Somogyi Hírlap, 2004. december (15. évfolyam,280-305. szám)

2004-12-24 / 300. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2004. DECEMBER 24., PÉNTEK KARÁCSONY 2004 Miklósi a „hivatástisztázó" hely A PÉLDA Nemcsak papolnak, a munka végét is megfogják A falusi emberek elsősor­ban a munka nyelvét ér­tik. Számukra a pap ese­tében is értékmérő, hogy csak „papol” vagy a mun­ka végét is megfogja. Bíró Ferenc A miklósi közösség két fölszen- telt szerzetes papja abban kü­lönleges, hogy kétkezi munká­jukkal is jól kommunikálnak az őket körülvevő, elsősorban a fi­zikai munkát értő és becsülő vi­lággal. Nem csupán portájukat, kertjüket tartják rendben, egy arborétumot is csináltak, mint­hogy egyikük biológus. A prior viszont egyetemet végzett resta­urátor, aki nemcsak a szerzetes­ház cserépkályháját vagy szek­rényét restaurálta. A hozzájuk tartozó 11 falu területén - sor­ban - valamennyi templomot maguk teszik rendbe néhány helyi munkás segítségével. Mindkét pap naponta végez fizi­kai munkát. Még házépítések­nél is segítenek a falusiaknak. Balás Béla megyéspüspök mondta ezt az általa 1996-ban alapított kis, miklósi szerzetes­közösségről. Mindenszentek napján, 1983- ban, fölmásztam a kéménybe és elkezdtem bontani. Mit csinál plébános úr, kérdezték az arra járók. Bontom a kéményt, hogy újat építhessek, válaszoltam. Fél óra múlva már négyen dol­goztunk... Magunk építettük új­já az egészet úgy, hogy könyvből néztük ki, miként kell a kereszt- boltozásokat csinálni. Amikor ezeket a falakat emeltük, volt úgy, hogy kenyérre se jutott pénzünk - emlékezett a kezde­tekre Galbavyjenő prior. - Más­fél mázsás tölgyfa hasábokból gyalultam a lépcsőket, s közben a térdeim begyulladtak, meg­koptak. Akkoriban kaptam a névnapi jókívánságot: Kopjon el a lába Isten keresésében... Ta­pasztaltuk: legalább 10 év kell ahhoz, hogy falun valaki el tud­ja fogadtatni magát. Ha 10 évig azt éli, amit hirdet. Az emberek csak akkor kezdenek megnyíl­ni, hallgatni ránk, segíteni ben­nünket. A döröcskei templom építésekor már nemegyszer szá­zan jöttek.- A napjaink szürkék is és változatosak is - mondta Sípos Imre, a közösség másik szerze­tes papja, Galbavy atya segítő­társa. - Volt, amikor egy teljes hét alatt alig 24 órát aludtam. Ami az életünkben állandó, a hajnali és esti imádság. E két pillér közé épül a napunk, a lel­kipásztori munka, a hitoktatás, temetés és keresztelés, no meg az építkezések és renoválások. Mindez egyszerűen hangzik, sokan mégis valamiféle modellt látnak a mik­lósi közösségben. Új eszményeket s vonzerőt egy új, a város és a falu nyelvét értő és használó szerzetesi élet iránt- Mi is hiszünk a kis közös­ségek, a hit szigeteinek példa­adó vonzerejében, s abban is, hogy ez lesz a jövő egyik lehe­tősége a kereszténység minősé­gi megújulására - mondta Sipos Imre. - Közösségünket Szent János apostolról és Reme­te Szent Pálról neveztük el: lá- nos a lelkipásztori munka pél­daképe, Pál pedig a visszavo­nult szerzetesi felfogású életet testesíti meg. Kettőjük eszmé­nyeit szeretnénk megvalósíta­ni: a munka és elmélkedés har­móniáját. Persze hosszú kitar­tás kell, mire érezzük majd az eredményét annak, amit te­szünk. A világ a pillanat bűvö­letében él. Olykor értetlenül néznek ránk, ha azt mondjuk, ezt vagy azt 10-15 év alatt való­sítjuk meg. Menekülnek attól, hogy bármilyen ügy mellett Miklósi közösség 1983-ban Galbavy Jenő plébános meg­vásárolta Miklósiban a romos plébá­niaépületet és három év alatt teljesen újjáépítették a hívek segítségével. Ek­kor, 1986-ban - még titokban - kezdte meg itt működését a Szent János Apos­tolról és Remete Szent Pálról Nevezett Közösség. 1989. október 1-jén Szénái József veszprémi püspök megáldotta a miklósi szerzetesház kápolnáját. 1996- ban Balás Béla püspök hivatalosan megalapította a közösséget, amelynek első priorja Galbavy atya lett. Munkatársa mindvégig Sipos Imre volt, akit a szerzetesi kö­zösség szolgálatára szenteltek pappá. A körzetben több mint 160 hittanost tanítanak 11 iskolai és hat templomi csoportban. Galbavy Jenő és Sipos Imre mindennap megtalálja munkája és élete értelmét Miklósiban hosszú időre, sőt örökre elköte­lezzék magukat.- Nyári gyakorlatra éveken át küldtek hozzánk kispapokat - mesélte Galbavy Jenő. - Úgy tar­tották, ez egy „hivatástisztázó” hely. Az egyik növendéknek azt mondták, ha itt eltölt egy évet, lehet pap. Három hónapig ma­radt. Raktuk a palát a templom­tetőre. Egyszer csak látom, hogy sír. Mi bajod, kérdeztem. Ő csak annyit mondott, szörnyű sok ez a pala, és peregtek a könnyei... Kishitűség. Az a legnagyobb gát­ja a rendezett családi életnek meg a hivatásoknak is, hogy az emberek nem merik az Istenre bízni magukat. Holott az Isten adja az erőt. Mi ezt rendre meg­tapasztaljuk a gondviselés jelein keresztül. Az egyik templom építésénél elfogyott a pénzünk és már 100 ezer forinttal tartoz­tunk az ácsnak. Majd az Úristen postázza, mondtam az iparos­nak, akinek ez nem igazán tet­szett. Másnap 100 ezer forintos csekk érkezett egy adományozó­tól, aki azt írta: a borítékon nem a valódi neve szerepel, vegyük úgy, hogy az Úristen küldte. Ha hasonló egyszer történt volna, az lehet véletlen, ám az évek során jó párszor megtapasztaltuk Isten erőt adó szeretetét, amikor re­ménytelennek látszott a helyzet. Imre atya szerint: a legfonto­sabb szerzetesi erény a kitartás. Ebből, a nehézségek és a sok ér­tetlenség vállalásából ered ugyanis az a kisugárzás, amely hitelesíti a közösséget.- Amikor szent gyónást vég­zünk, a lelki békénk alapja az, hogy olyanok próbálunk lenni a A hit szigetei Várszegi Aszták pannonhal­mi főapát mondta Miklósiban járva: A jövőt a kis közössé­gek jelentik, még az olyan nagy rendeknél is, mint a bencések. Nagyobb közösség ben előbukkanhatnak az em­beri gyengeségek, az irigység, őszintétlenség, az intrika. valóságban is, amilyennek lát­szani szeretnénk. Azaz nem szabad, hogy a belső tartalom és a külső látszat között túl nagy legyen az eltérés. Arra kell töre­kednünk mindannyiunknak, hogy ne az emberek előtt tűn­jünk csak jónak, hanem valójá­ban az Isten előtt is igyekezzünk egyre jobbak lenni. A fordított gondolkodású ember ÉLMÉNYEK Halálközei után életszeretet Márkus Kata Török Marcell plébánost sokfelől éri támadás, de a kaposszerdahelyiek tűzbe mennének érte. Török Marcell kaposfüredi ott­hona felé tartok és azt latolga­tom most is, mint sok éve, ha er­re visz az utam, hogy mi is lehet az a különös építmény a füredi állomás szomszédságában? A ti­tokzatos épület (talán kápolna) közelében megállva feladom: kár töprengeni rajta. Amióta csak emlékszem, a kupolás épít­mény része a tájnak. Mellette a plébános otthona, amely talán a falakat díszítő reverendáktól, a Mária-szobroktól vagy a réges- régi megsárgult fotóktól olyan, mint egy igazi otthon. A házi­gazda friss, meleg kávéval kí­nál, követni is alig tudom nem mindennapi élettörténetét:- Elismerem; nem vagyok mindennapi ember - kezdi Tö­rök Marcell -, de higgye el, megvan rá az okom. Fordítva gondolkodom, mint az átlag. Ál­talában nem a tényekből indu­lok ki, hanem a természetfölötti­től jutok el a természetesig, a mindenki számára érthetőig. 1962. december 8-án, húszéve­sen egy hadgyakorlat közben műszaki hiba miatt a minket szállító katonai teherautó gyors­vonatnak ütközött. Tíz társam közül én maradtam életben, de úgy, hogy a klinikai halál állapo­tából hoztak vissza. A halál kö­zeli élmény - amit az orvosok gyakran hallucinációnak vél­nek - egy életre meghatározó emlékeket hagyott bennem.- Nem túl sokan vannak, akiket újra­élesztéssel „visszahoztak” az orvosok. Az Ön élete hogyan változott meg?- Kaposvár környékén hat olyan embert ismerek, akinek halál közeli élményei voltak. Mindannyian ugyanarról szá­moltak be, emlékeztek a külön­leges fényre, ami körülvette őket s testüket kívülről, mint egy külső szemlélő látták. Ez persze hat az ember további éle­tére. A baleset után én például elhatároztam, hogy teológiai ta­nulmányokat folytatok. Azokat befejezve több állomáshely után 1979 óta Kaposszerdahelyen va­gyok plébános.- Hallomásból tudom: sokat tesz a híveiért s a rászorulókért!- Ahogy tudok, segítek. Itt van például ez a számítógép - mutat a sarokban pihenő moni­torra. - Ne higgye, hogy csak az én munkámat könnyíti meg. Azok a gyerekek például, akik­nek otthon nem telik gépre, hoz­zám járnak egy kicsit játszani, ismerkedni, s persze mindeköz­ben segítenek is nekem egy ki­csit. Időnként bajban lévőket is befogadunk, de az maradjon az én titkom, hogy hol helyezzük el őket. Sokszor ugyanis akár életeket menthet az anonimitás. A hajléktalanok téli elhelyezé­sét is próbáljuk megoldani, s hosszú évek óta levelezem el­ítéltekkel. Az egyikkel például nyolc éve váltunk leveleket. Úgy kezdődött, hogy először min­denféle szitkok közepette, igazi ateistaként majdnem elküldött melegebb éghajlatra levélben. Ma ott tartunk, hogy rövidesen szabadul, s legutóbb arra kért: első útja vezethessen a „templo­momba”, Kaposszerdahelyre.- S mindeközben egy furcsa épít­mény Is kinőtt a földből kaposiiiredi há­za mellett?- Mária Ház épül a házam szomszédságában. Magyaror­szág Mária országa, de az örök édesanyának, Máriának nincs háza Magyarországon. Az én dolgom, hogy a két kezemmel megépítsem. Minden lehetsé­ges módon próbáltam össze­gyűjteni a rávalót. Sokáig éjsza­kánként árut szállítottam Buda­pestre. Hitemben megerősített, hogy akadtak segítőim is. Volt például egy férfi, aki időről idő­re elkísért útjaimra. Utólag me­sélte el nekem a felesége, hogy bizony igencsak féltékennyé tet­tem. Rendre kérdezte ugyanis az urát, kivel utazgat éjszakán­két. A válasz csak annyi volt: hát a szoknyással. S mire az utak elmaradtak, csak akkor hozta el hozzám a feleségét be­mutatni a férfi.- Néhányan hóbortosnak hiszik, de akadnak, akik támadják Is különös fel­fogásáért, gondolkodásáért?- Tökéletes megértést soha nem vártam az emberektől, azt viszont érzem, hogy a hívek sze­retnek. Karácsonyra üzenem nekik, s mindazoknak, akik ol­vassák az újságot: a földön el­uralkodott a gyűlölet, a szeretet- lenség az emberek közt Éle­tünk értelme, célja a Messiás­ban, a Gyermekben való hit, mely sokszor segít. Boldog ka­rácsonyt kívánok nekik is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom