Somogyi Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)
2008-12-27 / 301. szám
MEGYEI KORKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2008. DECEMBER 27., SZOMBAT 5 PERCES INTERJÚ Szabadtéri kiúszót építenek A két ünnep között is nagy vendégjárásra számítanak a kaposvári uszodában.- Erősen lehűlt a levegő. Ez jót tett az ünnepi forgalomnak?- Karácsony első napján zárva volt a létesítmény, de pénteken már kinyitottunk- közölte tegnap Frank József, a fürdő vezetője. - Csaknem 350-en keresték fel a termált és az uszodát. Ez elfogadható eredmény.- Mikor kezdik el az intézmény felújítását?- Február végén elindulhat a munka. Az első lépcsőben az uszodát teszi rendbe a kivitelező csapat, a termál felújítása szeptember végén kezdődhet el.- Mennyit költenek a felújításra?- Összességében 2,9 milliárd forintba kerül a beruházás. A tervek közt egy wellness-fitnesz részleg kialakítása is szerepel.- Az építkezés seregnyi kellemetlenséget okozhat. Hogyan próbálják enyhíteni a feszültséget?- Bizonyos feladatokat nehéz megoldani. A termál felújítása alatt le kell állítani a gyógyászati tevékenységet- Idén szilveszterkor is nagy vendégjárásra számítanak?- Hagyománya van ünneplésnek, ez lazább nap nálunk. Pezsgőznek, jókat beszélgetnek a baráti társaságok; kiválóan érzik magukat. ■ Harsányi Miklós Frank József: a termál felújítása | I alatt le kell állítani a gyógyászati munkát Szögre akasztott diákálmok dráma Hiába a jó képességek, mégis törvényszerűen félrecsúszik az életük Jóravaló, értelmes fiatalok valamennyien. Szívesen tanulnának, s eszük is lenne hozzá, mégsem lehet. Egyedüli „bűnük” a szegénység. Jeki Gabriella Orsós Pál. kitűnő tanuló. Országos versenyeken szerepel sikerrel, s eddig kétszer ítéltek neki ösztöndíjat is. Nemrég meghalt az édesapja. A veszteségen túl a család anyagi biztonsága is megszűnt ezzel, s a fiatalember most - végzősként - arra kényszerül, hogy otthagyja az ipari szakképző iskolát. Dolgoznia kell, hogy segíthesse a családját.- Szeretem ezt az iskolát, és nagyon fontosnak tartom a tanulást - mondja Orsós Pál Jó lenne leérettségizni, kitanulni a festőszakmát. Ötvenszer végiggondoltuk már a családommal és a tanár úrral, hogy mit lehetne tenni. Nincs megoldás.- Elképesztő, hogy az egyik legjobb diákomról kell lemondanom - mondja Ander Balázs osztályfőnök. - Pali példakép lehetne a többi diák számára. Nagyon jó tanuló, rendes gyerek. Jövőre végezne. Számtalanszor hallottuk már felelős emberektől: segíteni kell az elesetteken, fel kell zárkóztatni a cigányságot! A sok szólammal már tele a padlás. Amikor pedig konkrét segítség kellene, semmi sem történik. Ez a fiú még igazoltan sem hiányzott eddig soha. Az édesapja temetésének napján is csak az utolsó óráról Hiába a jó képesség, ha nincs mögötte pénz.. A homokszentgyörgyi Orsós Pál és a barcsi Átyim Renáta egyaránt csak a csodában reménykedhet ment el. S most a szemem láttára siklik félre az élete. A fiatal tanár azt mondja: diákja esete nem egyedi. Sok jó eszű, jobb sorsra hivatott fiatalt ismer maga is, akiknek családi tragédia sem kell hozzá, hogy félrecsússzon az életük. Elegendő ehhez a szegénység. - A tehetséges, jól tanuló diákjaimat - van belőlük jó néhány - legszívesebben két kézzel lökdös- ném tovább tanulni. A legtöbb család azonban nem képes vállalni a taníttatást. Sőt sokszor pénzhiány miatt még innen is kiveszik őket. Ahol kenyérre sem futja, ott nem lehet elvárni, hogy füzetre és könyvre jusson. Az iskolavezetés segíteni próbál Palinak: osztályfőnöki támogató javaslatot készítenek, amelyet aztán eljuttatnak a diák lakóhelye szerint illetékes önkormányzatnak. A kér,dés már csak az, hogy ők vajon tudnak-e tenni valamit a fiú érdekében. Addig azonban maradnak a kérdések, kételyek, s a bizonytalan holnap. Pedagógus szeretne lenni a két babócsai lány A BABÓCSAI LÁNYTESTVÉREK ugyanebbe a barcsi középiskolába járnak, s szintén végzősök. Szintén válaszút elé kerültek: 4,6-es átlaggal érdemes-e tovább tanulni, vagy irány az élet? Mindkét lány a pedagógusi pálya után vágyakozik, s felmutatott eredményeikkel szinte biztos a bejutásuk bármelyik pedagógusképző főiskolára. Céljuk a biztos egzisztencia megteremtése, amikor nem kell a mindennapi megélhetésért küszködni. Az ehhez vezető út azonban még hosszú, és mindenre pénz kell: tankönyvek, taneszközök, étkezés, bérlet, ruházkodás - csak néhány a felmerülő költségek közül. Kizárták az utasokat a váróteremből Babócsán vasút Pusztuló megállók, dühös utasok és tehetetlen önkormányzatok a kistelepüléseken (Folytatás az 1. oldalról)- Ez már biztos, hogy hosszú ideig így lesz - ismerte el egy vasutas. Arra nem tudott választ adni, hogy az utasok meddig kénytelenek eltűrni ezt az állapotot. A döntés okát megkérdeztük a MÁV területi szóvivőjétől is. Imre Lászlóné azt mondta: a forgalmi szakszolgálat felmondta az üzemeltetési szerződést. Egy kormányrendelet szerint a kisforgalmú területeken nem kötelező fenntartani a külön várakozótermet - Az eső elleni beállási lehetőséget természetesen biztosítják mindenhol - jegyezte meg a szóvivő. Kemenczei Róbert, a civil szervezet elnöke a felsőmocsoládi állapotokat katasztrofálisnak tartja. Szerinte könnyen előfordulhat, hogy a vasúti műemlékként nyilvántartott megállót bontásra ítélik. Felsőmocsoládon ráadásul még egy fedett beálló sincs, ahová az eső vagy a hó elől behúzódhatnának az utasok. - Elgondolkodtató, hogy ennyire magukra hagyják a kisebb állomásokat - folytatta. - Ha nem fektetnek pénzt a fenntartásba, pár éven belül tönkremegy. Az állagmegóvásra több pénz kellene. ■ Harsányi Miklós Ha kint van az utas, nem tehet kárt a váróban bélaváron is a szabad ég alatt várakoznak az utasok. Újfalvi Jánosáé polgármester azt mondja: megérti a vasúttársaságot, mert nincs más megoldás a várótermek megvédésére. Ugyanakkor néhány randalírozó és tolvaj miatt nem helyes az utazóközönséget büntetni. - Önkormányzatunk már többször megkísérelte átvenni a MÁV- tól a bélavári állomást, eddig azonban nem sok sikerrel. A társaság malmai sajnos rendkívül lassan őrölnek. Levin elmaradt csettintése, avagy Titanic az Oázisban étlapozó Két éve felüdülést hozott, most azonban adós maradt a tökéllyel a városszéli egység Megyei gasztronómiai körsétánkban visszatérünk azokba az éttermekbe, amelyekben jót ettünk, vagy ahonnan éhesen távoztunk... Özv. Zimbabwei Kálmánné Oázisra leltünk az elsivatagosodó gasztronómiai rónán, amikor szinte napra pontosan két évvel ezelőtt betértünk a Kaposvár-szé- li Oázisba. A gurmanságát a johannesburgi fegyintézetben megalapozó nagy Levint idéztük akkor, gondolván, az étkek nagymestere is bízvást csettintett volna az egység minőségén. A hely ragyogóan tiszta a legkisebb helyiségéig, a fogadtatás szívélyes és előzékeny. Minden alappal gondoltuk tehát, hogy Levin el- csettintgeti jókedvében a Tele bendőm minden jóval, mint kikötőnk sorhajóval, gyere rózsám, vigadj velem, ragadjon el a szerelem! kezdetű örömittas költeményét. A menüre vágyakozók utolsó csapatainak rohama lassan elült, a mediterrán színekben pompázó Oázis arra alkalmasan kínálta magát egy ismételt lucullusi lakomára. Első fogásaink, a levesek választékában a halászlét részeltettük előnyben. Finoman, gyöngyház nyelű késünket tokjába marasztaló mértékig közlékeny felszolgálónk praktikusan abban is segédkezett, ne borítsuk a narancsszín falra a forró eledelt. Ez ugyanis pár nappal előttünk sikerült valakinek: az ízlésesen kampóra lógatott kondérocska csak módjával viseli a merítés megpróbáltatásait. Asztalra helyezte hát az alkalmatosságot, és ekként javallta a tálalást. A passzírozott, kellően sűrű halászlé széles közönség ízlésének készült, így ráfért az erőspistás erősítés, mindazonáltal ízletesen, kifogástalanul szolgált egészségünkre. A gazdag béléssel készített húsleves jóra értékeltetett, a póréhagyma- krém-leves azonban már magán viselte a menüválasztékot is kínáló egységek jellegzetességeit. A kezdés egy késhegynyivel alulmúlta a két évvel ezelőtti tapasztalatokat. Főfogásunk előtt némi füstölgésre számítottunk, ■ Értékelés SZEMÉLYZET , . (1-10 pont): Rajta nem múlik KÖRNYEZET (1-10 pont): Tiszta Oázis (1-20 pont):, 14 d»P Hopkins ad egy esélyt *A korábbi pontszám amit felszolgálónk nagyon helyesen az előtérben javasolt, hiszen utánunk gyerekekkel színesített vendégsereg foglalt asztalokat. Gyorsan kerültek terítékre a nagyvadak, amennyiben megengedhetjük ezt a finom képzavart a második fogást nevezve így. Amelyben mindazonáltal vadak nem, csak sertés és különféle marhák várakoztak éhségünk csillapítására. A marhaláb- szárpörkölt galuskával hozta a kötelező kiválót, omlósra, érzéssel fűszerezve főzték. A szintén futóművekre alapozott, csőben sült csülök is pazarnak bizonyult, jóllehet a három szelet hús egyikét alig felvágott vastagságúra szelték. A mellé sütött hagymás, burgonyás köret kellemes elegyet alkotott a paprikástejfölös szósszal. A Kék szalagra keresztelt, gombás-sonkás töltelékkel sütött bélszín viszont megakadt a torkunkon. Az élesebb kés sem sokat segített. Szabadkozó felszolgálónk úgy vélte, a mustáros pác kevés ideig puhította a marhaalkatrészt Az étlap szerint ezt ették a Titanicon, ami talán nem ezért süllyedt el. Nos, talán mégis. A nagy Levin csettintése ezúttal elmaradt. Tuskó Hopkins szerint ha két év múlva nem bizonyítanak, strázsáljon előttük mindörökre egy kétméteres johannesburgi fegyőr.
