Somogyi Hírlap, 2012. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

2012-04-15 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 14. szám

5 2012. ÁPRILIS 15., VASÁRNAP SZTORI Magyar orvos mentette a Titanic túlélőit lengyel árpád A hősies küzdelem után sosem szállt többet hajóra Völgyi Péterné Reich Márta nagyapja képével és a könyvvel Száz évvel ezelőtt, egy holdfény nélküli éjszakán 1500 ember veszett oda a Titanic katasztrófájakor. A Carpathia gőzös segítsé­gével, amely felvette a hajó­törötteket, több mint 700-an megmenekültek. A hajó fedélzetén egy hősies ma­gyar orvos, Lengyel Árpád is dolgozott a mentésben. Fábos Erika A Carpathia épp egy évszázad­dal ezelőtt, 1912. április 11-én indult útra New Yorkból Fiúmé­ba, és ugyancsak április 11-én vágott neki az Atlanti-óceánnak a Titanic az írországi Queens- townból New Yorkba. Ekkor még senki nem sejtette, hogy a kivándorlóhajó és a luxusgő­zös története néhány nap múl­va végérvényesen egybeforr. A Carpathia fedélzetén egy 26 éves magyar orvos is volt: Len­gyel Árpádnak hívták és azért jelentkezett hajóorvosnak, mert orvosi tapasztalatra, kalandra és pénzre vágyott. Életre szóló traumát szerzett, amire száz év­vel a Titanic tragédiája után hő­sies helytállásként tekintünk. Unokája, Völgyi Péterné Reich Márta az évfordulóra könyvet szerkesztett az emlékére. „Lengyel Árpád az anyai nagy­apám volt és sajnos személyesen nem ismerhettem őt, mivel hat évvel korábban meghalt, mint ahogy én születtem - mondta Völgyi Péterné Reich Márta. - Érdekes módon a családunkban sosem volt téma nagyapám hő­siessége. Az 50-60-as években olyan volt a politikai rendszer ha­zánkban, hogy még azt is titkol­ni kellett, ha valakinek egy távoli rokona vagy ismerőse megjárta Amerikát. Én az 50 éves évfor­dulón, 1962-ben szembesültem ezzel a történettel, amikor egy § újságíró megkereste az édes-1 anyámat. A legkomolyabb ezzel I kapcsolatos élményem azonban í az volt, amikor a Delfin könyvek £ sorozatban 1967-ben elolvastam Dékány András: S. 0. S. Titanic című könyvét. Nyomtatásban látni ezt a történetet valahogy sokkal valóságosabb volt szá­momra, akkor fogtam fel ennek a jelentőségét. Az édesanyám persze tudott mindenről, hiszen a korábbi évfordulók alkalmá­val a nagyapám tartott egy-egy előadást, csak a rendszer miatt titokban tartotta, és nekem is azt mondogatta, jobb erről nem be­szélni senkinek. A papa halála után a nagyanyám őrizgette eze­ket az emlékeket, később pedig az anyukám gondozta őket nagy szeretettel.” Az emlékek között korabeli újságkivágások, néhány hasz­nálati és orvosi tárgy és akkori fényképek szerepelnek. Mind közül azonban talán a legérde­kesebb az a levél - eredetiben olvasható a könyvben -, amit a tragédia után pár nappal Len­gyel Árpád a bátyjának írt és amiben igen zaklatottan és részletesen számol be a tragé­diáról. Ez az egyik legőszintébb emlékezése volt a történtekről, írt arról, ahogyan felébresztet­ték a hírrel, de tudjuk tőle azt is, hogy a Titanicon kevesebb volt a mentőcsónak, mint a sok­kal kisebb Carpathián, és hogy csak a szerencsén múlt, hogy a két hajó találkozott: a Carpat­hia ugyanis négy órával koráb­ban indult, mint tervezték. Ha viszont még két órát késik az indulás, a Titanic összes uta­sát megmenthették volna, mert végszükség esetén akár ötezer ember is elfért volna a hajón. A Carpathián kívül egyébként másik két nagyobb gőzös is a Titanic közelében volt, de nem segített az óceánjárón. Völgyi Péterné Reich Márta számára nemcsak történeti szempont­ból volt érdekes az emlékkönyv összeállítása, egy igen érzelmes családi időutazást is jelentett, amelynek során megismerhette és megszerette a nagyapját, aki­vel sosem találkozott. „Természetesen nemcsak a száz évvel ezelőtti tragédiáról kerültek emlékek a kezem­be, hanem a családunkról is - mondta Völgyi Péterné Reich Márta. - Alaposan feldol­goztam ugyanis a nagyapám teljes életművét, orvosi tényke­Nem kapott kitüntetést lengyel árpád helytállása a New York Times címlapján is szerepelt Később azonban Ma­gyarországon évtizedekig hall­gatni kellett arról, ha valaki­nek Amerikát megjárt rokona volt, így a feledés homályába merült hősiessége. Állami ki­tüntetést sem kapott. De a ha­jótársaság megköszönte bátor­ságát, a túlélők arany emlék­érmet adományoztak számára, és a mentőszolgálat is kitüntet­te, sírját is rendszeresen koszo- rúzzák. désének krónikáját is. A mun­ka során pedig óhatatlanul is kirajzolódott előttem. Már az orvosi egyetem elvégzése előtt aktívan és rendszeresen men- tőzött, ahogyan később is egész életében a kórházi munkája mellett. Az, hogy otthon sosem beszélt a Titanic katasztrófá­járól, és mindösszesen ötször, három előadásában és két le­vélben számolt be az emlékei­ről, azt jelenti, hogy hatalmas traumát szenvedett el, amikor azt a több mint hétszáz, sok­kos állapotban lévő, zavarodott, ájult, az életéért küzdő embert mentette. Ahogy kikötött a Car­pathia, leszerelt és hajóra sem ült soha többet. Később fény derült arra a családi titokra is, hogy hatéves korában meg­halt a nagyszüleim elsőszülött fia, torokgyíkban. A nagyapám fül-orr-gégész volt, érthetően az is hatalmas lelki törés volt a számára, hogy nem tudta meg­menteni a fiát. Megértettem, miért volt olyan zárkózott és hallgatag ember.” Az „A Titanic árnyékában” című kötet társszerzője Ba­logh Tamás hajótörténész volt, aki azt mondta: „Ma már egy­értelmű, hogy a Titanic ka­tasztrófájában nem az emberi mulasztásnak volt a legfőbb oka. A Titanic nem törekedett gyorsasági rekord felállítására. A baleset légköri problémák miatt következett be, egy úgy­nevezett vízfelszíni délibáb miatt, amely rontotta a látási és tájékozódási viszonyokat, téves észlelésekhez vezetett. A baleset lefolyását pedig felgyor­sította, hogy az acél alkatré­szeket összefogó kovácsoltvas szegecsek túl gyengék voltak és elengedték az illesztéseket.” A hősies, világhírt szerzett Carpathia gőzös a Titanichoz hasonlóan tragikus véget ért. Az I. világháborúban brit csa­patszállítóként működött. 1918. július 19-én reggel az ír partok­nál német tengeralattjáró-táma­dás érte. Az U-55 jelű német hajó három torpedót indított ellene. A harmadik, végzetes találattól a Carpathia 12 óra 40 perckor elmerült. Sorsok, választások RADOS VIRÁG ELVÁLASZTHATATLANOK vol­tunk, állandóan együtt lógtunk. Házibulikban, kocs­mákban, közös haveroknál balatoni hétvégeken, náluk vagy nálunk otthon. Minden­ki azt hitte, együtt járunk, pedig jó barátok voltunk csupán. Olyannyira, hogy az egyetemi évek J. alakjával forrtak össze. A sétákkal, sörözésekkel, beszélgetések­kel; egyszer még verset is költöttünk egy-egy krigli sör mellett. éppenséggel igazuk is lehe­tett volna azoknak, akik egy párnak véltek minket, any- nyira megértettük egymást. Amikor kérdezgették, hogy­hogy nem vagyunk szerelme­sek, csak a vállamat vonogat- tam. A szerelmet nem lehet erőltetni - mondtam. diploma után J. beleszeretett egy lányba, elvette, és kül­földre költözött vele. Hama­rosan én is férjhez mentem, aztán öt év múlva elváltam. J.-éknek három gyermekük született. Nekem gyerekem nem lett, és mire a második - én úgy szoktam emlegetni, az igazi - férjemmel találkoz­tam, már nem is lehetett. Fel­építettem viszont egy pályát, azt csinálom, amire mindig is vágytam: írok. Kár, hogy mifelénk ebből bajosan lehet megélni. Férjemmel ugyan nem szenvedünk szükséget, de vannak dolgok, amikről még csak nem is álmodha­tunk, holott azok Nyugaton egy humán értelmiségi há­zaspárnak természetesek. gyakran gondolok J.-re. Mi lett volna, ha... Akkor most jól menne a sorom, és a kar­rier mellett az egzisztencia is megvolna? írni mindenhol lehet, márpedig J. barátom Európa egyik leggazdagabb országában él. múlt héten hazalátogattak: ]., a felesége és a három gye­rek. Sokáig beszélgettünk. Kiderült, hogy J. napi tizen- órákat húz le a hivatalban, és emellett nem élhet annak, ami mindig is a hobbija volt: a szépirodalomnak. Legszí­vesebben írna, publikálna verseket, regényeket, de azt a munkahelyén nem lehet csak úgy. Engedélyt kell kérni, így aztán marad a fenekén. hát így néz ki az élet, amit J. választott, és amiről eddig azt gondoltam, fenékig tejfel? Csodálkoztam, ők pedig a fe­leségével szomorúan ingatták a fejüket. Kívülről minden szép és jó, a magyar rokonok is azt hiszik, ők krőzusok ott, abban a gazdag országban. Igaz, nem megy nekik rosz- szul, de nagy árat fizetnek érte. olyanok vagyunk J.-vel, mint a kettétört kalács. Pontosab­ban az életünk olyan. Szép is, jó is, de hiányzik a másik fele. Kérdés, ki-ki melyik felé­re gondol inkább: a hiányzóra vagy a meglévőre? HIRDETÉS Hogyan lesz egy rinocérosznak vérképé? egy-rinocérosz vérképe ugyanannyit mond el a ve­szélyeztetett állat állapotáról, mint egy emberé a humán gyógyításban. Egy magyar cég most forradalmian új megoldást talált rá, hogy az állatok vérét ne embereké­vel hasonlítsák össze, hanem legyen kontrollvér a legtöbb állatfajra. A találmányt Dubai után Birminghamben, a Brit Állatorvos-tudományi Világ- kongresszuson is bemutatta a Diagon Kft. Kern József, a cég ügyvezetője elmondta: a Dia­gon Kft. a Fővárosi Állat- és Növénykerttel együtt dolgozta ki az állatgyógyászatban egye­dülálló fejlesztést. A magyar találmány segítségével nem­csak a házi kedvencek vagy a haszonállatok gyógykezelése válik gyorsabbá, hatékonyab­bá és olcsóbbá, hanem egyes ritka, veszélyeztetett állatfajok betegségeinek pontosabb meg­határozására és ezzel meg­mentésükre is nagyobb esély kínálkozik - fogaímazott az ügyvezető. ■ Az új magyar talál­mánnyal megmen­tésükre is nagyobb esély kínálkozik. A magyar cég képes a vilá­gon elsőként és egyedüliként bármely emlős állatfajra spe­cifikus kontrollvért előállítani. Eddig teve-, ló-, kutya- és macska-, elefánt- és rinocérosz- specifikus kontrollvért fejlesz­tett ki a cég, de a munkálatok tovább folytatódnak. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom