresték Vattacukor-rózsaszín és óceánkék a kis csiszár Rés a rácson, avagy a gép a szörnyeteg, vagy inkább az emberi agy? Kóma: ketrecbe zárt kiáltás, az egész emberfej egy óriási száj. - Miután megnézte, oda­jött hozzám egy fiú és azt mond­ta: vannak ilyen emlékei neki is. Bezártságérzés, elzárva a külvi­lágtól, mellyel egy hangtalan si­kollyal próbál kommunikálni. A szépség és a szörnyeteg: megint egy csúnya gépmonst­rum, csak ez nem embergyere­ket, hanem emberi agyat állít elő, de azon nyomban préseli is össze. Csiszár Zsolt szerint: az ember létrehozta a gépet, az meg összepréseli az agyát. Me­lyik is a szépség, és melyik is a szörnyeteg? Kék, pontosabban kékkel fé­lig leöntött hintaló, micsoda fel­üdülés, gondolhatnánk a „Tür­kizkék nosztalgia” láttán (záró­jelben: Ildikónak). - A hintaló egyik fele ütött-kopott, egyszerű kengyellel és nyereggel, a másik oldala a türkizkék mázos, a job­ban felszerelt, mintha csak most emelnénk ki az emlékezés óceánjából - magyarázza az al­kotó. - Az idő megszépíti az em­lékeket. Ildikó, akinek ajánlot­tam, azt mondta: még az illatok is előjöttek a gyerekkorából... Pszichodelia, azaz valamilyen befolyásoltság alatti látomás: Csiszár Zsolt állítja, ez is töb­bekből előhozza az ismerős „él­ményt”. A hiányzó láncszem: egy fél számítógép-billentyűzet kandi­kál elő a felforgatott földből. - Ásatási lelet, párezer év múlva. Ez lehet a hiányzó láncszem, ami összeköti kultúránkat az akkorival. Persze ebben is ott az elmúlás gondolata. A „kis Csi­szár” fiatalember, valóban ilyen komoran látná a világot? Kétféle felelete van erre. Az egyik, kiál­lításának címe: Kölcsönhatá­sok. „Egymásba kapaszkodó fo­gaskerekek. Egy mondat egy fi­lozófia-tanulmányból: A köl­csönhatás a dolgok igazi végső oka. Kölcsönhatás nélkül nincs világ, a sejtek, a bolygók is kap­csolatban vannak, s az egyik ember a másikkal. Minden ösz- szefügg; ismert a pillangó-effek­tus, miszerint egy szárnycsapás akár az egész világra kiható vál­tozási folyamatot indíthat be. ” A másik felelethez vissza kell térnünk a Kómához, a ketrecbe zárt sikolyhoz. Ha jól megnéz­zük, van egy kis rés, egy folyto­nossági hiány a rácson... (Folytatás az 1. oldalról) Csiszár Zsolt laza mozdulattal hajítja el a gondtalan, rózsaszín Barbie-érzést Extrém szobrok, de van bennük gondolat dául Kaposvárról kapott felké­rést egy tárlatra. Alkotó vagyok inkább, aki olyan dolgokat akar létrehozni ami egyedi, amihez hasonló nincs. Nyilván genetika is hogy szobrászkodni kezdtem (a festéshez nincs elég tehetsé­gem), apai indíttatásból is érde­keltek a művészetek. Hobbi. Ha indíttatást érzek, nekiállok gon­dolkodni, hogy milyen anyagok kellenek és azokból hogyan for­mázom ki a gondolataimat. Az­tán ha azt írják a vendégkönyv­be hogy meghökkentő, vagy borzongató, akkor azt hiszem, elégedett vagyok. Rábízom a be­fogadóra, hogy milyen gondola­tokat hoznak elő belőle a mű­vek, nem kell hogy ugyanazt gondolja, amit én. Klón: egy hideg-rideg, olajos, fekete gép dob ki magából egy sorszámozott csecsemőt. - Erre­felé tartunk, már nincs messze az ember-előállító automata. Művészet, mondja a festőművész-apa A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság a hagyomá­nyoktól eltérően - elsősorban anyagi okok miatt - nem Keszt­helyen, hanem a kaposvári Klebelsberg középiskolai kollégi­umban tartotta konferenciáját, az idén Kereszténység és irodalom címmel. A kultúra is keresi az egyházat és a hitet, s viszont - hangsúlyozta Jeleníts István -, keresgéljük a jövő útját, amiben már korántsem az ellenséges kö­zeg jelenti a nehézséget. Vallás és művészet közeli ro­konságban áll - szögezte le elő­adásában Erdélyi Géza, a Szlová­kiai Református Keresztyén Egy­ház emeritus püspöke Rima­szombatról. - Teljességgel érthe­tetlen, mert értelmetlen az elmúlt néhány századnak, különösen a XX.-nak a múltat eltörölni akaró vállalkozása, vallás-, sőt keresz­tyénellenes törekvése. Ezt ugyan­is nem lehet kiiktatni a kultúrá­ból. Menthetetlenül vallásos lény az ember, s ezt tükrözik évezre­dek építményei, művészi alkotá­sai. Erdélyi Géza reformátusként elnézést kérve a hallgatóságtól ar­ra is kitért: való igaz, hogy a ka­tolikus egyházak támaszai, élte­tői voltak egyes művészeti ágak­nak, ám Kálvin Jánost azzal kár­hoztatni, hogy a művészetek iránt ellenséges magatartást ta­núsított, nem felel meg a valóság­nak. Az ilyen vélekedés megala­pozatlan, hiszen leveleiben is val­lotta: a művészetek szolgálhatják az embert, s Isten dicsőségét nem rombolják. ■ Márkus Kata Jeleníts István, Tari István és Ujkéry Csaba a konferencián Hűségesek jutalma az idén is két aktív tagjának adott át Berzsenyi Dániel Hűség- jutalmat a társaság vezetése. Ki­rály Zoltán jelenlegi közművel& dési alelnöknek 25 éves munká­ját ismerték el a díjjal. Az ádán- di Neisz Péter szintén fáradha­tatlan, közösségi munkájáért kapta meg az elismerést. Tessék a vattacukor, kön­nyű, édes, nyúlós, mállós, ragadós! Fónai Imre Minden kiállítás-látogató kap egyet a rózsaszín nyalánkságból a siófoki Kálmán Imre Emlékház bejáratánál. Mire felér vele a lép­csőn, vagy elfogyasztja, vagy azért dobja az odakészített sze­metesbe, mert már keze-lába ösz- szeragadt tőle. Kidobni kötelező, a szobrok közé vattacukrot be­vinni szigorúan tilos. Felhőtlen, gondtalan, rózsa­szín Barbie-érzés, ezt is kihajít­ja egy laza mozdulattal a látoga­tó, hogy azután egy teljesen más világban találja magát, Csiszár Zsolt úgy mondja, hogy a „való életben”. Extrém szobrai, azok mondanivalói valóban nélkülö­zik a szirupos Barbie-világot.- Nem akarok hatásvadász lenni, nem hatást akarok kivál­tani, hanem elgondolkodtatni; belülről jönnek ezek a témák, hétköznapi gondolataim lenyo­matai - állunk meg a Világszép Samantha előtt. Koporsóban porladó csontváz, kezében poro­sán, pókhálósán is jól kivehető tükröt szorongat. Valaha akár világszép is lehetett, de most...- Ahogy a fáraók az aranyukat, magával vitte a sírba a tükrét, de akárki is volt és bármekkora hatalommal bírt, mindenki ugyanígy végzi, ezt akartam megmutatni, az elmúlást, a tal­mi csillogást - így a siófoki alko­tó. A „kis Csiszár” fából, poliure- tánból, de legfőképpen ytongból valósítja meg gondolatait. Soká­ig csak magának, a raktárnak, első tizenegy alkotását 2009- ben tette közszemlére, azóta ahogyan bevallja, „jobban figye­lek arra, hogy a befogadó közeg könnyebben megértse, mit is akarok. Persze, megfelelni sem­milyen elvárásnak nem akarok, a megfelelés kényszere egyálta­lán nem hajt, slágergyárossá nem szeretnék válni.” Ez hát a második tárlata, vannak már új művek is az elsőhöz képest. Mű­vész-e már, kérdem, mire azt fe­leli: - Csínján bánnék a művész kifejezéssel, mert ki a művész, mitől művész valaki? Édesapám művész. Csiszár Elek elismert festő, még ha'az utóbbi időben kissé elfeledett festő is, de még­iscsak Siófok díszpolgára és most, nyolcvan esztendősen pél­bár elfogultként nem iga­zán hiteles a véleményem, tet­szenek Zsolt különleges szobrai, mert van ben­nük gondolat - így az őszi kaposvári, aho­gyan mondta, „kvázi életmű-kiállítására” készülő Csiszár Elek. A siófo­kifestőmű­vész elárulta: soha nem Csiszár Elek: van bennük gondolat kérte ki a véleményét fia az alkotásairól, „néha ugyan megmondtam neki, de ő zt csinálta akkor is, amit kigondolt és jól tette”. Szerinte is nehéz kérdés, hogy' honnantól művészet a művészet, mikortól lehet rá- ő a maga azon­ban nyugodt sziv­arnak nevezni Zsolt szob­rászkodását. Minden út Rippl-Rónai József kaposvári Róma villájába vezet emelt fejjel A magyar kulturális élet számos múlt századi nagysága kereste fel a Róma-hegyen épült egykori vályogházat 1927. november 25-én hunyt el az a világhírű festő, Kaposvár szülötte, akiről egy pályája ele­jén álló, majdan világhírű fotós, a szintén kaposvári Gyenes Já­nos - Juan Gyenes - ekkor készí­tette első híres felvételét. Rippl- Rónai József a legnagyobb kolo­risták egyike volt, művelt, szelle­mes egyéniség, aki több mint 2400 olajképet és pasztellt fes­tett élete során, s akitől a firen­zei Uffizi Képtár is önarcképet kért a világhírű művészek arc- képcsarnokába. Mivel több ka­posvári lakóhelye közül kétség­kívül a Róma villa a legfonto­sabb, sorozatunkban immár má­sodszor adhatjuk ki a jelszót: irány a Róma-hegy! Előző heti feladványunk: a park közepén álló Rippl-Rónai Emlékmúzeum A Róma villa története azon­ban nem a nagy festővel kezdő­dött. Az eredetileg földszintes vályogház valószínűleg még a 18. században épült, igazi villává Gundy György, a pesti német színház volt igazgatója tette a ki­egyezés után. A régi kaposvári iparoscsaládból származó s ope­raénekessé vált Gundy legalább olyan érdekes művészpályát fu­tott be, mint a villa későbbi tulaj­donosa, Rippl-Rónai. Az énekes birtokot vásárolt a Róma-he- gyen, s 1868-ban téglafalazással emeletessé alakíttatta az itt ta­lált kis vályogházat. Főhomlok­zati tetőszerkezetére bádog ha- rangtornyocskát emeltetett, ben­ne délidőben ebédre szólító ha­ranggal. A tornyot megkoronázó bádogbuzogány csaknem a ház névadójává vált, mégis a Róma villa név honosodott meg, ame­lyet maga Gundy adott az épít­ménynek. A villát 1898-ban Brandt József nyugalmazott alez­redes vásárolta meg a Gundy- örökösöktől, tőle pedig 1908-ban Dobossy Pál. Ezen a nyáron azonban egy nemrég befutott kaposvári festőművész érdeklő­dését is felkeltette a csinos épü­let. Rippl-Rónai József már negy­venöt éves volt, amikor budapes­ti kiállítása hatalmas erkölcsi és anyagi sikerrel zárult. Bő két év múlva, 1908 júliusában így volt miből megvennie a Róma-hegyi villát. ► Bővebben: S0NUNE.hu Ugye érdekes ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A, vagy emeltfejjel@sonline.hu 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom