Somogyi Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 152-177. szám)

2011-07-16 / 165. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2011. JÚLIUS 16., SZOMBAT A kontraszelekció hiteles cáfolata a tantő Jelentős vargabetűk vezettek Igáiból a kereskedelmi iskolába, majd a polgármesteri székbe Tóth Imre IGAU tanárcsaládból eleve el­rendelésnek tűnik, hogy egy kö­zépiskola igazgatói székéből megy nyugdíjba, noha épp el­lenkezőleg: apja - klasszikus néptanító, aki tárlatot, múzeu­mot, tájelőadásokat szervezett - bizony kifejezetten ellenezte, hogy kövesse őket a pályán. A család vallásossága miatt ele­get szenvedtek, a felvételi lapjá­ra öles betűkkel rávésték: kleri­kális emlőkön nevelkedett... FELKERÜLT ugyan Pestre, de nem a Műegyetem híradástechnikai karám, hanem a Balassa utcai kórházba betegkísérőnek. Aztán kórbonctani segéd lett, majd Tüker-mkodó, végül az Erkel Színház melletti Városi Bisztró­ban kötött ki, mint segédmun­kás. Itt került tehát előbb la­zább, majd pincérként meghit­tebb közelségbe a vendéglátás­sal Ernő szakács mellett meg­tetszett neki a szakma, így je­lentkezett szakácstanulónak A Sirályban egy kutyakemény konyhafőnök tanította meg dol­gozni, gyakorlatát a Royalban és a Gellértben töltötte, a bizo­nyítvány kézhezvétele után pe­dig továbbment a főiskolám. diplomázás után tanársegéd­ként kezdett dolgozni, de nem tetszett neki a légkör, így előbb a Pilvaxban folytatta konyhafő- nök-helyettesként, majd ellenőr lett a belvárosi vállalatnál. Kaposvárra a felesége állásle­hetősége miatt tértek vissza, s bár csak kísérőként érkezett a kereskedelmi iskolába az asz- szonnyal, s az igazgató ki is je lentette, számúm nincs állás, két órával később már teljes stá­tuszt kapott Harminchét éve, 26 évesen kezdett tanítani, majd gyakorlati oktatásvezető lett, ké­sőbb igazgató-helyettes, a rend­szerváltással pedig igazgató. Ta­valyelőtt Magyar Gasztmnómiá- ért Érdemrendet vehetett át, elis­merésként, hogy az iskola szak­mai téren az ország legkiválóbb- jai közé emelkedett. Mégsem pá­lyázott újm posztjára, így szep­tembertől már teljes erővel Sántosm koncentrálhat, ahol ta­valy polgármesternek választot­ták A mamdék időben talán több lehetősége lesz vadászni és horgászni, no és unokázni: mj- zolni, fürdeni, úszni Lolával Mindig így - mutatja a helyes töl­tést a pincértanulónak: jobb kéz­zel, szemből, különben a vendég úgy érzi, nem érdekli a felszolgálót. Vas András- Látom, automatizmus. Pedig most már ellazulhatna. Szabadság, nyugdíj.- Papíron - feleli Tóth Imre. - Gyakorlat­ban az ifjúsági focifesztivál ügyében lótok- futok. Kilencszáz ember étkeztetését kell megoldani. Július végétől már nyugodtabb lesz a helyzet. Augusztus közepétől pedig már a felmentési időmet töltöm.- Nem tűnik elkeseredettnek.- Pályázhattam volna... Persze azért hi­ányozni fog, legalábbis a munka egy része.- Én is azt hittem... Ám a polgármester­ség speciális feladat. Például sohasem hit­tem volna, hogy esetenként konkrét fizi­kai munkát jelent: árokásást, virágosí- tást, fűnyírást.- Ennyire szegény az eklézsia?- Ha társadalmi munkát hirdet meg az ember, kell a személyes példa is. Sőt, pluszt is kell adni.- Két vödörrel hordta a földet?- Főztem az embereknek. Sőt, tulaj­donképpen eljátszottam nekik a mondó­kát: ez elment vadászni, ez meglőtte...- Mi lett a gyűrűsujj?- Vadpörkölt.- A polgármesterség tu- ' datos menekülőút?- Abszolút: 22 év igaz­gatóság után nem lehet egyik napról a másikra elüldögélni a teraszon.- Ráadásul a kapcsolat- rendszerét is kamatoztat­hatja. Sikerült meglepnie a helyieket? - Tizenöt éve élek Sántoson, korábban néhány faluna­pon már főztem, így nem izgultak, ehető lesz-e a polgármester főztje. És valamennyire ismerik a múltamat is. Hogy kont­raszelektált vagyok. jH - Ez így azért erős!- Akkoriban így hívták. A Palvölgyi-cseppkobarlang- nál van egy gyönyörű kisven- «| déglő, fantasztikus környezetben és közönséggel... Hajnalban kel­nék, irány a piac, főzés kilenctől, délben kötényt váltanék, s ki a vendé­gek közé. Harminc fős hely, kis étlap.. Amúgy a szakképzőkben oktatók közül többre tartottam az ilyeneket, igazgató­ként pedig kifejezetten kerestem őket.- Könnyebb a pedagógiát megtanulni utólag, mint a szakmát?- A pedagógiát nem lehet. De korábban sem. Az vénakérdés. Apámnak például volt. A hozzá hasonlók hiányoznak a mai falusi iskolákból.- Az édesanyja is tanár volt, mégsem pedagógusnak készült.- Apám kifejezetten ellenezte. Híradás- technikai mérnöknek felvételiztem - nem jött be... Helyette kalandos úton sza­kácstanuló lettem. Aztán főiskolás, majd tanársegéd.- Tehát innen datálódik a tanári pálya.- Nem tetszett! Ment a könyöklés, a fú­rás a csoportokért, így inkább elmentem a Püvaxba, majd ellenőrnek. S ezzel meg­kezdtem a Száz kávé programot.- Mindenütt kávéztattak, ahová csak kimentem, csak ne nézzek meg semmit.- Megint távolodunk a Keritől!- Épphogy közeledünk felé! Az azóta elhunyt feleségem ugyanis ekkor már mindenáron tanítani akart, s Kaposváron a kereskedelmiben nézett ki neki egy ál­lás. Végül kétszer annyi órám lett, műit ne^*- Minden szakmai tárgyat rám sóztak, plusz olyan nyalánkságokat, mint a politikai gazdaságtörténet. Ilyen múlttal!?- Én is röhögtem magamon. A diákjaim pedig egyfolytában szívattak. Otthon kinéztek a könyvből kifejezéseket, az­tán órán előhozták. Egyszer egy csinos lány felállt, s megkérdezte, mi az a cio- , nista expanzió?-Huh!- Mondtam neki, meg­nézem másnapra.- És ezzel összeomlott a tekintélye...- Életem egyik legjobb döntése volt Attól kezdve nem szórakoztak velem, mert tényleg utánanéz­tem, s elmondtam nekik. Mint ahogyan műiden cso­portomnak elmeséltem a pá­lyámat is. Nem rossz motiváció!- Példa, hogy a ranglétrát vé­gig lehet és kell járni.- Jó régen fellépett a legmagasabb fo­kára.- Kilencvenben én lettem a kereskedel­mi első igazgatója, akit nem föntről ne­veztek ki, hanem pályázott. Atyavilág, már huszonegy éve!- Sohasem jutott eszébe, mi lett volna, ha marad a vendéglátásban?- Az utóbbi években többször is. Ami­kor megkerestek, hogy befektetéseket ajánljanak. Tanári fizetésből?- És milyen étterme lenne?- A Pálvölgyi-cseppkőbarlangnál van egy gyönyörű kisvendéglő, fantasztikus környezetben és közönséggel... Hajnal­ban kelnék, irány a piac, főzés kilenctől, délben kötényt váltanék, s ki a vendégek közé. Harminc fős hely, kis étlap...- Semmi lazacsteak, ördöghal?- Paprikás csirke nokedlivel, babgu­lyás. És kockás abrosz, virág, faragott támlájú székek.- Csinálja meg!- Van itt étterem elég. S nem is erre tart a magyar vendéglátás. Komoly küz­delem lenne.- A polgármesterség sem egyszerű.- Alapvetően optimista vagyok, hiszek benne, ha dolgozom, van értelme. Ezért is váltottam, az iskolában már pesszimistán gondolkodtam, látom a teljes ellehetetle­nülést. Nem is fog hiányozni a szeptem­beri becsengetés - gondolom...- És ideje is több lesz?- A családra, barátokra biztosan. De kell is az aktív pihenés.- Például?- Horgászom, vadászom, unokázom.- Tévé?- Csak ha bosszankodni akarok.- Vagy büszkélkedni. Anno sokat ültek a készülék előtt?- A gyerekek az anyjuktól örökölték ezt a fajta exhibicionizmust. Főleg And­rás. Kriszta sohasem csinált volna bulvár­műsort.- Vagy Barátok köztet.- Ez a pénzről is szólt. De örülök, hogy egyenesbe jöttek, s sikeresek a szakmá­jukban.- Akár az apjuk. Akit egy város szólít Tantónak. Még az egykori diákjai is így emlegetik.- Sőt, az ő gyerekeik is. Rám köszön az utcán a tízéves lurkó: Szia, Tantó! Egy pe­dagógus ennél többet nem is akarhat... Téglák a várostörténethez: egykor az út is ebből épült emelt fejjel Esterházyék uradalmához tartozott egykor a téglavető, a kéményt 2008-ban felrobbantották A kaposvári téglaiparnak bizto­san gazdagabb a múltja, mint a jelene. Nélküle biztosan nem vált volna igazi várossá a me­gyeszékhely. A legfontosabb kaposvári téglagyárak egyike a Szigetvári utca keleti oldalán áll. A terület jelenleg a Wienerberger Tégla­ipari Zrt. tulajdona, ma egy épí­tőanyag-kereskedő bérlemé­nye. Már az Esterházy család ka­posvári uradalmához is szá­mos téglavető tartozott. Talán nem gondolnánk, de még út­építéshez is használtak téglát eleink: egy kaposvári építész tervei szerint 1862-ben a drága kő helyett a sokkal olcsóbb A téglagyár „maradéka" Kaposváron, a Szigetvári utcában található------T— ég etett téglával (azaz „klinker­téglával”) kezdték burkolni a Kaposvár-nagykanizsai utat. Évtizedekig a „klinkerút” szá­mított a megye legjobb közút- jának. A dualizmus korának gyara­podó, épülő, szépülő megye- székhelyén lendült fel igazán a téglaipar. Az J890-es években például naponta 42-45 000 tég­lát használtak fel a MÁV-inter- nátus építésén dolgozó kőmű­vesek. A századfordulón már öt nagyobb téglagyár működött a megyeszékhelyen. 1945 után erős volt a ka­posvári téglagyárakban a kom­munista párt befolyása. Egy­részt azért, mert a mű­ködésükhöz szükséges nyers­anyag (így a szén) elosztása fe­lett a kommunisták hamar megszerezték az ellenőrzést, másrészt azért, mert a városi titkár, ahogy mondták: „egy téglagyár tövében nőtt fel”. A műemléki védelem alatt álló téglagyár kéménye az idők során sajnos tönkrement, élet- veszélyessé vált, ezért 2008- ban robbantásos technológiá­val lebontották. Az egykor har­minchét méter magas, nyolc­szög keresztmetszetű kémény­ből tizenötezer tégla került a földre, a díszes fejezetű ké­ménytalp azonban megma­radt. ► Bővebben: S0NUNE.hu Ugye milyen érdekes ez a kapos­vári tető? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A, vagy emeltfejjel@5online.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom