Somogyi Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-27 / 302. szám

2011. DECEMBER 27., KEDD MEGYEI KÖRKÉP 5 Kreatív klubtagok betleheme a babócsai útelágazónál A községben élő holland házas­pár készítette az istállót, az élet­nagyságú betlehem pedig - ben­ne Szent Józseffel, Máriával, a kis Jézussal s egy szamárral - a Kreatív Klub tagjainak műve. Csokonyavisontán a babócsai út­elágazónál állították, illetve avat­ták fel a napokban közös mun­kájukat zenével, gyerekek éne­kével, versmondásával. Hagyo­mányteremtő céllal ezentúl min­den évben máshol láthatják majd a betlehemet a csokonya- visontaiak: jövőre a polgármes­teri hivatal előtt, és több bibliai szereplővel. ■ Gamos A. Alig változnak a szolgáltatói díjak Barcson Nem változik a lakossági hulla­dékszállítás, -kezelés díja Bar­cson 2012-ben. A képviselő-tes­tület csütörtöki ülésén a száztíz literes szabvány gyűjtőedényre vonatkoztatva ezt ürítésenként nettó 188 forintban állapította meg, míg százhúsz literes edény esetén 205 forintban. A 2011. évivel megegyező marad a közüzemi vízműből szolgáltatott ivóvíz díja, illető­leg a csatornadíj is. A város­atyák a kritikákra okot adó víz­minőséget illetően közel egy­órás vita után fogadták el a szolgáltatási díjszabást, ivóvíz esetében nettó 405 forintos köbméterenkénti áron, míg a csatornadíj 321 forintjába ke­rül jövőre a barcsiaknak. A víz- terhelési díj 2012-ben közel nyolc forinttal lesz olcsóbb. Karvalics Ottó polgármester elmondta: elkezdődött a parti szűrésű vízbázis kutatása, melynek költségeit a DRV Zrt. vállalta, és amellyel olcsóbbá tehető a víz Barcson. Hozzátet­te: a vizet a tervek szerint a Drávából vennék ki, amihez ta­vasszal írják ki a szükséges pályázatokat. A testület emellett nem tar­totta indokoltnak a Barcsi Gyógyfürdő és Rekreációs Központ belépőjegyeinek és a bérletek árának emelését. El­hangzott: a fő cél a fürdőven­dégek számának növelése. ■ Jeki Gabriella Az amatőr lét ’pf i igényessége roxínház Nézőközönség és alkotóközösség Egy hely, ahová a közös­ség viszi a fiatalokat. Ahol egymásból meríte­nek erőt, s mutatják föl alkotó energiaként. Balassa Tamás Kaposvári Roxínház, december közepe, hétköznap délután, Vuk-előadás előtt. Izgatott gye­rekcsicsergés az előtérben. A jegyszedő, a Roxínház egyik rendezője, Pintér Kata elmond­ja, hogy mindenki mindenes, ez az amatőr lét szépsége. Ő rendez, szervez és jegyet szed, az előadás alatt a fényszabályzó is az ő kezében van.- Próbaterem, ruhatár, jelmezraktár, énekte- g* rom, öltözők és a nagyterem, ami­nek nézőtere hol székekkel, hol táncosokkal van tele - vezet körbe a Somssich Pál utcai épületen Szabolcsi Já­nos énekes, előadás­szervező. - Csaknem há­romezren váltottak gyer­mek- vagy ifjúsági bérletet ebben az évadban, ezzel meg­dupláztuk a nézőszámunkat. A társulat százötven tagú, így folyamatos elfoglaltságot ad a szervezés, irányítás.- Közös munkával jönnek létre az előadások, fellépéseink minden bevételét az egyesület fenntar- |H tására fordítjuk teszi hozzá Takács László János, az egyesület elnöke. - Önkor­mányzati támogatásunk mini­mális, két kaposvári cég segíti még a munkánkat, ami egy-egy havi fűtés­számlát fedez. A társu­lat több mint ti- zenkét éves 'W munkájára tá­ji maszkodva ma már utánpótlás- csoport is műkö­dik. Az a dolgunk, hogy a legkisebb óvástól a legidősebb > énekesig mindenki jól érezze magát. Hiszen itt mindenki azért „dolgozik”, mert szeret itt lenni.- Száz gyermeknek tartunk tánc-, ének- és színjátszó foglal­kozásokat, sokan közülük a Roxínház előadásaiban is ját­szanak - mondja Csorba Ta­más, az utánpótláscsoport taná­ra. - így Károli Adrienn is.- Hatéves volt, amikor elkí­sérte a testvérét az utánpótlás­hoz - meséli az édesanyja, Mé­száros Tünde. - A felvételinél széles mosollyal megkérdezte, ő is jöhet-e, majd még széleseb­bel fogadta az igenlő választ. Azóta ez az élete. Nem tudom, mi a titka a társulatnak, de el­képesztő energiákat hordoznak magukban!- Többször kérdezték már tő­lem, miért csinálom ezt társa­dalmi munkában? Az az ener­gia, amiről Tünde is beszél - ve­szi át a szót Pintér Kata. 'A Roxínházban töltjük szabad­időnk nagy részét, ha nincs próba, akkor is idefúj hat-nyolc fiatalt a szél. Ha esetleg valaki rossz kedvvel jön be, mire fel­kerül a színpadra, már nem lát­szanak rajta a gondok, csak az, hogy élvezi, amit csinál... _______ Startolhatnak a biciklisek kerékpárút Bizétől Újlakig kerekezhetnek biztonságosan (Folytatás az 1. oldalról) Több baleset volt már, s csak a szerencsének köszönhető, hogy Marcali és Kéthely között még nem történt életet követelő ke­rékpáros tragédia. Kerékpárút híján a nagy közúti forgalom miatt az út szélén kifejezetten veszélyes a biciklizés. A leg­utóbbi marcali testületi ülésen Sütő László polgármester arról számolt be, hogy csaknem 235 millió forint uniós támogatást nyertek a Közlekedés Operatív Programon keresztül, amely­nek segítségével Bize-Mar- cali-Kéthely és a balatonújlaki leágazó közötti külterületen megépülhet a kerékpárút. Ez összesen mintegy hat kilomé­ternyi szakaszt jelent. A 2,25 méter széles útburkolat lehető­vé teszi a kétirányú forgalmat. A 2013-ban elkészülő projektet konzorciumi formában valósít­ják meg, amelynek vezetője a marcali önkormányzat, tagja a kéthelyi önkormányzat, a Mar­cali Kistérségi Többcélú Társu­lás, a bizei és gombai részön­kormányzat, valamint a marca­li Cigány Kisebbségi Önkor­mányzat is. ■ F. I. - V. E. Dél-Somogyba jutott a legtöbb pályázat A Barcsi és Nagyatádi kistérséget koordináló Rinya-Dráva Szövet­séghez érkezett országosan a leg­több, összesen 303 pályázat a legutóbbi LEADER-körben. Lantos Krisztina pá­lyázati referens el­mondta: elkezdték az ügyinté­zést, a kis léptékű fejlesztésnél hamarabb, a többiben várhatóan Aktív a Barcsi és a Nagyatádi kistérség. jövő tavasszal lesz eredmény. Hozzátette: a mintegy 440,8 mil­lió forintos keretösszegre szinte dupla, 728,6 milliós igény érkezett, me­lyek között az erdé­szeti szolgáltatók eszközparkjának, valamint a kis- és középvállalko­zások fejlesztésére igényelték a legtöbb támogatást. ■ Jeki G. VAS ANDRÁS TÁRCÁJA Golf-áramlat Érthetetlen, mi tetszett rajta neki. Ronda zöld volt, esetlenül szögle­tes, főként a másik, a csillogó kék sportkocsi mellett. Esetlenül be­tűzte azt is, Pontiac, amerikai, mondta a nagybácsi, dupla kipuffogós - így, két f-fel, mert tényleg két cső meredezett hátul -, hát ez nem egy Skoda. Azért Sko­dát mondott, mert apának az volt, bordó, gyönyörű króm szegélyléc­cel, lökhárítókkal és ráccsal az ele­jén, ötéves, éppen, mint a gyerek. Aki azonban nem foglalkozott a kék autóval, csak a ronda zöld kellett neki, talán a fekete teteje miatt, lehúzhatós, azért ilyen, így a nagybácsi, amikor meleg van és nem esik, hátra lehet hajtani. Vélhetően ez fogta meg, elképzel­ni sem tudta, autó tető nélkül, megy vele az ember a Balatonra, s nem izzad a hátsó ülésen, mert a huzat miatt csak a fület nyitják ki elöl, az ablakot nem tekerik le, neki pedig pláne nem szabad há­tul, mert begyullad a füle, mint a nővérének az uszodában, ami miatt abba is kellett hagynia az úszást, s jött helyette a röplabda, amiben, már látta, nem viszi semmire, mert amikor labdáztak a Balcsin a kertben, ötévesen ügyesebben dobott és lőtt, mint a már iskolás lány. Folkszvágen, mondta a nagy­bácsi a kockaszerű zöldre, német, azért kell így mondani, s a nagy­bácsi tudott németül, mert volt kint Berlinben meg Jénában, de nem tálat hozott, hanem egy zöld és egy világoskék nyelű tol­lasütőt, műanyag nyelűt, amilyet még sohasem látott előtte, s övé lett a zöld. Talán ezért is a zöld au­tót választotta, mert az is német, ami, ugye, létezik, biztos van, hi­szen ott járt a nagybácsi, Ameri­ka viszont nem is biztos, hogy van, persze Sólyomszem igen, látta a tévében, de az indián, és lo­von ült, nem kék sportkocsiban, aminek a neve sem Folkszvágen. Na, melyik a gyorsabb, kérdez­te az apa, merthogy a két kocsi­hoz, illetve, ahogyan apa és a nagybácsi mondta, mecsbok- szhoz pálya is járt, azaz fordítva, a versenypályához adtak két ko­csit, fel kellett őket állítani a rajt­állomáshoz, egy fekete pöcök állí­totta meg őket, aztán, ha az em­ber elnyomta kicsit jobbra, meg­indultak a kocsik, lezúdultak a meredeken, belerohantak a fordí­tóba, teljesen átpördültek, pedig azt hitte, fejjel lefelé majd leesnek róla, aztán vágtáztak tovább a cé­lig, s a kockás zászló arra dőlt el, amelyik hamarabb átrohant a ka­pun. Persze először a kék nyert. Sőt, másodszor és harmadszor is, aztán inkább a fekete pöcök nél­kül indította el a mecsbokszokat, s valahogy a kék beakadt, vagy mifene, s a zöld győzött, aztán új­ra és újra, vagy ötvenszer az este folyamán. S vagy ezerszer a következő esztendőkben. Pedig évek alatt felszaporodott a mezőny, jöttek mindenféle Fordok, Opelek, Cit­roenek, Rönók, Alfák, Mercéde­szek, Pözsók, de volt Sevrolet meg Kedüek is, meg Tojota, és fürge tűzoltó- és mentőkocsik, sőt, még piros Ferrari és egy sár­ga Siva Spider is - minden szüli­és névnap, karácsony és húsvét új vetélytársakat hozott, mint ahogy apa varázsmelegítője is egy-egy ügyes zsebre fújás után -, de a zöld Folkszvágent seme­lyik sem tudta legyőzni. Akkor már tudta, hogy ez igazából Golf, sőt, az iskolában Sánta Miki, aki az autókhoz legjobban értett, és már ült Opel Mantában is, azt mondta, ez kabrió. Melyről a nagy versenyek, a rengeteg nagy diadal során szép lassan lekopott a ronda zöld fes­ték, csak a teteje maradt fekete, a műanyag dacolt az idővel, a több száz ajtóhoz-küszöbhöz csapó- dással, s persze a rapid muszáj pakolásokkal, amikor csak úgy bedobálta a fiókba a vagy kétszáz mecsbokszot, mivel meghallotta, hogy fordul a kulcs a zárban, s neki akkor bizony a világbajnok­ság helyett éppen a matek- vagy a magyar leckét kellett volna írnia, nem pedig az eredményeket a nagy spirálfüzetekbe, melyek már egy polcot foglaltak el a tan­szeres szekrényben, s anya min­dig morgott, hogy csak firkálja a hülyeségeit, ahelyett hogy értel­mes dolgokkal foglalkozna. És tessék, most, hogy ki kell pakolni a középső szobából, mert jön az új bútor, meg kell egy pluszágy is, elő is került mind­egyik, itt van például a nyolcvan­hatos áprilisi döntő, amikor a Folkszvágen a barna Ford Korti- nát verte a döntőben. Körülnézett a szobában: ha ide kerül a szek­rénysor, oda a polcok és a számí­tógép, éppen lesz annyi hely, hogy fel lehessen állítani a pá­lyát Három, na jó, maximum négy karácsony, és megint igény lesz rá. Tán még egy varázs mac­kóalsóra is...

Next

/
Oldalképek
Tartalom