Somogyi Hírlap, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-03 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 47. szám

2006. DECEMBER 3., VASÁRNAP 7 INTERJÚ Demjén 60 - én csak fújom a dalt LELTÁR Hétmillió hanghordozóhoz van köze, s ő írta és énekli a két legnépszerűbb magyar dalt Demjén-koncert lesz az év utolsó előtti napján a Bu­dapest Sportarénában, s a múlt héten megjelent az énekes új albuma (Demjén 60) is. Rózsi nem leltároz, azt is tagadja, hogy a Nem kell, hogy megbocsáss című dallal búcsúzna a közönségtől. A két leggyakrabban játszott dal (Darabokra törted, Sajtból van a Hold) is Demj én-szerzemény. Dalia László * 18- Kinek szól ez a koncert, ha nem akar emlékezni?- Az én generációm a műfaj­jal együtt nőtt fel, s a közönsé­günk a mai napig jár koncertre. Jelezni szeretném, hogy a 60 év semmit sem számít, legfeljebb középkorúnak érzem magam. A színpad engem infantilissá tesz, ezért érzem magam fiatal­nak, hiszen nincs kötelező visel­kedési minta. Valahogy így toló­dik ki az emberi korhatár. Egyébként sem szeretek számot vetni, az olyan, mintha feladná az ember, pedig én folytatom to­vább, csak most eljátszok egy szeletet az utóbbi 42 évből.- Tucatnyi zenekarban ját­szott a hősi időkben, de me­lyik volt az első?- A Számum, amit a rocklexi­konok sem említenek, pedig 18 évesen velük léptem először szín­padra, aztán jött a Dogs, a Li- versing, a Meteor és a Tűzkerék. Radics Béla mellett már énekel­tem is Led Zeppelint, Jimi Hendrixet és Yardbirdsöt. Levet­tük a rádióból vagy lemezekről, és fonetikusan leírtuk a szöveget Le is fordítottuk, tehát tudtuk, hogy miről szól a dal. Azt volt a mi főiskolánk. Később könyvek­ből tanultam angolul, s miután 18 éve amerikai a feleségem, ma már beszélem a nyelvet. Nem is mernék olyan bátran énekelni, már lennének gátlásaim.- A Bergendy együttessel robbant be, állítólag a Moulin Rouge-ban találták meg a Bergendy fivérek.- Akkoriban vendéglátóztam, a Moulin Rouge-ban és más éj­szakai bárokban léptem fel. Ber­gendy Pistáék hallottak rólam, és nagyon gyorsan felállt a csa­pat. Latzinnal és Hajdú Sanyival írtuk a dalokat. A hetvenes évek­ben a Bergendy volt az egyik leg­népszerűbb együttes, hét évig tartott a menetelésünk.- Nem voltak műfaji viták? Hiszen Bergendyék más isko­lába jártak.- Más nemzedékhez tartoz­tunk, más zenén nőttünk fel, de a csapatban mindenki képzett zenész volt, és akkor a rocknak volt egy ága, amely a fúvósokat is beépítette. Saját szövegeimet énekeltem, másét nem is na­gyon tudtam volna. Szóval szép hét év volt...- Mégis vége lett. Miért hagy­ta el a Bergendy együttest?- Úgy éreztem, megtorpan­tunk, nem nagyon jöttek az új dalok. S a zenekar egyre több dzsesszt játszott. Az egyik dzsesszkoncert után léptem le. Pista mindmáig azt mondja, A 11 Demjén BS-koncert magyar rekord, mostanában egyetlen énekes vagy zenekar sem fogja utolérni. Es három el is maradt, mert leégett a ház. hogy a szólólemezem miatt vál­tunk el, de attól még játszthat- tunk volna évekig. Viszont ösz- szehoztam egy klasszikus rock­formációt, a V’Moto-Rockot. Az a történet 12 évig tartott, elértünk mindent, amit Magyarországon lehetett, de külföldön már mi sem boldogultunk.- Másoknak sem sikerült, pe­dig volt esélye az Omegának, az LGT-nek és a Neotonnak is.- Más világ volt, nehezebb volt utazni. Azért volt köztünk olyan sok IliyiII-as, mert csak akkor en­gedték ki, ha jelentett Mi a nyolc­vanas években próbálkoztunk Németországban és Kanadában, de itthonról semmi segítséget nem kaptunk. Mindenki atyásko­dott, csak éppen nem csináltak semmit. Nekem ma már nagy megtiszteltetés, hogy magyar ze­nét játszom, magyar közönség­nek. A mai bandákkal meg az a baj, hogy nincs karakterük, a trendek után rohannak, de abból kint is túltermelés van. A döm- ping elnyom mindent, túl sok a generálszósz. Hiányoznak az ere­deti tehetségek, akik a saját nótá­jukat fújják. A hatvanas években senki sem kacsintgatott a sláger­listákra, nyomtuk, és a közönség választott. Ma persze mindeki rögtön nagy pénzt akar keresni.- Sokan próbáltak szólóéne­kesként boldogulni, de csak keveseknek sikerült. Igaz, nem volt olyan házi szerző­jük, mint Demjén Rózsi.- Hát, nem volt hátrány, hogy magamnak írtam a dalokat. Egyébként ugyanazokkal a zené­szekkel játszom évtizedekig. Va­lóban, mások is megpróbálták a szólópályát, nekem bejött. A sza­badság vándorai című albumot magáncégnél adtam ki, és 1991- ben bejelentettük, hogy a Buda­pest Sportcsarnokban lesz egy koncertem. Ahogy Rózsa Pisti emlegeti azóta is, ez dupla vagy semmi volt. Nagy hittel és kevés tapasztalattal vágtunk bele. Ak­kor ugyanis már hat éve nem volt magyar fellépő a BS-ben. Meg­nyertük a meccset, s a mostani koncert lesz a 11-ik, pedig hár­mat kihagytam a BS leégése és újjáépítése miatt.- Két éve három órát énekelt, amely elsőre hihetetlen, hi­szen fizikailag sem könnyű 180 percet végigénekelni.- A mostani koncert talán rö- videbb lesz, de addig maradunk, amíg a közönség akarja. Csak ne­hogy bennünket szidjanak, hogy lekésték az utolsó villamost.- Ki lesz a vendég? Legutóbb Somló Tamás és Tóth Vera volt, de ha végigénekli a pá­lyafutását, akkor két színpad is kevés lenne, hogy mindenki elférjen. Szigetvártól 15 kilomé­terre fekszik a Demjén- birtok erdővel, halastó val, immár csak hét ló­val, öt csacsival és a gaz­da kedvenc kutyáival Rózsi óvatos, koncert előtt sosem lovagol Demjén Ferenc SZÜLETETT: 1946-ban. Basz- szusgitáros, énekes, szerző PÁLYAFUTÁS: a Dogs, a Liver- sing, a Meteor és a Tűzkerék együttes tagja volt Néhány hónapig a hazai vendéglátó- iparban dolgozott Bergen- dyékhez 1971-ben csatlako­zott, s a 70-es évek egyik leg­népszerűbb sztárja lett 1978- ban megalakította a V’Moto- Rock együttest 1991 óta szólóénekes. szólólemezei: Én csak fújom a dalt (1977), A Föld a szere­tőm, A szabadság vándora (1989), Elveszett gyémántok (1991), Demjén és sztárvendé­gei (B. S.-koncert, 1992), Dem­jén 6 (1993), Dalok a szere lemről (1994), Ezzel még tar­tozom, Best of Demjén (1997), Demjén 13 (1998), Félszáz év (2000), Hívlak (2003)- A szakmában kevesen van­nak, akikkel nem játszottam, s ha valakit elfelejtenék meghívni, csak sértődés lenne a dologból. Tehát az is lehet, hogy senkit sem hívok fel a színpadra, de mindenki ott lesz a dalokban.- Én csak fújom a dalt, éne­kelte egy régi slágerben, de meddig? A Demjén 60 album utolsó dala olyan, akár egy hattyúdal, mintha minden­kitől búcsút venne.- Nem az volt a búcsúdalom, legfeljebb csak visszanéztem. Amíg bot nélkül fel tudok men­ni a színpadra, s elkelnek a je­gyek, maradok. Néha persze ve­lem is előfordul, hogy elfelejtek egy-egy sort, de ennyi költői szabadságom lehet, hiszen én írtam a dalokat. Idén is lenyom­tunk vagy ötven koncertet, vé­gigjártam az országot. Ez nehéz időkben szép szám, de hál’isten, konzervál a műfaj, és én az élő zenét szeretem. A kö­zönséggel való találkozás adja az energiát. Koncert után néha frissebb vagyok.- Járt énektanárhoz?- Egyszer elmentem, s azt mondta, nem kell tanulnom, mert nekem természetesen ilyen a hangom. Szerencsére sosem volt torokgyulladásom, pedig nem nagyon pihentetem a hang­szálaimat. Lehet, hogy éppen ezért?- Régen leköltözött vidékre. Nem hiányzik a zsongás?- A nyüzsgés nekem már odaát van. Gyakran fogadunk vendégeket, és néha azért feljö­vök Pestre, de csak ha nagyon muszáj. Amúgy ma már nem kell itt strázsálni, sőt a dalokat is elküldhetem neten a srácoknak. Nekem már nincs szükségem pofavizitre. S így a jó és a rossz is kicsit késve érkezik, ami meg­nyugtató. Amúgy a birtokon nem sok minden történik, bár született egy csacsi, így már öten vannak. A nyolc lóból viszont el­pusztult az egyik. Ritkán lovago­lok, különösen koncert előtt va­gyok óvatos, viszont gyakran ki- kocsikázunk. A feleségem ragyo­góan főz, még a grillezést is be­vállalja, pedig az Amerikában a férfiak dolga.

Next

/
Oldalképek
Tartalom