Somogyi Hírlap, 2006. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-12 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 10. szám

7 2006. MÁRCIUS 12., VASÁRNAP RIPORT, INTERJÚ Szörényi levente Az Árpád népét elkerülhetetlenül leöntötték politikai mázzal, mivel ősbemutatóját a választások előttre időzítették. A misztikus rockopera szerzőjét, Szörényi Leventét nem érdekli, beleszaladt-e művével a kampányba vagy sem. ÁRPÁD NÉPE KAMPÁNYBA GYALOGOL? Szörényi Levente: „teljesen mindegy, ki mit mond, nem tudok mit kezdeni azzal, hogy miért éppen a választások első fordulója előtt lesz a bemutató. Elkészült a darab, ebben az időpontban üres a Sportaréna. Ennyi.” Az Árpád népe nagy részét tavaly nyáron a pilist ásatásoknál, a parancsnoki sátorban írtam, és időközben ott felépült új otthonomban fejeztem be. Műveinkkel amúgy nem időuta­zásra hívjuk a közönséget, de a bennük rejlő mondanivaló idő­szerűsége nem kampányfüggő.- Múltvallatása olykor áthallá­sokat eredményezhet. Egyik nyilatkozatában például meg­említette, hogy az Árpád népé­ben egy ezer évvel ezelőtti „kis 1956” is fellelhető.- Az Árpád népe az István király halála utáni időkben, Orseolo Péter uralkodása idején játszódik. A Képes Krónikában olvasható, hogy a magyari urak a zsarnok, magyargyűíölő Péter király elűzésére hazahívják bán András elárulja Leventét és a közös ügyet. Ez merőben más István és Koppány összecsapása volt. Ott két nagy ideológia, az ős­hagyományokhoz ragaszkodás és az úgymond modernizáció ügye feszült egymásnak, itt a gyávaság, a megalkuvás árulás­ba torkollik. Fontos a felismerés, hogy a magyar történelmet át- meg átszövi a gyanús halálese­tek, megalkuvások, önző dönté­sek és árulások hálója. Nem cso­dálkozhatunk, hogy napjaink­ban nincs közös alapja a magyar­ságnak, alig van olyasmi, ami­ben egyetértünk. Az ötvenhattal kapcsolatos párhuzam zenei nak csupán a szelleme jelenik meg, a darab nem róla, hanem az ő népéről szól. Milyen az ön Árpád-képe, és miért nem a hont foglaló vezérről írt rockoperát?- Mert nem lehet. Az árpádi honfoglalás nagy műve nem szo­rítható be egy zenés színpadra. Egy jó film persze más, de ez a hajó már elment. így született meg a Vászoly-fiak története, amelyet átszőttünk az ősök lel­kének megjelenéseivel. Hogy milyen kép áll össze bennem róla? Már hallom a felzúdulást, mégis kimondom: sze­- Az a lényeg, hogy a magyar­ság felfogja-e végre, hogy semmi esélye a megmaradásra, ha nem keresi meg a közös alapokat, az egyetértés minimumát. De úgy is mondhatnám, ha nem áruljuk el egymást percenként, esé­lyünk marad a túlélésre. Sajnos jelenleg az a helyzet, hogy szíve­sebben fojtaná meg egyik a má­sikat, mint hogy egyezségre jut­na. Nagy kár lenne, ha feloldód­na ez a nagy múltú, rendkívüli szellemi, érzelmi képességekkel rendelkező, színes genetikájú nemzet ebben a máris megmutatkozó ára­datban.- Legújabb művének bemuta­tója óhatatlanul a belpolitikai csatározások részévé válik, hiszen két héttel a választások első fordulója előtt mutatják be. A jobboldal nyilván dörzsö­li a tenyerét, mert úgy véli, a? időponttal és a témával kam­pányprogram hull az ölébe, a baloldal esetleg bosszanko­dik, neki miért nem jutott egy misztikus opera. Nem zavarja?- Annak idején, 93-ban Bródy azért nem írta meg az Atilla szö­vegét, mert úgymond nem óhaj­totta az MDF választási esélyeit erősíteni. A darabot végül Lezsák Sándor szövegével mutattuk be tizenhat előadásban, az MDF 94- es bukásáról pedig ma sem be­szélek szívesen. Ez nem így mű­ködik. Viszont mára eljutottam odáig, hogy teljesen mindegy, ki mit mond. Nem tudok mit kez­deni azzal, hogy miért éppen a választások előtt lesz a bemuta­tó. A látszat ellenére az ember normális életmenete nem egy fo­lyamatos kampány választástól választásig. Korábban nyári be­mutatóra gondoltunk a visegrádi Mogyoró-hegyen, ezen az „össze­ment” Csíksomlyón, de sokáig kellett volna várnunk az engedé­lyekre. Ezután január közepére tervezte az iroda, az alkotási folyamat azonban nem vezény­szóra működik. Elkészült a da­rab, ebben az időpontban üres a Sportaréna. Ennyi. Ez a negye­dik rockoperánk, az utolsó gondolatfüzér arról, hogyan véle­kedünk alkotótársaimmal a ma­gyar múlt történelmi eseményei­ről. El is keserednénk, ha csak bizonyos kampányértelmezés okán válna népszerűvé az elő­adás. Annyi bizonyos, hogy gon­dolatmenetünk, amely ezer év­vel ezelőtti történést idéz, örök érvényű tanulságokkal szolgál. Vászoly fiait, az árpádi vér igazi örököseit, Andrást és Leventét. Levente Vata vezérrel szövetkez­ve Andrást segíti trónra. Ebből mára annyi maradt a tanult em­berekben, hogy Vata szította a pogánylázadás tüzét. Aki viszont ennél az egyoldalú tudósításnál nem áll meg, történészi munkák­ból megtudhatja, hogy a vallási kérdéseknél nagyságrendekkel fontosabb dologról volt szó: a sza­badságról, az elnyomás meg­szüntetéséről. Ennyiben vélek párhuzamot ötvenhattal. Azon­megközelítést is előhívott ben­nem: tizenegy éves voltam akkor, emlékszem, a rádió egész nap Beethoven Egmont-nyitányát ját­szotta. Ezért szerepel az Egmont- nyitány az Árpád népe élő­zenéjeként, miként az István, a király előtt Beethoven István-nyi- tánya. És megszólalnak a műben az Atilla, Isten kardja, az István, a király, a Veled, uram zenei mo­tívumai is.- Operáját többek között az te­szi misztikussá, hogy Árpád­rintem a leglényegesebb, hogy Árpád fejedelem nem volt meg­osztó személyiség, mint a ké­sőbb szentté avatott István ki­rály. Vagy el tudnánk képzelni a hét plusz három kabar törzs le­telepítését a Kárpát-medencé­ben a mi Istvánunkkal? Ugyan!- Ismét kiderül, hogy sokszor másként gondolkodik sors­kérdéseinkről, mint honfi­társainak többsége. Kínál-e túlélési technikákat az Árpád népe?- Melynek múltját úgy is ku­tatja, hogy a Pilisben - részben saját finanszírozással - régé­szeti ásatásokat folytat Oly­annyira kultikus helynek tartja a Pilist, hogy új házát is ott épí­tette fel. A hely szelleme alko­tás közben is dolgozott önben?- Nehéz ezt így megfogalmaz­ni, de tetten érhető. A napokban mondta valaki, annyira elszán­tan ragaszkodom bizonyos té­mákhoz, hogy talán Vászoly fia, Levente herceg reinkarnációja vagyok. Nem tudhatom, ki él bennem tovább, de kihívásnak éreztem a Pilisbe költözést, mi­közben jól elvoltam a hidegkúti házamban is.Végül a fiamék köl­töztek oda, és van már család is. Ha valaki tudja, hogy ott lakom a Pilisben, és úgy nézi az Árpád népét, hogy ismeri új lakóhelye­met, talán odaképzeli a történe­tet. Aki viszont nem, és nyilván ők vannak többen, érzéketlen marad erre a körülményre. Per­sze nem kell kizárni a környezet keltette lelki hatásokat, különös­képpen, hogy a bő kétórás mű nagy részét tavaly nyáron a Hold- világ-árok-beli régészeti tábor pa­rancsnoki sátrában írtam. Egy hetet dolgoztam az Adrián, ahol a gyerekekkel nyaraltunk, és az új otthonomban karácsony előtt fejeztem be a komponálást.- Igaz, hogy az Árpád népéből oratórikus változat is készült, amelyet jövőre mutatnának be Árpád fejedelem halálának 1100. évfordulóján?- Nem. Az Árpád népéből film készül, amelyet a későbbiekben sugároz a Duna Televízió. Terve­zem egy rövidebb opus megírá­sát, amelyet a jövő nyári napfor­dulón, Árpád pozsonyi csatában bekövetkezett halála évfordulójá­nak előestéjére időzítünk.- Az ülés tavalyi Csíkszeredái koncertje idején a helyi pol­gármesternek pedig azt ígérte, hogy az Árpád népe szabadté­ri ősbemutatóját Csíksomlyón tartják. Áll még az alku?- Sok mindenen múlik, lesz-e csíksomlyói bemutató. Ha lesz rá pénz, megyünk, és ha időközben nem történik olyasfajta elárul- tatás, mint amilyen az István, a király erdélyi előadását hosszú ideig akadályozta. ■ Csontos Tibor 99 Már hallom a felzúdulást, dé kimondom: Árpád fejedelem nem volt megosztó személyiség, mint a később szentté avatott István király.

Next

/
Oldalképek
Tartalom