Somogyi Hírlap, 2009. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
2009-04-01 / 77. szám
11 SOMOGYI HÍRLAP - 2009. ÁPRILIS 1., SZERDA RIPORT A kétismeretlenes egyenlet veresége születésnap Hetvenesztendős az ország egyik legismertebb akvarellistája, Ikafalvi Farkas Béla Elképesztő energia sugárzik belőle, a mozdulatai, a mondanivalója, az aurája alapján könnyen letagadhatná a korát: pedig Ikafalvi Farkas Béla festőművész áprilisban már a 70. születésnapját ünnepli. Vas András- Kicsit szűkösen leszünk - invitál a folyosó vége felé. Való igaz, a kaposvári lakótelepi kockaház félszobája nem az a klasszikus műterem. Bár a falakon, polcokon, asztalokon, székeken mindenütt festmények, festőállványnak nyoma sincs, csak a sarokban egy üveglap, s a rajta glédá- ban álló tubusos, tégelyes festékek mutatják, a helyiségben valódi alkotómunka folyik. Már vagy egy évtizede. Amikor Ikafalvi Farkas Béla festőművész feladva fonyódi műtermét végleg visszatért szülővárosába. Úgy vélte, ha Rippl-Rónainak, Balázs Jánosnak jó volt, neki is jó lesz Kaposváron. Ahol eleinte, hiába volt a legjobb rajzos a középiskolás osztályban, de talán az egész iskolában, kevesen hitték, hogy valaha az ország legismertebb akvarellistái között emlegetik majd a reáltárgyakat látványosan hanyagoló, a kétismeretlenes egyenlet helyett inkább szorgosan rajzolgató ifjút.- A maga nagymamája volt a matematikatanárom - mosolyodik el -, mást sem hallottam tőle: Béla, legalább csináljon úgy, mintha érdekelné, ne firkálgas- son összevissza... Ám hiába a pedagógusi intelem, Ikafalvi Farkas Béla immár több műit öt évtizede „firkálgat”. Persze a fentiek alapján nem meglepő, hogy útja nem a műegyetemre vezetett: az egri rajz- földrajz szakon kötött ki, ahol Jakuba János, a Munkácsy-díjas festőművész volt az egyik tanára. Természetes, hogy a nagy szerelem, a festészet tanár, majd szakfelügyelő korában is megmaradt, olyannyira, hogy alig múlt harmincesztendős, amikor művészetét Székely Bertalan-díj- jal ismerték el.- Elkezdtek kiállításokra hívni, itthon és külföldön egyaránt kezdtek megismerni - teszi hozzá. - Akkoriban még nem csak akvarelleztem, pasztellt, olajat, mindent kipróbáltam. Ám végül maradt a vízfestéknél. Többek között a nagy kedvenc, Egry József hatására: a Balaton festőjéhez hasonlóan bele- szerelmesedett a vízbe. S bár Európa szinte minden tengeréhez eljutott, neki is a Magyar Tenger maradt az etalon.- A nyolcvanas évek közepétől másfél évtizedet Fonyódon éltem, ott volt a műtermem - folytatja. - Ez idő alatt mindennap tudott valami újat mutatni a tó. Napszakonként, fényviszonyonként, a szél hatására mindig új és új arcát, színét, mélységét isElképesztő színkavalkád: Ikafalvi Farkas Béla kedvenc témája a Balaton Ikafalvi Farkas Béla 1939-BEN született Kaposváron. 1960-ban rajz-földrajz szakon végzett az egri tanárképzőfőiskolán. 1971- BEN elvégezte a Képző- művészeti Főiskola tanárképző kurzusát. Székely Ber- talan-díjat kapott. 1972- BEN Kaposvár Város Művészeti Díját vehette át. 1992-ben Közép-kelet-euró- pai Nívódíjjal jutalmazták. 1996-bán elnyerte a „Veszprém-Bakony-Balaton ” országos pályázaU. díját. FONTOSABB KIÁLLÍTÁSAI: Katowice (Lengyelország), Augsburg, Heilbronn, Esslin- gen (Németország), Milánó, Udine (Olaszország), Kagosi- ma (Japán), Budapest, Eger, Veszprém, Kaposvár. I\z akvarell becsülete RENDSZERINT vázlattömbök odavetett színemlékei, nagy művek élőmunkái, látványfoszlányok kerülnek vízzel festett papírra: a vízfesték, előkelőbben akvarell, mindig a legolcsóbb marad - állítja Kárpáti Kamill költő. - Pedig a minőség az alkotón múlik: jó kezekben a vízfestéknek ugyanolyan bűvereje van, mint a legdrágább olajnak... mertem meg. Illetve valójában nem lehetett megismerni, annyira változatosnak bizonyult. Ezt a változatosságot vitte papírra Ikafalvi Farkas Béla. A tűz- vöröstől a barnán és a mélykéken át a gomolygó szürkéig láttatja a Balatont: felkavarónak, nyugodtnak, kiismerhetetlen- nek, titokzatosnak, vadnak, szerelmesnek ábrázolja, s minél tovább nézi az ember a képeket, egyre többet és többet mesélnek.- Sokan azt mondják, mindezt vászonra kellett volna vinnem - jegyzi meg rezignáltam - Az ak- vareilnek nincs túl nagy becsülete, azt hiszik, nem elég időtálló. Különben mindegy is, mivel dolgozik az ember, nagyon nehéz igazán eladhatóvá termi a művészetét. Kapcsolatok, szerencse szükségeltetik hozzá. És persze kellene a fizetőképes kereslet is, de amíg az embereknek választaniuk kell, hogy festményt vagy kenyeret vegyenek, elég egyenlőtlen a küzdelem... Persze akad egy tehetősebb réteg, de ők a mindenki által ismert sztárokat keresik. Úgy pedig még nehezebb, ha valaki nem is túl szívesen válik meg a legsikerültebb alkotásaitól.- Akad, melyet semmi pénzért nem adnék oda - jelenti ki határozottan. - A színe-javát szeretném egyben tartani: aztán vagy megmarad, vagy néhány évtized alatt feledésbe merül. Az utókor majd eldöntí, helyesen cselekedtem-e...
