Somogyi Hírlap, 2011. március (22. évfolyam, 50-75. szám)

2011-03-26 / 71. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2011 MÁRCIUS 26., SZOMBAT ' -v' - > '-s^' - o >■ - w&m Gyimesi kettős jártatóban a fenyőillat kitüntetések Takács Lászlónak jólesett az állam elismerése, amint az öreg kadarkúti cigányé is Takács László szabómester fiaként Büssüben született, az első szobában. Édesapja a közös­ség élet motorja volt, felesé­gével első díjakkal jöttek ha­za a SZOT-beutalós táncver­senyekről. Élete meghatározó évei Barcshoz kötik. Az inst­rukciói alapján édesapja ál­tal varrt féllábszárig érő bőr­kabátban - hátul sliccelve ti­zenhárom gombbal, Nalóleon gallérral - 25 éve­sen bement a gimnáziumba táncosokat toborozni. Hú­szán követték. A kisvároshoz köti első házassága Békési Margit táncpedagógussal, a napokban készülnek a Bor& ka 35 éves jubileumára. szennán él, fia és lánya szin­tén a táncművész pályára állt A Roxínház egyesület el­nöke, a csapat produkcióban az egész család, védőnő fele­sége, Semsei Tünde is részt vesz. Periódusai nagyjából tíz-tizenkét évesek, azt mond­ja, egy idő után nincs hová lépni, s bár nehéz túlélni, tu­domásul venni: van közös plafon. Dombóvár, Somogyjád, Hetes után Bu- zsákon, s régóta Szulokban tanít néptáncot Mikében is ragaszkodnak hozzá. Főál­lásban a Toldi gimnázium tanára, s a színházi tanszék színészeit is megtáncoltatja. lassítani nemigen tud, bár próbálkozik. Harminc éve azt mondta: na gyerekek, ek­korát és ennyit! Húsz éve azt: ekkorát! Most megkér egy táncost, mutassa meg: mek­korát, meséli mosolyogva De ezt nem kell elhinni neki. Az övén harminc éve ugyanaz az egy lyuk van, és ha szín­padon áll, ma is ugyanakko­rát, ugyanannyit tud Az áp­rilisi Toldi-esten a Don Quijo­te címszerepét táncolja, feke­te meflsztó fél lábszárig, me­zítláb, mezítelen felsőtest, mellény. S ha szerencséje van a közönségnek, akkora pedagógusnapi műsorban a sportcsarnokban is láthatja a Magyar Köztársasági Ér­demrend Ezüstkeresztjének tulajdonosát, amint megmu­tatja, mekkorát és mennyit. Takács László a Magyar Köztársasági Érdemrend Ezüstkeresztjét vette át a nemzeti ünnepen. Több mint negyven év táncpe­dagógusi múlt adja a kér­déseket, melyeket alább mindig történetek követ­nek. És választ adnak a megkérdezhetetlenre is. Balassa Tamás- Évtizedek óta napi hat órát táncol. Sosem érezte, hogy fáradtság felhúzni a mefisztót, a csizmát? - kérdezem nem titkoltan egykori somogyos- ként Takács Lászlótól.- A Somogybán én is 8-10 évig táncoltam. Volt öt-hat év, amikor száz Balassa Tamásnak tanítot­tam meg a nyírségi csapást azért, hogy eltáncolhassa a Neuwirth Annamária Ritka tempó és haidauját. Sok tésztát megeszik az embert azért a kis mákért, a- hogy a nagymamám mondta. Van ebben kötelességtudat, de mindig van valami, amiért azt mondom: de jó, hogy mégis itt voltam, pedig lestrapálva jöttem bé...- Profizmus?- Annál elvetemültebbnek kell lenni. A profi addig tolja, amíg fizetik. Az elvetemültebb addig, amíg van benne lélek.- Nem csak a lépést kell tud­ni, hanem hogy hová visz, egy tájegységre mondjuk?- Fontos, mi van a színpadon, g de fontosabb, szeretnek-e. § cn Tyúkanyókarakter. Két erő tart- | hat össze egy csapatot: jó cim- | bórák, szeretik egymást vagy I fontos történik velük a színpa­don. Nagy dolgok akkor szület­nek, ha a kettő együtt van. Né­ha összekeverik azt, hogy „csak tiszta forrásból" azzal, hogy „csak tiszta forrást”. Az utóbbi a múzeum dolga. Nem csak tema­tikus számokat lehet eltáncolni, de ha egy gyimesi kettős jártató­ban nem érzem a fenyő illatát, vagy hogy ott nincs megesett lány, mert fölneveli a falu zokszó nélkül - ha ezt nem táncolják el, nem csináltak semmit.- E tudást kitől kapta? Egy élet vagy elmondták a legelején?- Jókor születtem. Foltin Jolán B-kategóriás diplomamunkáját Takács László, a Toldi tanárDon Quijoteként mutatja meg hamarosan táncoltam a Balatonföldvári Folklórfeszüválon. Dudanóta.- Megvolt.- Novák Ferenc, táncházmoz­galom, Tímár. Kricskovics. Nagy üsztelője voltam György- falvay Katalinnak. A Közép-Eu- rópa Táncszínházban Szögi Csabáék kezdték az út-keresést, Zsuráfszky Balladát táncolt.- Otthonról mit hozott?- A családom sem százas: édesapám huszonegy évesen már szabómester volt. Édes­anyám szokta mesélni: Tudjátok gyerekek, apátok nem azért varrt ám, hogy nekünk pénzünk legyen, hanem hogy másnak ru­hája. Hobbijával kereste a kenye­rét, hetvenévesen még kijárt két műszakban a ruhagyárba. Egy­szerre volt tűzoltóparancsnok, kultúrház-igazgató és kántor.- Ez mindent megmagyaráz.- (Nevet.) Genetikailag is elég nagyok a problémáim. Egyszer Szép Elemér iskolájában egy külföldről érkezett ifjú titán új táncokat tanított. Aztán rámuta­tott egy-két gyerekre, csütörtök este hat, Fegyveres Erők Klubja, nézzük, jól tudtok-e táncolni. Ő volt Csikvár József.- Somogy Novák Ference.- Szüleim nem beszélnek a Kossuth-díjasokról, csak Csik­vár Jóskáról: „ha a Jóska nincs, akkor rendes ember lennél”. Az öreg Opellel faluról falura, ko­szorúcskáról koszorúcskára jár­tunk. Meghatározó volt. Bartók Kontrasztokjában tizenhatszor kellett a bot fölött átugranom. Az NDK-ba készülve népi táncot kértek tőlünk, akkor tudtam meg, milyen az, amikor csapás­nál megpattan egy ér a kézben.- Kiválasztja, akinek Ön lehet Csikvár József?- Kiválasztódnak. Tóth Tibor a lengyeltóti Ördöngösből tizen­egy évesen kezdett nálam, s nemrég az ő tanítványa kezdett táncot tanítani. Nagyon jó! Tóth Tibor tíz éve az első Együd- versenyen megvert engem. Na­gyon jó! Czigány Tamás, Csárli (egykor a Somogy, ma a szennai Tótágas kiválósága. A szerző) hol vette észre, hogy van lába? A szennai kultúrházában. Nem volt már Csepinszky Mária, de volt Szendefy-család, Zóka Évike és még sokan. A saját örömünk­re táncoltunk. Nem tudom, ak­kor pecsételődött-e meg Csárli sorsa, de talán kis szikra volt.- Minek köszönhetők a váltá­sok az együttesek között? A tánc vitte vagy vitte a táncot?- Egyszer Orbán Csaba azt mondja, nem akarsz elvállalni egy együttest? Gyenge táncosok, borzalmas kultúrház-igazgató, elvállalod? El! Mit tudok kezdeni huszonévesen gyenge csapattal, rossz igazgatóval? Innen nézve mintha tudatosan készültem volna erre az egész kócerájra (nevet.) Göllei jegyző unokatest­vérem mondja egyszer, a KISZ- esek „népitánccsoportot” szeret­nének. Már rossz! Karácsony és szilveszter között tartsunk egy próbát. Még rosszabb. A kocs­mahelyiségben a cementlapon. Odamegyek, ott van tizenkét ember. Már gyanús. Na, adok én ezeknek! Holnap föl sem tudnak állni, aztán majd nem viccelnek velem. Széki sűrű tempóval kezdtem, s biztos voltam benne, a következő próbán lesz három ember, kártyázunk, megisszuk a sört, hazamegyünk. Erre ott volt tizennyolc! Gyerekek, ami történt, felejtsük el, kezdjünk el valamit csinálni. Fél év múlva kétórás műsort adtak. Magnónk se volt, úgy fütyültem végig a próbát Tizenegyig nyomtuk, és akkor még rimánkodtak, a kónyi verbunkot még járjuk el!- A lassú tempót nem ismeri...- Egyszer Dombóváron nem mi csináltuk a Május elsejét. Ki­mentünk, sokan egy fűzfa alá, családostul, napsütésben. Fél óra múlva fészkelődtem. Nem tudok pihenni, pedig kellene.- Az Ön korában már recepte­ket cserélgetnek az emberek.- Egy huszonnyolc éves „öreg” vízilabdázó mondta: mindent ugyanúgy csinálok, csak többet kell utána pihen­nem. Ezzel én pont így vagyok.- Mi jelenti az elismerést?- Amikor Kadarkúton tanítot­tam, a táncosokat meghívták egy falusi bálba. Bent a beatze­nekar játszott, az előtérben a szájbőgős, kanalas cigányok. Három somogyis fiú, nehogy már ne álljunk be! A végén oda­jön hozzám egy öreg cigány: te cigány vagy? Hasonlítsuk ezt össze egy magas állami díjjal! Sok apró ügyet nagy elismerés­nek tudok megélni, mert valami miatt ez jobban számít a lelkem­nek jobban. De ahogy a Bodrogi Gyula mondta: amikor megkap­tam, azért az jólesett.- Közelítő elismerés, hogy a gyerekek táncművészek?- Ha orvos dinasztiák nőnek föl, az azért szerencsés, mert a kétéves már az intubálást hallja. Ezen nő föl. Takács Lackó öthó- naposan anya hasában délszlá- vot táncolt, én meg vártam, mi­kor pottyan ki, mert a délszláv azért az ott van. Aggódom értük, hogy nincs más esélyük, mint ez a pálya, ami nem olyan, a kultú­ra sem olyan, mint 75-ben volt. Vigasztal, hogy mindig volt, aki összefirkálja a falat a barlang­ban. A művészet, amint a szerelem is, konstrukcionális hi­bája az embernek. Abban bí­zom, hogy a két gyerekem tán­cos lesz, bár nehéz körülmények között kell megtalálniuk a saját életüket. Jó esetben nem kell Amerikába mennünk családlá­togatóba. Mutogatta magát, majd elfutott a rendőrök elől Az égeres jól bírja a vizet, az apróvad kevésbé szakmai nap A gyótapusztai erdő tárult fel a szakemberek előtt az erdészeti találkozón Futásnak eredt a mutogatós férfi Balatonföldváron, de elfogták a rendőrök. - Itt a tavasz, de a bok­rok még nem hoztak mindent el­takaró, dús levélzetet - kommen­tálta a földvári esetet Beke Ibolya, a siófoki rendőrkapitányság szó­vivője. - Ez buktatta le azt az 55 éves szóládi férfit, akit egy gya­nútlanul sétáló hölgy látott meg, amint a bokor mögé bújva sze­méremsértő módon, nemi vágyá­nak kielégítése végett deréktól le­felé ruhátlanul mutogatta magát. A fiatal hölgy értesítette a rendőr­séget, a járőrök megtalálták a ke­resett férfit, aki a rendőröket meglátva futásnak eredt. Végül elfogták és kihallgatták. A szólá­di gyanúsított tagadott. ■ F. I. Víz, éghajlat, talajszerkezet. Szakmai találkozó a gyótai erdőben Bár az út már szinte porzott a gyótai erdőt járók alatt, a víz- gazdálkodás állt a szakmai nap középpontjában. Az erdőszerkezet nem most alakult ki. Az égeresek, füzesek, kőrisek jól bírják, hogy vízben álldogálhatnak, a tölgy már nem annyira, a cser, akác pedig kife­jezetten dombtetőn érzi jól ma­gát. Erről is beszélt házigazda­ként Borosán István, a Sefag Zrt. marcali erdészetének igazgató­ja, a gyótapusztai erdészeti talál­kozón, amit az Országos Erdé­szeti Egyesület Kaposvári Helyi Csoportja szervezett. Hozzátette azt is: a fiatal csemetések rend­kívül meghálálták a nagy csapa­dékmennyiséget. Az erdő vi­szonylag jól kezeli a nagy esőzé­seket. A kérdés: az erdészetek hogyan tudnak bánni a víz- mennyiséggel. Például, ahol na­gyobb mennyiségű felszíni víz van, s nincs alatta vízzáró réteg, hagyni kell, hogy a talajvíz leszi­várogjon és növelje a készletet. Ahol pedig nem várható, hogy ez a felszíni víz elfolyik, ott biztosí­tani kell az elengedést, külön­ben károsodik a növényzet. Ezekre láthattak példát a gyótai erdőben a résztvevők. Merczel Az állatok megsínylették az áradásokat borosán istván kitért arra is: bár az életterük leszűkült, az erdők nagyvad állatállo­mányának nem okoztak ko­molyabb gondot a víz alá ke­rült területek. Amikor fa­gyott, vagy hideg a víz, nem megy bele. Nyáron viszont István, a Sefag Zrt. erdészetpoli­tikai és ellenőrzési osztályveze­tője is kiemelte: a tavalyi 1000- 1200 milliméternyi csapadék jót tett az erdők növekedésé­nek. Azonban hátrányos oldalai is voltak: mivel a talaj fellazult, nagyon jól jön, mikor dago­nyázni lehet benne, vagy a körülötte burjánzó üde ter­mészetben hűsölni. Azonban az apróvad állománynál érezhetően csökkentették a szaporulatot a viszontagsá­gos körülmények. az idősebb fák csoportosan, vagy sávosan dőltek ki. Utak, átereszek, hidak is megszen­vedték a nagy mennyiségű csa­padékot. Az összkárérték meg­haladta a tízmillió forintot me­gyei szinten. ■ Vigmond Erika

Next

/
Oldalképek
Tartalom