Somogyi Hírlap, 2006. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-05 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 5. szám

2006. február 5., vasárnap Riport, interjú 7 Egy magyar filmproducer Szekeres Dénes több száz film forgatásán dolgozott előbb gyártásvezetőként, majd producerként. A Film­szemlére Kenyából esik be, hogy ott legyen A Lumnitzer nővérek bemutatóján.- Állítólag rendezett tíz tava­szi fesztivált, tizennégy játék­filmszemlét és három VIT-et, Pécs viszont a legjobb tévé­szerelőjét vesztette el, amikor átállt a művészvilágba, és né­mi kerülővel filmes lett. — Egy bőrönddel jártam a vá­rost a hatvanas évek elején, és nagyon jól kerestem tévészere­lőként. Ám már akkor is a filme­zés volt a mániám, s nem hiá­nyoztam egyetlen pécsi film­szemléről sem. Feltűnő szere­pet vittem, hiszen „minden munka érdekel” alapon kapcso­lódtam be. Fel is fedeztek, s a Pécsi Baletthez felvettek titkár­nak. A töredékét kerestem, mint tévészerelőként, de már benne voltam a kalapban. És onnan már csak egy ugrás volt a film. A Mafilm igazgatójának titkára lettem, és mindenbe beleszagol­hattam, a lámparaktártól a film­stúdiókig, s aztán elvégezhet­tem a gyártásvezetői szakot.- Mi dolga vök akkor a gyár­tásvezetőnek?- Hát nem volt akkora hata­lom, mint a világ más tájain a producereknek. Nem ő döntött, hogy melyik könyvből lesz film, igaz, a pénzt sem neki kel­lett szerezni. Akkor még állam bácsi adott pénzt filmre is. A keretből viszont ki kellett jönni, így keményen kellett al­kudnunk, s a rendezőkkel is el­fogadtatni, ha egy jelenetre nem tellett.- A rendszerváltás után vi­szont sikeres producer lett, a Q I Focusfilmet mégis otthagyta tizenkét év után, inkább ala­pított egy új céget, semmint összevesszen a társával.- Jól hangzik, de még igaz is. Kenyában nyaraltam a csalá­dommal, és amikor hazajöt­tünk, mondta a társam, hogy egy nagy munkáról maradtunk le, mert nem voltam itthon. Ak­kor elgondolkodtam, hogy már nem vagyok fiatal, és szeretnék több időt tölteni a családom­mal, ezért békében elváltunk, és így a barátság is megmaradt. A Tivoli néhány év alatt feljött, több fesztiváldíjat nyertünk már, és nem győzöm olvasni a könyveket...- Az igazi Mikulásról az a pletyka járta, hogy sosem ké­szül el mert mindig vissza­lépett valamelyik pénzes társ­producer.- Ez a veszélyes a mi mun­kánkban, hogy elég egyetlen visszalépés, és dől a film. A Mi­kulást két éve forgattuk volna, de a német társproducer nem tudott tévés garanciát szerezni, így aztán a német filmalapít­vány nem támogatta a filmet 300 ezer euróval, és elestünk az Eurimage 200 ezer eurós támo­gatásától is. Pedig Kelet-Euró- pában én voltam az első, aki Eurimage-pénzt tudott szerezni még 1990-ben a Sztálin menyasszonya című mozira. Az igazi Mikulás végül magyar- szerb-amerikai koprodukció­ban készült el. Viszont így csak olcsóbb mozira tellett, 300 mil­lió forintból kellett elkészíte­nünk. Tehát lemondtunk a kosztümös változatról, átírtuk a történetet mára. Egyébként így is szerencsém volt, a Ma­gyar Mozgókép Alapítvány ugyanis nem a filmet, engem támogatott, mert én voltam a producere az Argónak, s az be­hozta a nézőket.- Mekkora kockázatot hajlandó vállalni egy magyar producer?- Ha a könyv nem tetszik, már nincs miről beszélni. És vannak olyanok, akikkel egyéb­ként sem szívesen keverednék össze. Én viszont eddig még minden filmet befejeztem. Ugyanakkor Sas Tamás és Ra­gályi Elemér Szerelemtől sújtva című moziját én fizettem, s ők maguk sem vettek fel gázsit. Nem buktam rajta, sőt Ameri­kában is le akarták forgatni Sas­sal. Azért nem lett belőle sem­mi, mert az ottani producer úgy átírta, vagyis levitte kutyába, hogy ahhoz már nem járultunk hozzá. Tegnap tárgyaltam egy másik amerikai producerrel, aki lát benne fantáziát, tehát még erről sem mondtunk le.- Hány könyv van a fiók­jában?- Még túl sem éltem a Miku­lás filmet, Gárdos máris beadott két újabb könyvet. Bacsó is sze­retne a Lumnitzer nővérek után újabb vígjátékot forgatni, és Sas Tamásnak is van egy forgató- könyve. Ragályi pedig egy hóna­pon belül forgathatna, ha meg­találná a főszereplőt a Pusoma Dénes-mozihoz, amely az ártat­lanul leültetett cigányemberről szól. Most járja az országot, hogy megtalálja a figurát. Szekeres Dénes Született: Pécs, 1944. július 15. Pályafutás: Mafilm - gyártásvezető filmprodukcióknál (1978-1987), Dialóg Filmstúdió - főgyártásvezető (1987-1990), Focus Film Kft. - ügy­vezető igazgató, producer (1990- 2001), Focus-Fox Digitális Videó Kft. - ügyvezető igazgató (1994-), Tivoli- Filmprodukció Kft. - ügyvezető igaz­gató, producer (2001 -), Pécsi Nemzetközi Filmünnep - ügyvezető igazgató (2004) Diploma: Színház- és Filmművészeti Főiskola gyártásvezetői szak (1978) Család: nős, gyermeke: Péter (20)- Állítólag a kenyai telelését is úgy szervezte, hogy haza­érjen a Lumnitzer nővérek filmszemléi bemutatójára.- Valóban, a producernek il­lik ott lenni a díszbemutatón, és hát Bacsó sem bocsátotta volna meg, ha akkor kergetem a vízilovakat.- Láttam a dicsőségfalon egy képet, ahol Tony Scott ameri­kai rendező megcsókolja a kobakját. Ennyire sokat spó- rok a Spy Game című produk­ciónak?- Nem, hanem költségeken belül maradtunk, és minden klappolt. Pedig a 17 napos for­gatást, ahova 120 kamion hozta a cuccot, egyik szakszervezet sem hagyta volna jóvá, hiszen 18-20 órákat dolgoztunk. A sztárok mégis jól érezték magu­kat, s miután Brad Pitt rengeteg fotót készített Budapestről, szeretném majd megkeresni, hogy rendezhessünk egy fotó- kiállítást. Dalia László Déri János volt a legprofibb civil Déri János haláltusája a nyilvánosság előtt zajlott, s mára szinte kultikus figura lett. Többek szerint ma ő lenne az első számú showman, mások úgy vélik, belefulladt volna ebbe a szennybe. éri János egykori tele­víziós újságíró, mű­sorvezető, rádiókaba- rés szóvivő, publicista neve, fényképe máig szerepel a Hócipőben, kommunikációs in­tézetet neveztek el róla, emlékét őrzi az arany egyforintost ábrá­zoló Déri János-díj. Az arany­forinttal elismertek között tud­hatja magát Bereményi Géza, Geszti Péter, Hobó, Sebestyén Márta, Kern András, Fábry Sán­dor is. Napjainkra Déri majd­hogynem kultikus figurává nőtt. „Pedig eleinte nem szerették - mondja Rózsa Péter újságíró, aki most könyvet írt Dériről. - A közönségnek nyegle volt, ki­csit nagyképű, torzonborz, szenvedett is attól, hogy nem kedvelik. Miközben művelt volt, tájékozott, gyakorlatias. A kö­zönség hirtelen ráérzett, és ettől kezdve már nem flegmának tűnt, hanem jó fejnek, élete utol­só évében fürdött is a népszerű­ségben.” Déri egyszer megjegyezte, úgy gondolja, ott van Magyar- ország öt legjobb médiaszemé­lyisége között. Kijelentése után százkilencvenöten megvereget­ték a vállát, mindegyikük azt gondolta, az öt közé tartozik, de többen voltak, akik megkérdez­ték tőle: ki a másik három? Más­kor is meghökkentette környe­zetét. Horváth Ádám rendező meséli, hogy Déri egyszer het­venöt forintos bankjegyeket csi­náltatott, elhitette, ez az új pénz, és ezzel vásárolt. Máskor az FTC stadionja előtt hangosan árulta az ellenfél Újpest zászlaját, jel­vényeit a mérkőzésre érkező fradistáknak. Kis híján megver­ték. Az Ablak című műsorban - élőben - helyi cigánygyerekek gyűrűjéből jelentkezett be Mis­kolcról. Hirtelen maga elé kapta a legkisebb cigányfiút azzal, hogy most megmutatja Miskolc valószínűleg legkoszosabb gye­rekét, akit ha lát a mamája, vi­gye haza és mosdassa meg. „Igazi déris megoldás volt a javából - mondja Rózsa Péter. - Többet árult el az ország keleti régiójáról, mint egy szociológiai tanulmány. Ő csak mosolygott magában, de hát mindig is de­rűsnek tűnt. Először akkor lát­tam idegesnek, amikor kitört a médiaháború és felszámolták a köztévé kettes csatornáját. Rá­jött, hogy a politika ott végez mészárlást, ahol ő marhajó. Amit ő csinált, az politika volt alulnézetből, bármiről beszélt, megadta mindannak a kritikáját is, amiben éltünk. Erre mondta Déri János (1951-1992) Gépészmérnökként lett 1975-ben az MTV Riporter kerestetik vetélkedőjének egyik győztese. Az Ablak című műsor vezető ri­portere, szóvivője a Rádiókabarénak, szilveszteri bemutatói­nak, publicistája a Hócipő szatirikus lapnak. Műfajt teremtett a Nulladik típusú találkozásokkal és a Pocsék Áruk Fórumával. Szegvári Katalin, hogy Déri pro­fi civil volt, és ezt szerette benne a közönség. Egyszerre volt köz­érthető, színes és szellemes.” 1991-ben kiderül, hogy Déri­nek tüdőrákja van, itthon senki nem vállalja a műtétet, családja végül Heidelbergben találja meg Európa egyetlen sebészét, aki majd leoperálja tüdejéről a há­rom és fél kilós daganatot. Fodor János televíziós újságírót kollé­gái biztatják, utazzon ki hozzá és készítsen vele interjút. Fodor­nak aggályai vannak: Déri nyil­vánosság előtt zajló haláltusáját sokan az első magyar valóság- show-nak tartják, amiben nem akar részt venni. Végül elkészíti döbbenetes riportját, amelyben Déri így nyugtatja: „A mi éle­tünk arról szól, hogy szerepel­jünk, többé-kevésbé a halálunk is. Ha túlélem, Halálom után fel­bontandó címmel könyvben írom meg haldoklásomat”. a művészbarátok felajánlásaiból Amikor Déri az utolsó re- származó összeggel is igyekez- ményt jelentő mexikói Gerson- tek hozzájárulni a mexikói ke- klinika bejáratához érkezett, zelés horribilis összegéhez, megjegyezte az édesanyjának: „János jó időben halt meg ­„ez sem ér semmit, mert ha itt véli Rózsa Péter. - Sokan támad- megmenekülnének a halálos be- nak e mondatomért, de ő igazat tegek, sorban állnának, itt pedig adna nekem. Nem kellett meg- senki nincs”. „Aki önmagával érnie méltatlan mellőzését. A ilyen kegyetlen humorral bánik többség szerint Déri ma a Heti el, miért kímélte volna meg a ha- hetesben ülne, a legnagyobb Iáit attól, hogy színpadra áll- showman lenne, a kereskedelmi jón?” - teszi hozzá a kötet írója, televíziók kapkodnának utána, Ezért is csináltak egy jótékony- de szerintem belepusztult volna sági esten a haláltusából fel- ebbe a szennybe. Értékrendje lépőszámot az Erkel Színház- miatt idővel nem bírta volna bán, ahol a drága belépőkből és gyomorral.” Csontos Tibor Koltai Róbert SZÍNÉSZ „Az a fajta emberség és kíváncsis- kodás volt az övé, amely a nem kreált riportereket jellemzi. Külön­leges képességgel tudott közel férkőzni az emberekhez, és emlé­kezetes a hihetetlen öniróniája. Nem voltunk közeli barátok, de so­kat dolgoztunk együtt, kedves el­ismerésként őrzöm a Déri-dijat.” Nagy Bandó András HUMORISTA „Sajátosan forgott az agya, más­ként rakta össze az információ­kat, másként kérdezett és más­ként fogadta a válaszokat. Szokatlan bölcsesség sugárzott belőle, vállalta, hogy rákkal a tes­tében is dolgozzon, más már összeomlott volna.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom