Somogyi Hírlap, 2008. április (19. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-11 / 85. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2008. ÁPRILIS 11, PÉNTEK Új esőbeállót adtak át dingó János, a Zis-tóért Egyesület elnöke: - Múlt hónapban adtuk át az eső­beállót a tónál, s azóta már vendégeink is voltak. Az átadás után két nappal Csurgó egyik testvérváro­sának, Verebélynek a dele­gációja töltött itt fél napot. Három hársfát is ültettek abból az alkalomból, hogy aláírták a testvérvárosi megállapodást. Április vé­gén a mozgáskorlátozottak egyesülete szervez ide ren­dezvényt. Remélem, hogy most már megjön az igazi tavasz, mert akkor még kellemesebb a vízpart. S azért sem ártana a jó idő, mert garázst építek itthon. nam A csurgói szervező HORVÁTHNÉ KOVÁCS ILDIKÓ, a Civil Majális szervezője: - Közel húsz éve élek Csurgón. Korábban Buda­pesten is laktam, ám itt találtam meg azt a környe­zetet és közösséget, amely­ben jó élni. Mivel több helyen is dolgoztam, sok kedves ismerősöm és jóbarátom van. Gyakran kérnek fel kommunikáció­val kapcsolatos feladatok­ra. Most a Zis-tóért Egye­sülettel szervezzük a ma­jálist, a korábbitól eltérő új programokkal. Lesz pa­rasztolimpia és Kelemen Lászlót, a világbajnoki ezüstérmes szkandere- zőt és szkanderoktatót is meghívtuk. Zójának már nem nyűg a kapálás szőlőhegy ío A postaládájuk közel esik, csak egy kilométert kell ahhoz sétálni Filóné Moscatiello Zója és a családja nagyon jól érzi magát a csurgói szőlőhegyen. Már el sem tudja képzelni, hogy valaha is másutt lakjanak Korábban harcoltak a tele­fontorony ellen, aztán csíp­te a szemüket a szemétte­lep füstje. Most nyugodtan élhetnek a szőlőhegyiek. Varga Andrea Egy jobbra kanyar a főútról, meg még egy, s már Filóék portáján vagyunk. Nyoma sincs szőlő­nek, pedig ez a szőlőhegy. Egy csinosodó ház teraszáról integet Filóné Moscatiello Zója, a ház asszonya. Üres most a közelebbi kutyaól, amúgy a két házőrzőtől nem nagyon mer senki bejönni.- A lakatlan pincéket sokszor feltörték, de nálunk mindig ég a villany, látják, hogy nem üres a ház - mondja Zója már odabenn, hogy miért nem fél akkor sem, ha maga van otthon. Bár az, hogy maga, nem teljesen igaz, hiszen a hét hónapos Barni elmélyülten rágcsál valamit a járókában. - Talán ő is a jó hegyi levegőnek % köszönhető - mosolyog a fiára | Zója. KUenc évig vártunk rá, hiá- f ba, aztán ideköltözésünk után í két hónappal megfogantam. Csurgón a központban laktak, de volt egy birtokuk a hegyben, amit örököltek. Fenyőztek, ka­pálták a szőlőt, ám nem jutott eszükbe, hogy odaköltözzenek. Aztán a nagyobb fiú, a most ne­gyedikes Martin asztmás lett, és azt javasolta az orvos, hogy men­jenek ki a városból. A birtokuk nem volt közművesítve, így né­mi keresgélés után bukkantak rá arra a házra, ahol már volt vil­lany. Átalakították, bővítették és 2006 őszén költöztek. A sok zöld, a nyugalom Zója szerint maga a csoda. Férjét idézi, aki azt mondta: itt jobb kedélynek az emberek, mint a városban.- Pár hónapja pedig már tényleg friss levegőt szívha­tunk, mert előtte sokszor sza­goltuk a szeméttelep bűzét, ami szerencsére megszűnt - mond­ta a fiatalasszony. A telefonto­rony meg „hozzánk nőtt”, már nem foglalkozunk vele. Mert nem is tehetnek mást. Annak idején Zója volt a fő­szószólója a hegyben élő csalá­doknak, amikor az egyik mobil- szolgáltató elkezdte építeni a tornyot. Esélytelen játszma kez­dődött, fórummal, szakmai do­kumentációkkal, érvekkel és el­lenérvekkel. A tiltakozás nem sokat ért, ott magasodik a to­rony a hegybejáratnál.- Nyár elejétől késő őszig a saját termésű gyümölcseinket, zöldségeinket tudom a gyerekek kezébe adni, amit nem a szuper­market polcáról emelek le, s nem kell azon töprengenem, vajon mivel kezelték - sorolja Zója az előnyöket. Fiatalabb korában nyűgnek érezte a kapálást, nem gondolta, hogy jól is eshet, de bi­zony jólesik. Még a rézkígyóval is megbarátkozott, noha koráb­ban a hideg lelte tőle. A barátaik egy kicsit nyaralni jönnek hozzá­juk, amikor meglátogatják őket, mert a gonddal teli batyut a sző­lőhegy bejáratánál lerakják. Er­refelé még utcanév sincs, a Sző­lőhegy 10-ben laknak. Postaládá­juk több hegyi lakóéval együtt az utolsó városi háznál van, oda kell elsétálnia a levelekért A mozgás nem mumus errefelé. A nagyfiú biciklivel jár iskolába, s Zója sem ijed meg, ha babakocsival kell a városközpontba indulnia, pedig az több küométer. A családot hazavárják a bir­kák, nyulak, disznók, tyúkok, s jó megpihenni a kandalló mel­lett, gyönyörködni a fahasábok lángjában. Ilyenkor fogalmazó­dik meg az az érzés, hogy „soha többet nem laknék máshol”. r Uj köntösben a csurgói posta biztonság Százmillió forintból korszerűsítettek Százmillió forintból korszerűsí­tették a posta épületét Csurgón. A több mint négy hónapig tartó munkálatok során felújították a 353 négyzetméternyi alapterü­letű épület tetőszerkezetét, ki­cserélték a világítótesteket. Megújult a fűtési rendszer, a külső-belső nyílászárók és a burkolat is. Tomecskó Tamástól, a Magyar Posta Zrt. szóvivőjétől megtud­tuk: a közvetlenebb kapcsolattar­tás végett teljesen nyitott szolgál­tatópultokat alakítottak ki. A fő­pénztárban is bizalmas légkör­ben, kitűnő biztonsági berende­zésekkel felszerelt helyen várják az ügyfeleket. A számítógépes hálózat korszerűsítésének kö­szönhetően valamennyi pultnál igénybe vehető a posta minden szolgáltatása. Mostantól posta­bolt is működik. Kiépítették a légkondicionálást, új tűzjelző és p riasztórendszert üzemeltek be. | Az átadáson Gulyás Ernő, a Nyu- § gat-magyarországi Igazgatóság | vezetője és Szászfalvi László pol- s gármester mondott köszöntőt. Felújították a 353 négyzetméter alapterületű épület tetőszerkezetét ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK CSURGÓ VÁROS ÖNKORMÁNYZATÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT Csöcsös korsó a kiállításon tárlat A legtöbb tárgyat Márton-Szűcs Brigitta gyűjtötte Takarítónőből mindenes lett önkéntes Csoportot szervez a közmunkásokból Csöcsös korsó, drótos korsó, mo­zsár, fejvéka, hímzett viselet, ke- mencés tál, szakajtó, melencék, falvédők, kisbíró dobja, rokka s megannyi emléke a porrogszent- királyi múltnak. A hét elejétől a csurgói Cso­konai Közösségi Házban látha­tó az a tárlat, amit az intéz­mény a kistérségi népművé­szeti kiállítássorozat kereté­ben hívott életre, s ezúttal a porrogszentkirályi értékeket mutatja be. A kiállítás néhány darabját a falu tájháza adta kölcsön, a töb­bi Márton-Szűcs Brigitta, a kö­zösségi ház munkatársa gyűjte­ményéből való. Az érdeklődők e hónap végéig nézhetik meg. Régi hímzett viseletét, szódásszifont, rokkát és a kisbíró dobját is látni lehet Nagyítóval se lehet találni var­rónőt Csurgón. Néhány éve Me­zei Ferencné is úgy döntött, több mint két évtized után becsukja vállalkozását. Öröm az üröm­ben, hogy egyébként nem került volna a kistérségi családsegítő és gyermekjóléti szolgálathoz takarítónőnek, ahol igazi minde­nessé lett.- Ezermestert kaptunk az Editben - mondta Porkoláb Lajosné vezető. - Ha kell, fánkot süt a gyerekeknek, máskor nad­rágszárat hajt fel vagy cipzárt varr be azoknak, akiknek nincs pénze varrónőhöz vinni a javít­tatni való ruhát. Már szervező­dik egy saját csoportja az intéz­ménynél dolgozó közmunká­Mezei Ferencné: önkéntesként visz- szajárok majd a családsegítőhöz sokból, akik szeretnék elsajátí­tani a varrótudomány alapjait. S nemcsak ügyesednek, hanem beszélgetnek is, ami jót tesz a lelkűknek. A családsegítőnél már több kiscsoport is működik, örülnek, hogy eggyel több lesz. Idővel szeretnék bővíteni a közmunká­sok csoportját külsősökkel. Me­zemé pedig amellett, hogy tanít, magát is képezi, noha a hímzés­től a foltvarrásig sok minden­ben otthon van. A nyolcórás ta­karítónői állása időközben meg­szűnt, csak négyórában tudják alkalmazni. Mégsem kesereg. Azt mondta, ha egyszer ennek is vége lesz, akkor önkéntesként jár vissza a családsegítőhöz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom