Somogyi Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)
2008-12-23 / 299. szám
PORTRÉ SOMOGYI HÍRLAP - 2008. DECEMBER 23., KEDD Aki nem cserélné el a faluját Amerikáért vallomás Egy világvándor Francia Guyanából, ahol a helyiek trópusi hőségben karácsonyoznak Úgy kezdődött, hogy - visszaírtak. Az olvasók. Ugyanis egy érdekes, friss adat birtokában - miszerint a földgolyó 104 országában olvassák a Somogy megyei online-t - együttműködésre kértük külföldi olvasóinkat. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan találtak a sonline.hu-ra, mit olvasnak szívesen, no és hogy megy soruk külföldön? Hamar érkeztek a levelek a világ legkülönbözőbb tájairól. Persze vannak magyar családok, akik szeretnek itt élni, és '* végleg letelepedtek nyugdíjasnapjaikra, illetve egy magyar hölgy, ápolónő a francia vöröskeresztnél, aki francia férjével költözött ide immár közel tíz éve. No azért mégiscsak eszembe jutott valami, amit szerettem itt. Tavaly még egy másik bárban dolgoztam, aminek volt egy kis terasza, amellett elkerített kertecske, banánpálmákkal, teknőcökkel, papagájjal és medencével, benne pedig a kedvenc kis kajmánommal. Elneveztem Kikinek, nagyon szerettem enni adni neki. Tóth Ibolya Világítótorony egzotikus környezetben, tengerparti pálmafaerdőben Az első levélírók közül kettőt az ünnep előtti hetekben kerestünk meg a kérdéssel; vállal- koznának-e egy „email-interjú- ra?” Miután készséggel mondtak (vagyis írtak) igent, jöttek- mentek a kérdések és válaszok- így „beszélgettünk el” karácsonyi készülődés közepette életükről, emlékekről, ottani szokásokról. Szűcs Attila Dél-Amerikából így válaszolt a felhívásunkra: „A hírkeresőn szoktam olvasgatni, és a megyei híreket sem hagyom ki, így találtam a sonline- ra. Hála az internetnek, ma már a világ minden táján lehet olvasni az otthon híreit, ez nagyon fontos szerintem minden magyarnak, bárhol is éljen a világ bármelyik szegletében. Mi Dél- Amerikában élünk, Francia Guyanában. Nagyon közel vagyunk az Egyenlítőhöz, így itt jelenleg is dúl a nyár, és mivel szeretek fotózni, küldenék pár nyár a télben-képet, amit, ha érdemesnek találnak, megoszthatnak az olvasókkal is.”- Attila! Dél-Amerikában él, a fotók alapján fantasztikus vidéken! De hogyan jut el az ember a világ másik felébe, mit dolgozik?- A munkám most nagyon túlfeszített, éppen a karácsonyi hajrá miatt. Katona Vagyok, ezen belül pedig bőrösként dolgozom a tiszti klubban. Fél hatkor kelek, hatra megyek dolgozni, délután három után tudok hazalógni, akkor „ebédelek”, pihenek, és este hatkor újra kezdek. Mivel záróra nincs, így néha éjfélig, hajnali kettőig is dolgozom, reggel pedig - mint említettem - fél hatkor újra csörög az óra. Mindez ebben az ütemben igen kimerítő, főleg, hogy szombat-vasárnap is dolgozni kell. Az országról nagy vonalakban annyit, hogy nem igazán turisztikai célpont- nem véletlenül! A természet, A természet, az élővilág szép, az utcákon egzotikus virágok tarkállanak az élővilág szép, sok érdekes állatot látni, de a tenger piszkos, fürdésre alkalmatlan a szeny- nyezett folyók miatt. Az országban szinte senki sem dolgozik, csak az utcán teng-leng, szemetel. Emiatt nagyon haragszom rájuk. Mi két éve lakunk itt, de ezek “után talán érthető, hogy nem akarunk gyökeret verni. Jövőre szeretnénk visszaköltözni Dél-Franciaországba, ahol eredetileg is laktunk.- Hogyan készülnek arrafelé a karácsonyra az emberek, milyen szokások vannak, milyen ajándékok? Hol tölti a szentestét az idén?- A karácsony ilyen trópusi országokban igen furcsa dolog, nem is tudom, hogyan lehetne leírni. Úgy kell elképzelni, mintha valami őrült ötlet alapján jövőre otthon mondjuk augusztusban ünnepelnék meg a karácsonyt. Szerintem igen vicces lenne. Például reggel felöltözöl: rimdnaci, papucs, napszemüveg, beülsz a kocs'iba, elindulsz ajándékokat vadászni, majd’ megsülsz, olyan meleg van az autóban, leparkolsz, belépsz a klimatizált üzletbe, ami szépen fel van díszítve karácsonyra. Mindenhol ünnepi dallamokat cincognak a kis kínai kütyük, öt perc alatt bejárod az egész boltot, itt nincs európai választék. Miután végeztél, kilépsz az épületből, ott úgy veri vissza a napot a fehér beton, hogy szinte fáj tőle a szemed, és elkezdesz újra izzadni ezerrel. Hát valami ilyesmi itt a helyzet, szóval igen furcsa karácsonyoz- ni, ha nincs hozzá tél. Amúgy a franciák igencsak szeretnek ünnepelni, ez abból is látszik, hogy már tegnapelőtt megvolt az első karácsonyi buli, a katonafeleségeknek. Ezen felszolgáló voltam az ünnepi vacsoránál (csak érdekességképp’: életemben először szolgáltam fel a saját feleségemnek). Azután lesz majd ünnepség a katonagyerekeknek és a civil dolgozóknak, szenteste pedig a katonáknak, és ki tudja, még kinek - így megy az ünneplés egészen január közepéig. Elképzelhető, milyen nagy öröm nekem a karácsony és a vele járó kavalkád, még a szüliAz utcanévtábla tanúsítja: Francia Guyanán is ismerik Liszt Ferencet A franciák innen lövik ki a világűrbe az Ariene űrrakétákat napomat is melóval ünneplem, ettől nagyon „boldog” vagyok. Mivel a szentestét a katonákkal kell tölteni, így itthon csak másnap ünnepiünk egy karácsonyi ebéddel, igaz, a hangulat nem olyan jó, hiszen a családunktól több ezer kilométer távolság választ el. Szerencsére manapság már van internet, telefon, tehát tartjuk a kapcsolatot.- Ha nem túl személyes a kérdés; mi volt a legszebb és a legrosszabb pillanata abban a világban, ahol most él?- A legszebb pillanatról: gye- rekko- r o m óta érdekel az űrkutatás, minden ezzel kapcsolatos dolgot elolvastam (és teszem a mai napig, hála az internetnek). Csodáltam az űrhajókat, meg minden űreszközt. Mivel a városunktól pár kilométerre működik a francia űrközpont, innen lövik fel az Ariene rakétákat az űrbe. Fantasztikus látvány, az eleje a legizgalmasabb, amikor a rakéta hangtalanul emelkedik felfelé, fényes csíkot húzva maga után a fekete égen, és csak percekkel később érkezik meg a hangja. Olyankor aztán dübörög a levegő, remegnek az ablakok, szinte hátborzongató! A legrosszabb: még három hete sincs, hogy a feketék sztrájkféleségbe kezdtek, elba- rikádozták az összes utat. A dolog két nap alatt gyújtogatásba, fosztogatásba torkollt. A boltokat kirabolták, autókat gyújtottak fel, a barikádokat 24 órán keresztül őrizték. Tíz nap múlva már semmit nem lehetett kapni, nem volt benzin, se gáz. Teljesen el voltunk vágva mindentől. A repülőteret és a kikötőt lezárták. Éjjelente mindenhova betörtek, úgy lopták ki a benzint a kocsikból, hogy alámásztak, és elvágták a benzincsöveket még az ablakunk alatt is. Aztán a franciák megegyeztek velük, küldtek még néhány milliót, és minden megy tovább, mint azelőtt. A boltokat lassan feltöltik, kedden már tudtam venni benzint, a városban visszaállt a rend, a felperzselt részeket lassan újra benövi a fű. Szóval ennyit erről a csodála- tos or- izágról, ahol élünk.- Hol van az „otthon”?- A kérdés, hogy hol vagyok otthon, nagyon elgondolkoztat, mivel sok helyen jártam a világban, és mindenhol jól éreztem magam (kivéve itt, Guyanában), de még nem telepedtem le véglegesen sehol. Tulajdonképpen bárhol lakhatnék a világban (lehet, hogy a kalandozó magyarok vérét örököltem), de hol is vagyok otthon? A kérdés megoldatlan. Ahol az embernek háza van? - számomra nem! Szerintem az ember ott van otthon, ahol szeretik! Esetemben abban a kis poros nyírségi faluban, ahol születtem. A feleségem szintén magyar, lassan 18 éve vagyunk együtt, a diákszerelemből házasság lett. Azóta is jóban-rosszban együtt vagyunk. Legutóbb 2007 áprilisában jártunk otthon Magyarországon. Mindig nagyon szeretek a szülőfalumba hazalátogatni, ott sétálni, kedves emberekkel beszélgetni (mindig behívnak egy kávéra), mert az öregekben megmaradt ez a kedvesség. A városokban már gyakran ütközöm kellemetlenségekbe, türelmetlen emberekbe, autósokba, hivatalnokokba. Érződik, hogy az emberek stresszesek a nehéz megélhetés miatt. (Falumról, Nyírábrányról még csak annyit; arról híres, hogy ott aztán tényleg semmi, de semmi nincs, de én mégis szeretem!) Lehet, hogy ezekkel a dolgokkal el is vettem a kedvét a riporttól, de inkább leírom az igazságot, minthogy összevisz- sza hazudozzam, hogy milliomos vagyok, és egy gyönyörű trópusi országban élek, paradicsomi körülmények között ünneplem a karácsonyt ötcsillagos szállodáim egyikében. Ha mégis ki lehet hozni ezekből egy cikket, ez esetben kívánok a szerkesztőségnek és minden olvasónak nagyon boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új évet! 12
