Somogyi Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 53-76. szám)
2012-03-25 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 12. szám
2012. MÁRCIUS 25., VASÁRNAP 7 INTERJÚ sebő Ferenc Táncházmódszerét az UNESCO szellemi örökséggé nyilvánította. A politika soha nem érintette meg, szerinte a népzene nem valami ellen van, hanem valamiért. A zene és a tánc a kommunikáció szerves része, énekórák nélkül nincs általános műveltség. „DE HISZEN AZ ÉNEKLÉS GYÓGYÍT Sebő Ferenc az egyik legismertebb magyar népzenész. Ha Berek Kati nem viszi magával Kassára, lehet, hogy nem lett volna belőle előadóművész. A hazai táncházmozgalom egyik alapítója a múlt héten Kossuth-díjat kapott. Fábos Erika- Volt valami konkrét élménye, amire emlékezni lehet, ami elindította a zenei pályán?- Drezdában, Kelet-Németor- szágban történt. Nyelvet tanulni mentem egy családhoz. Nekik nagyon sokat köszönhetek. A barátomtól tanultam meg gitározni. Ők csináltatták nekem az első gitáromat is. Amikor hazajöttem és elkezdtem verseket megzenésíteni és énekelni, hatalmas sikerem lett a gimnáziumban, főleg a lányoknál, ezért aztán nagyon megszerettem.- Szóval a csajozás miatt gitározott.- Sokáig konkrétan ez volt a helyzet, aztán később ellátogatott hozzánk Berek Kati már az egyetemi színpadra szavalni és akkor valaki odalökött elé, hogy hallgassa meg, ez a bolond meg verseket kísér gitárral. Ebből az lett, hogy attól kezdve minden hétvégén közösen jártuk az országot.- Ez még illik is a 60-as évek beatkorszakába, de hogyan fordult valaki abban az időben a népzenéhez?- A rádióban felfigyeltünk Sárosi Bálint népzenei sorozatára, ahol meghallottam a széki zenét. Akkoriban Halmos Bélával szobatársak voltunk a kollégiumban és mindenfélét játszottunk gitáron, meg az egyetem szimfonikus zenekarában is zenéltünk. Szóval szólt a széki zene, mi meg elkezdtük próbálgatni a koleszban, hogy hogyan lehetne ezt játszani.- Én meg már azt hittem, hogy a tolnai nagyszülők miatt.- Á, ezt el kell felejteni. Ez egy városi mozgalom volt. A falusi ember ezt akkoriban inkább megtagadta volna, mint hogy büszke legyen rá, az egy teljesen meghasonlott helyzet volt. Ahol egészségesebben fejlődött a társadalom, ott persze az volt a módja, de nálunk a parasztember a 60-70-es években nem lehetett büszke önmagára, a múltjára. Már Bartóknak 1907-ben nem egy helyen azt mondták, amikor gyűjtött, hogy nem emlékeznek semmire.- Hogyan lett az ön emble- matikus hangszere a tekerőlant?- Berek Kati csinált egy nagyszerű helyet, 25. színház volt a neve, ahol zenei mindenes voltam. Egyszer azt mondta: egy kínai operához kell zenét írnom. Valami keleties hangzást kerestem, amikor meghallottam egy belga tekerőst játszani. Claude A Kárpát-medence a gyűjtőhelye lehetett az európai tradíciónak Flagelnek hívták, odamentem hozzá és mondtam neki, hogy mester, nekem nagyon kellene egy ilyen. Erre azt mondta, Magyarországon építenek ilyen hangszert. Csak néztem: Magyarországon? Azt sem tudtam, hogy .van ilyen. Megadta a tanyának a címét, meg hogy Bársony Mihály. Katival kocsiba vágtuk magunkat és lezúdultunk Tiszaújfalura egy ócska tekerővei. Az öreg kezébe se vette, de csinált egy jót, ma is az a hangszerem.- Azt mikor döntötte el, hogy a zene lesz az élete?- Akkor, amikor a sok 25. színházi fellépés és hiányzás miatt 1973-ban kirúgtak a munkahelyemről.- így meg boldogabb ember lett.- Boldog és elégedett, de lehet, hogy építészként is az lettem volna. Ez alkati kérdés is. Sokat találkozom az egykori egyetemi társaimmal, és azt látom, hogy ők is elégedett emberek. Talán annyi, hogy így több embernek tudtam örömet szerezni, nagyobb nyomot tudtam hagyni, mintha építész maradok.- Azzal is nyomot hagy, hogy tavaly felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára a magyar táncházmódszer. Az elismerésen túl van ennek jelentősége?- Olyan ritkán kapunk manapság elismeréseket, hogy az már önmagában is elég lenne, de ez ennél sokkal több. Olyan, mintha a legforgalmasabb út mellett kaptunk volna egy óriásplakátot. Ez újból felhívja a figyelmet a táncházmódszerünkre, ami a Kodály-módszerhez hasonlóan világhírű.- Mi benne a különleges érték?- A hetvenes években nálunk még éltek azok az adatközlők, akiktől közvetlenül meg lehetett tanulni az éneklést, a hegedű- lést, a táncot. Nekünk pedig sikerült bebizonyítanunk, amit népzenének hívunk, az nem pusztán múzeumi anyag: a hagyományt életre lehet kelteni, a jelenkor részévé lehet tenni és hogy a néptánc, akárcsak egy társastánc, tanítható. Ezt, ebben a formában, előttünk senki nem próbálta, ráadásul ez olyan módszer, amely a világon mindenhol érvényes és használják is sokfelé.- Mi volt a titka a táncházmozgalom hatalmas sikerének?- Legfőbb oka talán a magyar kulturális élet, az értelmiség rá- csodálkozása volt arra, ami amúgy is az övé volt. Ez megdöbbentő élményként hatott, ahogy az is, hogy lett egy hely, ahol találkozni, beszélgetni, udvarolni lehetett, ahol jó volt a légkör. Mi meg ennek köszönhettük, hogy megtanultuk a tradicionális vonószenét, amely elengedhetetlen volt a tánc kíséretéhez. Amikor a Bartók Táncegyüttessel szerveztünk egy táncházat, kiderült, hogy erre az utcáról is be akarnak jönni. Martin György tánckutató viszont nem akarta felvállalni, hogy a civileket beengedjük. Mi ellenben halálosan komolyan vettük, amit Kodály mondott, azaz hogy nincs különbség a zenék között, amely Névjegy SEBŐ FERENC 1947. február 10- én született Szekszárdon. 1970-ben a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán szerzett diplomát. 1984 És 1989 között elvégezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetudományi szakát. 1988-ban az MTA Zenetudományi Intézetének kutatója lett. 1991-TŐL a Magyar Televízióban az ő szerkesztésében kerültek műsorra a népzenei és régi zenei témájú műsorok. 1996 És 2001 között az Állami Népi Együttes művészeti vezetőjeként működött. 2002-2012-ig a Hagyományok Háza szakmai igazgatója volt. 1975 óta 30 lemezt készített. 1985-ben Állami Díjat kapott, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével és Pro Cultura Urbis-díjjal tüntették ki. A MÚLT HÉTEN KoSSUth-díjat kapott. egy nagy egység különböző műfajokkal. Átmentünk tehát egy másik klubba, aztán egyszer csak már lett három-négy hely, ahol játszottunk. A többi meg jött magától, a népszerűségből a tévéműsorok és országszerte a táncházak, a muzsikusok.- Ma sokan úgy emlékeznek, hogy a táncházmozgalom a politikai ellenállás melegágya volt, egyfajta világnézeti kérdés volt oda járni, oda tartozni. Belülről is így nézett ki?- Ez egy badarság és nem is nézem jó szemmel. Nem szeretek azokban a sémákban beszélni, amelyeket a politika határoz meg. Számomra az nagyon jó korszak volt, népzenére spéciéi soha annyi pénz nem volt, mint akkor. Lehet, hogy ez most cikinek számít, de mi nem protestálunk semmi ellen, hanem csinálunk valamit.- Az kétségtelen, hogy sokakhoz képest önt nem tudta kisajátítani a politika. Hogyan sikerült elkerülnie?- Úgy, hogy sosem törődtem vele, nem bandáztam és nem gondoltam, hogy azzal, ha az utcán hőbörög valaki, majd elér valamit. Mi munkával próbáltuk érvényre juttatni, ami elképzelésünk volt ennek a nemzetnek a sorsáról.-■ Egy időben mintha nagyon a háttérbe vonult volna.- Nem, csak felnőttfejjel, 42 évesen elvégeztem a Zeneakadémia zenetudományi szakát és ez öt év kemény tanulás volt a- nappali tagozaton.- Miért kellett ez? Sikere volt enélkül is.- Biztosabb akartam lenni abban, amit már évtizedek óta műveltem. Tímár Sándor adta nekem életem legjobb tanácsát még nagyon az elején. Azt mondta, amikor elkezdtünk megtanulni a széki táncokhoz a zenét, hogy „tanuljátok meg jól, különben nem fogjátok élvezni!” Rájöttem, hogy ez mindenre érvényes. Amit az ember nem csinál jól, abban nem lesz sikere és öröme, ezért nem is fogja jól csinálni.- Gyakran mondja, hogy ha Európa meg akarja ismerni a történetét, hozzánk kell eljönnie, miért?- Részben mert Magyarország olyan, mint egy kis Európa. Hatalmas volt itt a népjárás és a nyugati hagyományok mind bejöttek, ugyanakkor a keletiek is itt maradtak, így a Kárpát-medence a gyűjtőhelye lehetett az európai tradíciónak. Ettől is voltunk életképes nép, mindig be tudtuk dolgozni a külső hatásokat, össze tudtuk gyúrni a saját rendszerünkkel. Persze ez önmagában még nem lenne elég, de a néprajzunk ezt fel is tárta és a népzenekutatás is olyan szinten dolgozta fel ezt az örökséget, hogy Európa kultúrtörténetét 800 évre visszamenőleg ki lehet rakni a magyar tudományos anyagokból.- Divatos a világzene, a népzene manapság, és hol az ori- entálisabb, hol az egyszerűbb ami sokat szól. Követi a trendeket?- Persze. Most leginkább a középkor a divatos, a moldvai megy, annak a dallamait hallom a legtöbbször. A moldvai az egy keverék.- Ezek szerint figyeli a fiatal zenekarokat.- Persze, figyelem őket. Hihetetlen, mennyire tudnak játszani. Ilyenkor úgy érzem, hogy csak elértünk valamit azzal, hogy 40 éve nyúzzuk ezt az egészet és hát ékes bizonyíték ez a Kodály-módszer működésére is.- Ehhez képest az elmúlt években csökkentették az énekórák számát.- Nem volna szabad ennyiben hagyni. De úgy látszik, vannak, akik nem tudják, hogy a zene és a tánc milyen fontos része az emberi kommunikációnak. A görögök még tudták, mekkora jelentőségük van ezeknek a művészeti ágaknak lelki életünkben, de mondok mást! Amikor Erdélyben gyűjtöttünk egyszer, akkor egy idősebb bácsi arra a kérdésemre, hogy honnan tudnak ennyi nótát, miért szeretnek énekelni, csodálkozva rám nézett, és azt mondta: de hiszen az éneklés gyógyít! Ők még tudták. Ráadásul így a legkönnyebb éltetni, továbbvinni a hagyományt is. A népzene elemi művészet, akinek ezt nem tanítjuk meg és még erre sem kíváncsi, az nem fog bemenni a koncerttermekbe sem. l * t
