Somogyi Hírlap, 2007. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-01 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 14. szám (13. szám)

2007. ÁPRILIS 1, VASÁRNAP 7 INTERJÚ ópium „A két főszerepet külföldi színész játssza, magyarokat nem találtam, mert ők félnek bizonyos jelenetektől, holott ez lenne a dolguk.” SZÁSZ JÁNOS AMERIKÁBÓL IS HAZAJÖTT Amikor otthon bejelentet­te, hogy filmes lesz, édes­apja falhoz vágott egy tányér makarónit. Ma Szász János világszerte elismert filmrendező, aki művészeti iskolát igazga­tott Amerikában, Brechtet és musicalt ren­dezett a világ színpadain. A héten mutatták be Ópium - Egy elmebeteg nő naplója című új filmjét, amelyről azt mondják, Cannes-szagú. Csontos Tibor- Peter Webbertől, a Hannibál ébredése című film rendezőjé­től megkérdeztem, milyen ma­gyar filmeket látott. A Witman fiúkat említette, s megjegyez­te, hogy alkotója, Szász lános zseniális rendező. Hízeleg a hiúságának?- Jólesik. Az ember képes be­savanyodni önnön létezésébe, és amikor a világból ilyen vissza­jelzés érkezik, meghatódik. Nyi- kita Mihalkov azt mondta, fontos filmnek tartja a Woyzecket. So­ha nem találkoztunk, Peter Web- bert sem ismerem személyesen. Felemelő érzés, ha az ember ha­tást gyakorolhat más filmesekre.- Ami e hatásokat illeti, alko­tókollégáit és a nézőket sem kényeztette el a Witman fiúk óta. Nyolc éve nem készített filmet. Kényszerszabadságon volt?- Jó a kifejezés. Három évig az Egyesült Államokban voltam, tanítottam, színházakban ren­deztem. Steven Spielberg fel­kérésére elkészítettem A holo­kauszt szemei című doku­mentumfilmet. A Witman fiúk után két fontos tervem is volt: Kertész Imre Sorstalanságának és Török Sándor egyik regényé­nek megfilmesítése. A Sorsta- lanságot mégsem csinálhattam meg. Miközben nagyon sok energiám volt már az elő­készületekben is, gondoltam, jól filmre tudom vinni a regényt, fájt, hogy végül mégsem én ké­szíthettem el.- Ezért ment el az Egyesült Államokba?- Magánéleti okok miatt utaz­tam ki. Meghívtak, hogy rendez­zek Washingtonban. Bostonban felajánlották, legyek a Harvard Egyetem, a moszkvai Művész Színház és az American Reper- tory Theater által közösen mű­ködtetett, színházi színészeket és rendezőket képző iskola igaz­gatója. 2000. szeptember 11-én volt az első órám... Nyugdíjas­állás, ha az ember jól csinálja. Szeretek fiatalokkal foglalkozni, érdekel, mit gondolnak a világ­ról. Nem véletlenül tanítok a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Tanultam is tőlük, nálam úgy kezdődött egy óra Amerikában, hogy mindenki kötelezően betöltötte a legújabb zenéjét a számítógépembe. Egy izlandi-amerikai tanítványom zenéjét használtam az Ópium - Egy elmebeteg nő naplója című új filmemben... Jó helyeken dol­goztam Amerikában, mégis haza­Szász János: a filmezés fontos, még egyszer nem hagyok ki nyolc évet, bár most a családomnál nincs fontosabb evett a fene. Légüres térbe érkeztem haza, azt hittem, már elfelejtettek.- Filmrendező édesapja, Szász Péter már onnan fentről talán nem is bánta, hiszen sosem akarta, hogy a fiából film­rendező legyen. Amikor be­jelentette, hogy filmrendező­nek készül, makarónit ebé­delt, és az ételt falhoz vágta.- Szerette volna, ha színházi rendezőnek megyek, s miután elvégeztem a világ legrosszabb gimnáziumát, közöltem: jelent­kezem a a főiskolára. Azt mond­ta, dehogy jelentkezel, dolgozni fogsz. így kerültem négy évre kellékesnek a Nemzeti Színház­ba. Majd dramaturg szakra mentem a főiskolára, amit há­rom év után meguntam, de mi­vel olyan tanáraim voltak, mint Bacsó Péter, filmmel kezdtem foglalkozni. Pedig utáltam a fil­mezést, azt láttam, hogy apám sok hántást kapott ettől a szak­mától.- Mintha ön is kívülálló lenne a magyar filmszakmában, és kicsit kilógna a sorból. Lehet, hogy nem sok minden válto­zott a filmes közegben?- Nem tudom, mindig ennyi féltékenykedéssel, pártoskodás­sal volt-e tele az úgynevezett filmszakma, az biztos, hogy ami­kor apámnak bejelentettem, hogy filmes leszek, azt mondta: olyan akarsz lenni, mint ezek? Nem akartam olyan lenni, de hogy az ember megóvja magát, igyekszik független maradni.- Egyik nyilatkozatában azt mondta, szeret titkok után lo­holni. E titkokat mindig írók A Woyzecktől a Hair című musicalen át a legforróbb filmig szász János 1958. március 14-én született Budapesten. Dramaturgiát, majd rende­zést tanult a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A Woyzeck című filmjével (1994) keltett feltűnést a nemzetközi filmművészet­ben, de a Witman fiúkkal (1997) még nagyobbat do­bott. Rendezett Bostonban, Washingtonban, a buda­pesti Nemzeti Színházban a Mester és Margaritát vitte színre, a Vígszínházban a Kurázsi mamát Hazajáró rendező Oslóba, ahol a Kaukázusi krétakört és a Hairt állította színpadra. Ópium című filmje a feb­ruári filmszemlén négy dí­jat kapott, köztük a legjobb rendezőnek járót és a kül­földi kritikusok Gene Moskowitz-díját A Holly­wood Reporter című ame­rikai szaklap a „tíz leg­forróbb film ” közé sorolta az Ópiumot. szállították a filmjeihez. Büchner a Woyzecket, Csáth Géza a Witman fiúkat, az Ópiumot. Mindketten orvo­sok voltak, fiatalon haltak meg, egyikük hullamérgezés­ben, másikuk agyonlőtte a fe­leségét, majd öngyilkos lett. Mintha vonzódna az extrém személyiségű írókhoz.- Nem az életük érdekelt, ha­nem a szövegeik, a történeteik. Persze biztosan vonzódom a bű­nös életű zsenikhez, amilyenek ők is voltak. Ebben azért Bertold Brecht is bőven benne van, ő sem volt kutya...- Csáth Géza születésének 120. évfordulóján a közelmúlt­ban avattak emléktáblát, ön is beszélt akkor, és kollégájának nevezte az írót, akivel meg­bízhatóan tudott együtt dol­gozni. Ennyire korszerűnek, mainak érzi Csáthot?- Ugyanezt elmondhatom Büchnerről is. A naplóírás ko­runk divatja, gondoljon a biogokra, a magányosságból fakad, s ebből a szempontból a világ rosszabb lett: a magány­mutató túljutott a határértéken. Járjuk az országot a filmmel, s kiderül, a nézők megértették, mit akartam elmondani az 1913-as történettel, mondják, napokkal később is a hatása alatt állnak. Az Ópium érzel­mekre és érzékekre hat, erős effektusokkal él.- Az elmegyógyintézet, ahol a film játszódik, önmagában is erős effektus. Egy anekdota szerint páciensként ön is meg­tapasztalta a légkörét.- Anekdotának nem nevez­ném, inkább szörnyű tapaszta­latnak. Katonaság elől menekül­tem be egy pszichiátriai intézet­be. Ott jöttem rá: semmit nem tudok a világról. Egy évvel ké­sőbb csináltam meg a Woycze- cket. Ez is ösztönzött arra, ne ki­talált világokat teremtsek a film­jeimben, hanem olyanokat, ame­lyekben Woyzeckek, Witmanok és Gizellák élnek.- Gizella az elmebeteg nő, a filmbeli szörnyeteg. Miért norvég színésznőre osztotta a szerepet?- A magyar színészekben van némi restség, és talán félnek is bizonyos jelenetektől, holott ez lenne a dolguk. Az egyikben Brenner doktor fürdőszobából érkező sikoltásokra lesz figyel­mes. Benéz, és lát egy nőt, aki tintaceruzával elégíti ki magát. Szerintem egy igazi színész munkaeszközének tekinti a tes­tét, s az ilyen jelenetekben lelki­leg kell levetkőzni. Két olyan színésszel dolgoztam, aki kíván­csi volt a saját határaira, min­dent megcsinált, amit kértem. A Gizellát alakító norvég szí­nésznőt, Kirsti Stuobe-ot Für Anikó szinkronizálta. Nem lehe­tett szólni hozzá munka közben, olyan lelkiállapotba került, folyt a könnye, ilyet még nem láttam színésznőtől.- És mit látott Csáth Géza lányának arcán, miután meg­nézte a filmjét?- A lánya, az unokája és há­rom ükunokája is látta. Az első sorban ültek, mondván, onnan akarják megnézni. Büszke va­gyok, hogy tetszett nekik, és a hatása alá kerültek. Büszkébb vagyok, mint bármelyik díjamra.- Valaki azt mondta, hogy az Ópium Cannes-szagú, vagyis ott a helye a világ legnagyobb májusi filmfesztiváljának ver­senyfilmjei között.- Tíz éve, az ötvenedik can- nes-i fesztiválon a Witman fiúkkal voltam. Isteni lenne, ha a hatvanadikon is szerepelhet­nék, az Ópiummal. Még nem dőlt el, beválogatják-e, azt tudni, hogy rengeteg meghívást kap­tunk, többek között a moszkvai, a locarnói, a chicagói fesztiválra, de hát Cannes lenne az igazi.- És ezúttal talán nem várna nyolc évet egy újabb filmre.- Amerikából kaptam ajánla­tot két filmre, de szívesen forgat­nék Európában egy thrillert. Ré­gi tervem Wedekind A tavasz ébredése című művének filmes adaptációja, és apámról is készí­tenék filmet. Még egyszer ilyen hosszú időt nem hagyok ki.- Mindenesetre eddigi filmjeit nézve az ember megérti, mitől érzi magát olyan rosszul eb­ben a mai világban.- Miközben én jól érzem ma­gam. A filmcsinálás mellett pél­dás kispolgár vagyok: van két zseniális gyerekem, az a másik énem, hogy otthon lenni, foglal­kozni velük. A filmezés lénye­ges, de az igazán fontos mégis a családom.- Ha bármelyik gyereke elő­állna, hogy filmes szeretne lenni, a makaróni újfent a pla­fonon landolna?- Nem, csak figyelmeztetném őket, hogy érdemes független­nek lenni. Hanna lányom szere­ti a színházat, őt már elvarázsol­ta e különös világ. Négy érig kellékes voltam a Nemzeti Színházban, . s bár utáltam a filmezést, mert apámat sokat bántották. Bacsó Péter és a többi tanár hatására mégis a szakmában maradtam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom