Somogyi Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-30 / 305. szám

A világ leghosszabb zsákutcája patagónia Feledhetetlen élményekkel gazdagodhat az utazó, ha nekivág a Carretera Australnak JL JbL jf|L JftgJffc a 12 részes sorozat 6. története A mélykék General Carrera, amely a part menti öblökben türkizszínt ölt, az utazás egyik fénypontja. A tó Argentína és Chile területén fekszik. Dél-Chile kavicsos főútvo­nala kalandos utazásra invitál: az Andok hófödte csúcsai, smaragdzöld ta­vak, gleccserek, fjordok és esőerdők tárulnak a szemünk elé, és találkoz­hatunk azokkal, akik az új élet reményében vág­tak neki a „Carretera Australnak”. A legtöbb chilei otthonban a ko­mód felett az elnök vagy a pápa portréja lóg. Az ország déli ré­szének lakói azonban gyakran egy másik képet részesítenek ebben a megtiszteltetésben, egy út felülnézeti képét. Don Silvano házában is ez a helyzet. A férfi, aki a képkeretet gondosan pa­pírvirágokkal díszítette fel, most Puerto Montira mutat. Ujjával elidőz ott pár pillanatig, majd el­kezdi lefelé csúsztatni komóto­san, mintha az út pirosán ka­nyargó szalagja alatt képes vol­na kitapintani a Carretera Austral murvaburkolatát, az eső­erdőket a vonalkázott zöld foltok alatt, és érezné a hatalmas jég­mezőket ott, ahol a cakkos szélű fehér mezőben az „inexplorado” felirat feltérképezetlen területre figyelmeztet. Conrad, a fotográfus és jóma­gam egy csésze mate teára tér­tünk be Don Silvano pasztellkék Puerto Montt-i faházába. Nyug­díjas házigazdánk hajdan pász­tor volt, egész életét Patagónia legelőin töltötte. Lábán ma is csi­kóbőr csizma, nadrágja kibugy- gyan a csizmaszárból, és az arca barázdált, akár a tölgyfakéreg. „A Dél még sosem szegte meg az ígéretét - mondja. - Kívánja­nak bármit, délen teljesülni fog!” Valójában ide is egy kívánság hozott bennünket. Végig akar­tunk autózni az 1200 kilométer hosszú Carretera Australon déli irányban, hogy megmártózzunk a végtelen tájban, annak magá­nyában, és hogy megfejtsük, mi a titka vonzerejének. Vajon ho­gyan sikerült egy útnak az elnö­köt és a pápát is kiszorítania Don Silvano komódja fölül? Színes faházak zöld dombo­kon, felettük antennaerdő - Puerto Montt lassan eltörpül a visszapillantó tükörben. Terep­járónk elhagyja a városi aszfal­tot, kocsink a Carretera murvá­ján halad tovább. A kerekek alatt kőtörmelék ropog, dobol az al­vázon, vizespalackjaink kiugra- nak a tartóból. A testünkön re­meg minden gramm zsír. A göd­rök rövid lökésekkel pumpálják ki tüdőnkből a levegőt, így a be­széd irányíthatatlan dadogásba fullad, hangunk csak az úthibák hallhatóvá tételére alkalmas. A Carretera Austral Augusto Pinochet diktátor szívügye volt, ■ Hornopirén faluban min­denki megáll. A délre ve­zető út itt nekifut egy ijordnak, amelyen csak komppal lehet átjutni. akinek katonai juntája 1973 és 1990 között volt hatalmon Chilé­ben. A „déli útnak” azt a szere­pet szánta, hogy az északi or­szágrészt összekösse Patagónia elhagyatott vidékeivel, amelye­ket addig - a légi vagy a tengeri közlekedést leszámítva - csak az Andok szinte járhatatlan hágóin keresztül lehetett megközelíte­ni. A katonaság munkaalakula­tai két évtizeden át robbantották a hegyet, hogy utat törjenek ma­guknak a tájban. A „Ruta 7” egyes térképeken úgy jelenik meg, mint összefüggő útvonal, de már egy órával a Puerto Montt-i indulás után komppal kell átkelnünk a nyolc kilométer széles Reloncaví-fjordon. Vala­mivel délebbre, Hornopirén ha­lászfaluban ismét vízre kell szállnunk. Hat órát töltünk kint a zord tengeren, mire Caleta Gonzalóba érünk; hat órán át él­vezhetjük a loca geográfia, va­gyis az „őrült földrajz” nyújtotta kilátást, amelyet még Pinochet útja sem kerülhet meg. Az An­dok itt meredeken omlik a Csen­des-óceánba, havas csúcsai za­fírkék fjordok fölé magasodnak. A partot szegélyező, mohalepte kőbuckák sziluettjét a távolban elhomályosítja a párás levegő. Érkezésünk után meglátogat­juk az igazi őslakosokat: a 3000 éves vörösfákat (alerce). Az út fölé boruló délibükkök és illato­zó Winterkéregfák, az ágakról szakállszerű páfrányok és zuz­mók zöld alagutat képeznek. El­tévedni nem tudunk, hiszen észak-déli irányban itt ez az egyetlen országút. A Carretera jelenvalóvá teszi a mítoszt, táplálja; újból és újból magányos hősöket szül: vannak itt izraeli túrázók, akik a gyenge forgalomnak köszönhetően na­pokig várakoznak, hogy valaki felvegye őket; valenciai kerékpá­rosok, akik küzdenek a széllel; egy napbarnított valdiviai orvos, aki eldugott településeken telje­sít szolgálatot, míg szabadidejé­ben távoli tavak hullámain lova­gol. Ahogy itt van Vincente Madureida is, egy hatvaneszten­dős asztalos, aki néhány éve gondolt egyet, felnyergelte a lo­vát, és délre lovagolt. Egy lakat­lan völgyben felvonta zászlaját, letarolta az erdő egy részét, és épített egy kunyhót. Azóta lazac­ra vadászik a folyóban, és egy bottal védi juhait a pumáktól. A Carretera nem akarja, hogy autózzunk rajta: azt akarja, hogy legyőzzük. Ezrével jönnek a ka­nyarok. Tekerjük a kormányt, amíg belefájdul a karunk. A nya­kunk elgémberedik, ágyékcsigo­lyáink recsegnek-ropognak, far­pofáink megfájdulnak, végül el­zsibbadnak. A szemünk ég a portól, és köhögnünk kell. Az au­tó pedig csak zsugorodik. Leg­alábbis egyre szűkösebben va­gyunk benne, nehezen vesszük a levegőt, és a fülünk lüktet a be- létolult vértől. A Puyuhuapi Lodge-nak kö­szönhetjük, hogy megmenekü­lünk. A cölöpökön álló fényűző faépítmény erkélyeivel, tornya­ival és zsindelytetőivel egy tá­voli fjord partján fogad bennün­ket. Belemerülünk a türkizszínű szabadtéri medencébe. A gőzöl­■ Az 50 méter magas és több ezer alercék a Chai- tén melletti Pumalín Park legnagyobb látvá­nyosságai közé tartozik. gő víz megnyugtatja fáradt idegeinket. A rejtett hangfalak­ból lágy muzsika árad. A termál­szentély - a Thalasso-kúra, az algapakolás és a nyugtató arc­maszk - hatására indulataink elpárolognak. Pisco sour koktél­lal koccintunk. Este oldott han­gulatú vendégek társaságában fogyasztjuk el a sitakegomba- ágyon tálalt marinált lazacot, miközben a szálló jóleső félho­mályba burkolózik, és az öböl delfinjei táncot lejtenek a hold­fényben. Másnap reggel egy sas köszönt bennünket, amely reg­geli reményében közelít az üdü­lőhöz. Alig telik el két nap, már­is hiányzik a murva. Irány a Carretera! Kora reggel útra ke­lünk, és alkonyaiig meg sem ál­Az Amerikát átszelő főútvonal A PÁNAMERIKAI MŰÚT (ÍZ Észak- és Dél-Amerika orszá­gait összekötő autóutak rend­szere, amelynek része a Carretera Austral. 1923-ban eredetileg még csak egyetlen útvonalat terveztek, ám az érintett országokban utóbb számos úttal bővült a hálózat. Az Alaszkától és Kanadától Chiléig, Argentínáig és Brazí­liáig terjedő rendszer teljes hossza csaknem 48000 kilo­méter. A 20. század végén már csak a 400 kilométeres panamai és kolumbiai sza­kasz - az úgynevezett darieni hézag - nincs kiépítve. A Carretera Austral a műút déli szakasza, amelyet még Pinochet diktátor építtetett a katonaság bevetésével 20 éven át, hogy elérhetővé tegye Patagónia messzi vidékeit is. lünk. Minden egyes kátyúnál bólintunk egy nagyot, pont mint azok a pingvinek, amelyeket a chileiek előszeretettel tesznek ki a műszerfalra. A Lago General Carrerához, Latin-Amerika egyik legna­gyobb tavához érve jobban át- érezzük a Carretera nagyságát. Itt is, ott is gomolygó felhők árnyéka vetül a hullámzó víztü­körre. Nyárfák törnek nyílegye­nes sorokban a horizont felé. Az imént még perzselt a nap, az in­günk odatapadt az üléshez, a szürke felhők pedig összezárul­tak, akár egy cipzár, az ég lesza­kadt, és a szél belekapaszkodott az autóba. Felfogjuk, hogy ez a monumentális táj bármikor megragadhat, összetörhet, és a levegőbe röpítve széttéphet ben­nünket. Helyzetünk védtelen­nek és kiszolgáltatottnak tűnne, ha nem volna a Carretera. Ez a különös érzés érthetőbbé válik számunkra, miután este Cochrane-ben találkozunk Vic- tor Paradesszel. A szikár férfi csaknem ötven évvel ezelőtt az édesapjával érkezett erre a vi­dékre. Az öreg kerítéseket javí­tott. Akkoriban mindössze hat ház állt itt. És mivel a Carretera csak 1986-ban érte el Cochranet, egészen addig minden szüksé­ges alapanyagot Argentínából, a Roballó-hágó túloldaláról kellett beszerezni. Az út hat napig tar­tott málhás lovakkal. „Azt a biz­tonságérzetet, amit ma az út nyújtott maguknak, annak ide­jén mi már a kitaposott ösvény­től megkaptuk” - magyarázza Victor. A természet errefelé el­lensége a telepesnek. Az ösvény pedig, amelyet az ember kiala­kít, amelyben megbízik, mert ápolja, és állandóan használja, az első kis győzelmet jelenti a túlerőben lévő ellenfél felett. A természet ellenség. E mottó szellemében az első telepesek gáüástalanul égették fel az erdő­ket. A tűz gyakran kezelhetetlen- nek bizonyult, a lángok ágról ág­ra terjedtek - csak az Aisén ré­gióban két és fél millió hektárnyi őserdő pusztult el így. Az itteni tájképet máig meghatározzák a kopár hegyoldalak, a több millió halott fatörzs, a nyílt sebként tá­tongó eróziónyomok. A távolság és a magány érzete kilométerről kilométerre nő. Ap­ró tavak lebegnek tükörként a hegycsúcsok között. És hirtelen megvilágosodik előttünk, hogy ez az út a régi ösvényeket olvasz­totta magába. Mi nem látjuk őket, de a telepesekben még él emlékük. Ránéznek a barázdált útra, és önmagukat látják: a re­ményeiket és az álmaikat. Megajándékozhatjuk a GEO két lapszámával? Éljen a lehetőséggel, vegyen részt próbaolvasási akciónkban, és fedezze fel a GEO világát! Kérjük telefonáljon 2012. január 4-én szerdán 8:00 és 16:00 óra között, és igényelje lapcsomagunkat! Várjuk jelentkezésétT^^^^ © Telefonon: (+36-1) 488-5588 © E-mailben: elofizetes@axels.hu Ajánlatunk 2012. január Wn beérkezett jelentkezés eseten értényes. Probaotvasáel ajánlatunk kizárólag az ártott magyal napilap terjesztési területén lakóhelyel/tartózkodasi hellyel rendelkező előfizetők által vehető igénybe. Kérjük, hogy az adott megyei napilap terjesztési területevei kapcsolatosan érdoklődjón a megyei napilap helyi tarifával hívható ögyfétezo^álati tBlefonszámán. Az ajánlatot azok a természetes személyek vehetik Igárybe, akiknek az akciót megelőző 3 hónapon beli a megadott személyes adatokkal és/vagy címen nem mit érvényes, az ajánlatban feítnntetett magazin/ntagazinokra előfizetése. és nem volt próbaolvasása sem. Az előfizetésre és adatkezelésre vonatkazé rendelke­zéseket az Előfizetői Üzletszatiályzathan találta a vwvsf.aslmiok.hu oldalon. Az ajánlatban fellűitetelt magazinok korábbi lapszámait összecsomagolva küldjük ki az akcióban résztvevőknek, a készlet erejéig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom