Somogyi Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 178-203. szám)

2005-08-31 / 203. szám

ALMANACH - 145 - OSZTOPAN SOMOGYI HÍRLAP - 2005. AUGUSZTUS 31., SZERDA Csalogatják a családokat támogatás Az erdélyi árvízkárosultakért lesz szolid a falunap Ahol az iskola megszűnik, ott falu sincs többé - állítja Kovács Béla polgármester. Osztopán- ban az 1930-as évektől műkö­dött egyházi iskola, majd a *40- es évek közepén lett állami in­tézmény. A polgármester és a képviselő-testület legnagyobb feladatának és egyben kihívás­nak is az iskola fenntartását te­kinti. Mindezt kizárólag takaré­kossággal képes elérni. A 20 óvodás, 20 alsó tagozatos és 21 felsős létszám épphogy a hatá­ron táncol, pár gyerekkel keve­sebb és megszűnik az intéz­mény. Bogdán Zoltán azt mond­ja: amikor ő elkezdte az iskolát, 22 volt az osztálylétszám. Pár nap múlva kisfia kezdi tanulni az írást és olvasást, immár csa­ládias hangulatban, heten jár­nak majd az osztályba. Az apa mégis optimistán áll a helyzet­hez: így biztosan több ideje jut a tanító néniknek foglalkozni csemetéjével - mondja. Az önkormányzat mindezért toborzásba kezdett a nagycsalá­dosok után: egy forintért árul­ják a telkeket és igyekeznek mi­nél több munkahelyet biztosíta­ni az idetelepülőknek. A polgár- mester abban hisz, amíg van is­kola és óvoda, van miért Osz- topánba költözni egy család­Gyermeklesen a faluközpontban. Mindent elkövet a faluvezetés a helyi oktatás jövőjéért nak. Ha pedig már itt élnek, a gyerekszám is több lesz, így az iskola is fennmaradhat. Az isko­lai oktatás pedig értékközvetítő és képességfejlesztő programok keretében történik. Kovács Béla azt mondja: bármilyen picike tehetségét csillantja meg egy gyermek, maximálisan támo­gatják azt. A vendégcsalogató része az is, hogy minél szebbé varázsol­ják településüket. Nemcsak az új lakosoknak, a helyieknek is. Szatmári Ibolya körjegyzőtől megtudtuk: a cél az, hogy ne csak egy-egy utcarész legyen virágos és zöldes, hanem a la­kók mindenütt érezzék az ott­hon szépségét. A szeptember 21-ei falunapra azonban egy kicsit szolidabban készül a képviselő-testület. Idén elmarad a tűzijáték és az élőzene is. Nem takarékosság­ból. Az erdélyi testvérfalu kül­döttei még nem tudják: száz­ezer forintot ajándékoz az ön- kormányzat az erdélyi árvízká­rosultak részére... MÜLT ES JOVO Csak három kívánsága van A helyi nyugdíjasklub vezetője, vöröskeresztes titkár és tagja a képviselő-testületnek is. Sztara- sincsics Józsefné igazán aktív résztvevője a település életének. A nyugdíjasklub 1988-ban ala­kult és ő azóta vezeti.- Eleinte hatvanan voltunk, de mára csak harmincán marad­tunk. Sajnos, sokan meghaltak már. Alapító tagok talán már csak öten vagyunk. A szépkorúak hetente egyszer találkoznak, de ha valamilyen rendezvényre készülnek, akkor többször is. Nem véletlen, hi­szen a klubon belül egy énekkar is működik, akikkel rendszere­sen fel szokott lépni az idős asz- szony. Mindezek mellett még ké­zimunkát is tanít a fiataloknak és lelkes rejtvényfejtő is a néni. Azt mondta, hogy fiatal korában sokkal könnyebb volt az élet és boldogabb, így most csak csupa jót kíván mindenkinek.- Ha lehetne három kívánsá­gom, akkor először nagyon szép öregkort kívánnék minden nyugdíjasnak. Másodszor egész­séges környezetet minden fel­cseperedő gyermeknek és per­sze a fiataloknak is. Utoljára pedig azt szeretném, hogy szépüljön kis falunk és minden munkanélküli dolgozhasson. Összefogják a fiatalokat A polgármesteri hivatal nemrég egy új épületrésszel gazdago­dott. Bár még üresen áll, hama­rosan az osztopáni fiatalok ked­venc helye lehet, ahol összegyűl­hetnek és hasznosan tudják majd eltölteni a szabadidejüket Reményeik szerint már szep­temberben birtokba vehetik a berendezett helyiséget - Valamikor volt diszkónk, de mára egy hely sem maradt, ahol összejöhetnének a fiatalok. Arra gondoltunk „sorstársaimmal”, hogy a tarthatatlan állapotra egy klubhelyiség kialakítása lenne a legjobb megoldás - mesélte Pacsainé Simon Hajnalka, az ala­kuló ifjúsági klub egyik alapító tagja. Az ötlet még tavaly szil­veszterkor fogant meg, amikor először segítettek a mulatság megszervezésében. Azóta társai­val rendszeresen segítenek a fa­lu különböző rendezvényein. Pacsainé Simon Hajnalka a fiata­lok felkarolása mellett a család­ját sem hanyagolja el. Férjével és a szülőkkel együtt gondoskod­nak a családi fészekről, s a mun­ka után az otthoni teendőket is el kell végezni. Mint mondta, egyszer saját házat is szeretne, de a faluból nem költözne el. A nyüzsgő városi élet nem vonzza, s szüleit sem hagyná egyedül. EZ A HÍR OSZTOPANBAN Vendégek érkeztek a testvérfaluból Erdélyi küldöttség érkezett nemrég a településre. A tizen­négy gyermek és két oktató a község testvérfalujából, Galő- cásról jött látogatóba. A kirán­dulások során megnézték a Badacsonyt, a sümegi várat és ellátogattak Keszthelyre is. A fonyódligeti táborban két napot töltöttek el, mégis a magyar Parlament tetszett legjobban az erdélyi csoport­nak. A szeptember 10-ei falu­napra felnőtt küldöttségre számítanak a helyiek. Könyvet írnak jövőre a község történetéből Jövő év őszén adják ki Osz- topán monográfiáját. Az ön- kormányzat Magyar Kálmán történészt bízta meg a köz­ség történetének összefogla­lásával. A könyvben helyi idő­sek mesélnek az egykori fa­luról és az osztopáni paraszt­költők, köztük Sas József mű­vei is megjelennek benne. Magyar Kálmán eddig össze­gyűjtött anyagaiból a faluna­pon tart előadást. Az utolsó simításokon dolgoznak Befejezték a község központi épületének belső munkálata­it, már csak az utolsó simítá­sokat végzik a mesterek. A hónapok óta tartó átalakítás után a külső festésre kell vár­ni, ez 450 ezer forintba ke­rül. Az épület átadását októ­ber 23-ra tervezik. Minden egyetlen helyen Immár egy épületté vált az ön- kormányzati hivatal, a posta, a kultúrház, az idősek és az ifjú­ság klubja. A lakosság különö­sen a postának örült, hiszen így nem kell messze menni az ille­tékbélyegért és egyéb okirato­kért Az épület száz négyzetmé­terrel bővült, az egykori kultúr­ház nagy terme pedig egyúttal tornaterem is lett. Mostantól itt tartják a tornaórákat, direkt olyan faszerkezetű parketta­rendszert alakítottak ki, amely kifejezetten a gyerekek egészsé­gét szolgálja. A klubhelyiségek öltözőkként is funkcionálnak. A 25 milliós beruházásra 4,5 milliót a Regionális Fejlesztési Tanácstól, 7,8 milliót pedig TEKI-pályázaton nyert az ön- kormányzat. EZT FŐZIK OSZTOPANBAN Sajtos pogácsa Hozzávalók: 25 dkg liszt, 25 dkg margarin, 4 tojás, 5 dkg élesztő, 1 pohár tejföl, fél dl tej, 1 kiskanál ecet, 20 dkg sajt és ízlés szerint só. A margarint felolvasztjuk és kevés liszttel elkeverjük úgy, hogy kenhető legyen. A többi lisztet, a tejfölt, az élesztőt, a tojás sárgáját és a tejet összegyúrjuk és 10 percig kelesztjük. Ezután kisodor­juk, a margarint rákenjük, majd újabb 10 percig pihentet­jük. Ezt a műveletet még két­szer megismételjük, hogy leve­les legyen a tésztánk. Kiszag­gatjuk, a tetejét meg­kenjük tojással és rá­szórjuk az időközben lereszelt sajtot. Kb. 20 perc sütés után kész az ízletes pogácsa. A CIKKEKET BARTOS LÁSZLÓ, MEISZTERICS ESZTER ÉS SASVÁRI KATINKA ÍRTA. FOTÓK: LÁNG RÓBERT AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA OSZTOPÁNIMAGÁNÜGYEK Foci-és zenerajongó polgármester Kovács Béla azt állítja: az ösz- szes sportközvetítést megnézi a tévében. El­sősorban a fo­cit, legyen az olasz vagy spa­nyol csapat, egyaránt ra­jong érte. Egyet azonban kiköt: a jó focit kedveli igazán. Abban is szen­tül hisz, hogy igenis feláll ha­marosan a magyar foci. A pol­gármester másik nagy szen­vedélye: a zene. Leginkább rock & rollt és rockot hallgat. Kedvence a Pink Floyd és Bru- ce Springsteen, de azt mondja: a Beatles az alap. A magyar zenekarok közül az Illést és az Omegát szereti. Pihenne már a dolgos kéz Sándor Istvánné szeretne már nyugdíjba menni, de addig is serényen dol­gozik az önkor­mányzatnál. Azelőtt egy üzemben dol­gozott, mosta­nában az ud­vart gondozza, füvet nyír, a hi­vatal körüli munkákból veszi ki a részét. Otthon a kertben is van munka, amit lehet, meg­termelnek maguknak. Kiseb­bik lányával él együtt, de a na- gyobbikat is gyakran megláto­gatja. Ő most beteg, ezért min­den hétvégén ott van nála és segít neki. így tud vigyázni a három kis unokára is. Kevés szabadidejét olvasással tölti el. Jól megérdemelt elismerés a munkájukért Harminc éve foglalkozik a falu legifjabb lakóival Mészáros Mária, az osz­topáni óvoda vezetője. Mun­kájáért az ön- kormányzat is megjutalmaz­ta. Mégis arra a legbüszkébb, hogy jó csapa­tot tudtak kialakítani a kollé­gáival. Bár most csak ketten vannak, az óvoda dajkájával mindig jóban voltak. A mun­kán kívül csak kevés dologra van ideje. A nyáron beteg is volt, s ekkor kezdett el foglal­kozni a gobleinezéssel. Nem gondolta volna, hogy valaha is kipróbálja, amikor nővére egyik hímzését ő fejezte be. Tiszteletbeli lakó lett az óvoda dajkája Bodrogról jár be mindennap Táskái Jánosné az osztopáni óvodába, ahol dajkaként dol­gozik. Lassan harminc éve vigyáz a gyere­kekre, régen ő kísérte a más faluból bejárókat. Hazaérkezve sem pihen, hiszen a ház körül is sok a munka. A kertben a zöldségek, a földeken a szőlő, az udvarban pedig az állatok várják a törődést. Ilyenkor a férjére is számíthat. Szeret utazgatni, legutóbb Erdélybe sikerült eljutnia. Otthon varr­ni is szokott, igaz, csak hobbi­ból, de a család mindig hálás egy-egy megfoltozott ruháért. Családi hagyomány a fafaragás Jancsekik János gyerekkora óta farag. Azt mondja, bele­született a fafa­ragásba, hi­szen már édes­apja is ezt csi­nálta, ő pedig folytatta a ha­gyományt. A fafaragás a munkája és a hob­bija is egyben. Általában dió­fát használ. Nagyon ritka az az eset, hogy a kitalált szobrot le­rajzolja. Inkább fejben tartja és úgy lát neki a nehéz mun­kának. Szent László hármas oltárára a legbüszkébb. Ez az egyik legnagyobb és talán leg­szebb alkotása. Bár ő tovább­vitte a családi hagyományt, fia már nem foglalkozik ezzel. Méhészkedik is a lelkes kertépítő Bessenyei László csaknem tizenegy éve költözött a tele­pülésre és az- mmmmrn*. > óta foglalkozik a kertépítés­sel. A falu parkjai az ő keze munkáját dicsérik. Fais­kolája is van és a kertészke­dés mellett még méhészkedik is. Három évvel ezelőtt egy méhcsaládja volt, ez azóta már ötvenre bővült. Azt mondja, sokszor megszúrták már a méhek, ami eleinte kisebb puffadásokat okozott a bőrén, de mostanra hozzászo­kott ezekhez. Szerinte egyéb­ként a méhészkedés az állat­tartás csúcsa. « % »

Next

/
Oldalképek
Tartalom