Somogyi Hírlap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-08 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 1. szám
4 Sztorik, esetek 2006. január 8., vasárnap Ki védi meg a tanárokat? Majka: „A nagy magyar sztárlét nem is engedi, hogy nagyon elszállj. Nem vehetünk Bentleyket, nem lehet 500 millió forintos villánk. De ezt nem is szeretném... De szeretném!” Sárközy Tamás jogászprofesszor: „Egy helyettes államtitkári fizetésből több földhivatali ügyintézőt lehet foglalkoztatni a lakossághoz közel, vagy ahogy mondani szokták, kinn a terepen." Tamás Gáspár Miklós levele Gyurkó Lászlóhoz: „Nem azért csináltuk a rendszerváltást - én biztos nem -, hogy másokat most mi cenzúrázzunk meg és ki, mi marginalizáljunk, mi némit- sunk el. Tessék csak Írni.” Farkasházy Tivadar kommentálja a György- Fábry rasszistapert: „Fábry Sándort ismerem, szereti a cigányokat. György Pétert is ismerem, nem szeret az senkit.” Dr. Csernus Imre: „Ha az internetről levennénk a szexuális jellegű portálokat, akkor is ennyien használnák a netet? A szexualitás mindenhol ott van, miközben az emberek nem beszélnek róla. Fura.” Kizárólag a gyerekek jóindulatán múlik, hogy egy tanár meg tudja-e tartani az óráját - állítják a pedagógusok. Manapság ugyanis egy diák nem tud olyat tenni, amiért kicsaphatnák az iskolából. A pedagógusok persze nehezen viselik a „beszólásokat”, tanóráik tönkretételét, a szakszervezetük most egy olyan törvénymódosításon dolgozik, amely lehetővé tenné a renitens diákok kizárását. N em csak a diákoknak, a pedagógusoknak is jókor jött a napokban véget ért téli tanítási szünet: a tanárok többsége ugyanis év végén már lelki tartalékainak utolsó adagját emészti. Néhány iskolában már nálunk sem fordíthat úgy hátat a pedagógus az osztálynak, hogy ne kezdenék el dobálni vagy éppen hangosan sértegetni. „Ma már nincs olyan tanári szoba, ahol ne ülne legalább egy sírógörccsel küszködő kolléga" - jelentette ki nemrég egy tanárnő. „Hiába magyarázom, hogy mindössze két-három gyerek rendetlenkedése teszi tönkre az óráimat, a legtöbben képtelenek megérteni, hogy nincs semmilyen fegyelmezési lehetőség a kezemben a rend helyreállítására. Nem küldhetek ki senkit az óráról, ha pedig behívom a szülőt, ő általában a csemetéje mellé áll.” „A helyzet valóban tarthatatlan” - értett egyet a kolléga véleményével Kerpen Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szak- szervezetének elnöke, aki szerint nyüt titok, hogy a diákok egyre nagyobb arányban teszik lehetetlenné a pedagógusok munkáját. „Mi a munkáltatóval vagy a szülőkkel szemben meg tudjuk védeni a tanárokat, de a gyerekektől már nem” - jelentette ki némiképp ironikusan. „Sajnos a problémát az is súlyosbítja, hogy egy tanár-diák konfliktusban az iskola igazgatója is sokszor inkább a gyerek mellé áll, nehogy az iskolának rossz hírét keltsék, s emiatt elvigyék onnan a diákokat.” Ma, a közoktatási törvény aránytalanul óvja a diákokat, miVoga tanár urat is feljelentették, pedig a Sláger Rádióból a fél ország ismeri. „Lassan biztonsági őröket kell alkalmazni az iskolákban" - mondja. Siti Petra asszisztens- Ha szükség van rá, a pedagógus igenis suhintson oda. Ma a diákok csak röhögnek, ha kapnak egy egyest vagy egy intőt. Amikor én jártam iskolába, még kaptunk kokit. Akkor haragudtunk érte, ma azt mondom, az jobb volt, mint a mostani helyzet. Gyulay Péter kereskedelmi igazgató- A tanár tekintélye nem a nyaklevesen múlik. Szerintem az igazi baj az, hogy a pedagógusi pálya hihetetlenül felhígult, s ezt megérzik a gyerekek is. Érdekes módon a karizmatikus tanárok óráin sosincs probléma. A gyerekek sohasem „csak úgy” kezdenek el kekeckedni, annak mindig van valami oka. közben kiszolgáltatottá teszi a tanárt. Egy tanuló például a jog szerint nem tehet olyat, amiért kicsaphatnák. A legsúlyosabb szankció, a fegyelmi is mindössze azzal zárulhat, hogy a rendbontót egy másik osztályba helyezik. A pedagógus kénytelen elviselni, ha a gyerekek sértegetik, szétzilálják a tanóráját - eszköz ugyanis nincs a kezében saját tekintélyének megóvására. Kerpen Gábor elárulta: most dolgoznak egy törvénymódosítási javaslaton, amely a tanköteles diákoknál lehetővé tenné az eltiltást a tanév folytatásától. „Ezzel a gyermek tanuláshoz való joga sem sérülne, hiszen folytatná a tanulmányait, csak nem iskolai keretek között” - mondta. Az idősebb tanárok körében egyre gyakoribb álláspont, hogy jobb volt tíz-tizenöt évvel ezelőtt, amikor a tanteremben még legálisan is elcsattanhatott egy-egy nyakleves. Ezt persze névvel senki sem hangoztatja. Az ország egyik legismertebb pedagógusa a Sláger Rádióban műsorvezető Voga János is, aki Székesfehérváron testnevelő tanár, s akit nemrégiben mentett fel a bíróság a „kiskorú veszélyeztetése” vád alóL „Volt az egyik osztályban egy „nehéz” srác, aki maga akarta eldönteni, részt vesz-e a testnevelésórákon - mondta a tanár. - Amikor például uszodába mentünk, rendszeresen üzent nekem, hogy nincs kedve jönni. Én ilyenkor felmentem érte az osztályba, karon fogtam, beültettem az autóba, s így mentünk úszni. Ügy látszik, miközben a többiek buszoztak, ő szeretett autókázni. Ám az egyik nap azt láttam, hogy vérző orrú gyerekek állnak az iskola előtt. Kiderült, hogy ez a srác a bokszoló barátjával megverette azt, aki nem tetszett neki. Amikor kihívtam a rendőrséget, az anyja első kérdése az volt, melyik tanár dobta fel a fiát. Amikor kiderült, hogy én, azonnal feljelentett, hogy bántom a gyerekét. Először csak röhögtem az egészen, később rádöbbentem, hogy egy ilyen ügy borzasztó kínos is lehet. Mostanra egyébként már az anyát vádolják kiskorú veszélyeztetésével, mivel a fiú már fél éve nem jár iskolába...” Voga szerint egyedüli férfiként a tantestületben ő még könnyű helyzetben van, de a nő kollégák már nehezebben viselik a mindennapos atrocitásokat. Megpróbálják megúszni az órákat. „Ha megyek be a suliba, a srácok mosolyogva mutatják, milyen cigit szívnak, én pedig mit tehetnék mást, visszamosolygok rájuk - mondta. - Ne legyen igazam, de nemsokára eljutunk oda, hogy biztonsági őröket kell alkalmazni az iskolákban.” Jelenleg a szakiskolákban a legdrámaibb a helyzet” - állítja Dömötör László történelemtanár. „A sírógörccsel küszködő tanárnő látványa teljesen hétköznapi - jelentette ki. - Egyre több kolléga esetében tapasztalom, hogy az idegrendszeri problémák kezdenek tipikus pedagógusbetegséggé válni. Ha nem akarjuk, hogy a munkánk egy-két éven belül ellehetetlenüljön, szigorítani kellene. Például úgy, hogy kimondják: tanköteles diákot is el lehet távolítani az iskolából.” A városokban sokkal többet engednek meg maguknak a diákok, mint egy kis falusi iskolában. Váradi Ágnes egy kisebb községben fizikatanár, de szerinte már náluk is érzékelhetők figyelmeztető jelek. „Előfordul, hogy egy-két gyerek nem hajlandó dolgozni az órán, s az ő rossz példájuk ragadós - mondta. - Ugyanakkor álságos dolognak tartom, ha azt mondják, olyan órákat kell tartani, amely leköti a gyerekek figyelmét. Tudomásul kell venni, a tanulás nem szórakozás, a tudásért bizony olykor meg kell szenvedni. Aki ezt bojkottálja, az nem- csak a tanárt támadja, hanem az egész iskolarendszert is. Dián Tamás Rossz főnökök, százada A főnököm egy seggfej... És az öné? - kérdezi magyarul napokban megjelent könyvének címoldalán Margit Schönber- ger német újságíró. Szerinte hazájában a vezetők harminchét százaléka masszív pszichoterror alatt tartja beosztottait. i| német főnökök egy százaléka dilisnek minősíthető, harmaduk közepe- sen idegbeteg. A sikeres cégvezetők pedig az elmeosztályon kezelt pszichopatákhoz hasonló személyiségjegyekkel rendelkeznek. A német munkavállalók hetente négy órát töltenek főnökeik szidásával. Magyarországon nem készült hasonló felmérés, igaz, a munkahely elvesztésétől való félelem torzíthat e statisztikán, de kétségtelen, hogy sokaknak a főnök szó hallatán az emberevő tigris képe ugrik be. Egy német felmérés szerint a főnökök egy százaléka dilis „Ez a négy óra nálunk több lenne - véli Odrobina Andrea pszichológus. - A magyar cégvezetők többsége nárcisztikus, agresszív, képesek bárkin keresztülgyalogolni. Igaz, aki nem ilyen, nem is lesz sokáig főnök.” A rossz főnököt még az egyes vállalatoknál tartott stresszmene- dzserek is munkahelyi kórokozónak minősítik, akivel szemben táplált leggyakoribb érzés a bizalom hiánya, valamint az, hogy a főnök sem bízik a munkatársaiban, sőt sokszor a legjobb vezető sem veszi észre, hogy uralkodik. Állítólag az alkalmazottaikat terrorizáló főnökök beosztottai- nál elhalnak az agysejtek, mire a munkahelyi vezető joggal gondolhatja olykor, hogy munkatársainak elszállt az agya. Márpedig a rossz munkahelyi légkör olyan, mint a lassú méreg, tartós stresszt okozhat. Az angolok kórházi ápolónőkön végzett megfigyelések alapján megállapították, hogy a rossz főnök mindenkinek megkeseríti az életét, károsítja az egészséget. Vajda Tamás pszichológus szerint egyes vezetők nem tudnak sorrendeket felállítani, mások rosszul kommunikálnak, de akadnak közöttük gonoszak is. A kommunikációs szakemberek azt tanácsolják a főnököknek, ne törekedjenek szoros kapcsolatra munkatársaikkal. „A rossz főnökkel szembeni túlélőtechnika elsősorban a munkánk és személyiségünk függvénye - magyarázza Pintér Zsolt karriertanácsadó. - Ha ugyanis a munkánk érdekes, kompromisz- szumot kell kötnünk. Másként kell kezelni a háttérből áskálódó „Hat főnököm volt eddig - mondja Garamvölgyi László, az ORFK kommunikációs igazgatója. - Más-más személyiségek, mindegyikükhöz alkalmazkodtam. Nem kérdőjelezték meg hozzáértésemet, tudták, nem politizálok, én a szakma zsoldosa vagyok, nekik is fontos volt, hogy jó legyen az ORFK imázsa. Ami az osztályomat illeti, különböző rendőrségi szakterületekről kell kommunikálnom, ezért is vagyok olyan vezető, aki nem sajátítja ki munkatársai speciális szakismereteit, együttműködik velük, sőt menedzseli őket. Az első számú vezető mindig magányos, de én megszoktam ezt az állapotot.” és a nyílt, egyenes főnököt is. A legfontosabb, hogy bármilyen gondunk van a főnökünkkel, kezdeményezzük a kommunikációt, amellyel félelmeket és félreértéseket oszlathatunk el.” Egy felmérésből kiderült: a magyar cégvezetők vagy egyáltalán nem figyelnek oda mások munkájára vagy állandóan a nyakukra járnak. Sok munkavállaló gondolja, hogy a rossz főnök elől el kell menekülni, mások a legjobb taktikának azt tartják, ha dicsérjük a főnököt, talán megkedvel bennünket. Pintér Zsolt szerint tényleg baj lehet, mert növekednek a munkahelyi stressznek „köszönhető” betegségek. „Ha valamelyik cégnél egy év alatt a huszonöt embert foglalkoztató részlegnél tizenöten felmondanak, ott nem biztos, hogy a beosztottakban van a hiba - mondja. - A magyar munkavállalók nem szeretik a megközelíthetetlen főnököket, és azokat a vezéreket sem, akik osztályvezetői szintre is lemennek, hogy mindenbe beleszóljanak. Hozzájuk a Demján Sándor- vagy Sugár András-féle „pusztavállalkozói” vezetői mentalitás áll közel, amely a „gyerünk, üljünk lóra és utánam!” típust képviseli. Jómagam egyébként az agyvérzéses típusú vezető vagyok, aki kiabál, csapkod, míg az infarktusos vezető típus mindent magába fojt. A munkatársaim alkalmazkodtak, de nem is tehettek mást... Másrészt nekem legfeljebb a hátamat látják, keveset vagyok bent, megbízom bennük.” Cs. T.
