Somogyi Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)
2010-12-21 / 296. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2010. DECEMBER 21., KEDD MEGYEI KÖRKÉP Csillagos kötény karácsonyra ünnepváró Egy kézművesnek meg kell küzdeni minden egyes vevőért Huszadik alkalommal települtek ki a kézművesek a múzeum fogadószintjére. Lapunk munkatársa egy napra alkalmi eladónak szegődött A karácsonyi vásár dandárjában megnéztük milyen a pult túlsó oldalán. A megyei múzeum fogadószintjén lévő kézműves vásár egyik standját választottuk. F. Szarka Ágnes- Öltözz fel nagyon melegen! - ezt a tanácsot kaptam PálnéKiss Gyöngyitől, aki egy napra alkalmi munkaadóm lett. Régi ismerősként a tegeződés természetes.- Remélem nem kell bejelenteni, mert az naponta egy ezresbe kerül. Gyapjúzokni és pulóver, síruha, sapka, sál, kesztyű. Talán ezzel ki lehet védeni a megfa- gyást - gondoltam mert a múzeum fogadóterében nagyon hideg van. A falak szinte sugározzák magukból. Hősugárzó, melegítőpárna használata tilos, mert az sokba kerül. A karácsonyi időszakra a bérleti díj egyébként napi háromezer forint körül mozog, persze egyben kell fizetni a három hetet. A kétszer kétméteres sátor minden centijén, körben a „falon” a puskán - ez nem fegyver, hanem az árusító asztalt hívják így - kötények, fogókesztyűk, térítők, textiltermékek. A kora délelőtti nyitás csendben, észrevétlenül zajlik. Nem ostromolják a vevők a vásárt. Elvétve akad egy-egy nézelődő. Az ebédszünet idején élénkül csak meg a forgalom, akkor már egykét üzletkötés is akad.- Húsz évvel ezelőtt tartottuk itt az első kézműves vásárt - mondta Pálné Kiss Gyöngyi. - Abban az időben a túlsó oldalra szinte lehetetlen volt átmenni, mert hömpölygőit, zsizsegett itt bent a nép. Ez ma már csak nosztalgia. Mégis szerencsésebb helyzetben vagyunk, mint az utcai sátrakban árusítók. Itt csak hideg van, de nem fúj a szél, nem esik ránk az eső, a hó. És használhatjuk a mellékhelyiséget. Ami ugyan csonthideg, de mégis van. A kintieket a biztonsági őrök főnöke nem engedi be. Mondván: a sátras kipakolás a város rendezvénye, a múzeum pedig megyei fenntartású. Pedig még fizetnének is érte. Mert ők lemehetnek a Kossuth téri nyilvánosba, addig azonban nincs aki az árura vigyázzon. Időnként úgy csem- pészzük be őket. A kulcsot el kell kérni, és ha az ember harmadszor teszi, az már gyanús.- Segíthetek valamiben? - kérdeztem egy vevőjelölttől, félbeszakítva a diskurzust.- Ezt a kötényt szeretném! - jött az - akkor még azt hittem - határozott válasz. Ugrás ki a pult elé, vállfa le, az összes kirakott kötény közül végre sikerült kivarázsolni az áhítottat. Közben kettő leesett, menthetetlenül koszos lett, eladni így már nem lehet. Közben vevőnk nézelődött.- Adhatom?- Ez a másik jobban tetszik! Ugye nem baj?- Dehogy baj! - és kezdődött az egész elölről. De az ilyen nehéz gazdasági helyzetben az eladó sem válogathat, főként ha csak alkalmi. Végre az üzlet megköttetett, nyugtát is kapott, a hölgy elégedetten távozott! Hurrá! Megvan az első sikerélmény! Csak a benyúló kezet vettem észre, ami egy fogókesztyűt akart elvinni fizetés nélkül. Aztán hamar kiderült, csak egy árusító kolléga tesztelte éberségünket. Vevő híján ő is unatkozott. Ekkor már iszonyatos volt a hideg. Az ember lábában érzi először, majd kúszik egyre feljebb. Ezen csak egy pohár forralt bor segíthetett. Hírnök jött, s pihegve szólt: megint ittvannak! Célozva a vasárnapi ellenőrökre. Bár nem jó farkast emlegetni, de kiderült ez is csak tréfa volt!- Nálam vásároltak tegnap! - mondta a rendőrből lett könyvárus.- És mennyibe fájt?- Semennyibe! Mindenki kap számlát, verjük a pénztárgépet reggeltől, estig! Újabb nézelődők, érdeklődők és elvétve vevők.- Ezekre a kisüveg kütyükre hogyan tudsz figyelni? - kérdezem munkaadómat, a stand mellett erős takarásban található apró üvegtárgyra célozva.- Sehogy, de bízom az emberekben! Onnan tudom, hogy hányat loptak el, ha a bepakolás- kor üres dobozkákat találok. Bele kell számolni ezt is! A nagy kérdés, hogy mi lesz jövőre. Átalakul a múzeum, kiszámíthatatlan, hogy kapunk-e helyet. Azt pedig el kell döntenie az embernek, hogy mi, meddig éri meg. Kihagytam a vasárnapi vásárt is, mert mínusz húsz fokban már nem vagyok hajlandó fagyoskodni. Ja, és a havat is el kellett volna lapátolnom. Ennek a helynek még megvan az az előnye, hogy nem kell esténként összepakolni, mert őrzött, hiszen az előtt, aki be tud jönni zárás után nyitva az egész megyei múzeum. Bár Pálné szerint nincs is olyan hideg, a lábam már nagyon fázik, az egyhelyben topo- gástól pedig fáj a derekam. Leülni nem érdemes, mert egy kiadós felfázást nem érdemes megkockáztatni, a vevő pedig nem igazán áll meg olyan standnál, ahol ül az eladó. És itt a kiskereskedőknél, kézműveseknél a vevő az úr, hiszen jórészt ez a bevétel biztosítja a megélhetést húsvétig.- így néhány nappal karácsony előtt már nagyon várom a vásár végét, és a januári semmittevést. Aztán februárban újra odaülök a varrógéphez, a csillagos, fenyőfás kötények helyett készítem a nyuszisakat. Bár lassan elérem a nyugdíjkorhatárt, de úgy számolom, hogy még tíz évig csinálom, ha hagyják. A többit majd meglátjuk! - mondta búcsúzóul munkaadóm. És újra az ezerszer ismételt kérdés: segíthetek választani? Adományt gyűjtöttek az ovodások Érdemes belevágni: az összhanggal nem díszítés Az ünnepi készülődés ne legyen pénzkérdés, a saját készítésű hóim: Karácsonyi adománygyűjtést szervezett a Kaposi Mór Oktató Kórház mosdósi tüdőgyógyászati részlegén gyógyuló gyermekek számára a kaposvári Bajcsy- -Zsilinszky Utcai Központi Óvoda szülői munkaközössége. A gyermekek játékot, mesekönyvet, plüssállatkát, sporteszközt, továbbá rajzeszközöket, papírt, színes ceruzát, hegyezőt és zsírkrétát vittek az óvodába. Az ösz- szegyűlt adományokból az egyes csoportokban készítették el a karácsonyi csomagokat, melyeket pénteken adtak át a szervezők a mosdósi intézményben. A kis betegek a délutáni karácsonyi ünnepségen már birtokba is vehették az ajándékokat. ■ Kun Z. Olcsó vagy divatos? Nem feltétlenül zárja ki egyik a másikat, kevés anyagi ráfordítással is gyárthatunk tetszetős karácsonyi asztaldíszt, koszorút és díszíthetünk karácsonyfát. Minden házban más a szokás: van ahol már advent első vasárnapján elkészülnek a karácsonyi lakásdíszek, másutt Luca nap tájékán. Oláhné Szalai Beáta csurgói virágkötőtől azt kérdeztük: aki most áll neki, miként fogjon hozzá?- A legfontosabb, hogy összhang legyen a környezettel, ahova a díszítés kerül - mondta Oláhné Szalai Beáta. Ha a színek, formák, anyagok és a felület harmonizál, nagyot nem tévedhetünk. A hagyományos adventi Oláhné Szalai Beáta: öröm, hogy egyre többen készítenek díszeket koszorúk után (három lila, egy rózsaszín gyertya örökzöld koszorú alapon) sokan a „trendire” voksoltak: divatkövető a piros, az arany, új a fehér-ezüst-fekete kombináció, divatos a bordó és krém arannyal, ahogy a lila, rózsaszín és a zöld is hódít. Mindez az asztaldíszekre is igaz, ám új: tálakba rakják a díszt. Szívesen pakolnak üvegecskébe kavicsot, színes homokot, gyöngyöt, erre kerül a mécses vagy gyertya. A természetben talált elemek (bogyók, faágak, levelek) ötletes fel- használása minden asztali díszt, karácsonyfát is különlegessé varázsol. A tollas-, selyem-, bársonydíszeket előszeretettel egészítik ki fényes karácsonyi figuA Népművészet Mestere lett a fazekas Verseghy Somogyi kötődésű, élete harminc évében Buzsákon alkotó fazekas népi iparművész is megkapta a Népművészet Mestere díjat. A Tolnán élő Verseghy Ferencnek Réthelyi Miklós miniszter és Szőcs Géza kulturális államtitkár adta át az elismerő díjat. Verseghy Ferenc fazekas népi iparművész tanulóként szülőfalujából, Tolnáról került Kaposvárra, ahol szakmájában a legkitűnőbb fazekasmester, Tamás László irányítása mellett bővítette, csiszolta tudományát. 1984-től önálló alkotóként készíti a sárközi fazekas-mázas és a habán technikával megalkotott remekeit. Rendszeresen részt vesz a Népi Iparművészeti minősítő zsűriken, ahol közel 100 termékére kapott „A” minősítést. Verseghy Ferenc a habán fazekasság értékeinek, hagyományainak feltárásában, a motívumok, formák, színvilág gyakorlatban történő bemutatásában, kísérletező lépéseiben szinte egyedüli a fazekasok körében. Három évtizedes Somogy megyei „kiruccanás” után hazaköltözött Tolnára, és itt alakította ki a habán fazekas hagyományok folytatását lehetővé tevő műhely feltételeit. A Népművészet Mestere-díj- ban részesült Cselényi József néptáncos (Lökösháza, Szlovákia), Csepeli István faragó, népi iparművész (Dunafóldvár) Cz. Tóth Hajnalka népi iparművész (Balatonalmádi), Hideg Istvánná énekes, mesemondó (Ördön- gősfüzes, Kolozs megye, Románia), Nagy Mária és Vidák István alkotóművészek, megosztva (Kecskemét) Réti János néptáncos (Ördöngősfüzes, Kolozs megye, Románia), Schneider Péter- né, bútorfestő népi iparművész (Harta) Tímár János, népzenész (Gyimesközéplok, Hargita, Románia) és Toldi István mesemondó (Kupuszina-Bácskertes, Vajdaság, Szerbia). ■ B. T. 5 Verseghy Ferenc munkáját díjazták hibázunk i is örömet szerez rákkal (rénszarvas, angyalkák). A karácsonyfa „ruhája” két-há- rom évente változik, most barna - arany-bronz a divat. Szaloncukor is lehet rajta, de az összhatás miatt érdemes a papírjára odafigyelni. Tetszetős lehet, ha pár cserepes növényt is feldíszítünk masnival, gömbbel.- A karácsonyhoz hozzátartozik a csillogás, de a natúr dolgokkal is elérhető ugyanaz a hatás - mondta Oláhné. Aki a mű dolgokat kedveli, figyeljen rá, hogy ezek természetesnek hassanak. Öröm, hogy sokan készítenek maguk asztalidíszt, koszorút, és ehhez tanácsot kérnek szakembertől, mert igénylik a szépet. ■ Varga Andrea
