Somogyi Hírlap, 2010. augusztus (21. évfolyam, 178-202. szám)

2010-08-15 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 33. szám

4

2010. AUGUSZTUS 15., VASÁRNAP

A HÉT TÉMÁJA

múlt és jelen A1 Caponét is adócsaláson kapták el. Lehet, hogy Biszku Béla sem egykori tetteiért, hanem mai véleményéért fog megbűnhődni?

AZÉRT AMIT TÉR VAGY AMIT GONDOL?

„Az ítéleteket nem én hoztam, azokat a szuverén magyar bíróság hozta meg” - ezzel védi magát a volt belügyminiszter

Az ügyészség nyomoz, Biszku Béla pedig makacsul hárít. Hamarosan kiderül, terheli-e büntetőjogi felelősség a rendszer- változás előtti rendszer meghatározó politikusát, aki a minap ellenforradalomnak nevezte 1956-ot.

A történész szerint viszont az egész ügy abszurd: valakit nem a tettei, hanem a véleménye alapján ítélnek el.

Kun J. Viktória- Árvay N. Tivadar

Egyelőre vitatják, hogy a paragrafus szövegét szorosan véve törvényt sértett-e és felelősségre vonható-e majd Biszku Béla, a kommunista rendszer egyik meghatározó politikusa. A rendőrség nyomoz, miután a volt vezető a Duna TV-nek adott interjújában ismét ellenforradalomnak nevezte 1956-ot, és továbbra sem érzi magát felelősnek a forradalom utáni megtorlásban. Az interjú után Szilágyi György jobbikos parlamenti képviselő tett feljelentést a rendőrségen, mert szerinte Biszku nyilvánosan tagadta a kommunizmus bűneit, ezt pedig június óta tiltja a büntető törvénykönyv.

Biszku belügyminiszterként az 1956-os forradalmat követő megtorlások egyik irányítója, 1961-től két éven át miniszterelnök-helyettes, majd 1978-ig az MSZMP KB titkára volt. Az elmúlt húsz évben nem adott interjút, és először állt a nyilvánosság elé azután, hogy a mozikban júniusban bemutatták a róla szóló Bűn és büntetlenség című dokumentumfilmet.

Az interjúban a 89 éves egykori belügyminiszter úgy fogalmazott: elszenvedője volt a Rákosi- rendszernek, 1956-ot ellenforradalomnak, olyan nemzeti tragédiának tartja, amelyben „a rendszer leghűségesebb vezetőit, például Mező Imrét”, a budapesti pártbizottság titkárát meggyilkolták. A megtorló - köztük a halálos - ítéleteket pedig nem ő hozta. Tagadta, hogy a büntető- eljárásokba beavatkozott, azt is, hogy kifogásolta „a fizikai megsemmisítések" alacsony számát, ugyanakkor elmondta, hogy a forradalom után indult eljárásokat nem tekinti koncepciós pereknek, mert azok szerinte „elkövetett cselekmények miatt” indultak.

„Rettenetesen sajnálok minden embert, akinek az életét elvették vagy megcsonkították” - mondta a Duna TV-ben azzal kapcsolatban, hogy a róla készült dokumentumfilmben Nagy Imrével kapcsolatban úgy fogalmazott, „megérdemelte a sorsát”. A megtorlásokért nem kért bocsánatot, de tagadta azt is, hogy Nagy Imre kivégzése előtt ő tárgyalt volna Moszkvában a per előkészítéséről.

A riport szinte mindenütt nagy felzúdulást keltett, alkot„A FILM KÉSZÍTÉSE KÖZBEN éreztük, hogy nem fullad érdektelenségbe a Biszku-ügy - mondja Skrabski Fruzsina, a Bűn és büntetlenség című dokumentumfilm egyik készítője. - Azt is sejtettük, hogy Biszku Béla pereskedni akar majd, mert átvertük őt, de a mozi letiltása csak gyenge próbálkományjogászok és történészek is beszálltak a vitába. Hack Péter jogszociológus szerint vagy nem jól olvasta el vagy nem jól értelmezte a törvényt a jobbikos képviselő: a törvény nevéből az következik, hogy aki ezeknek a rendszereknek a bűnét tagadja, az bűncselekményt követ el, ám az elkövetési magatartásra vonatkozóan már azt mondja ki: „aki nagy nyilvánosság előtt a nemzetiszocialista vagy a kommunista rendszerek által elkövetett népirtást és más, emberiség elleni bűncselekmények tényét tagadja”, csak az követ el bűncselekményt.

zás volt. Egyszerűen a nyilvánosságot akarták elkerülni. Biszku lányai meg is nézték a filmet, s hivatalosan nem tiltották le a vetítését. biszkut a hiúsága ejtette csapdába: azért adott interjút, mert úgy gondolta, ezzel valamiféle sztár lesz. Még a Duna TV-s nyilatkozata előtt is úgy

Ungváry Krisztián történész viszont az egész törvényt tartja elhibázottnak, és egészen abszurdnak azt a helyzetet, hogy valakit nem a tettei, hanem a véleménye alapján ítélnek meg. „Önmagában például nem a holokauszt tagadása a bűncselekmény, ez csupán egy vélemény. Ahogy Biszku Bélának is olyannyira egyértelmű a felelőssége, egyértelműek a tettei, hogy teljesen nonszensz, hogy nem emiatt, hanem a véleménye miatt akarják felelősségre vonni” - mondja a történész. Ungváry szerint az eset akár szimbolikus is lehetne, hisz az

vélte, ő diktál, komoly feltételeket szabott a műsor készítőinek. Beszélgetés közben a szegény áldozat szerepében tetszetett, vélhetően azt gondolta, megsajnálja őt az ország.

A pökhendisége felháborító. ”

SKRABSKI FRUZSINA, aki

Novák Tamással együtt készítette a fűmet, nem hitte, hogy

egykori belügyminiszter ügye valóban a jéghegy csúcsa, ami a társadalmat szembesítheti a múlt árnyékaival. „Itt nem Biszku Béla tényleges büntetése, a megtorlás a kérdés, hanem, hogy a politika és a társadalom végre a helyére tegye ezeket az ügyeket. Hogy az olyan emberek, mint Biszku Béla, ne maradhassanak a társadalom megbecsült tagjai, esetleg egy-egy most előkerülő bűnük után ne váljanak akár még népszerűbb tagjaivá a társadalomnak, ami az elmúlt években nemegyszer megtörtént” - mondja Ungváry Krisztián. Ehekkora hatása lesz. Azt mondja, pártok fölötti ügy lett belőle, „a kommunizmus, úgy tűnik, összmagyar seb”. a filmkészítő szerint a cseh és a német példát kell követnünk: a kommunista rendszer tagjaitól meg kell tisztítani a politikát, a bírói testületeket és a közéletet.

Biszku három évet kaphat

elrendelte a nyomozást a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) Biszku Béla volt belügyminiszter a Duna Televíziónak adott nyilatkozata miatt. A feljelentés szerint, amelyet Szilágyi György, a Jobbik képviselője tett, Biszku a televízióban tett nyilatkozatával nyilvánosan tagadta a kommunista rendszerek bűneit. A Btk. 269/C. paragrafusa szerint már az is három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, aki a „kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel”.

közben wittner Mária, a Fidesz parlamenti képviselője felvetette, hogy az Országgyűlés vizsgálja meg a kommunista rezsim ma is élő tagjainak nyugdíjait. A képviselő szerint Biszku 600 ezer forintos nyugdíjat kap, amelyet legalább harmadolni kellene. Azóta kiderült, hogy a volt belügyminiszter csak 250 ezer forintot kap, ennek ellenére Wittner Mária beterjeszti javaslatát.

hez egy német példát említ. Ott egy álnéven tanító egyetemi tanárról derítették ki hatvan évvel a háború után, hogy az SS faji és telepítési hivatalának volt a munkatársa. Azonnal kirekesztette nemcsak a szakma, de a társadalom is. Ugyan a kutató szerint nálunk egyelőre nehezen képzelhető el, hogy a politikai és közéletből, pozíciókból kikerüljenek mindazok, akik bármilyen szinten szerepet vállaltak a rendszerváltás előtti rezsimben, hiszen az ösz- szefonódások még ma is nagyon erősek a jelen szereplőivel. Annak viszont régóta itt az ideje, hogy a társadalom szembesüljön a tényekkel.

„Mi eltűrtük, és megengedtük ezeknek az embereknek; az elmúlt húsz évben nem kértük rajtuk számon, hogy mit tettek velünk, miért felelősök, és ezt a kényelmes állapotot gyakorlatilag fenntarthatták” - fogalmazott lapunknak Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója a Duna TV-ben, lényegében megerősítve az Ungváry Krisztián által elmondottakat.

„A csillagokat is lehazudják az égről a kommunista rendszer tagjai"

A Kádár-rendszer irányítói. Biszku harcostársai alapították a rendszert a Rákosi-éra alapjain, benne a titkosszolgálatokat, a karhatalmat

ÖT ÉVE A POLITICAL CAPITAL,

illetve a Heti Válasz közzétette saját „listáját” azokról, akikről feltételezhető, hogy valamilyen szintű felelősséget viselnek a diktatúra működtetéséért. Ezen a hierarchikus, több száz nevet tartalmazó lajstromon elsőként az MSZMP Központi és Politikai Bizottsága, a párt szakbizottságai tagjainak, megyei vezetőinek, valamint a minisztériumok felső vezetőinek nevét közölték. Felelősségi szintek szerint igyekeztek csoportosítani az általuk megnevezetteket. A listákról néhányon:

—HARANGOZÓ

SZILVESZTER

(1929-)

1956-tól a „kultu- í . rális elhárítás”

szakértőjeként volt a BM-ben és a pártapparátusban közismert, 1977-től a teljes belső elhárítás, 1985-től pedig a teljes III. Főcsoportfőnökség az ő irányítása alá tartozott. Évtizedeken keresztül a legszorosabb munkakapcsolatban volt Aczél Györggyel, akinek heti rendszerességgel foglalta össze az értelmiségről érkező besúgói jelentéseket.

MÜNNICH FERENC (1886-1967)

Bata Istvánnal nyíltan kiálltak ‘ a szovjet fegyveres beavatkozás szükségessége mellett. A forradalom leverésekor és később a Kádár János vezette Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányban a fegyveres erők és a közbiztonsági ügyek minisztere, illetve miniszterelnök-helyettes, november 11-én pedig az MSZMP KB tagja lett. Részt vett a karhatalmi zászlóaljak és a munkásőrség megszervezésében.

^ APRÓ ANTAL (1913-1994)

A Kádár-kormányban az ipar- l— —— ügyek felelőse, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Ideiglenes Intézőbizottságának tagja, majd a Minisztertanács elnökhelyettese. Személyesen felügyelte Nagy Imre és mártírtársainak koncepciós perét; 1958. június 17-én ő jelentette be a Parlamentben Nagy Imre és három társa kivégzését. 1971-től 1984-ig az országgyűlés elnöke volt, a politikai bizottságnak 1980-ig volt tagja.

KÁDÁR JÁNOS (1912-1989)

1948 és 1950 között belügyminiszter, az 1956-os forradalom alatt részt vett Nagy Imre kormányában, de november 4-én átállt a szovjetekhez, akik a visszaállított kommunista diktatúra vezetőjévé tették. 1956 novembere és 1988 májusa között az MSZMP első titkáraként, később pedig főtitkáraként megkérdőjelezhetetlenül Magyarország első emberének számított. Kétszer volt miniszterelnök.

ACZÉL GYÖRGY (1917-1991)

Az MSZMP KB titkára, a PB tagja, miniszterelnök- helyettes volt. 1942 elején illegális kommunista tevékenység miatt zárták börtönbe, 1949-ben a Rajk-per egyik mellékperében életfogytiglani fegy- házra ítélték. 1954-ben szabadult. Az 1956-os forradalom körüli eseményekben a párt „puhább ” vonalát képviselte. A Kádár-rendszer fő kultúrpolitikusa volt, nevéhez fűződik a „három T” (támogatás, tűrés, tiltás) irányelve.