Somogyi Hírlap, 2007. március (18. évfolyam,51-76. szám)

2007-03-31 / 76. szám

MEGYEI KORKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2007. MÁRCIUS 31., SZOMBAT MIHALYFALVI LÁSZLÓ Vicces nyelvtan ki ne ismerné gyermekko­runk igeragozását: én körte, te körte, ö körte... Aki egy kicsit is szereti anyanyelvét, és foglalkozik is vele; rájön, hogy mennyi, de mennyi já­tékos lehetőséget rejtenek magukban a magyar sza­vak, az összetett szavak és szókapcsolatok! ilyenek például az olyan ki­fejezések és mondatok, amelyek visszafelé is ugyanúgy olvashatók: réti pipitér; Géza kék az ég; in­dul a görög aludni satöbbi. nyelvtörténeti vizsgálódá­sok szülték azokat a lele­ményeket, amelyek bebizo­nyították, hogy mennyi minden vezethető le a ma­gyar nyelvből. Itt van mindjárt Ádám, aki - az ilyen tudományos kutatók szerint - magyar volt; hi­szen neve e mondatból jött létre; "Évának ád ám." Ma­gyar vala Arisztotelész is; eredeti neve ugyanis Ha- risnyás Tót Illés. Ugyan­csak magyarnak született a híres babilóniai király, akihez viccelődése után így szóltak hozzá: "Ne bo­londozzon az úr!" Ebből lett a neve: Nabukodo- nozor. Településekről, vá­rosokról is "kiderült" ma­gyar voltuk: Stockholm eredetileg Istókhalma; Koppenhága pedig Kap- panhágó volt. nyelvtöröink nemcsak a külföldieknek, hanem még nekünk, magyaroknak is nehézséget, sőt megoldha­tatlan feladatot jelentenek; főleg, ha gyorsan kell mon­dani őket: Mit sütsz, kis szűcs? Tán sós húst sütsz kis szűcs? Vagy egy másik: Jobb egy lúdnyak két tyúk­nyaknál. Egy harmadik: Az ibafai papnak fapipája van, ezért az ibafai fapipa papi fapipa. Ilyen tréfás kérdés a következő: Én vagyok én, te vagy te. Melyikünk a butább, én vagy te? (Tessék „okosan" felelni rá!) Gyalogkakukk örökre megpihent találgatás Kontárság, baleset vagy alkohol ölte meg a huszonhat éves fiatalembert? Meghalt Zolika gyerek, gyászol Zákányfalu. Házbontás közben történt a tragédia. Varga Andrea Huszonhat éves fiatalembert gyászol Zákányfalu. A Zolika gyereket, ahogy emlegetik, segí­tő szándéka és dolgos természe­te sodorta bajba. Orsós Zoltán ugyanis egy barátjának segített lebontani a régi házát, hogy he­lyén „szocpolból” újat építhes­sen, ott érte csütörtökön késő dél­után a baleset. A rendőrség még vizsgálódik, ám valószínűleg egy tégla esett a fiatalemberre, ettől hátraesett s a fejét beverte, úgy, hogy meghalt. A Kossuth utcai szembe-szomszéd Varga Albert- né mesélte: a telek irányából na­gyobb morajt hallott, aztán a ki­áltozást, ahogy mentőért, orvo­sért szalasztottak az ott lévők.- Gyalogkakukk, így hívták a fiút, mert soha nem állt meg, mindig dolgozott - mondta az asszony.- Hallottam a mentő sziréná­ját, s indultam megnézni, hogy mi történhetett - emlékezett Or­sós László, az édesapa, aki a te­lek közelében lakik. Először azt hittem, hogy áramütés ért vala­kit, mert csinálták a vezetéket. Aztán látom, hogy az én fiam fekszik ott, s a doktornő mond­ja, hogy meghalt.- Szerdán álltak neki bontani a régi házat Zolika magához fo­gadta a családot, hogy tudjanak valahol lakni addig, amíg felépül az új. Segített is, de én mindig mondtam a tulajdonosnak, hogy g<. aV','a-Í' Először azt hittem, áramütés ért . ;* JfV5 ® x iJI'TBlB li ..............m m 11 i am ...................... » .......m»i un wNBwantH i j.iiw—— va lakit - emlékezett Orsós László, az édesapa. Aztán látom, hogy az én fiam fekszik ott, s a doktornő azt mondja: mégha Véres a téglatörmelék a zákányfalui telek most kihalt. Beszédes a csönd. Csak a téglatörmeléken lévő vér árulkodik az események­ről. Meg a huszonhat éve­sen eltávozott fiatalember zöld dzsekije, ami ottma­radt. Mellette virágait bont­ja a tulipánfa, dacol az elmúlással. vigyázz erre a gyerekre, ne itasd. Sejtem, most is ihattak talán, mert mi mástól szédült volna meg a gyerek? Szeretném meg­tudni az igazságot, miért halt meg a fiam - mondta az édesapa. Orsós Zoltán egyébként álla­mi gondozásban nőtt fel, de visszament szülőfalujába, s az életkezdési támogatásból vásá­rolt egy házat, abban élt bátyjá­val. Édesanyja van most ott, a kályha mellé húzódik, fázósan.- Édes fiam, édes fiam - mo­tyogja maga elé.- Olyan cingár gyerek volt, hogy a csizma vitte - mondta Rada János polgármester. Meg, mint a szíj, mert szívósan tette a dolgát, közmunkásként, napszá­mosként, mikor mi adódott. Most éppen barátként segített, hogy új házba költözhessen a háromgyerekes család. Ám - mint megtudtuk -, ez a telek hi­vatalosan üres, papíron nem is létezik az a kisház, amit elkezd­tek bontani. A levert törmeléket nem takarították el az útból, ha így tesznek, talán nem történik ekkora baj. Kontárságból bőven jutott, hiszen a villanyvezetéket is elvágták a háznál, jó, hogy az áram nem csapott agyon valakit - Húsvétkor együtt mentünk volna locsolni - nézett Zoltán romokon árválkodó dzsekijére a 11 éves unokaöcs, Orsós Ba­lázs. - Most kivel megyek? A locsolók húsvétkor ússzék meg a szondát razzia Somogybán az ünnepek alatt minden kistérségben tartanak ellenőrzést Húsvétkor külön intézkedési terv alapján szűrik ki az ittas autóso­kat Somogybán - értesült lapunk. A razzia április 7-től 11-ig tart A fokozott vizsgálat idején a nap 24 órájában bárhol számítha­tunk ellenőrzésre, sőt, az idén részben új alapokra helyezik a közlekedésbiztonsági progra­mot. Kulcsár Tibor alezredes, a Somogy Megyei Rendőr-főkapi­tányság közrendvédelmi és köz­lekedésrendészeti osztályvezető­je azt mondta: a hat kapitányság területén minden nap kijelölnek egy-egy helyet, ahol 30 percen át az összes gépkocsivezetővel meg- fújatják a szondát. A rendelkezés alól senki sem mentesülhet. Az ötnapos ellenőrzés alatt I sűrűn megállítják az autósokat Az ünnepi ebéd vagy a locsol- kodás után felhörpintett egy-két pohár ital miatt évről évre so­kak jogosítványát vonták be. Szántó Jánostól, a közlekedési hatóság osztályvezetőjétől tud­juk: tavaly összesen százhat- vannyolcan vettek részt az utánképzésen. A sofőrök kilenc­ven százaléka ittas vezetés mi­att járt hozzájuk. ■ Harsányi M. Koppány szellemével csábít a csárda, igen gazdag étlappal étlapoző Vadregényes környezet, hatalmas adagok, kedves kiszolgálás és finom falatok a bonnyai vendéglőben Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olva­sóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Szépemlékű ifjúkoromban na­gyon kedveltem azokat a vadre­gényes, útszéli csárdákat, me­lyeknek teraszán borozgatva gyakran bonyolódtam felejthe­tetlen gasztronómiai kalandok­ba. A részletekről most megkí­mélném az olvasót. Inkább csak arról ejtenék pár szót, hogy mi­ért is jutott eszembe mindez a bonnyai Koppány-csárda fatáb­lás bejáratánál. Nos, az útszéli vendéglő terasza a gyönyörű so­mogyi tájra néz, s szinte csábít arra, hogy az ember ide betér­jen és könnybe lábadt szemmel idézze meg Koppány szellemét, így tettem én is a minap, miután sem a kőröshegyi völgyhíd lábá­nál, sem az igali gyógyfürdő kör­nyékén nem találtam egy délidő­ben is nyitva álló éttermet. Szóval, a fentebb említett ro­mantikus miliő hatalmas ma­gyar trikolórral, gémeskúttal és egy tágas, csábító terasszal lett teljes, így csak azt sajnál­tam, hogy a hideg szelek bepa­rancsoltak a kissé eklektiku­sán berendezett, ám alapjában véve barátságos belső térbe. Igaz, az antré kissé látványosra sikerült, hiszen annyira elcso­dálkoztam a tágas terasz és a bejárat mellett srévizavé felag­gatott mikulássapka látványán, hogy csúnyán bevertem a fe­jem az alacsony ajtófélfába. Egy német (vagy még inkább osztrák) csoporttal együtt ér­Értékelés 9 személyzet (1-10 pont): Mosolygós személyzet környezet (1-10 pont): Tágas terasz ÉTEL (1-20 pont): Hatalmas adagok 3.0 keztem meg ebédlőpartnerem­mel, ám a kiszolgálás így is rendkívül gyors volt, ami leg­merészebb várakozásaimat is felülmúlta. A felszolgáló hölgy türelemmel válaszolt szokásos gasztrokeresztkérdéseinkre, s még egy-egy frissen sütött, ro­pogós kiflivel is meglepett ben­nünket előétekként. Aztán a le­vesek részben lehorgasztották kezdeti lelkesedésünket, hi­szen a paradicsomleves túlon­túl hígnak Tbizonyult, s talán több tésztával és kevesebb cu­korral lett volna megmenthető. A krumplileves azonban a klasszikus gulyáskommunista idézet szerint valóban krumpli­leves vélt gazdagon, sűrűn, már-már tékozló bőséggel, ahogy azt egy nagymama kony­hájában ízlelhetjük. Az étlapra pillantva amúgy megállapíthattuk, hogy bőséges kínálattal várja a megfáradt át­utazót a csárda. Őszintén szólva a harmadosztályú helytől eny- nyire széles választási lehetősé­get nem is várhatnánk el. Kü­lön meglepetésként könyveltük el a széles halételkínálatot, így a harcsapaprikás kézenfekvő választásnak tűnt. Nem is oko­zott nagy csalódást az óriási adag étel, amelynek fűszere- zettsége kiválóan hozta felszín­re az egyedi ízeket. Hasonlóan jó választásnak bizonyult a vö­rösboros áfonyás pulyka, amely finoman megmutatta, hogy a csárda szakácsának kezében jó helyen van a fakanál, a szakács- könyv és a vörösboros pohár is. Az igazán nagyszerű falatok azonban a desszert idején kö­vetkeztek el, amikor a Gundel palacsinta és lekváros rokona remekbeszabott ízesítése el­árulta: a hely gasztroguruja ért az édességek nyelvén is. Összességében nem bántuk meg, hogy a Koppány csárdába „tévedtünk”, legföljebb csak azt sajnálhattuk, hogy sem elég idő, sem eléggé határozott napsütés nem volt ahhoz, hogy nagy idők történelméről beszélgessünk napestig pár palack jófajta vö­rösbor mellett a teraszon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom