Somogyi Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-07 / 131. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. JÚNIUS 7., KEDD A béke somogyi szigete harmónia A mai világban a csendet is meg kell becsülni A csacsifogat szinte mindennapos látvány a településen Kanyarog az út az erdőn át, dombra fel, völgybe le: csodála­tos a táj, a kocsiba a letekert ab­lakon át ömlik a nyár eleji erdő fülledt illata. Ám rögtön eszünk­be jut, vajon milyen lehet errefe­lé télen? Nehéz elképzelni, hogy az első nagyobb hó után a bu­szok könnyedén felkapaszkod­nak, majd leereszkednek a falu­ba. Pedig ha nem jön a busz, ak­kor Kisasszondon megáll az élet: a településen a napi nyolc járat jelenti a valóságos kapcsolatot a külvilággal. Kérdés, meddig, hi­szen akad olyan jármű, melyre csak négyen-öten kapaszkodnak fel, s ennyiért már nem éri meg a közlekedési társaságnak a kitérő. Kisasszond ugyanis meg­annyi somogyi társához hasonló­an zsáktelepülés. Ennek feloldá­sához mindössze 1200 méternyi utat kellene megépíteni Gigéig.- Az is igaz, hogy az út elké­szülte után vélhetően megnőne a forgalom - így Nagy József, a 177 lakosú somogyi kistelepülés pol­gármestere -, és akkor elveszne a legnagyobb vonzerőnk: a csend és nyugalom. Az itteniek ugyanis a táj szép­sége mellett elsősorban az előbb említett tulajdonságok miatt sze­retik a falut, s hogy nem csak né­hány idős ember lelkesedik a szinte néma tájért, jól bizonyítja, hogy a közelmúltban egyre töb­ben választották új otthonul Kisasszondot.- Jöttek fiatalok Kaposvárról, Mérőből, és a külföldiek is felfe­deztek minket - folytatta a pol­gármester. - Hollandok, néme­tek vásároltak házakat, s gyönyö­rűen fel is újították őket Ennek köszönhetően némi élet is költözött a faluba, ahol bizony még mindig a nyugdíjasok van­nak többségben. Talán ez is az oka, hogy a két bolton, no és a kocsmán kívül nincs hely, ahol összejöhetnének a helybéliek. Napközben igencsak kihalt a te­lepülés, csak egy-két, a háza kö­rül sertepertélő embert látni.- Mivel helyben nincs munka, így aki dolgozik, az reggel el­megy, s csak este tér haza - mondta Nagy József. - A gyere­kek Kaposfőre járnak oviba, isko­lába, ők is csak délután érnek haza. Esténként megtelik az internetszoba velük, ám más le­hetőségük nincs a szórakozásra. Esetíeg még a háziállatok és a szőlő. Csendesen, nyugodtan élünk, a mai vüágban már ezt is meg kell becsülni... MÓLT ÉS JÖVŐ Tesz-vesz, így fiatal marad Befogadta őket a falu Lassacskán 70 éve lesz, hogy fia­talasszonyként a faluba költözött Szabó Istvánná. Mezőgazdaság­gal foglalkoztak. Saját földjeiket művelték, s mellette aratni, ma­sináim jártak. A falu változását sajátos szempontból nézi.- Amikor ide kerültem, 40-50 ember is volt vasárnap a temp­lomban. Ma jó, ha hárman, né­gyen - mondta. - A régiek közül már sokan elköltöztek. Másik fa­luba vagy a temetőbe. Bár egye­dül élek, szeretem ezt a kis fa­lut, nem vágyom el innen. Két gyermekünk született, a lányom Budapesten tanárnő, a fiam Kaposmérőben kárpitos. Három unokám van, s várjuk a követke­ző dédunokát. Szabó Istvánná közelebb van a 90. életévéhez, mint a 80-hoz, ezt azonban senki sem mondaná meg róla. Szerinte a fiatalság tit­ka, hogy nem szabad elhagynia magát az embernek.- A mai napig dolgozom, a kerteknek mindig rendben kell lennie. Elég nagy a terület, de azért még felásom az egészet. Nem hagyom el magam, mindig van valami tennivaló. A kert mellett naponta főzök, ellátom a háztartást A házammal szem­ben van a templom, így misére menni sem okoz gondot. Kaposvár, Kaposmérő, Kisasz- szond, ez a három helyszín hatá­rozta meg Szőllősiné Szalai Kata­lin eddigi életét Ez utóbbi hely mellett az elfogadható házár mi­att döntöttek, de nem bánták meg, mert gyorsan beilleszked­tek a falu életébe. Építkeztek, s hamar barátokat szereztek. A ház bővítésére szükség is volt; most várják a harmadik babát.- A második párommal élek, s augusztusra várjuk a picit Bolti eladó voltam, de nem sokáig dol­goztam a pult mögött - mondta. - A faluból a nehézkes közleke­dés miatt nem könnyű kimozdul­ni, de a fiatal családok hamar összebarátkoztak. Együtt járunk fagyizni, vagy a gyerekekkel sé­tálni. Nagyon hiányzik egy ját­szótér, ahol a gyerekek kedvükre kitombolhatják magukat. Min­dentől függeüenül szeretünk itt lakni. A kezdeti félelmeim nem igazolódtak be. Elég nagy a szám, tartottam tőle, hogy nem mindenki veszi jó néven, ha ki­nyitom. Nem így történt. A ház bővítéséhez igénybe vet­ték a szocpol-támogatást. Ez tíz évig biztosan ide köti őket. - Ha gyakrabban bejönnének a faluba az autóbuszok, szinte semmi gondunk nem lenne. A csend, a nyugalom megfizethetetlen. EZ A HÍR KISASSZONDON Felújítják a községházát A regionális területfejlesztési tanácstól és a felzárkóztató pályázatoktól remél segítsé­get az önkormányzat, amely fel szeretné újítani a polgár- mesteri hivatalt és a művelő­dési házat. Az épület alászige- telése körülbelül 600 ezer fo­rintba, teljes felújítása közel 30 millióba kerülne. Legyalulják a dűlőutakat Mivel út- és járdafelújításokra nincs pénz az idei büdzsében, ezért csak a dűlőutakat akar­ja felújítani a település veze­tése. A falu környéki földuta- kat le kellene gyalulni, majd törmelékekkel és kaviccsal kellene felszórni, hogy esős időben is járhatóak legyenek. Közhasznú munkák Június végén jár le a négy közhasznú munkás foglalkoz­tatási ideje, míg a közcélúak októberig állnak az önkor­mányzat alkalmazásában. Addig a fél tucat munkás a falu szépítésén dolgozik: töb­bek között lefestették a köz­ségháza kerítését is. Parlagfííirtás egy hónapig Hiába pályázott, nem nyert a parlagfűirtási tenderen a tele­pülés, így nem tudták megvá­sárolni az elektromos kaszát. A megyei munkaügyi köz­pont viszont lehetővé tette számukra, hogy egy embert felvegyenek a gyomnövény ir­tására, aki így egy hónapig kaszálja majd az allergiát okozó növényt. Egy új út, kapu a világra Alig három kilométer az erdőn át kanyargó úton Kaposfő, Gige vi­szont még ennél is közelebb, szinte kőhajításnyira fekszik: ezerkétszáz méternyire. Igaz, földúton. Éppen ezért, aki a szomszédos faluba akar átrán- dulni, annak bizony vagy har­minc kilométert kell kerülnie. Pedig az utat már többször kije­lölték, szépen katonásan sora­koztak a karók Gigéig. Aztán mégsem lett belőle semmi, pedig az út nemcsak a két szomszédos falu lakóinak tenné könnyebbé az életét, de a kisbajomiak, sza- básiak, csökölyiek is hasznát vennék, hiszen nem kellene minden alkalommal Nagybajom felé kerülniük, ha a megyeszék­helyre utaznának. A kicsivel több mint egy kilométernyi asz­faltcsík több ezer embernek je­lentene új kaput a vüágra. EZT FŐZIK KISASSZONDON Alföldi birkapörkölt A birkát feldaraboljuk és fél ki- vissza, közéjük vöröshagymát ló zsírban másfél-két liter víz- karikázva. Hirtelen össze- zel felöntve felfőzzük. rottyantjuk, hogy a Fokhagymával, borssal, hagyma megüvegesed­köménnyel és erőleves- ; JHuHKsi jen és levet eresszen, kockával ízesítjük, majd felöntjük vízzel, majd a húst időnként piros-és erőspaprikával megforgatva megdinsz- PHhHHm ízesítjük és forrás után teljük. Ezután kiszedjük lassú tűzön összefőz­a bográcsból a húsdara- zük, amíg puha nem bokát és rétegesen tesszük lesz. Főtt burgonyával tálaljuk. A CIKKEKET F. SZARKA ÁGNES ÉS VAS ANDRÁS ÍRTA. FOTÓK: LÁNG RÓBERT AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA KISASSZONDI MAGÁNÜGYEK Vadra les a nyomozó Zuppán Ernőt a vállalkozása Ceglédhez, az otthona néhány éve Kisasszondra köti, ahova Mezőtúrról ke­rült. Az alföldi városban egy magánnyomozó irodát tart fenn. Feleségével mindketten va­dásznak, s vendégként jártak ezen a környéken. A táj szépsé­ge, a csend és a nyugalom any- nyira megragadta őket, hogy öt évvel ezelőtt ideköltöztek. Zuppán Ernő azonban nem lő szarvasra, őzre, mint mondta, ezeket sajnálja, s az elejtés iz­galmát inkább átengedi vadász­barátainak. Azonban ha vad­disznó kerül a célkeresztbe, nem remeg a keze. Sőt, ha úgy adó­dik, meg is főzi a zsákmányt. Rántott hús az unokának Cservenkáné Miklós Margit az egyik helyi élelmiszerboltban dolgozik besegítő családtag­ként. Az üzle­tet az egyik fia vezeti, szükség van a segítség­re. Életében akkor a legbol­dogabb, ami­kor a kétéves Dorina nevű unokája érkezik. Szerencsére a másik fia kéthetente szom­batonként nem dolgozik, s ilyenkor meglátogatják a nagymamát. Cservenkáné azt állította magáról, hogy nem főzőbajnok, de amikor a kis­lány érkezik, kitesz magáért. A rántott hús és a sült krump­li a pici kedvence, így nem ál­lítja teljesíthetetlen feladat elé a nagymamát. A szelíd motoros Nagy József néhány éve nem­csak a település polgármestere, hanem a kocsmárosa is volt. Megbetegedett, majd idő előtt nyugdíjba kény­szerült. A kocs­mát átadta más­nak. A hobbija azonban nem mindennapi. Ha ideje engedi, motorra pattan s irány a kör­nyék. Egy 250 köbcentis túra­motor tulajdonosa. A szerelés­hez nem ért, mert szerinte eze­ket a gépeket nem kell szerelni. Motorja könnyedén viszi a száz­húsz kilométeres sebességet is, ám ő megelégszik a hatvanas tempóval. Mint mondta, a szá­guldáshoz ő már idős, inkább lassabban jár, hogy élvezhesse a tájat, a motorozást. Pénzt is fial a tehén Terhe Ferenc főállásban vízmű­gépész, szabad idejében szar­vasmarhákat, teheneket, biká­kat tart Ez nem csak kedvtelés, hanem jövede- tó lemkiegészítés HT *** is. A két tévé- 26* kenység szinte . minden idejét leköti. Az estéket a család, a té­vé és az olvasás között osztja meg. Főként a sportközvetíté­seket nézi szívesen. Bár mint mondta, ezek gyakran olyan időpontban kerülnek adásba, amikor ő még dolgozik. Szereti a labdarúgást és az ökölvívást. A magyar fociról meg van a vé­leménye, így inkább külföldi csapatoknak, főként a Juven- tusnak vagy a Bayer München­nek szurkol. Három hónap falun Govers Govert négy éve Hollan­diából érkezett a családjával a faluba. Három hónapot tölte­nek itt, a többi kilencet a szél­malmok orszá­gában. Ez az idő kevés ah­hoz, hogy be­szélje nyelvün­ket, de már sok mindent meg­ért. Hazájában ő válságmene­dzserként, felesége egy kínai elektronikai nagyvállalat hol­land leányvállalatánál termék­fejlesztőként dolgozik. Sokáig keresgéltek, mire erre a házra bukkantak. Azt mondta, szere­tik ezt a kicsi falut. A hollandi­ai nagyváros Alkmaar után megfizetheteüen ez a csend és nyugalom, a szép környezet. Itt jók és vidámak az emberek. Segíti az edző munkáját Pékó Tibor vállalkozó volt, felső- ruházatot árult a kaposvári pia­con, vásáron. Ám a bolt rosszul jövedelmezett, ■ .^■■■1 így felhagyott a kereskedelem- ThPHHS mel. Visszatért ^R||g|HS a régi szakmájá­hoz, szerszám­készítőként he- MHBHHI lyezkedett el. Egy hónappal ez­előtt azonban ez a munka is megszűnt. Kedveli a sportot, különösen a focit, bár ma már nem kergeti a labdát. Inkább besegít a gyerekek csapatának szállításában, a csapat összeállí­tásában. Jegyzett labdarúgó- csapata ugyan nincs a falunak, de a gyerekek nagyon lelkesek, s a szomszédos településeken nincs olyan focitoma, amin ne vennének részt « k é I ALMANACH - 103 - KISASSZOND

Next

/
Oldalképek
Tartalom