Somogyi Hírlap, 2007. március (18. évfolyam,51-76. szám)

2007-03-31 / 76. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2007. MÁRCIUS 31., SZOMBAT 5 MEGYEI KÖRKÉP Végtelen fekete gyászszalagra írt költészet A régi kultúrpolitika félreültette, az új pedig a mai napig ottfelejtette <s\ - ' Nincsen időnk, nincs. De hát mire van? Mire telt el az életünk? - kérdezi a hetvenéves kaposvári köl­tő, műfordító, irodalom- történész, szerkesztő, ta­nár, Papp Árpád. Czene Attila Apró lakása könyvekkel zsúfolt, polcnyi a saját termése. Egy fű zetnyit írt a leikéből, a többi versnek társszerzője, tovább gondolója; azokat görögből magyarította.- A régi kultúrpolitika félreültetett, az 1990 utáni pedig ottfelejtett - mondta. - Pedig a rendszerváltás után számba vet­tek az athéni nagy­követi posztra is. De nem baj, mert én a sarokban is jól éreztem magam; a Táncsics gim­názium könyvtárában más szellemóriások mellett Zrínyi eposzának első kiadását is ol­vasgathattam. Tény: Papp Árpád nem való diplomatának, s ezt tudja is ma­gáról. Hosszú évtizedeken át ijedten rezzentek össze a nyilvá­nos rendezvények szervezői, ha feltette a kezét, hogy szót kér.- Én döngölt földes, fageren­dás házban nőttem föl, mint so­kan mások - mondja. - A hata­lom birtokosai azonban nem néznek hátra, s elfeledkeznek arról is, hogy az országot az „egyszerű" emberek tartják el. Régi keserűség ez bennem, mert nem elég, ha valami jogszerű, le­gyen erkölcsös is. Sokan mond­ják rám, hogy nyakas vagyok. Hát akkor az vagyok. Miért nem írja ki magából a keserveit? - adódik a kérdés. Mert az utóbbi két évtizedben ffilW Papp Árpád 1937-ben született Somogy- aszalóban. Az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetemen magyar-latin szakon végzett. 1966-Tól főmunkatársa a Vi­lágirodalmi Lexikonnak. 1977-ben Esterházy Péterrel megosztva kapta a legjobb első kötetért járó díjat a Metszéspontokért. 2002 óta Kaposvár díszpolgára. A hatalom birtokosai nem néznek hátra. Elfeledkeznek arról, hogy az országot az „egyszerű” emberek tartják el bizony csak pár sorra futotta tő­le. - Talán nem is írtam verset életemben - mondja erre. - In­kább holmi furcsa képzettársí­tások ezek. Apám 1958-ban eladta a lovát, s az árán vá­sárolt nekem egy Optima írógépet; ma is megvan a jótállásával együtt. Végtelenített fekete gyászszalag fut benne. Ez az én igazi örökségem, s ezért úgy gondolom, mindenféle butasá­got nem írhatok rajta. - Egyéb­ként ott tartok most, mint 1971­Számba vették az athéni nagy­követi posztra ben - gondol vissza az időben. - Magánmegrendelőket gyűjthe- tek magánkiadáshoz. Papp Árpádot már régóta job­ban ismerik Görög­országban, Cipru­son és Itáliában, mint itthon. Aho­gyan ő fogalmaz: másolóbarátnak állt különböző kolostorokban. - Németül tanul­tam szülőfalum, Somogyaszaló református lelkészétől, ifjabb Nyári Páltól - emlékezett. - Ké­sőbb azonban arra figyelmezte­tett egy jóakaróm, hogy élő nyel­vekben nem vehetem föl a ver­senyt nálam szerencsésebbek­kel. Ezért választottam a latint, ami magával hozta az ógörögöt. Nem beszélte az újgörögöt még akkor sem, amikor már szá­mos fordítása megjelent! Szótá- razott. - Húsz évig kellett vár­nom arra, hogy állami ösztöndí­jat nyerjek - mondja kesernyé­sen. - Igaz, turistaúton jártam Görögországban; Balogh Imre kaposvári szülész-nőgyógyász főorvos 1971-ben kivitt a 850-es Fiatjával. Sátorban aludtunk. Na­gyon tetszettek az emberek, s a nyelvük is. Például nincs szavuk arra, hogy idegengyűlölet Olyan viszont van, hogy idegenimádat. Vajon miért maradt Kaposvá­ron? - Hová mentem volna? - kérdez vissza. - Nem áltatom magam. Húsz éven át dolgoztam akadémikusokkal együtt a Vi­lágirodalmi Lexikon szócikkein, de ehhez nem kellett elköltöz­nöm. Azon nem tudok változtat­ni, hogy hová születtem. Lehet ellene ültakozni, vagy megsze­retni. Ami kötelesség: megis­merni. Én megismertem. Válasz­tott szellemi hazám azonban Gö­rögország. De nem menekültem el Somogyból, mint Aeneas az égő Trója falai közül. Papp Árpád ismerői egy részé­ben rossz érzést keltett, hogy ta­valy részt vett egy kormányelle­nes tüntetésen. - A szívem vitt oda, szó szerint - mondja erre. - Infarktusom volt, műtötték, utó­kezelésen jártam Pécsett. A vas­útállomástól hazafelé gyalogolva útba esett a Kossuth tér. A szer­vezők kértek, hogy szavaljam el egy versemet. Ezt nem akartam. Megtette más. Igaz, utána hosz- szasan beszéltem, összehordtam hetet-havat. De most is vállalom minden szavamat - teszi hozzá. - A forradalom, a kockakő a ma­gyar történelemben gyökerező szavak. Leírtam ezeket az 1960- as évek kemény diktatúrájában, miért ne szólhatnék velük a mai nyálas demokráciában? Csak ar­ra kell vigyázni: ritkán vegyük a szánkra, mint Isten nevét. Van azért más teher is Papp Árpádon. A hű barát Szíjártó Ist­ván, akit régi és friss fotókon egyaránt mellette látni, azt fir­tatta a tiszteletére szervezett es­ten a megyei könyvtárban, hogy miért nem fordítja le Kazantza- kisz Odüsszeiáját. 33 333 sor; nem kis kérés. Harminc soros napi penzummal számolva azonban inkább jókívánság... Nem remélek semmit. Nem félek senkitől - Szabad vagyok. Ezt is magyarította a görög Kazantzakisztól Költők mondták róla csoóri Sándor: Egy türelmet­len, haragvó próféta, akivel szívesen elmennék járőrözni. Gergely Ágnes: Él Kaposvár és Kréta között egy európai, akire érthetetlen módon nincs papír, a fene egye meg. GENCSO HRISZTOV (BULGÁ­RIA): Mindig veri a sors, de oda viszi, ahová keli A TRANZIT CÍMŰ VERSÉBŐL Tudom, tudom, rettentő áradá­sok ideje jön még, de ne félts - nekem elég, ha idesodródik egyetlen szál abból a gyerekko­ri, kertvégi szalmakazalból... A METSZÉSPONTOKBÓL ...a kút megvan ma is: gyer­mekkorom tiszta, hús vizű kútja/ óriás távcsövem, mit is fürkésztem vele egykor?/ mi­lyen titkokra szögeztem, nap­szám föléje hajolva/ néha mintha mostani magam állna ott/ próbálja fölhúzni-kimemi belőle azt a régi arcot/ maka­csul és hiába... ...tél közepén olvadni kezd a hó, a türelmetlen halottak/ melengetik leheletükkel, alul­ról a földet/ ütközik a fű/ ha­nyatt fektükben zöld szögeket verdesnek át a földtakarón/ összeszegezve, szétválasztha- tatlanul a főiddel a fényt/ ha­lálunkkal az életünket... DEMOSZTHENÉSZHEZ CÍMŰ IN­TELME Ma már nem töprengsz - köny- nyedén ejtesz ki minden szót... SZELÍD KÉRÉS Uram, elárulnád nekem, hanyadíziglen tervezed jutal­mazni az atyák vétkeit a fiák­ban? A SOKAT FORDÍTOTT NIKOSZ KAZANTZAKISZ IRAKLONI SÍRJÁ­NAK FELIRATA Nem remélek semmit. Nem fé­lek senkitől - Szabad vagyok. ÁRPÁSI ZOLTÁN Magyarok a magyarról olvasom a szlovákiai ma­gyarok napilapját, amely­ben egy itthoni internetes oldal jegyzetét közlik. így kezdődik a szöveg: „Egyetért-e ön azzal, hogy ez a kormány még a nép­szavazást követő tárgyhó 30-áig elmenjen a jó k.... anyjába, Gyurcsány Ferenc mondjon le, Veres János pedig mindenkinek fizes­sen két gombóc fagylaltot, aki kér tőle? Egyetért-e Ön azzal, hogy az új nemzeti kormány vonja vissza a tan- és vizitdíjat, államosít­sa a műveseállomásokat, a BKV-t és az RTL Klubot, tiltson be mindennemű spekulációs- és tőzsdetevé­kenységet, Satu Ferdinán- dot pedig azonnali hatály- lyal nevezze ki kulturális és oktatási miniszterré.” ITT tartunk. Az anyaország mára gúny és nevetség tár­gya lett nem csak a szomszé­dos országok politikusai, de az ottani magyarok körében is. Magyarország, amellyel kitaszított honfitársaink büszkélkedhetnének, mély erkölcsi válságban vergődik. Divat volt ebben az ország­ban az utódállamokat, s a tőlünk délre és keletre fek­vő országokat lebalkánoz- ni. Ma ott tartunk, hogy a gazdasági versenyfutásban többnek már csak a hátát látjuk, s idő kérdése, hogy a mögöttünk kullogó Romá­nia és Bulgária mikor előz meg bennünket. Politikai értelemben pedig lesül­lyedtünk a Balkán szintjére. A rendszerváltás célegyene­sébe elsőként forduló ha­zánk mára gazdasági és po­litikai értelemben egyaránt az utolsó lett. Olyan ország, amelyre a határon túli hon­fitársaink lassan már nem fel-, hanem lenéznek. FEL KELL TENNI A KÉRDÉST: jól van ez így? A válasz és a megoldás a politikusokra vár. Kormánypártiakra és ellenzékiekre egyaránt. Az István, a királyt elvitték a székelyekhez is, Erdélybe rockszínkör Nyolcvanhoz közeli falusi, és temérdek tehetséges fiatal is táncol és énekel a nagyberki közösségben Egy évvel ezelőtt alakult meg Nagyberkiben a Sona Sonus (Szóljon az ének!) elnevezésű rockszínkör. A gyerekek azóta nemcsak a színpadon, hanem az életben is közösséget alkotnak. Két pedagógus, Tadics Viktó­ria és Heizler Ilona gondolta úgy, hogy a zene, a tánc összetartó erő lehet a fiatalok között. Az el­múlt időszak bebizonyította, hogy igazuk volt, hiszen a formá­ció Az István, a király című rock operát a környező településeken túl már Erdélyben is bemutatta.- Mióta létezünk nem múlik el ünnepi rendezvény nélkülünk - mondta Heizler Ilona. - Legutóbb március 15-én léptünk fel egy musical összeállítással. Készü­lünk a Költő visszatér és a Jézus Krisztus Szupersztár bemutató­jára is. A csodálatos az egészben, hogy kialakult egy nagyon zárt, összetartó közösség. A próbák és fellépések mellett a szünidőket, szabad idejüket is együtt töltik a tagok. A nagyobbak óvják, vi­gyázzák a kicsiket. Az István a királyt többször, több változatban látták, de állít­ják, nem koppintottak sehon­nan, hiszen saját koreográfiát készítettek. A zenei alapra pedig a gyerekek éneklik fel a nótákat. g- Harmincán járunk a rock- e színkörbe, a legfiatalabb hét- | éves, a legidősebb közel van a | nyolcvanhoz - mondta Gencsi s Janka, az egyik művészpalánta. A fiatalok remek közösséget alkotnak. Táncolnak és vigyáznak egymásra- Nagyon jó a társaság, minden­ki szereti ezt csinálni. Még az ének- és tántudás nem volt felté­tele a felvételnek. Mint a civil szervezetek több­sége, a Sona Sonus is anyagi gondokkal küzd. A gyerekek tagdíjat fizetnek, s kapnak némi támogatást az önkormányzattól és adományokat a falu lakóitól.- A tanáraikat fizetjük ki eb­ből a pénzből és jelmezeket vásá­rolunk - mondta Heizler Ilona.- Az erdélyi út árát a falu lakói és vállalkozók adták össze. Ebből hosszú távon csak döcögősen le­het a csoportot fenntartani. Az idén jegyezték be az egyesületet, így eddig nem tudtunk pályázni. Jövőre talán könnyebb lesz. A technikai eszközök beszerzésére az önkormányzattól kaptunk ígé­retet, eddig az iskolától kértük kölcsön a felszerelést Az erdélyi fellépés életre szó­ló élményt jelentett gyerekek­nek és felnőtteknek egyaránt. - A rockopera bemutatása után a Székely himnuszt is elénekel­tük - idézte föl Heizler Ilona. - Azt hiszen nem volt a terem­ben olyan ember, aki ne köny- nyezett volna. A környező településeken, sőt Kaposváron sem ismeretlen már a Sona Sonus. Egyre több meghí­vást, felkérést kapnak. Amatőr társulat, amelynek ilyen sok lelkes és tehetséges fiatal a tagja, nincs e vidéken. ■ F. Szarka Á. <yisoirzi5,x> .......

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom