Somogyi Hírlap, 2004. december (15. évfolyam,280-305. szám)
2004-12-24 / 300. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2004. DECEMBER 24., PÉNTEK KARÁCSONY 2004 Miklósi a „hivatástisztázó" hely A PÉLDA Nemcsak papolnak, a munka végét is megfogják A falusi emberek elsősorban a munka nyelvét értik. Számukra a pap esetében is értékmérő, hogy csak „papol” vagy a munka végét is megfogja. Bíró Ferenc A miklósi közösség két fölszen- telt szerzetes papja abban különleges, hogy kétkezi munkájukkal is jól kommunikálnak az őket körülvevő, elsősorban a fizikai munkát értő és becsülő világgal. Nem csupán portájukat, kertjüket tartják rendben, egy arborétumot is csináltak, minthogy egyikük biológus. A prior viszont egyetemet végzett restaurátor, aki nemcsak a szerzetesház cserépkályháját vagy szekrényét restaurálta. A hozzájuk tartozó 11 falu területén - sorban - valamennyi templomot maguk teszik rendbe néhány helyi munkás segítségével. Mindkét pap naponta végez fizikai munkát. Még házépítéseknél is segítenek a falusiaknak. Balás Béla megyéspüspök mondta ezt az általa 1996-ban alapított kis, miklósi szerzetesközösségről. Mindenszentek napján, 1983- ban, fölmásztam a kéménybe és elkezdtem bontani. Mit csinál plébános úr, kérdezték az arra járók. Bontom a kéményt, hogy újat építhessek, válaszoltam. Fél óra múlva már négyen dolgoztunk... Magunk építettük újjá az egészet úgy, hogy könyvből néztük ki, miként kell a kereszt- boltozásokat csinálni. Amikor ezeket a falakat emeltük, volt úgy, hogy kenyérre se jutott pénzünk - emlékezett a kezdetekre Galbavyjenő prior. - Másfél mázsás tölgyfa hasábokból gyalultam a lépcsőket, s közben a térdeim begyulladtak, megkoptak. Akkoriban kaptam a névnapi jókívánságot: Kopjon el a lába Isten keresésében... Tapasztaltuk: legalább 10 év kell ahhoz, hogy falun valaki el tudja fogadtatni magát. Ha 10 évig azt éli, amit hirdet. Az emberek csak akkor kezdenek megnyílni, hallgatni ránk, segíteni bennünket. A döröcskei templom építésekor már nemegyszer százan jöttek.- A napjaink szürkék is és változatosak is - mondta Sípos Imre, a közösség másik szerzetes papja, Galbavy atya segítőtársa. - Volt, amikor egy teljes hét alatt alig 24 órát aludtam. Ami az életünkben állandó, a hajnali és esti imádság. E két pillér közé épül a napunk, a lelkipásztori munka, a hitoktatás, temetés és keresztelés, no meg az építkezések és renoválások. Mindez egyszerűen hangzik, sokan mégis valamiféle modellt látnak a miklósi közösségben. Új eszményeket s vonzerőt egy új, a város és a falu nyelvét értő és használó szerzetesi élet iránt- Mi is hiszünk a kis közösségek, a hit szigeteinek példaadó vonzerejében, s abban is, hogy ez lesz a jövő egyik lehetősége a kereszténység minőségi megújulására - mondta Sipos Imre. - Közösségünket Szent János apostolról és Remete Szent Pálról neveztük el: lá- nos a lelkipásztori munka példaképe, Pál pedig a visszavonult szerzetesi felfogású életet testesíti meg. Kettőjük eszményeit szeretnénk megvalósítani: a munka és elmélkedés harmóniáját. Persze hosszú kitartás kell, mire érezzük majd az eredményét annak, amit teszünk. A világ a pillanat bűvöletében él. Olykor értetlenül néznek ránk, ha azt mondjuk, ezt vagy azt 10-15 év alatt valósítjuk meg. Menekülnek attól, hogy bármilyen ügy mellett Miklósi közösség 1983-ban Galbavy Jenő plébános megvásárolta Miklósiban a romos plébániaépületet és három év alatt teljesen újjáépítették a hívek segítségével. Ekkor, 1986-ban - még titokban - kezdte meg itt működését a Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett Közösség. 1989. október 1-jén Szénái József veszprémi püspök megáldotta a miklósi szerzetesház kápolnáját. 1996- ban Balás Béla püspök hivatalosan megalapította a közösséget, amelynek első priorja Galbavy atya lett. Munkatársa mindvégig Sipos Imre volt, akit a szerzetesi közösség szolgálatára szenteltek pappá. A körzetben több mint 160 hittanost tanítanak 11 iskolai és hat templomi csoportban. Galbavy Jenő és Sipos Imre mindennap megtalálja munkája és élete értelmét Miklósiban hosszú időre, sőt örökre elkötelezzék magukat.- Nyári gyakorlatra éveken át küldtek hozzánk kispapokat - mesélte Galbavy Jenő. - Úgy tartották, ez egy „hivatástisztázó” hely. Az egyik növendéknek azt mondták, ha itt eltölt egy évet, lehet pap. Három hónapig maradt. Raktuk a palát a templomtetőre. Egyszer csak látom, hogy sír. Mi bajod, kérdeztem. Ő csak annyit mondott, szörnyű sok ez a pala, és peregtek a könnyei... Kishitűség. Az a legnagyobb gátja a rendezett családi életnek meg a hivatásoknak is, hogy az emberek nem merik az Istenre bízni magukat. Holott az Isten adja az erőt. Mi ezt rendre megtapasztaljuk a gondviselés jelein keresztül. Az egyik templom építésénél elfogyott a pénzünk és már 100 ezer forinttal tartoztunk az ácsnak. Majd az Úristen postázza, mondtam az iparosnak, akinek ez nem igazán tetszett. Másnap 100 ezer forintos csekk érkezett egy adományozótól, aki azt írta: a borítékon nem a valódi neve szerepel, vegyük úgy, hogy az Úristen küldte. Ha hasonló egyszer történt volna, az lehet véletlen, ám az évek során jó párszor megtapasztaltuk Isten erőt adó szeretetét, amikor reménytelennek látszott a helyzet. Imre atya szerint: a legfontosabb szerzetesi erény a kitartás. Ebből, a nehézségek és a sok értetlenség vállalásából ered ugyanis az a kisugárzás, amely hitelesíti a közösséget.- Amikor szent gyónást végzünk, a lelki békénk alapja az, hogy olyanok próbálunk lenni a A hit szigetei Várszegi Aszták pannonhalmi főapát mondta Miklósiban járva: A jövőt a kis közösségek jelentik, még az olyan nagy rendeknél is, mint a bencések. Nagyobb közösség ben előbukkanhatnak az emberi gyengeségek, az irigység, őszintétlenség, az intrika. valóságban is, amilyennek látszani szeretnénk. Azaz nem szabad, hogy a belső tartalom és a külső látszat között túl nagy legyen az eltérés. Arra kell törekednünk mindannyiunknak, hogy ne az emberek előtt tűnjünk csak jónak, hanem valójában az Isten előtt is igyekezzünk egyre jobbak lenni. A fordított gondolkodású ember ÉLMÉNYEK Halálközei után életszeretet Márkus Kata Török Marcell plébánost sokfelől éri támadás, de a kaposszerdahelyiek tűzbe mennének érte. Török Marcell kaposfüredi otthona felé tartok és azt latolgatom most is, mint sok éve, ha erre visz az utam, hogy mi is lehet az a különös építmény a füredi állomás szomszédságában? A titokzatos épület (talán kápolna) közelében megállva feladom: kár töprengeni rajta. Amióta csak emlékszem, a kupolás építmény része a tájnak. Mellette a plébános otthona, amely talán a falakat díszítő reverendáktól, a Mária-szobroktól vagy a réges- régi megsárgult fotóktól olyan, mint egy igazi otthon. A házigazda friss, meleg kávéval kínál, követni is alig tudom nem mindennapi élettörténetét:- Elismerem; nem vagyok mindennapi ember - kezdi Török Marcell -, de higgye el, megvan rá az okom. Fordítva gondolkodom, mint az átlag. Általában nem a tényekből indulok ki, hanem a természetfölöttitől jutok el a természetesig, a mindenki számára érthetőig. 1962. december 8-án, húszévesen egy hadgyakorlat közben műszaki hiba miatt a minket szállító katonai teherautó gyorsvonatnak ütközött. Tíz társam közül én maradtam életben, de úgy, hogy a klinikai halál állapotából hoztak vissza. A halál közeli élmény - amit az orvosok gyakran hallucinációnak vélnek - egy életre meghatározó emlékeket hagyott bennem.- Nem túl sokan vannak, akiket újraélesztéssel „visszahoztak” az orvosok. Az Ön élete hogyan változott meg?- Kaposvár környékén hat olyan embert ismerek, akinek halál közeli élményei voltak. Mindannyian ugyanarról számoltak be, emlékeztek a különleges fényre, ami körülvette őket s testüket kívülről, mint egy külső szemlélő látták. Ez persze hat az ember további életére. A baleset után én például elhatároztam, hogy teológiai tanulmányokat folytatok. Azokat befejezve több állomáshely után 1979 óta Kaposszerdahelyen vagyok plébános.- Hallomásból tudom: sokat tesz a híveiért s a rászorulókért!- Ahogy tudok, segítek. Itt van például ez a számítógép - mutat a sarokban pihenő monitorra. - Ne higgye, hogy csak az én munkámat könnyíti meg. Azok a gyerekek például, akiknek otthon nem telik gépre, hozzám járnak egy kicsit játszani, ismerkedni, s persze mindeközben segítenek is nekem egy kicsit. Időnként bajban lévőket is befogadunk, de az maradjon az én titkom, hogy hol helyezzük el őket. Sokszor ugyanis akár életeket menthet az anonimitás. A hajléktalanok téli elhelyezését is próbáljuk megoldani, s hosszú évek óta levelezem elítéltekkel. Az egyikkel például nyolc éve váltunk leveleket. Úgy kezdődött, hogy először mindenféle szitkok közepette, igazi ateistaként majdnem elküldött melegebb éghajlatra levélben. Ma ott tartunk, hogy rövidesen szabadul, s legutóbb arra kért: első útja vezethessen a „templomomba”, Kaposszerdahelyre.- S mindeközben egy furcsa építmény Is kinőtt a földből kaposiiiredi háza mellett?- Mária Ház épül a házam szomszédságában. Magyarország Mária országa, de az örök édesanyának, Máriának nincs háza Magyarországon. Az én dolgom, hogy a két kezemmel megépítsem. Minden lehetséges módon próbáltam összegyűjteni a rávalót. Sokáig éjszakánként árut szállítottam Budapestre. Hitemben megerősített, hogy akadtak segítőim is. Volt például egy férfi, aki időről időre elkísért útjaimra. Utólag mesélte el nekem a felesége, hogy bizony igencsak féltékennyé tettem. Rendre kérdezte ugyanis az urát, kivel utazgat éjszakánkét. A válasz csak annyi volt: hát a szoknyással. S mire az utak elmaradtak, csak akkor hozta el hozzám a feleségét bemutatni a férfi.- Néhányan hóbortosnak hiszik, de akadnak, akik támadják Is különös felfogásáért, gondolkodásáért?- Tökéletes megértést soha nem vártam az emberektől, azt viszont érzem, hogy a hívek szeretnek. Karácsonyra üzenem nekik, s mindazoknak, akik olvassák az újságot: a földön eluralkodott a gyűlölet, a szeretet- lenség az emberek közt Életünk értelme, célja a Messiásban, a Gyermekben való hit, mely sokszor segít. Boldog karácsonyt kívánok nekik is.
