Somogyi Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-24 / 69. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. MÁRCIUS 24., CSÜTÖRTÖK ALMANACH 2 0 6 SZENNA i EZ A HÍR SZENNÁBAN Megújult a buszmegálló Március elsején adták át a fa­lu új buszmegállóját. A Köz­útkezelő Kft.-vel együtt nyúj­totta be pályázatát az önkor­mányzat. A beruházás hatmil­lió forintba került, amelyből húsz százalékot önerőből biz­tosított az önkormányzat. ÚjútaZókaJiegyre Mezőgazdasági feltáró út épí­tését kezdték meg a Zóka- hegyre. Az út mentén több mint 60 telek fekszik és a ter­vek szerint 2005 augusztusá­ra elkészül az út. A nyomvo­nalat már kijelölték, csak a megfelelő időjárásra várnak. A negyvenmillió forintos be­ruházás negyedét teremti elő önerőből az önkormányzat. Mindenki névnapja A helyi nyugdíjasklub kedves szokása, hogy márciusban mindenki névnapját szervez­nek. A hatvan tagot számláló társaság idén is összegyűlt, hogy különféle meglepetés­ajándékokkal kedveskedjenek egymásnak. Az est során nagyszerű pörköltet főztek az idősek, hogy aztán együtt fo­gyasszák el az ünnepi étket a mulatságon. Központi fűtés a kultúrba Január 20-án fejezték be a kultúrház központi fűtésé­nek kiépítését. Az egész épü­letben megújították a fűtést. A négymillió forintos beru­házásra a CÉDA-pályázaton nyert támogatást az önkor­mányzat, ehhez még több mint harminc százalék ön­erővel is hozzájárult. Különleges terem Sok fiatal pár Kaposvárról is a településre jár házasságot kötni. Évente legalább tucat­nyi ceremóniának ad otthont a terem. Az önkormányzat épületében található helyiség különlegességét a faragott szí­vekkel díszített bútorok és az impozáns faliképek adják. Tornatermet építenek A XXI. század iskolája című pá­lyázat keretén belül próbálko­zik az önkormányzat a régen tervezett tornaterem felépítésé­hez támogatáshoz jutni. A több mint százhúszmillió forintos beruházásra még várják a visszajelzést. Úgy tervezik, hogy negyvenszer húszméte­res alapterületen épülne a csar­nok, amelyet közösségi ház­ként és kiállítások, helyi ren­dezvények színtereként is használnának. EZT FŐZIK SZENNÁBAN Aludttejes prósza A szennaiak egyik kedvenc desszertje az aludttejes prósza. Szerelem Jánosné szerint az egyik legegyszerűbben elké­szíthető sütemény. Keverjünk össze fél liter aludttejet vagy ke­firt egy tojással, egy evőkanál tejföllel, egy kávéskanál sóval, három evőkanál cukorral és hét púpos evőkanál liszttel. Addig kell keverni, amíg egészen sima lesz. Öntsük zsírozott-lisztezett tepsibe, majd simítsuk el egyenletesen. Máj ezek után szórhatunk rá szilva- vagy baracklekvárt, és végül süssük aranysárgára a már előmelegített sütőben. A CIKKEKET MEISZTERICS ESZTER ÍRTA. FOTÓK: LÁNG RÓBERT AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Turistákat csalogatnak segítség Kamionnal szállítják el a szennyvizet a faluból A szennai néprajzi gyűjtemény mindig vonzza a látogatókat. Húsvét előtt különösen kedvelt kirándulóhely A legtöbb település honlapját igazán csalogatóvá, megnyerővé szerkesztik a szakemberek. Szennával sincs ez másképp, a különbség csak annyi, hogy itt valóban azt kapja a vendég, amivel kecsegtették: gondos parkok, rendezett udvarok, min­den második házon „zimmer- frei” felirat. Az utazó hamar ta­pasztalja, hogy vendéglátási kultúrának kialakult hagyomá­nyai vannak a faluban. Künsz- ler Józsefné szerint különleges életforma, ahogy a szennaiak él­nek. Itt állandó a vendégváró­készültség: mindenkit tárt ka­rokkal, pontosabban étellel-ital- lal, szállással és programokkal várnak. Arról, hogy mégis mi foglalkoztatja mostanában a szennaiakat, Handó János pol­gármester sem tudott mást mondani: a falusi turizmus. Tíz fogadó, étterem és panzió várja az idelátogatókat és persze a skanzen. A polgármester azt mondja: nincs itt különösebb újdonság, hiszen nem épült mostanában semmi. A kulcsszó most egyszerűen: a színvonal. Amit folyamatosan biztosítani kíván a település. Mindezek el­lenére az önkormányzat 40 mil­liós forráshiánnyal küszködik, s főként azért dolgoznak, hogy ezt ne érezzék a helybeliek. Küzdenek azért, hogy fennma­radhasson a falu iskolája és óvodája. Egy másik megoldan­dó gond: a szennyvízcsatorná-' zás. A település legnagyobb fog­lalkoztatója, a Szenna Pack 2004 decemberében üzembe helyezett egy gépsort, amely elég volt arra, hogy megakadá­lyozza a leépítést. A napokban garantálta a bank egy kétmilli­árd forintos gépsor beszerzését 2005-re. A község és az ipari üzem gondja azonban az, hogy a Szenna Pack Kft.-ben annyi szennyvíz keletkezik, mint az egész faluban. A vállalat termé­szetesen ezt is megoldja, kami­onnal szállíttatják el a veszé­lyes anyagot. Ez azonban csak átmeneti megoldás, szennyvíz- csatornázásra lenne szükség. Már évek óta nyújt be pályáza­tokat az önkormányzat, de ed­dig eredménytelenül. Pedig Handó János szerint tegnap is későn lett volna. A bajok ellenére csalogató hely Szenna. Az utcán sétálva feltűnően sok a fiatal. A park­ban pedig sok a kisgyerek. Handó János elmondta: örülnek annak, hogy egyre több fiatal telepedik ki a városból. Az ide­költöző családok százezer forin­tot kapnak az önkormányzattól. Egy nehéz élet örömei A falu legidősebb embere sze­rint aki sokáig akar élni, egyen finomakat és aludjon jó sokat, de éhes hasra ne igyorrsoha! To­vábbá ne sajnáljuk magunktól a pihenést, arra mindig hagyjunk időt! Kurucz Imre egész életében Szennában lakott. Kivéve azt a tíz évet, amelyet katonáskodás­sal töltött. 1939-ben hívták be a seregbe, Nyírbátorban újonc- kodott, aztán őrként szolgálta a hazát és géppuskás is volt. Élete talán legörömtelibb percére így emlékszik \issza: 1948 karácso­nyán este hat óra volt, amikor átlépte a szennai ház küszöbét, hazaérkezett a fogságból. Azt mondja: amíg él, nem felejti el azt az estét. Később megnősült és napszámosként dolgozott a földeken. Nem a sajátján, ha­nem úgy bérelte. Aztán úgy döntött, nem éri meg más földjé­ből kiszedni a pörgyét és éjjeli­őrnek állt a cukorgyárban. Azt meséli, még a nyugdíj mellett is dolgozott, szóvá is tették kollé­gái, mikor hagyja már abba az 50 kilós cukorzsákok dobálását. Mostanában már nem emelgeti a súlyos terheket, sétálgat a jó szennai levegőn és pihen. Tehe­ti, kipiheni a 87 év fáradalmait. Otthonra leltek Szennában Szenna ideális hely a nagycsalá­dosoknak - állítja Kiss Borbála tanítónő. Férjével 1991-ben köl­töztek Szennába, kaptak szolgá­lati lakást és állást is. Együtt vé­geztek a Kaposvári Egyetem pe­dagógiai karán és egyből idejöt­tek. Férje azóta ugyan Kapos­várra jár dolgozni, ám Kiss Bor­bála ötödik éve tanít a helyi álta­lános iskolában. Mint gyógype­dagógus, tanulási zavarokkal küzdő kisgyerekekkel foglalko­zik csoportos korrekciós órák keretében. Ez annyit jelent: se­gít ezeknek a diákoknak behoz­ni a lemaradást, pótolja velük a hiányosságokat. 0 három gyer­kőcöt nevel. Két lánya 15 és 8 éves, fia pedig 12 múlt. Férjével együtt úgy gondolják, Szennán megtalálták a biztonságos ott­hont gyermekeik számára. A vá­ros pár percre van, zeneiskolába is odaviszik egyik gyereküket, a másik kettőhöz Szennába jár ki a zenetanár. Itt nem kell idegen emberektől és autóktól tartani­uk, ha kint játszanak a gyere­kek. Sokat túrázhatnak és bicik­lizhetnek a vidéken. Kiss Borbá­la azt mondja: nekik nagyon tet­szik, hogy az itt élők kötődnek szülőhelyükhöz. SZENNAI MAGÁNÜGYEK Vendégeket csalogat a tisztaszoba Künszler Józsefné közel tíz éve a falusi turizmus mozgatóru­gója. Kaposvár­ról költözött ide a férjével, az összes túra­útvonalat vé­gigjárták már a környező vi­dékeken. Véletlenül csöppent bele a falusi turizmusba, hi­szen volt egy szabad szoba a lakásban, gondolta, jól jön a nyugdíjkiegészítés. Vendéghá-, zában 8 helyet biztosít a láto­gatóknak, igényes szobákkal. Programokat is szervez: ke­rékpártúrákat a Zselicbe, tó­parti szalonnasütést rendez vagy pörköltet főz a szőlőhegy­ben, ha arra vágyik a vendég. Játékgéppel és zenével várja a fiatalokat Bojtár Józsefre édesapja hagy­ta rá Vadászpresszóját. Nem­csak Szenná­ban, a szom­szédos telepü­lésen is üze­meltet egy kocsmát. Ma már nemcsak a vadászok, a fiatalabbak is összegyűlnek nála, játékgépek és zenegép is a vendégek ren­delkezésére áll. Bojtor József azt mondja: a helyi fiatalok nemcsak hétvégenként, ha­nem minden áldott este beug­ranak a presszóba. Ő maga tősgyökeres szennai, itt is akar maradni, már vett egy félkész házat, amelyet mosta­nában szeretne továbbépíteni. Szőlőt termeszt a szennai rend szigorú őre Tizenhárom éve dolgozik kör­zeti megbízottként Szennában Balogh Sándor. Szerdahelytől Szilvásig öt te­lepülés rend­tartója. Pesten végezte a rend­őrtiszti iskolát, de eszébe sem jutott a nagyvá­rosban maradni. Azt mondja: nyugodtabb vidéken az élet. Pár pincefeltörés előfordul, de azt sem a helyiek követik el. Ha mégis akad egy bűncselek­mény, az éjszaka közepén is őt riasztják mind az öt település­ről. Munkája mellett szőlőter­mesztéssel foglalkozik, most is menne már, három sor szőlő még visszavan a metszésből... Lelkeket ápol az óvónőből lett családsegítő Csóligné Katalin tavaly márci­ustól a Családsegítő és Gyer­mekjóléti Szol­gálat megbí­zottjaként he­tente három­szor jön Szen­nába. Ugyan főállásban a kaposvári pszichiátrián is dol­gozik, másodállásban azonban szívesen segít a helyiek prob­lémáinak megoldásában. Ahogy beér a faluba, alig győz integetni ismerőseinek, szere­tettel és hálával fordulnak felé a szennaiak. Korábban óvónő­ként dolgozott, mint mondja: régebben is meghallgatta az emberek búját-baját, csak most már fizetést is kap érte. A dédnagyi szőtteseiből szervez kiállítást Mátés Tibor Szennában szüle­tett, ma Kaposváron él. Vállal­kozását azon­ban visszahoz­ta a faluba, víz­technológiai termékeket gyárt egy olasz cég meg­bízásából. Érdekes kiállítást szervez mostanában, dédnagy­mamája munkáit szeretné be­mutatni, aki szőtteseket készí­tett. Kiállítja a régi eszközöket és magát, a munka menetét is bemutatja a kendertől a gyár­tási folyamatig. Hobbija a va­dászat, tagja a helyi vadásztár­saságnak is. A kiállítást köve­tően vadászmúzeumot szeret­ne létrehozni Szennában. Munkája és hobbija a falumúzeum Németh Lászlóné a skanzen te­rületőre. Folyamatosan tájé­koztatja a ven­dégeket a mú­zeum és a falu életéről. Számá­ra a jó légkör a legfontosabb. Azt mondja: azért szeret itt dolgozni, mert ide az emberek pihenni jön­nek, nincs idegeskedés. Szinte minden látogató életéből kap egy keveset beszélgetéseik so­rán. Legjobban azt szereti, amikor gyerekek jönnek, mert ők különös varázst kölcsönöz­nek a múzeumnak. Pedig jól tudja, a legtöbb kicsi csak azért jön, hogy láthassa hús- vétkor az újszülött bárányokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom