Somogyi Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)

2011-10-18 / 244. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2011. OKTÓBER 18., KEDD MEGYEI KÖRKÉP 5 Pénzt hozó forrásból meríthetnek felújítások Megvalósuló elképzelések megyeszerte a katolikus templomoknál CBA-központ: kivágták a fákat, de azt mondják, hogy engedéllyel Jelentős pályázati forrá­sok segítik a templomok felújítását Somogybán. Több településen éltek a lehetőséggel. Vigmond Erika A somogyvári katolikus temp­lom utoljára az 1980-as évek ele­jén esett át jelentősebb felújítá­son. Azóta megsínylette az 1985- ös földrengést is, valamint egy új utca házainak építését, ahova az építőanyagokat a templom mel­letti utcán szállították. Megrepe­deztek a falak. 2001-től többször is hozzányúltak a templomhoz: hol az alapot erősítették meg, máskor több vagonnyi törmelé­ket hordtak le a padlásról, amit még akkor hagytak ott, mikor az 1930-as években a régi cserepet- palára cserélték. Az összes tör­meléket fent hagyták, ami szin­tén hozzájárult a repedésekhez.- Most a toronysisaktól kezdve, egészen a lábazatig felújítjuk a templomot - tette hozzá Móring József Attila országgyűlési képvi­selő, Somogyvár polgármestere, aki azt is megfogalmazta: a templomok nem egyszerűen kö­zösségi terek, hanem annál sok­kal többet jelentenek. Felekezet- től függetlenül a települések emblematikus épületei is. A somogyvári templom jelen­legi felújítása úgy negyvenmil­lió forintba kerül. Somogyváron toronysisaktól kezdve a lábazatig felújítják a templomot Különleges freskók AZ EGYIK LEGNAGYOBB beru­házás a mesztegnyői temp­lomfelújítása lenne. Ám az úgy százötven millió fo­rintra becsült munkákra igen nehéz megtalálni a forrást. A templom rendbe tétele az értékes Dorffmaister freskók miatt is fontos lenne. A szakem­berek szerint a meszteg­nyői templom képei a ha­zai barokk legszebb alkotá­sai közé tartoznak. különlegesek a somogy- vári templom freskói is, a helyi történelmet ábrázol­ják. Mint Somogyvári a tö­rök hódoltság előtt, vagy mikor Szent István legyőzi Koppányi, illetve mikor Szent István megmossa vé­res kezét a Szentesica for­rásban. Zarándokhelyeket is AZ EGYHÁZMEGYÉNEK két zarándokhelye van: Andocs és Segesd. Itt a ko­lostorok újulnak meg. Ezen kívül új plébániaépületet adtak át Iharosberényben, valamint az egyházmegye központjában a katolikus gimnáziumban négy tanter­met építenek a föld alá. Kiss Iván címzetes prépost, a kaposvári egyházmegye kom­munikációs felelőse arról be­szélt: az egyházmegye szinte egész területén templom­felújítási beruházásokba fog­tak. Ennek egyik oka, hogy szá­mos pályázati lehetőség nyílt meg. Uniós források, Leaderes pénzek, a Wekerle Sándor Alap­kezelő forintjai, de a kaposvári püspökség építkezési alapja is segíti a pályázókat, és megany- nyi egyházközségi program is fut. A Széchenyi terv keretében pedig most újabb templom­felújítási pályázatot is kiírtak, melyre az ötezernél kevesebb lakosú települések pályázhat­nak. Legutóbb a somogyvá- mosi katolikus templom felújí­tását fejezték be. A jelentőseb­bek között jelenleg még dol­goznak a somogyvári, a tap- sonyi, a nagyszakácsi, a főnye- di, a kutasi, a somogysárdi templomon. Marcali esperes­plébánosaként kitért a város templomainak felújítására is. A plébániatemplomban hor­gonyzott acélból elkészült a to­ronyfeljáró, ami azért is fontos, mert egy kilátónak is szánják a tornyot. A plébánia épületén a tetőcserepezést végezték el. Az Orbán-kápolna belső felújí­táson esett át, Mindenszentek­re pedig rendbe teszik a teme­tőkápolnát is. A Boldog Gizella templomnál a fűtést oldották meg és parkoló épül. Számos kaposvárit felháborított, ahogyan és amennyi fát kivág­tak az egykori Petőfi iskola terü­letén és a környéken. SMS-ben „Laci bácsi” például úgy fogal­mazott: „a Petőfi iskola helyén épülő CBA északi oldalán pusz­títják a zöldterületet, több évtize­des, egészséges fákat vágnak ki, méterekkel kívül járva az elbon­tott kerítés vonalán! Gyorsan dolgoznak, tegnapról mára csak a csupasz törzsek maradtak. Kérjük, sürgősen járjanak utá­na, ki tervezte és ki engedélyez­te ezt a disznóságot?!” - így az SMS írója. Potó Sándorné kaposvári ol­vasónk telefonon hívta kétség­beesve szerkesztőségünket, s kérdezte: mit tehetne az egyko­ri Petőfi iskola területén lévő gyönyörű fák érdekében. El­mondása szerint ugyanis az építkezés miatt gyönyörű fákat vágtak ki először az egykori is­kola területén, majd már a lakó- környezetben. Olvasónk már pénteken felhívta a polgármes­ter úr és Hartner úr figyelmét is a problémára. A megkeresésre Hartner Ru­dolf, a városgondnokság vezető­je ismételt ellenőrzést végzett a hélyszínen. Érdeklődésünkre pedig arról számolt be, hogy az építtető csak azokat a fákat vág­ta ki, amelyekre engedélye volt. - A védett példányok természe­tesen maradtak - tájékoztatott Hartner Rudolf. ■ Márkus Kata Jó elöljáróként szolgálni a lelkész munkatársaként A vendéglátó egyházközség lel­kipásztora, Bozsoki-Sólyom Já­nos köszöntötte a dél-balatoni ré­gió elöljáróit a kiüti református templomban tartott presbiteri konferencián. Sándor Zoltán se­gédlelkész kezdő áhítattal, Ko- csev Miklós teológiai tanszékve­zető „Munkatársak a gyülekezet­ben” címmel előadással szolgált. A tisztújítás kapcsán fórumbe­szélgetésre is sor került. ■ G. A. Arany a fúvószenekarnak minősítő Százból kilencvennyolc pontot értek el A Trombitavirág Fúvószenekar a Közép és Kelet Európai Fúvós- zenekari Szövetség „A” kategóri­ás minősítő hangversenyén, ki­emelt arany minősítést szerzett a maximálisan szerezhető 100 pontból 98 ponttal, Horváth Vi­rág vezényletével. Zsűri tagjai: Csikota József, a Szegedi Tudo­mányegyetem Zeneművészeti Kar adjunktusa, az intézmény Koncert Fúvószenekarának kar­mestere, a Fúvószenekarok és Együttesek Magyarországi és Közép-Kelet-Euró- pai Szövetsége WASBE-Tag- szervezet elnöke, Neumayer Károly Liszt-díjas fúvósze­nekari karmester, trombitaművész, a POTE Zene­művészeti Intézetének docense, a Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar főkarmestere és Arnóth Zoltán klarinétművész a Pannon Filhar­monikus Zenekar szólamvezetője, el­ső klarinétosa, a PTE MK klarinét tanára. A műsoron a Rob Grice, T.W.Allen, Farkas Antal, Praetorius, W. A. Mozart és Stratford művei szerepeltek. ■ Kiemelt arany minősítést kapott a zene­kar az illuszt­ris zsűritől. Orígami a Szász Endre könyvtarban. A várdai művészeti táborok rendsze­res résztvevője Ácsné Dóczi Éva, aki origamira tanítja a résztvevőket. Az idei tanévben rendszeres foglalkozást tart a Szász Endre Könyvtárban. Kéthetente gyűlhetnek össze az origamisok Várdán A kevesebb több lett volna: eltévedt színészek a labirintusban a régi nyár Hiába a rengeteg vendégművész, ha a rendező nem talál rá a megfelelő útra Talán az a baj, hogy el lettünk ké­nyeztetve az elmúlt években. Játszhattak klasszikus operettet, zenés vígjátékot a Csiky Gergely Színházban, az ember tudta, ha beül a nézőtérre, a klasszikus, nagy slágerek mellé kap valami egyedit - na jó, a Cigánybárónál inkább sokkot... -, igazán kapos­várit, a rendező összekacsint ve­le, aktuaüzál, személyre, egészen pontosan teátrumra szab. S a színlapot böngészve azt is tudta, vagy legalábbis sejtette a motivá­ciót a szereposztásnál. A régi nyár után viszont... Az persze érthető, hogy a szín­ház, ápolva a hagyományokat, visszanyúl kaposvári legendák­hoz - hogy ez megfelelő kontroll és fantázia mellett mekkorát durran, jól mutatja A nagyma­ma tavalyi sikere Molnár Piros­kával és Koltai Róberttel. Utóbbi ezúttal is szerepet kapott, ám ­Kellemes emlék Koltai Róbert oldalán Czene Zsófi (balról) és Rácz Panni ezer bocs! - megfelelő instrukci­ók nélkül meg sem tudta közeti- teni akkori produkcióját. De a to­vábbi vendégszínészek - m. v.-k - mozgatórugóját nem sikerült megtalálni-érteni. Mint ahogyan a rendezői koncepciót sem. Szabó Máté ugyanis láthatóan nem tudta eldönteni, a klasszi­kus operettet állítsa színpadra, vagy a helyi szokásoknak meg­felelően aktualizálja a darabot. Kicsit bele is nyúlt, meg nem is, így viszont nem is születhetett más, mint egy meglehetősen jel­legtelen, s értelmezhetetlen ösz­vér. Mind a szöveget, mind a já­tékot tekintve. A szereplőket lát­va ugyanis egyik pillanatban a két háború közötti színházi vi­lágban érzi magát az ember, hogy aztán minden átmenet nél­kül a 21. századba csöppenjen. Klasszikus betéteket törnek meg jelenkori poénok, hatvan évvel ezelőtti gesztusok keverednek napjaink gegjeivel. Ebből a katyvaszból keüene egységes előadást produkálnia a szereplőknek, ám csak néhá- nyuknak sikerül kibotorkálnia a labirintusból - jellemző módon az m. v.-k vesznek el inkább a nagy szürkeségben. S mivel ők játsszák a főszerepeket, bizony nagy a kontraszt, s az a ritka pil­lanat adódik, amikor az ember egyre türelmetlenebbül várja a mellékszereplők felbukkanását. Czene Zsófi és Rácz Panni ugyanis tökéletesen adják a bu­tuska táncoslányokat, s Körösi András is kiváló főúrként. Ennél már csak Jankovits grófként le­hetne jobb, s jól is állna neki a szerep, kár, hogy Seress Zoltán láthatjuk benne, aki játéka egyetlen pillanatával sem igazol­ta, érdemes volt meghívni. Mint ahogyan ennél többet remélt az ember Kerekes Évától - Mária, a híres színésznő - is, aki például egész érthetetlen módon prezen­tálta a főslágert, mely után keve­seknek lett kedve elindulni a Horváth-kertbe... Szintén nem sikerült rájönni, mi indokolta Ivancsics Ilona meghívását, per­sze kaposvári kötődésén kívül... Kellemes meglepetésvolt vi­szont Marofka Mátyás produkci­ója, egyetemi haügatóként is si­került jóval nevesebb társai fölé nőnie, mozgása, jellemábrázolá­sa, s nem utolsósorban ének­hangja alapján telitalálatnak tűnt az ifjabb Jankovits szerepé­re. Talán ez volt a pechje Czakó Julinak, aki szintén egyetemista­ként a lécet ugyan átvitte, csak éppen nem sikerült partnere magasságába emelkednie. Igaz, kifejezetten jó előadás született volna, ha ez lett volna a legnagyobb probléma... ■ Vas A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom