Somogyi Hírlap, 2012. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
2012-05-05 / 105. szám
2012. MÁJUS 5., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 5 plakátmúzeum Gyár és munkászubbony; az anyaság misztikus ereje. A lánglelkű Baradlaynétól a sorsába beletörődő mosónőn át a mosolygós traktoroslányig - egy korszak végleg lezárult. ANYÁK AZ UTCA KÉPESKÖNYVÉBEN Az anyaság különleges, misztikus és a családot összetartó erőként jelenik meg végig a magyar plakátművészetben. Varga Andrea Legyen forradalmár lelkű, és kőszívű férje akaratával is szembeszálló erős asszony, mint Barad- layné, vagy sorsába beletörődő mosónő, akinek József Attilát köszönhetjük, avagy traktoroslány munkászubbonyban az 1950-es évekből, esetleg kiskosztümös ügyvezető 2012-ből, ha gyermeket szült, már nem csupán forradalmár, feleség, vagy a munka hőse a nő, hanem anya is. Az anyaság bensőséges, a maga valójában láttatni szinte lehetetlen. Ezért is volt szép kihívás azoknak a grafikusoknak, akik anyák napja apropóján plakátra álmodhatták. Kezüket azonban sok minden kötötte, ahogy arról Kőfalvi Csilla, az egyetlen hazai plakátmúzeum igazgatója mesélt Nagykanizsán. Elmondta: a magyar plakátművészet első fénykorát az első világháborúban és azt követő időszakban élte. A második világháború plakátjai sajnos már nem művészeti, hanem alkalmazott grafikai munkák voltak, az aktuális politikai irányvonal kiszolgálói. így érkezett el az 1948-1950-es évek, amikor a magyar népnek a szocialista keleti blokkhoz kellett csatlakoznia, ideológiai, politikai, gazdasági elkötelezettséget vállalva ezzel, miközben összes művészeti irányzatát is ennek a szovjet „agitpop” rendszernek a szolgálatába állította, nyilván magyar viszonyok közé adaptálva. A politikai propaganda kultusz első számú kiszolgálója a plakát lett. Mindazon ünnepeket, amelyek előtte évszázadokig meghatározták a magyar kultúrának a pulzálását, átfordították állami ünnepé - például a Szent István-i augusztus 20-a a kenyér és alkotmány ünnepe lett -, illetve szovjet mintára behoztak új, államilag kötelezővé tett ünnepeket is, mint a nemzetközi nőnap, a gyereknap és az anyák napja egy másfajta értelmezésben.- A nő, a nőiség megjelenítése a plakátművészetben egy szép kihívás lehetett volna, és plakát- grafikailag egyszerűen fantasztikus megoldások is születtek, annak dacára hogy 1950-től már 3 bizottság is felügyelte az országosan terjeszteni kívánt plakátokat - magyarázta Kőfalvi Csilla. Az igazi pártállami szocializmus időszakából rengeteg propaganda plakát maradt fenn, de kevés nőnapi és anyák napi, egyáltalán kevés, amin a nő van a középpontban, noha a kulturális plakátok területén nem volt olyan erős a cenzúra. Az anyák napi plakátok középpontjában sokáig a munkás anya állt, gyerekkel a kezében, vagy anya, apa és gyerek, a háttérben gyár. Mindez szocialistarealista módon, de mégis finomabban, megtörtebb vonalakkal, nem szájbarágósán, mint a Szovjetunióban. Nyilván azért is, mert tehetséges volt az a grafikus nemzedék, akinek át kellett ültetnie a magyar viszonyokra. Az 1970-es évek végétől pedig egy anya, vagy már csak a nő állt a középpontban. Szép alkotások is születtek, mint láthatjuk azt a nagykanizsai plakát múzeumban: Reich Károly anya-gyermek alakja, előtérben a kettejük sokszínű világát is láttató színes virágcsokorral, vagy a Szyksznian Wanda, az újabb nemzedék némileg pop art-os, szürreális, egyértelműen női plakátja női kéztől... A téma hálás, hiszen az anyaság ősi dolog, az anyákról mindig lehet szólni és mindig jók, vonzó figurák. Ám plakátra vinni nem egyszerű, tudvalevő a plakát harsány, az utca műfaja, nem bensőséges. Kőfalvi Csilla azt mondta: napjainkra a plakát mint művészeti ág, visszaszorult a kiállító- termek falai közé, az emberek már nem a plakátok alapján alkotnak ítéletet. „Az utca képeskönyve” radikális válságát éti, és nem lehet tudni, hogy lesz-e ebből felemelkedés. S ha lesz is, az anyák napi plakátok számára már biztosan nem. Ez a korszak végleg lezárult. Zakatol fejében a gondolat, míg versben le nem írja életmű A kaposvári nyugdíjas háromszáz verse lapul a fiókban, most édesanyjának rímelt Az elmúlt ötven évben - amióta komolyabban költészettel foglalkozik - háromszáz olyan verset írt, amelyik neki is tetszett, s nem pusztította el őket. A számos elismerés, emléklap és dicsérő oklevél után most azt szeretné, ha egy szakmai grémium mondana véleményt munkáiról, vajon mik is ezek az alkotások: versek, dalszövegek vagy valami egészen más.- Mert egy biztos - mondta a kaposvári Bukács Zoltánná -, ha megjelenik a fejemben egy-egy gondolat, az addig zakatol ben- B ne, amíg vers formájában le kell, p hogy írjam. Főként esténként I születnek az alkotásaim, először | egy cetlire, aztán egy piros, majd £ véglegesen egy fekete kötetbe, s végül legépelve gyűjtögetem őket Húszéves korom óta írok verseket, számos pályázaton indultam már sikerrel. Versmondó versenyeken is fellépek, de természetesen ott mások verseit adom elő. Szeretem Adyt, Petőfit, a maiak közül Varró Dánielt. Bukács Zoltánná azt mondja, az évtizedek alatt azt már megtanulta: mindig az a jó változat, amit először vet papírra. Vélhetően így történt ez anyák napi versével is, amivel saját édesanyja előtt tisztelgett. ■ Márkus Kata A kaposvári Bukács Zoltánná nagyon szereti a könyveket „...Alkotnék gyönyörűt, Istenhez fohászkodnék. Ha még az életemben egyszer Néked kezet csókolhatnék. Lelkemnek te voltál a kincseskamrája: Drága jó anyám! Szívemnek gyöngyös bokrétája. Itt vagy te mindenütt, benne: fűbe-fába Szívemben meg a virágban, dalban - muzsikában, Velem vagy a napnak minden órájában, A szívem legmélyén bezárva. Fentről vigyázva: borítasz köpenyt rám az élet viharába. (SAAC BÁBEL: Minden halandó. Az öröklét csak az anyáknak adatott meg. SZAKÁLY DEZSŐ: Nem az a leghatalmasabb, akinek a legtöbb öldöklő fegyvere van, az sem, akinek legnagyobb a kincse, gazdagsága, hanem az a leghatalmasabb, aki embert szül a világra. SOPHIA LŐRÉN: Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért. DEVECSERY LÁSZLÓ: Édesanyám, köszöntelek most e meghitt ünnepen, azt kívánom most és mindig, mindig maradj meg nekem. CSITÁRY-HOCK TAMÁS: Anya csak Nő lehet. Ez az ő kiváltsága. Az ő hivatása. A legszebb és legnehezebb. A legnehezebb, hiszen olyan hivatás, amely sosem ad szabadságot, soha nem enged pihenőt, állandó figyelmet, szerete- tet, odaadást kér, vár, követel. Ám mégis szép. Mert csak ő ismeri a titkot. Az anyai szív titkát. Hogy miként válik egy új élet önálló emberré. ÖRKÉNY ISTVÁN: Szeretetük átlát a hegyeken, hétmérfóldes csizmával lépked a szeretetük, s egy léghajót elkormányoznak a szeretet erejével, ha rajta utazik gyermekük. RATKÓ JÓZSEF: Az anyák halhatatlanok. Csak testet, arcot, alakot váltanak; egyetlen halott sincs közülük; fiatalok, mint az idő. MÓRA FERENC: Ahány levél lengedez szél ringatta ágon, ahány harmatcsepp ragyog fűszálon, virágon Édesanyám, fejedre annyi áldás szálljon. SZABÓ MAGDA: Anyámnak nem gyújtottam gyertyát. A fényt nem lehet megvilágítani. WILLIAM GOLDSMITH BROWN: A halandóknak adott legédesebb szavak: anya, otthon, mennyország. HONTHY HANNA: Adhat Isten néked kincset, gazdagságot/ Rubintokat és gyémántot, márvány palotát/ Adhat pénzt, ragyoghat rajtad drága ékszer/ Csak egyet nem adhat kétszer/ Édes jó anyát. ARTHUR CONAN DOYLE: Az embernek lehet több felesége, több gyereke, több barátja is: de anyja csak egyetlenegy lehet, azt az egyet hát gyöngéden kell szeretnie, ameddig csak lehet.
