Somogyi Hírlap, 2006. augusztus (17. évfolyam, 178-204. szám)

2006-08-27 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 33. szám

4 A HÉT TÉMÁJA 2006. AUGUSZTUS 27., VASÁRNAP jólét Magyarország egyes települései között akár ötven-hatvanszoros különbség mutatkozik a jövedelmek és szolgáltatások tekintetében. A húsz éve tartó leszakadás nemhogy csökkenne, de a jelek szerint még az uniós csatlakozás után is tovább nő. SZAKADÉK HÉVÍZ ÉS CSENYÉTE KÖZÖTT Hévízen és Telkin a leg­jobb élni Magyarországon - derül ki a GfK Hungá­ria most kiadott, Magyar- ország több mint 3000 települését összehasonlí­tó rangsorából. Europress-összeállítás Kiscsécs, Csenyéte, Rakaca, Gil- vánfa, Szakácsi - egy új felmérés szerint itt élnek legrosszabbul Magyarországon. Alacsonyabb iskolai végzettséggel keveset ke­resnek, sokan munkanélküliek. Lakhelyüknek sincs lehetősége a fejlődésre, az infrastruktúra el­maradottabb, kevés szolgáltatás érhető el. A lista másik végén a szerencsések és/vagy ügyesek állnak, élükön Hévízzel. A „jobb élet” mérésére a GfK Hungária Piackutató Intézet dolgozott ki egy módszert, amely­nek alapján a hévízi lakosok jöve­delme éri a legtöbbet. Sokat ke­resnek, jól mennek a vállalkozá­saik, még azt is kibírják, ha drá­gább a kenyér vagy az ingaüan. A kutatók nemcsak az APEH- től kérték el a jövedelemadato­kat, hanem a Központi Statiszti­kai Hivatal információit is fel­használták. Ebből alkották meg az úgynevezett vásárlóerő-rang­sort. Az egy főre jutó vásárlóerő szempontjából idén Hévíz a vi­dék abszolút győztese (vásárló­erő-indexe 146,9, szemben az or­szágos átlagnak tekintett száz­zal). Hévíz vásárlóereje az utób­bi néhány évben emelkedett számottevően, ugyanis 2002- ben még a 26. helyen állt a több mint háromezer települést ma­gába foglaló listán. A tanulmány megállapításai szerint Magyarországon egy év alatt jelentős változás nem tör­tént. Az öt legkisebb egy főre ju­tó vásárlóerővel rendelkező tele­pülés többsége esetében némi ja­vulás érzékelhető, de az ő vásárló­erejük még így is csupán az or­szágos átlag nem egészen harma­dát teszi ki. E települések kivétel nélkül a dél-dunántúli Baranyá­ban, illetve az ország legnagyobb gazdasági nehézségeivel küzdő megyéinek egyikében, Borsod- Abaúj-Zemplénben találhatók. Ez utóbbi egyébként a megyék rangsorában is a sereghajtók kö­zött áll, hiszen a 19 megyéből a Hévíz a vásárlóerő-lista 26. helyéről került az élre. Az ötezres településen mindenki az idegenforgalomból él. 18. helyen szerepel. (Vásárlóerő­index: 82,9). A 2000 óta eltelt hat évben a megyék közötti különbség kissé nőtt: Győr-Moson-Sopron megye tovább növelte előnyét a többiek­kel szemben. Békés megyében csökkent leginkább ebben az idő­szakban az egy főre jutó vásárló­erő. Csökkenést tapasztaltak még Heves, Borsod-Abaúj-Zemp- lén, Jász-Nagykun-Szolnok, Nóg- rád, Somogy és Tolna esetében. A többi megye vásárlóereje a leg­frissebb felmérés szerint nem változott számottevően ebben az időszakban. Budapesten is be­igazolódtak a feltételezések: Bu­dán élnek a legtehetősebbek, de még a legrosszabb budapesti kerületek is kiemelkednek Ma­gyarország átlagából. Azzal, hogy hazánk egyes te­rületei közötti fejlettségbeli kü­lönbségek nemhogy csökkenné­nek, de a rendszerváltás óta eltelt másfél évtizedben csak nőttek, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjá­nak főigazgatója, Horváth Gyula is egyetért. A pécsi kutató la­punknak elmondta: míg az or­szág egyes régiói között akár 2,5- szeres jövedelmi különbségek mutatkoznak, ez a szám a me­gyéknél eléri a 3,7-4-et. A telepü­lések esetében pedig akár 50-60- szoros különbség tapasztalható a vásárlóerő tekintetében - a lakók jövedelmén, az önkormányzat adóbevételén túl az infrastruktú­ra fejlettségét vagy az egyes szol­gáltatásokhoz való hozzáférést is figyelembe véve. Ugyanez a szétszakadás jel­lemzi a többi kelet-közép-európai államot is, ám a folyamat nálunk jóval előttük elkezdődött: szem­ben a központosított rendszert fenntartó szomszédainkkal, ná­lunk már a nyolcvanas évek ele- jén-közepén tapasztalható volt. Ezt Horváth Gyula azzal magya­rázza, hogy nálunk már akkor éledezett a magánszféra, felgyor­sult egyes, például a Balaton kör­nyékén található települések vagy a budapesti agglomeráció fejlesztése. Mára ez halmozottan jelentkezik, ám a kutató szerint az is elgondolkodtató, hogy a lis­tán élre került településeken jel­lemzően magasabb az ott élők is­kolai végzettsége is: míg a Bala­tonnál ez 25-30 százalék, Telki­ben pedig eléri a 40-et, az orszá­gos átlag mindössze 12 százalék. Mindent összevetve mára alig­ha fenntartható kép alakult ki az országban: míg a területek évi 6-7 százalékos GDP-növekedést produkálnak, ez az elmaradott régiókban mindössze 1,5-2 szá­zalék. Ráadásul az elmaradott te­rületeken a gazdaság szerkezete sem korszerű: viszonylag ala­csony ipari termelés mellett még mindig magas a mezőgazdasági termelés aránya. Ráadásul a kö­zeljövőben nem várható az ötve­nes évek iparosításához hasonló gazdasági korszakváltás, amely lehetővé tenné, hogy a hátul állók előresoroljanak. így a legoptimá­lisabb iparpolitikával sem várha­tó, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye elérje Győr-Moson-Sopron színvonalát. A kutató úgy véli, az egyetlen módszer a szétszakadás megállí­tására a régiók szerepének meg­erősítése lehet. Példaként Nyu- gat-Európát hozza: bár úgy véli, lehetetlen egy az egyben a nyu­gat-európai mintákat követni, megfontolandó, hogy a regioná­lis rendszer általános hajtóerőt jelentett szemben azokkal az or­szágokkal, ahol Magyarország­hoz hasonlóan egy erős központ mellett szétaprózódott település- szerkezet jellemző. A regionális rendszer stabilizálásához azon­ban ott is 2-2,5 évtizedre volt szükség. A regionalizáció azonban nem csak közigazgatási átalakítást je­lent: Horváth Gyula szerint Nyu­gaton a gazdaság szereplői, pél­dául az iparosokat és kereskedő­ket tömörítő kamarák komoly szerepet játszottak a reformban, nálunk egyedül az államigazga­tás próbálkozik. Vásárlóerő Magyarország megyeszékhelyein és Budapesten Nem csak gyógyvíz „A 26. HELYRŐL jöttünk fel OZ élre, tehát nem csak a tónak köszönhetjük, hogy most ná­lunk a legerősebb a vásárló­erő” - mondja kérdésünkre Vértes Árpád, Hévíz polgár- mestere. A 4900 lakosú tele­pülésen kivétel nélkül min­denki az idegenforgalomból él, legtöbben az ingatlanjukat adják ki A legnagyobb foglal­koztatók, a négycsillagos szál­lodák (ebből már hét műkö­dik), a környező települések­ről kénytelenek munkaerőt toborozni. A hévíziek mám ott tartanak, hogy építményadót sem kell fizetniük, az önkor­mányzat erről lemondott (170 millió jönne be belőle évente), de a pénzből a lakosoknak környezetüket kell szépíte­niük. Ráadásul a környék vá­rosaiban megépültek a nagy be\'ásárlóközpontok, és a hé­víziek ott olcsón bevásárolhat­nak. Az önkormányzat három templom megépítéséhez is hozzájárult, aminek szintén van idegenforgalmi vonatko­zása. A német ajkú turisták ugyanis igényelték az evangé­likus és református istentiszte­leteket is. A város immár 26 százalékban is tulajdono­sa a páratlan tavat működ­tető szervezetnek, és a tó környékének egy részét már sikerült rendbe tenni. Bár ahogyan a polgármester fogalmaz, volna még tenni­való, például a kórházban. Sváb faluból az elitbe A zsámbéki medence leghíre­sebb települése húsz éve még egy kis sváb falu volt Az első betelepülők pesti értelmisé­giek voltak, akik régi házakat újítottak fel Ma már csak az önkormányzat és a templom van ott, mellette felépült egy újfalu. S az utóbbi tíz évben főleg módosabb családok köl­töztek ki Budapestről. Ám még mindig sok az üres telek, mert az önkormányzat ambi­ciózus terveket dédelgetett, és egy hatalmas területet parcel­lázott fel Ugyanakkor kinőt­ték az óvodát és az iskolát, de az utóbbiban évek alatt sem sikerült felhúzni egy torna­termet, mert évekig az volt a helyi képviselők álma, hogy tornacsarnokot építenek. Az iskolának egyébként né hány év alatt több igazgatója is volt, az egyikkel az önkor­mányzat nem tudott megba­rátkozni, a másikat a szülők szorították ki. Pénz persze nincs rá. Tehát nem mindig a leggazdagabb falu sáfárkodik a legügyesebben. Sokan fur­csának tartják azt is, hogy ahány ház, annyi stílus, a pa­lotától a székely kapuig itt aztán minden van. Az egyik nagyvállalkozó például akko­ra palotát épített, hogy a ház- avatóra nagyzenekart kellett hívni, és az utak mentén is táblák hirdették, merre van a buli. Aznap este a fél falu nem tudott elaludni

Next

/
Oldalképek
Tartalom