Somogyi Hírlap, 2006. szeptember (17. évfolyam, 205-230. szám)

2006-09-30 / 230. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2006. SZEPTEMBER 30., SZOMBAT

Legendás otthon. Doma Istvánná (balról), a család jó barátja Szabados István és a házigazda Doma István szárnyast sütnek a kemencében

Ügyvéd a rabsic házában

szerelem Pestiek, akikből libicit varázsolt a falu nyugalma

SZÁMOKBAN

Ez a legkisebb falu

libickozmán ötven állandó lakos él, de nem mindegyik lakik itt. Az idős és beteg időseket ugyanis rendszeresen elviszik magukhoz a hozzátartozóik. így a településen állandóan tartózkodók még ennyien sincsenek. Olyan család azonban, aki itt tölti a hétvégéket, egyre több van. Előfordul, hogy majd annyi pihenni vágyó tölti napjait a kis településen, mint állandó lakos.

Nyolcmilliós költségvetés

egy évben nyolcmillió forintból kell kijönnie Libickozmá- nak. Ennyi ugyanis a település költségvetése. A pénzforrásból legtöbbet a szociális segélyezésre költik, de például a közvilágításra is sokat fizet a falu. Az ugyanis, hogy kevesen laknak itt, nem azt jelenti, hogy a település kicsi. Majd akkora úthálózatról kell például gondoskodni, mint egy ezerfős településen.

RECEPT

Ubici túrós

AZ OMLÓS TÉSZTÁHOZ 15 deka liszt, 10 deka vaj, öt deka cukor, egy tojássárgája, reszelt citromhéj és csipetnyi só szükséges, a túrókrémhez 35 deka túró, 12 deka vaj, ugyanennyi cukor, hat tojás kell, továbbá egy zsemlét, négy deka lisztet, mazsolát, két deci tejet, vaníliát, egy csomag vaníliás cukrot és reszelt citromhéjat használnak fel. A tészta alapanyagaiból omlós tésztát készítenek, ezután pihentetik, amíg megcsinálják az ízletes tölteléket. A tésztát később kinyújtják, a túrómasszát előmelegített sütőben 70 percig sütik.

A kész süteményt; miután kissé kihűlt, megcukrozzák és felszeletelik.

Libickozma legvégén hosszú, sokablakos ház áll. Az ügyvédék házának emlegetik, Doma Istvánékról, akik egy évtizeddel ezelőtt szerettek bele abba a nyugalomba, amit az erdő mélyén, a legszélső házban találtak. A régi libiciek még tíz év elteltével, sem így mondják, hanem úgy: a Gönye Pista-féle ház. A falusi legendárium hosz- szú évtizedek óta számon tartja: valamikor Gönye Pista bácsi, a híres rabsic lakott benne. Gönye Pistáról máig olyan történetek járnak, amelyek valóságos mesealakká tették őt a környékben. Nagy csodálattal emlegetik ma is, mert úgy szentelte egész életét az orvvadászatnak, hogy sosem tudták sem őt, sem fegyvereit kézre keríteni.

— Hát kinek az egykori házában lakna egy ügyvéd, ha nem egy ilyen betyáros figuráéban? — kérdezi Doma István jókedvűen, miután felsorol néhány anekdotát azok közül, amit a környékbeliek máig mesélnek. Hogy a tisztelet több a jóízű adomázásnál, azt a gerendákba állított fokosok és egyéb népi vadászfegyverek jelzik, ezek őrzik máig az egykori rabsic szellemét az épületben.

— Amikor először indultunk el Libickozmára, azt sem tudtuk, hová megyünk. Kerestük a térképen, de nem volt rajta, aztán a következőn sem, végül egy nagyon részletesen megtaláltuk. Akkor sejtettük, hogy ezt a helyet nekünk találták ki.

— Aztán eltöltöttünk már tucatnyi hétvégét egy barátunk vendégszobájában Libickozmán, amikor egyszer azt mondta a férjem, hogy ha az az utolsó ház eladó lesz, azt megvesz- szük — veszi át a szót Doma István felesége. — így is lett.

Az akkori házra rá sem lehet ismerni ma már, mindössze a család fényképalbumába ragasztott régi képekből derül ki, mekkora munka volt, amire visszalibickozma két falu, Lybycz és Kozma egyesülésével jött létre. Kozmának már a XIV. század elején volt temploma. Birtokosai gyakran változtak. A XVIII. században négy földesúr váltotnyerte egykori szépségét a település egyik legnagyobb portáján álló háza. Az ötletekből máig nincs hiány, most éppen egy dü- höngőnek nevezett kemencéző épül az udvar végében.

— Tíz éve még nem gondoltuk, hogy minden szabadidőnket itt töltjük majd. Ha fontos dolgunk van, és úgy alakul, hogy nem tudunk lejönni, el van rontva az egész hétvégénk.

Libickozmát nem nehéz szeretni. Ősszel különösen nem. A szépen rendezett utcácskát barátságosan simogatja a délutáni napfény, kora reggel a madaraktól, késő este a szarvasbikáktól hangos szeptember végén a falu. Forgalom szinte nincs is, de van kedves patak, sűrű erdő, halastó és erdei fogadó.

ta egymást. Hozzá tartozott Háromháza, Feketeberek, Kopárpuszta, Vágottnyíres és Szőkepuszta is, ami az egykori Kozma helyét vigyázta. 1960- ban a falut még 815-en lakták.- Ez a falu nem csak Budapestről nézve a nyugalom szigete - mondja Dománé. - Pénteken megérkezünk, összejövünk a barátainkkal, kibeszéljük magunkból az egész hetet, és két nap alatt tökéletesen feltöltődünk. Ez sokat ér, nem véletlen, hogy mindenki, akinek Libicen van háza, ragaszkodik a faluhoz. Amit lehet, meg is teszünk ezért a közösségért. Nekünk ugyanakkora öröm, hogy felújították az erdei hidakat, mint amikor a múltkor kinyitottam a spalettákat, és a régóta üresen álló szemközti házból gyerekzsivaj hallatszott, mert egy kétgyermekes család vásárolta meg. Nem nagy dolgok ezek, de jelzik: van jövője a mi Libic- kozmánknak.

Valóban kicsi örömök ezek, pont olyan kicsik, mint Libickozma. De elég nagyok ahhoz, hogy hétvégéről hétvégére hazahozzák a legnagyobb városból a legkisebb somogyi faluba — errefelé így mondják — a pestieket. Azokat, akik Domá- ékhoz hasonlóan már régóta csak libiciként emlegetik saját magukat.

Számítógépet kapott a falu könyvtára

számítógépet kapott a libici könyvtár. Marcaliból a kistérségi könyvtárellátás keretében helyezte ki a gépe, az ottani könyvtár. Nemcsak a számítógéppel, új könyvekkel és polcokkal is támogatták a létesítményt, azért, hogy minél többen látogathassák a kis falu tékáját.

Barátságosabbá tették a közösségi helyiséget

bútorokat és evőeszközkészletet, tévét, valamint egy cserépkályhát vásárolt Libickozma az önkormányzat épületébe, amit faluházként is használnak a településen. Azért volt fontos ez a beszerzés, mert egyre többen veszik igénybe közösségi célra a helyiséget.

Összefogtak és közösen három hidat is felújítottak

a településen 11 híd található. Ez annak köszönhető, hogy a Koroknai vízfolyás és az Aranyos-patak Libickozma több pontján fel-felbukkan.

A patakok egyébként valamikor malmokat hajtottak, ma már csak közlekedési célra használják őket. A nyáron összefogott a fóldtulajdonosi közösséggel az önkormányzat, és a három legforgalma- sabbat közösen felújították.

§ i$ tilrGi - .

Hidat vertek. A patakpart a gyerekek egyik kedvenc helye

Az oldal cikkeit Fábos Erika írta Fotók: Török Anett Az oldal elkészítését az önkormányzat támogatta

A legkisebb falu olyan, mint egy nagy család

Szabad szombatot tart sok évtized munka után

Már csak horgászni jár Libickozmára

nyugdíjas évek Fél évszázad munka után a polgármesternek jár a nyugalom

Török Jánosné a legidősebb libickozmai lakó. 85 éves múlt néhány hete. Itt született, jól ismeri a falut. Alig mozdult ki innen. Azt mondja, a hosszú élet titka: sokat kell dolgozni. A mai napig gondoskodik magáról.- Mindig találok valami munkát - mondta török jánosné. - Ma arra gondoltam, hogy ki- kormolom a sparheltemet, de aztán eszembe jutott, hogy szombat van és inkább hétköznapra halasztottam. Tudja, annyit dolgoztam én már életemben, hogy néhány éve úgy döntöttem, a hétvégék járnak nekem. Na persze csak úgy öregasszonyo- san ám. Ma az volt a pihenés, hogy pestikemagot szedtem.

Szeretem azt a virágot. Ha nem szedek róla a tavaszra, jövőre nem lesz ám.

Rozika néni - mindenki így hívja - régóta egyedül él, mégsem készül el innen. Azt mondja, 85 év után nem érdemes már újba „beleszokni”. A lányomék régóta csalogatnak, költözzek Marcaliba, de úgy megszoktam itt. Tegnap az idősebbik megint megígértette velem, hogy a télre náluk leszek. Meg is ígértem, de eszembe jutott a pestikém. Ha összeszedtem azt a sok magot, tavasszal csak itthon kéne elvetni.

Samu Ferenc, Libickozma polgármestere úgy döntött, nem marad tovább. Hatvanhárom éves és úgy tartja, a fiatalabbaknak is esélyt kell adni, ezért döntött úgy, hogy nyugdíjba vonul.- A múltkor összeadtam és kijött, hogy ötven évet dolgoztam, fél évszázadot, gyorsan újból meg is számoltam, hátha valahol elvétettem, de nem, ez any- nyi - meséli Samu Ferenc. - Én az iskoláimat is levelezőn végeztem és alig voltam 14, amikor már rendszeresen dolgoztam. Itt az ideje, hogy pihenjek. Szeretem Libickozmát nagyon, de az unokáimat is, most a falu dolgai után inkább ők következnek.

Természetesen nem csak a

saját munkaéveit, de azt is ösz- szeadta a polgármester, hogy mi történt Libickozmán, amióta ő a polgármester. Nyolc éve, hogy az itteniek megkérték, ha már úgyis jól ismeri a falut, vállalja el az ügyes-bajos gondok intézését. Belevágott és azt mondja, nem bánta meg, de úgy gondolja, a libiciek sem, hogy elfogadta a szíves invitálást.- Az elmúlt években itt megújult a vízmű, a közvilágítás, aztán bevezettük a gázt a portákra és az sem mellékes, hogy ügyesen gazdálkodtunk. Amikor átvettem a kormányaidat, volt százezer forintja a falunknak, most meg kétmilliós megtakarításunk van. Persze lenne

Samu Ferenc: szerintem esélyt kell adni a fiatalabbaknak is

helye, a buszmegállót, a kis templomot is fel kéne újítani, de ezt majd az utódom döntse inkább el. Én inkább azon töröm majd a fejem, hogy horgászni vagy vadászni jövök Libickozmára. Pihenni ugyanis nagyon lehet itt, az egyszer biztos. Néhány kilométerre lakom csak innen, mégis más itt a levegő meg a hangulat, mint egy nagyobb, zajosabb településen.

Hogy a sok fejlesztésből melyikre a legbüszkébb? Egyikre sem. Azt tartja a legnagyobb eredménynek, hogy a falu visz- szanyerte az életerejét és hiába a legkisebb, ma már senki nem úgy emlegeti, hogy meg vannak számlálva a napjai.

LIBICKOZMA - 1 1 9