Somogyi Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-27 / 302. szám

4 2011. DECEMBER 27., KEDD MEGYEI KÖRKÉP K----------------■ ^ J PERCES INTERJÚ Tartalékosok a seregben Egy egyre távolibb világ fényei hajléktalanok karácsonya Mind többen ünnepelnek a kaposvári szállón Napokon belül meg­kezdik az önkéntes tartalékosok egészség- ügyi és fizikai alkal­massági vizsgálatát.- Hány önkéntes jelentke­zett eddig Somogybán?- Csaknem 170 személyt regisztráltunk, januárban kezdődnek a vizsgálatok - felelte kérdésünkre Horváth Jenő őrnagy, a kaposvári to- borzó- és érdekvédelmi köz­pont parancsnoka. - Felada­tukat pontosan rögzíti a jog­szabály, egyebek mellett ter­mészeti csapásoknál nyújt­hatnak segítséget.- Milyen változások várha­tóak a hadkötelesek nyil­vántartásánál?- Az elmúlt napokban számos hírt lehetett hallani, ám lényeges: jelenleg senki­nek sem kell jelentkeznie. Az erre kijelölt szervezet a 18-40 éves hadköteles férfi­ak nyilvántartását végzi, az adatokat pontosítják. Fontos tudnivaló: ha valakinek vál­tozik a lakcíme, azt megha­tározott módon jeleznie kell az irataiban. Amennyiben valaki ezt elmulasztja, szankcióval számolhat.- Rövidesen megkezdőd­nek a felvételik. Mennyire érdekli a katonai hivatás a fiatalokat?- Somogy katonamegye, sokan jelentkeznek a szent­endrei tiszthe­lyettesképzőre. Központunk segíteni igyekszik, január 25-én nyílt napot tartunk Kaposváron. Harsányi M. (Folytatás az 1. oldalról)- Jöjjenek, emberek, jöjjenek, kezdünk! - próbálkozik a bejá­ratnál a szociális munkás, ám a kaposvári hajléktalanszálló be­járata előtt dohányzóknál kevés a foganatja az invitálásnak. Mindenki kihozza a maximu­mot a staubjából, nagyokat sluk- kolnak, az utolsó szippantást sem hagyják elveszni - ennyit nem ér egyetlen ünnep sem... Utoljára egy ezernyi helyen szakadt kabátos, meghatározha­tatlan korú asszony marad, aki a többiek által eldobott csikke­ket sem akarja magukra hagyni, végül lemondóan legyint, s befe­lé indul. Már csak az első sor­ban jut számára hely, a hétköz­napokon ebédlőnek használt termet ugyanis zsúfolásig meg­töltik az otthontalanok. A kaposvári önkormányzat több mint kétszázhatvan regiszt­rált otthontalant tart nyilván, s még vagy háromtucatnyian él­nek az utcákon, akik nem szere­pelnek a nyilvántartásokban. A legutolsó felmérés szerint 163- an éltek a közterületeken. A nyá­ron jó kétharmad házzal üzeme­lő szálló a téli napokra természe­tesen megtelt, szenteste napjára virradóra ötvenheten aludtak benn, azaz hivatalosan három szabad hely akadt még - persze a zordabb napokon senkit sem küldenek el, a telt házon felül még húsz rászorulót valahogy el tudnak helyezni. Szükség is van rá, hiszen az otthontalanok szá­ma fokozatosan nő. Rengeteg a fiatal arc, intézetekből szökött­kiöregedett „pályakezdők”, nagy­családtól elszakadt, néhány éve ilyenkor még gyertyagyújtásra készülődő tékozló fiúk, akik el­ső téli csatájukat vívják. Ha el­csépelt is, de: életre-halálra... Akadnak persze, akik már ru­tinos utcai karácsonyozóknak vallhatják magukat. Ferenc 1989 óta lakik a szállón: még a 67-es felüljáró alatti egykori Am- phora-raktárból kialakított első - ahogyan ő mondja - hotelben kezdett, aztán a Toldi utca végén, az egykori építkezések felvonu­lási barakkjaiban folytatta, most a SÁÉV-telep az otthona. Hu­szonkét esztendeje kaposvári hajléktalan, sokáig apjával együtt éltek a szállón, az öreg - ötvenhatban ő verte le a vörös csillagot a rendelőintézet tetejé­Akadt, aki a Somogy Táncegyüttes műsorát is egykedvűen nézte ről - halála óta egyedül kóborol a városban. Nyaranta jól keres, dinnyézik, aztán hamar elveri az egészet, s ősz közepére már megint nyomorog. S ez a tizen­egyedik közös karácsonya a töb­biekkel: először 2001-ben kap­tak a csomagok mellé műsort is az otthontalanok.- Egyfelől öröm, hogy össze­jöttünk - köszönti őket Gulyás János, a Vöröskereszt hajlékta­A ferences kolostor társalgó­jában középkori kolostori han­gulatot idéző versekkel és zsol­tárokkal, a Czindery Szépmí­ves Céh közreműködésével várták a Messiást a nagyatá­diak. Fejér Zoltán műsorszer- keszt&művészeti vezető kö­szöntőjében tiszteletbeli taggá avatta és oklevelet adott át dr. Herr Gyula főorvosnak, dr. Kisnemes János esperesplébá­nosnak és Kovács Gézának a sokéves önzetlen támogató munkájuk elismeréseként. A fellépők jelképes kulcsot ad­tak át a jelenlévőknek, ami megnyitja szívüket a szeretet, a béke és a hit számára. El­hangzott, hogy a várakozás időszakában a mi dolgunk Jé­zus útjának előkészítése a szí­vekhez. Mivel Betlehem városa és annak lakossága annak idején bezárta a szívét, így ne­künk kell azt kinyitni a Szent Család előtt, gyürke József lanszállójának vezetője -, más­részt sajnálom, hogy találkoz­nunk kell, hiszen ez azt jelenti, továbbra sem találtak otthonra, családra. Utóbbi azonban nem feltétle­Messiásvárás a nagyatádi ferences kolostorban a szépmíves céh tagjaival Bölcsek Jézusnál: gyermeki hódolat A bölcsek a csillag nyomá­ba szegődtek, az vezette őket Jézus születésének helyére. Szívükbe öröm, békesség költözött, amikor rátaláltak a kisgyermekre. Fölismer­ték, hogy ez a csecsemő az emberré lett Isten, a világ Megváltója! Nemcsak kin­cseiket, de egész életüket is odaszánták az Úrnak, hódo­latuk jeléül átadták ajándé­kaikat: aranyat, tömjént, mirhát. Mialatt Mária és Jó­zsef az újszülöttet nézte, fel­hangzott az ének: „Leszáll az ég dicső királya... ” csokonyavisontán két fele- kezet hittanosai voltak a fő­szereplői a Bölcsek jöttek napkeletről című felvidéki karácsonyi misztériumjáték­nak, melyet a nyugdíjas ha­gyományőrzőkkel közösen adtak elő a csokonyai refor­mátus és katolikus temp­lomban. GAMOS ADRIENNÉ Ifjú előadók Csokonyavisontán nül igaz, sokaknak él rokona, nemritkán feleségük, férjük, gyerekeik is akadnak, előfordul, hogy éppen Kaposváron. Csak valami szétszakította a kötelé­ket, s a régmúltban ejtett sebe­ket az idő nemhogy gyógyította volna, de inkább mélyítette, fe- kélyesítette. Másoknak már rég megbocsátott a família, várják is haza őket, de az utcán eltöltött évek hatványozottan íródnak az emberek életébe, áthatolhatat­lan falakat jelentenek. S persze szégyent.- A válság miatt egyre rosz- szabb lesz a helyzet - folytatta Gulyás János mind többen ke­rülnek majd kilátástalan hely­zetbe. Kaposváron is ez tapasz­talható, az emberek részéről egyre nagyobb az elutasítás az otthontalanokkal szemben. Nem a fedél nélküliekkel van személyesen bajuk, hanem ma­gával a hajléktalan léttel. így az­tán hiába a karácsony, nem tu­dok szépeket és jót ígérni, csak annyit, mi jövőre is itt leszünk maguknak. Láthatóan sokaknak ez ele­gendő, a gépies lét biztosítása; a külvilágról nem vesznek tudo­mást. A Somogy Táncegyüttes karácsonyi műsoráról sem, egy­kedvű arccal nézik a fiatal tán­cosokat, s csak a csomagosztást és az ünnepi ebédet várják. Má­sok elgondolkodva szemlélik a táncosokat, ám többeknek elfá- tyolosodik a tekintete, ahogy a zene, a fiatalok arcán az öröm régi emlékeket ébreszt. Egy zöld kabátos asszony törli meg először a szemét, aztán a közép­ső sorokban szabályosan felzo­kog egy negyvenes férfi. Szom­szédjának keskeny, pengeszerű mosolyféle jelenik meg a szája sarkában, a fiúk szólótánca alatt aztán húzódik a szája, a végére mosoly villan, hiányos, nikotintól barna fogú, mégis boldog mosoly... Ez a nap tényleg más, most ő is tartozik valahová... Még ha csak a háromszáz ka­posvári fedél nélküli közé is, akik a rántott hídra gondolnak, s a délutáni borra, s hogy talán ma sem lesz olyan hideg az es­te. Amikor kiürül a város, kihal­nak az utcák, s az ablakokból kiviláglanak a karácsonyfák szí­nes égői. Egy másik, egyre távolibb vi­lág fényei... ■ Vas András Újraélesztő géppel figyelték a mentősök Mókus produkcióját évzáró túra Tizenötezren őrjöngtek Genfben a szuperkrosszversenyen a kaposvári stunt rideres bemutatóján Nem indult zökkenőmentesen a kaposvári stunt rideres, Herczeg Balázs, alias Mókus évzáró sváj­ci turnéja. A fedett pályás világ- bajnoki ezüstérmes motorosnak Genfben volt jelenése a francia szuperkrosszbajnokság egyik fu­tamán, ám a több mint 1100 kilo­métert a vártnál hosszabb idő alatt sikerült leküzdenie a kis­busszal, így amikor éjfél körül be­toppant a szállóba, kisült, hogy kiadták a szobáját.- Kiderült, csak este tízig tar­tották a helyemet - mesélte Mó­kus -, így nekiállhattunk szállást keresni. A tizenegyedik hotelben találtunk egy szabad szobát, ak­kor már az sem nagyon érdekelt, milyen, csak aludni akartam. Főként, hogy másnap délután négykor már motorra kellett pat­tannia. A kétnapos rendezvény egyik kísérő attrakciójának ugyanis a kaposvári stunt ride­res produkcióját szánták a szer­vezők. Kapunyitás után, amikor a tizenötezer néző elfoglalta he­lyét a lelátón, már érkezett is a magyar motoros, hogy negyed­órán keresztül elkápráztassa a nagyérdeműt. A két nap alatt összesen ötször szólították az amúgy a megszokottnál kisebb, mindössze 60 méter hosszú és 15 méter széles pályára - a szo­katlan környezet miatt a fellé­pést megelőző hónapban Mókus direkt szűkített helyen gyako­rolt Kaposváron. Genfben versenyzett a világbajnoki ezüstérmes somogyi motorosunk- Mivel a helyi Honda-képvise- let hívott meg, így csak a nagy motoromat vittem - folytatta Herczeg Balázs. - Elég sok he­lyen jártam már, de üyen szerve­zettséggel még nem volt dolgom. Még edzeni is csak úgy enged­tek, hogy négy mentős állt a pá­lya mellett, startra készen egy új­raélesztő készülékkel, s a csar­nokban berendeztek egy steril műtőt is. Tankolni csak az épüle­ten kívül egy kijelölt biztonsági zónában lehetett, bent pedig fo­lyamatosan mérték a szén-mo- noxid-szintet Az óramű pontosságú precizi­tás persze nem hatott ki a ver­seny hangulatára: tizenötezren őrjöngtek a lelátón a versenyek és a bemutatók alatt. A nézők, akik a legolcsóbb belépőért is hetven svájci frankot, azaz több mint tizenhétezer forintot szur­koltak le, mindent tudtak a fellé­pőkről, ugyanis a szervezők min­den székre kitettek egy százolda­las műsorfüzetet, benne a ver­senyzők, illetve a kísérőprogra­mok szereplőinek adataival.- Egy remek szpíker hergelte a publikumot - tette hozzá Mókus -, ő Svájc leghíresebb konferan- sziéja: napi 2000 euróért dolgo­zik... A trükkjeimnél is nagyon odatette magát, láthatóan tényleg élvezték a nézők, noha náluk, pá­lya híján, nincs ilyen sport. Talán ezért is hívták meg a rendezők éppen a kaposvári mo­torost, akit 2009-ben ismertek meg a svájci fedett pályás vébén, ahol csak erőteljes bírói részre­hajlás miatt szorult a dobogó má­sodik fokára. - Jól sikerült a hét­vége, úgy néz ki, nem egyszeri invitálásról volt csak szó - ősz- szegzett Mókus. - Igazából febru­ár elején mennem kellett volna Zürichbe, ám a genfi bemutató után meg kellett műteni a térde­met: egy régebbi esés miatt le volt törve egy csontdarab, s a sza­lagokon is húzni kellett, így nyolc hétig nem ülhetek motorra. Edzés nélkül viszont nem akar­tam belevágni, a renomém fonto­sabb annál. így jövőre csak már­ciusban kezdek egy franciaorszá­gi bemutatóval. ■ Vas A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom