Somogyi Hírlap, 2006. szeptember (17. évfolyam, 205-230. szám)
2006-09-17 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 36. szám
4 f A HÉT TÉMÁJA 2006. SZEPTEMBER 17., VASÁRNAP szocsi csúcs A Malév orosz kézbe kerülhet, de a magyar élelmiszerek is: Gyurcsány Ferenc hétfői oroszországi találkozója Putyin elnökkel nagy lökést adhat a magyar-orosz kapcsolatoknak. NYUGATIKÉNT MEGYÜNK ÚJRA KELETRE Vezetékek az országon keresztül-kasul egymásra licitál Magyaror- szág kapcsán az Európai Unió és Oroszország. Brüsz- szel a Nabucco-gázvezetéket húzná hazánkon keresztül, Moszkva ellenben a Kék Áramlat nevű vezeték leágazását vezetné erre. A nabucco terve már évek óta húzódik, ám az év eleji orosz-ukrán gázháború után különösen aktuálissá vált. A Nabucco évi 20-30 milliárd köbméteres kapacitással Törökországon, Bulgárián, Románián és Magyarországon keresztül Ausztria felé szállítaná az iráni, azeri, türkmén gázt, csökkentve ezzel Európa függését az orosz gáztól. A tranzitországok évi 11 milliárd köbméter gázt kapnának a vezetékből. A csövet a tervek szerint 2008- ban kezdik el építeni, ennek kapcsán a tranzitországok olajtársaságai - igya Mól - és kormányai már megtették a szükséges előkészületeket. Oroszország a Kék Áramlat 2-vel kerülné ki Ukrajnát. A vezeték már meglévő szakasza a Krím-félszigettől indul, és a Fekete-tengerfenekén halad Törökország irányába. A vezeték folytatása Törökországból indulna, Románián és Magyarországon keresztül szállítana gázt Európába. Hozzákapcsolódva Oroszország egy tízmil- liárd köbméteres gáztározót is építene hazánkban. Mindkét gázvezeték megépülése esetén hazánkon mintegy 40 milliárd köbméter gáz haladna keresztül évente, amely után jelentős tranzitdíjat szedhetne az ország. a témát, hogy a demokrácia orosz földön még mindig jobb, mint Irakban. A Nyugat egyre inkább elfogadja, hogy Oroszországban fokozatosan erősödik a nemzeti hagyományokat is magába foglaló demokratikus intézményrendszer. És jó jel, hogy az elnök többször kijelentette: nem akarja módosítani az alkotmányt, s nem ragaszkodik az államfői poszthoz.” ■ Szerzők- Csák Elemér, Farkas Károly, Újvári Miklós Szocsiban, Putyinnál vendégeskedni kitüntetés: ott az orosz elnök csak közeli barátait és legfontosabb partnereit fogadja. Gyurcsány Ferenc hétfőn odalátogat. Jó ez nekünk? Gyurcsány Ferenc holnap egy volt szovjet pártüdülőben tízéves keretmegállapodást ír alá Vlagyimir Putyin orosz elnökkel a magyar agrárexportról. Bár azok az idők elmúltak, amikor egy ilyen megállapodás után megindultak a végeláthataüan tehervonatok a magyar mezőgazdasági termelés felével Oroszország felé, az egyezmény mégis lökést adhat a magáncégek közötü megállapodásoknak. Egyben azonban felerősítheti azokat a hangokat is, hogy a baloldali magyar kormány túl közöl kerül a demokráciát „saját képére formáló” putyini rendszerhez. Különösen, ha hozzávesszük, hogy alighanem téma lesz a Magyarországot érintő Kék Áramlat gázvezeték ügye, a záhonyi logisztikai központ kiépítése, és a Malév privatizációjában való esetleges orosz részvétel. És szenzációértékű lehet, hogy Magyarországon kap helyet az a nanotechnikai fejlesztési program, amelyre az USA és Oroszország közösen sok milliárd dollárt szán. Nos, Magyarország valóban jó pozíciókat épített ki az elmúlt öt évben, különösen állami, önkormányzati megrendelésekben nyertek tendereket magyar cégek, de a magyar konzervek már csak elvétve jelennek meg a moszkvai polcokon, vidéken pedig már csak az emlékük él. Koszics Miklós, az ITD Hungary területi felelőse szerint az orosz piac ma jóval igényesebb, és oda márkákat bevezetni fáradságos munkával lehet Ahol jó esélyünk van, azok a régiók, hiszen a termésátlagok nem alakulnak jól, szükség van élelmiszerre. Ha néhány év alatt sikerülne megvetni újra a lábunkat orosz földön, akkor egy tartós, stabil piaccal rendelkezne Magyarország. Míg a rendszerváltás előtt a magyar agrárexport közel fele ment a Szovjetunióba, addig ma az orosz piac csak hét százalékot vesz fel. Szocsi ebben a tekintetben áttörést hozhat. De egyes, Oroszbarátnak nem mondható nyugati vélemények szerint Moszkva „szalámitaktikát” folytat az üyen megállapodásokkal, s újraerősöA cél az energiaellátás stabilizálása a jó kapcsolatok ápolásával, amelynek része az is, hogy Putyin féleuto- riter-autoriter rendszerét a nyugatiak, így Magyarország sem bírálják. Szó sincs tehát arról, hogy túl közel kerülnénk Moszkvához. A kitüntető szocsi vendéglátást Berlusconi és mások ugyanúgy megkapták, mint most Gyurcsány. Putyin, Gyurcsány és Totó kutya idén márciusban a magyar kormányfő lakásának teraszán: új barátság dő nagyhatalmi érdekei érvényesítése során igyekszik leválasztani egyes európai országokat - mindenekelőtt Németországot és Magyarországot. Kemény László politológus, Oroszország-szakér- tő azonban úgy véli, a magyarorosz viszonyt ismét a partnerség és egymás érdekeinek a tiszteletben tartása jellemzi. Véleménye szerint tágabb megközelítésben kell vizsgálni a helyzetet. A világban új rend van kialakulóban. A globalizáció során több pólus alakul ki, s ezek körül különkülön kapcsolathálózat jön létre. Az egyik ilyen központ Moszkva lehet (a G8 csúcstalálkozó néhány hete ezt erősítette meg), a többi: az Európai Unió, az Egyesült Államok, továbbá más földrészek befolyásos hatalmai, például Kína, India és Brazília. Ezek között az integrációk között természetesen vannak „átlapozások”: Oroszország például szerződéses viszonyban áll az Európai Unióval, közben tagja a Sanghaji Egyezmény nevű, ázsiai országokat tömörítő államszövetségnek is. Az integrálódás mellett ugyanakkor minden országnak megvannak a maga érdekei, de miközben ezeket képviseli, figyelembe kell vennie mások érdekeit és szövetségesi viszonyait is. Kemény szerint lényeges különbség a jelenlegi világhelyzetben, hogy míg a „forró háborúk” nyomán győztesek és vesztesek maradnak, a hidegháború lezárását követően az államok partnerként kénytelenek együttműködni. Az egyik ilyen terület az energetika, hiszen Európa energetikailag függ Oroszországtól. Meghatározó moszkvai körök ezt pontosan bemérték - mondja a kutató, - s egyre kifinomultabban kezelik az energiatényezőt, anélkül, hogy zsarolásra használnák. Putyin tehát nem veti be az energiafegyvert sem a kőolaj, sem a földgáz esetében. És nem használja fegyverként azt az erőt és befolyást sem, amit a gyémántkereskedelemben, az űrkutatásban vagy a tudomány számos területén képvisel. Sz. Bíró Zoltán Oroszország- szakértő szerint a magyar stratégia ugyanaz kicsiben, mint a német, az olasz, a francia nagyban. A cél az energiaellátás stabilizálása a jó kapcsolatok ápolásával, amelynek része az is, hogy Putyin féleutoriter-autoriter rendszerét a nyugatiak nem bírálják. Szó sincs tehát arról, hogy túl közel kerülnénk Moszkvához. A kitüntető szocsi vendéglátást Berlusconi és mások ugyanúgy megkapták, mint most Gyurcsány. Kemény László szerint ráadásul Putyinnak is magyarázkodnia kell odahaza a jó nyugati kapcsolatok miatt. „Vegyünk egy friss példát - mondja Kemény -, befolyásos üzleti körök igyekeztek megakadályozni, hogy nyáron orosz részvétellel, s ráadásul Szentpéterváron rendezzék meg a gazdaságilag legerősebb országok csúcsértekezletét. Ez nem sikerült. Az sem, hogy „megróják” a demokrácia hiánya miatt Moszkvát. S amikor a G8-találkozón az amerikai elnök csak egy apró célzást tett erre, Vlagyimir Putyin azzal zárta le A magyar jobboldal elfordult a Kremltől az elmúlt jó negyedszázadban a magyar-orosz viszony négy fő szakaszra osztható. A rendszerváltozást követően az Antall-féle MDF kiléptette Magyarországot a Varsói Szerződésből, a KGST-ből, és kivonultunk a szovjet piacról; a Továrisi, konyec! hangulatában nem lehetett együttműködni. 1994-1998 között a Hom-kormány megpróbálta újraépíteni a kapcsolatokat, de akkor Moszkvának nem volt pontos elképzelése a helyes politikáról. orbán Viktor miniszterelnöksége idején a ruszofóbia, a Fidesz oroszellenes közhangulatkeltése megakadályozott minden komoly közeledést. A két ország közötti legforróbb konfliktus 1999 áprilisában történt, amikor Magyarország három napig feltartóztatott egy Jugoszláviába tartó orosz segélykonvojt, mert abban katonai szállítójárművek és 600 ezer liter üzemanyag is volt. Ma intenzívek a politikai kapcsolatok, a két ország vezetői rendszeresen találkoznak. Az eddigi legsúlyosabb konfliktus: Oroszország Jugoszláviába tartó félkatonai segélykonvoja 1999-ben három napig vesztegelt Záhonynál
