Somogyi Hírlap, 2005. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-15 / 216. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. SZEPTEMBER 15., CSÜTÖRTÖK Hídban nagy a legkisebb falu aránytalanság A költségvetéshez képest óriási a település Sok a horgász, tele a szák. A libickozmai horgásztóról csak kevesen távoznak zsákmány nélkül Libickozma Somogy megye leg­kisebb községe. Samu Ferenc, a falu polgármestere fejben ösz- szeszámolja: 45-en vannak az ál­landó lakosok. Az már kicsit ne­hezebben megy, hogy azokat is összeadja, akik közülük valóban Llbickozmán is élnek. Az egyik háznak Németországban dolgo­zik a gazdája, a másik ház azért üres, mert kórházban van a la­kója, ja és a szomszédban sincs most senki: a családjához költö­zött az idős néni.- ló, ha harmincán laknak itt - mondta Samu Ferenc. - Ez az év elején a legnyomasztóbb: amikor a költségvetés forintjait kell összeszámolni. Akkor min­dig kiderül: kevesen vagyunk. Valóban. A település alig több, mint nyolcmillió forintból gaz­dálkodik, s ennek csak a felét le­het elkölteni. A többi az kötelező kiadás. Erről már akkor beszél Samu Ferenc, amikor átme­gyünk a falu egyik viseltes híd- ján. Merthogy Libicen több hí­don is át lehet menni. Nincs mindegyik jó állapotban.- Tizenegy híd van a települé­sen, saját erőből ezeket szinte képtelenség felújítani, karban­tartani is nehéz. Csak viszonyí­tásképpen: szinte ugyanakkora úthálózatot közvilágítást és in­tézményeket kell fenntarta­nunk, mint egy ezerfős telepü­lésen a hússzor ennyi pénzből gazdálkodó falunak. Ennek ellenére sem panasz­kodnak. Szép lassan jut, amire kell. A rozoga hídon most ép­pen a horgásztavakhoz igyek­szünk. Az elmúlt két évben, magánerőből készült mind a több horgászt csal a településre.- Nagy gondot fordítunk a víz minőségére, jól is érzik benne magukat a halak - mondta Horváth Gábor, a horgásztavak gondnoka. - Innen alig megy el pecás zsákmány nélkül. Ezért is járnak vissza egyre többen. A horgásztavak mellett köz­ben egymás után poroszkál­van. Az erdő mélyén, ahol egykor még a falu utcái voltak, egy hangulatos fogadó várja a vadászokat. Ilyenkor. Amúgy családok és baráti társaságok is felfedezték már maguknak a helyet. Libickozma ugyanis hiába a legkisebb a megyében, van azért miért ide jönni, sőt maradni is. Nemhiába az a sok híd­nak az autók. Vadászmezőn WM MfJLT -flp >rovo A tizenegy éves Gábor és á s nyolcéves Viktor útrakesz. Anyukájuk, Takács Jánosné hét­főn és kedden szabadnapos; így iskola után kirándulnak egyet.- Legjobban pecázni- szeretünk— a tónál - szólalt meg GáSörT-'ffi^ öcsémmel együtt horgászunk, bár még ő némi tanítgatásra szo­rul. - A múltkor is ekkora ká­rászt fogtam - mutatta büszkén Viktor, úgy húsz centiméter tá­volságot hagyva a két keze kö­zött. Édesanyjuk közben arról beszélt, hogy idén másképpen járnak a fiúk iskolába. A na­gyobbik Niklára felső osztályba, a kisebbik pedig Pusztakovácsi­ba alsósként. - EgyeÜen hátrá­nyát látom csak ennek a meg­osztásnak - mondta a 32 éves fi­atalasszony. - Napközben nem lehetnek együtt a testvérek. Egyébként nem rossz megoldás. Különben is, ha más iskolába járnának, akkor el kellene köl­töznünk. A gyerekeket most is­kolabusz viszi, viszont a helyi buszközlekedés nem tenné lehe­tővé a rendszeres bejárást egy messzebb lévő intézménybe. Ta­kács Jánosné elárulta azt is, hogy amúgy sem szívesen hagy­ná el szülőfaluját. Szeret Libic- kozmán lakni, a nyugalmat és a csendet nehezen adná fel. 84 boldog év Ubicen Török Jánosné a háza előtti kis- padon üldögélt. - Egy kicsit elfáradtam - mondta. - Ajtókat festettek nálam, most takarítok. Éppen az ahlakokat pucoltam és a lábam mar nem a régi, több­ször kéfl égy kicsit megpihen­nem. Sajnálom, hogy a szomszé­dos házak üresek, nem tudok két szót váltani senkivel, ha tár­saságra vágyom, a barátnőmhöz megyek át beszélgetni. Olyankor jól kipanaszkodjuk magunkat - mosolyodott el. A 84 éves asz- szony Libickozmán született és hosszú évekig a pusztakovácsi termelőszövetkezetben dolgo­zott. Kapált, kertészetben gon­dozta a paprikást és ha úgy adó­dott, aratott is. 1941-ben ment férjhez, két lánya és négy unoká­ja van. - Ma már csak amolyan könnyű munkát tudok elvégez­ni - tette hozzá. - Nagy kertem volt, de már nem bírok vele, a ház előtti virágokat is még elren­dezem, mert a portát nem lehet rendetlenül hagyni. Török Jánosné a halastó láto­gatására készül. Elárulta, hogy bár itt van a közelben, még egyszer sem látta. Megkéri majd a lányát, hogy vigye ki, vagy ha jobban lesz a lába, esetleg ma­ga kiballag. EZ A HÍR LIBICKOZMÁN Megújult a baptisták szőkepusztai temploma Az eső ad munkát a közterületeken Felújították a baptisták temp­lomát a libickozmai erdőben. A templom egykor a faluhoz tartozó Szőkepuszta település híveinek imahelye volt. Az év­tizedek alatt azonban nagyon rossz állapotba került. Az idén nyáron a tetőszerkezet újult meg. Ehhez a libickozmai ön- kormányzat úgy adott segítsé­get, hogy az építkezéshez szükséges faanyagot megvásá­rolta. A templomban minden évben egyszer találkoznak az egykori szőkepusztaiak. Sok könyvvel kinyitották a népszerű könyvtárt 1900 kötet könyvvel újra mű­ködik a könyvtár Libickoz­mán. A falu a marcali városi könyvtárral kötött szerződést a téka üzemeltetéséhez. Marcali­ból könyvek és polcok érkez­tek, a falu pedig helyet adott és megoldotta, hogy rendsze­resen kölcsönözni is lehessen. A helyiek szeretik a tékát. Az idei nyáron három köz­munkás dolgozik Libickozma szépítésén. Egy fő alkalmazá­sára a munkaügyi központ pá­lyázatán nyert pénzt az önkor­mányzat, két embert pedig ön­erőből foglalkoztat a falu. A közmunkásoknak idén a sok eső miatt a fűnyírással volt a legtöbb dolguk, mivel a tele­pülésnek olyan nagy a belte­rülete, hogy alig végeztek, kezdhették elölről a kaszálást. Erdei iskola a hivatalból Idén nyáron újra élettel telt meg az egykori libickozmai iskola ud­vara. Az épületben évtizedekkel ezelőtt megszűnt az oktatás és azóta a kis falu önkormányzata használja. A pusztakovácsi hon­ismereti szakkörösök szervez­tek ott tábort. Jurtát és sátrakat állítottak fel az udvarban, ke­mencét készítettek és eleink tör­ténelmével, szokásaival ismer­kedtek. Az önkormányzat elha­tározta: erdei iskolát szeretné­nek működtetni ezentúl, egész nyáron. Ehhez egy vizesblokkot alakítanak ki a következőkben, amihez most keresnek pályáza­ti támogatást. A gyerekek ét­keztetését a háromházi fogadó­val közösen oldják meg, a prog­ramokról pedig a környéken gondoskodnának. EZT FŐZIK LIBICKOZMÁN Petrezselymes gombóc Hozzávalók: 50 dekagramm liszt, egy csomó petrezse­lyemzöld, 1 tejföl, 5 deka­gramm reszelt sajt, egy nagy fej vöröshagyma, 2 evőkanál olaj, só. A két evőkanál olajat fél liter vízhez tesszük és felforraljuk. Beleszórjuk az összevágott pet­rezselymet és az egészet ráönt­jük a tálba előkészített 50 de­kagramm lisztre. Kanállal, mint a nokedlit, jól kidolgoz­zuk. Ha kihűlt, gombócokat for­mázunk belőle és lobogó sós vízbe kifőzzük. Közben apróra vágott hagymát kevés ola­jon megpi- r í t u n k . Amikor a gombócok megfőttek, leszűr­jük, a pirított hagymás olajon átforgatjuk, meglocsoljuk tej­föllel és meghintjük reszelt sajttal. Melegen tálaljuk. Gyors és egyszerű, de laktató étel. A CIKKEKET FÁBOS ERIKA ÉS VIGMOND ERIKA ÍRTA. FOTÓK: TÖRÖK ANETT AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA LIBICKOZMAI MAGÁNÜGYEK A kertész darabra tudja, hogy mi van a földjében A 35 éves Petkov-Kristov Péter­rel bolgár származású nagy­apja szerettette meg a kertész­kedést, a zöld­ségtermesz­tést. Először csak a maga kedvére ter­mesztett, 10 éve pedig már ős­termelőként. így azzal foglalko­zik, amit szeret és még keres is vele. Darabszám tudja, miből mennyi termett. Tavasszal pél­dául 970 kilogramm dughagy- ma került a földbe, amiből 18 ezer csomó zöldhagyma lett. Utána volt 5 ezer fej saláta és 9 ezer zeller. A biotermesztés híve, éppen ezért a lehető leg­kevesebbet permetez. Mindig felírja az idegen autók rendszámát Balogh Ferencnek a falu a hob­bija. Ahol csak tud, segít. Rendszeresen eljár az idős emberekhez, akik már nem bírják úgy a munkát. Hol fát vág, hol ud­vart kaszál, máskor meg havat lapátol, de villanykörtét cserél, vagy megjavítja a rádiót is. Közben rendben tartja a tele­pülést is. Egy személyben a te­mető- és egyházi gondnok, még harangozó is. Mindeköz­ben jut ideje arra is, hogy a nyaralók üres házaira vigyáz­zon. A falu biztonsága megfi­gyeli az idegen autókat és fel­írja a rendszámukat is. Dámbika-trófeára vágyik az erdőjáró polgármester Samu Ferenc polgármester 34 éve vadászik a gyótapusztai vadásztársaság tagjaként. Leg­nagyobb trófe­ája egy arany­érmes, tíz kilo­grammos szar- vasbikaagancs. Minden vágya, hogy egy dám- bikát lőjön, eddig ugyanis ez nem sikerült. Ha éppen nem a vadat űzi, akkor is szeret erdőn-mezőn kirándulni. Mió­ta elmúlt évben nyugdíjba ment, több időt tölt a termé­szetben. Unokái közül a leg­többször a 12 éves Tibor kísé­ri el. Sokat sétálnak és táv- csövön keresztül kísérik fi­gyelemmel az állatokat. Játékot fogja be a játékhoz az unokák fogatába Az 51 éves Fehér Tibor lovakat tart. Húsz éve foglalkozik az állatokkal. Szü­lei, nagyszülei is tenyésztettek és tartottak lo­vakat. Elsősor­ban azért, mert a földeken az állatok segítségével dolgoztak, így gyermekkorában közöttük nőtt fel és később is megma­radt az állatszeretete. Munká­ja miatt kevés ideje jut rá. Az öt-hat lóból már csak egy ma­radt, a saját nevelésű hétéves kanca, Játék. Amikor csak te­heti, befogja, megjáratja. Azon­ban mikor három unokáját kell megkocsiztatni, arra min­dig szakít időt. A kárászt sütve, a keszeget pörköltnek szeretik A 36 éves Rigó Sándor ha csak teheti, munka dig kimegy egyet horgász­ni a halastóra. Hét közben es­ténként, szom­bat-vasárnap pedig mindig viszi a kukacot a halaknak. Szerinte ez a tökéletes csali, erre kapnak a legjobban. Leg­inkább a kárászt sütve sze­reti, de a keszegpörkölt is a kedvencei között van. Inkább társasággal jár a halastóra, mint egyedül. Bevallása sze­rint akkor mindig több halat fog ki. A halakon pedig meg­osztoznak, senki nem megy haza üres kézzel. Pocokcsapdát és kertet tervez az építész Egy baráti látogatás alkalmá­val a libici vízimalomba szere­tett bele Alvégi Gábor építész. Akkoriban még Budapes­ten élt és úgy tervezte, a nyugdíjas éveit tölti majd el egy hangulatos kis faluban. A vízimalom nem, de egy kedves libici ház az övé lett, ahova szinte minden hét­végén megérkezett. 1997-ben aztán úgy döntött: marad. Az­óta szinte minden napját Li­bickozmán tölti, a család pe­dig hétvégente csatlakozik hozzá. Ma már az övé a legna­gyobb és legszebben gondo­zott konyhakert a faluban. i * > ALMANACH - 119 - LIBICKOZMA A csend tartja a faluban

Next

/
Oldalképek
Tartalom