Somogyi Hírlap, 2004. október (15. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-19 / 245. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2004. OKTÓBER 19., KEDD ALMANACH 9 Együtt élnek régi és új telepesek Gazdag Lászlone: Örülök, ha másnak örömet Deli Zsolt: Ordacsehiben figyelnek egymás- Gazdag Lászlóné: Szeretem a társaságot, szerzek hímzéseimmel, a pingálásommal ra az emberek, segítenek is a másiknak és mindig ad tennivalót mások segítése is Gáldonyi Magdolna Néhány éve még arról beszélget­tünk, hogy Ordacsehinek van-e jövője. Abban akkor sokan egyetértettek, hogy üdülőfalu lesz belőle. Bele kell törődniük az itt élőknek, hogy a külföldi és hazai ingatlantulajdonosok, bi­zony, új szerepet teremtenek a falunak. Ma már más képet mu­tat a község. Bár a faluba vezető út igen rossz állapotban van, új utakat talált magának. Elviselik az útépítést Kiss Miklós polgármester tavasz óta küzd azért, hogy a lakosok biztonságosan bejussanak a fa­lujukba. Mutatja, hogy legalább 50 centi mélyen kőalap készült a bekötőútba, és rengeteget költöt­tek rá, de elismeri, hogy ebből ma semmi sem látszik. Azt vé­gül is sikerült elérnie, hogy a hé­ten egy 1400 méteres szakaszon megkezdik a felújítást. Aztán 2006 végéig el kell viselniük a hatalmas teherjármű-forgalmat, mert addig épül a balatoni autó­pálya. Abban bíznak viszont, hogy ez gyökeresen megváltoz­tatja a község életét, és ebben igazuk van. Máris települnek a 7-es út mellé a cégek, mert az út ide vezeti a turistákat, és bíznak a piac élénkülésében. Aki átdöcög a rázós úton, az gyöngyszemet talál. A polgár- mester erre azt mondja: össz­komfortos lett a falu. Jól sikerült Lengyeltótival az együttműkö­dés a térségi csatornaberuházás­ban. Talán még ennél is jobban örül annak, hogy megvalósíthat­ta régi tervét, a posta és a rende­lő új épületével elkészült az új faluközpont első létesítménye. A templom körül tehát új léte­sítményekkel éled a község. Ed­dig csupán az áfész-bolt - ma Coop-üzlet - uralta a teret, de megismerve a bolt vezetőjét, ez a szerep még jó ideig meghatározó lesz. Mindössze két éve van a nyug­díjig Gazdag Lászlóné üzletveze­tőnek, aki állítja, készül rá, de ezt nehéz elhinni neki, mert olyan életerő sugárzik belőle, hogy elképzelhetetlen pihenős nyugdíjasként. Persze semmi kedve sincs pihenni. A pletyka kint marad Annak idején a rajztehetségét szerette volna kibontakoztatni, de miután nem volt kollégium a középiskolában, a szülei marasz­talták. így kötött ki a kereskedői pályán 24 éve. A községbe a fér­je hozta, és ma már ő is ordacse­hinek vallja magát. Tegyük hoz­zá, hogy vérbeli kereskedő. Tud­ja, hogy mi kell a vevőknek, és büszkén mondta: a havi 3,8 mil­lió forintos forgalommal a falu eltartja a boltot, még akkor is, ha újak nyíltak helyben és egyre nehezebb versenyezni a kör­nyékbeli városokban megtele­pült áruházláncokkal. Az is igaz, hogy a boltban, mint afféle találkozóhelyen, az emberek sok mindent elárulnak magukról, az üzlet vezetője sze­rint a pletyka mégis kívül ma­rad. Hozzáteszi: áhítja a társasá­got. Bár nem sorstárs, a gyen- génlátók Homérosz egyesületé­be is eljár, mert ott mindig törté­nik valami. Attól sem tart, hogy a nyugdíjas éveiben majd unat­kozna, mert szalmaképeket ké­szít, és tojást fest. Láthatta ezt mindenki a falunapon rendezett kiállításon, ahol a falu tehetsé­ges alkotóival, no és névrokoná­val, a szintén Gazdag Lászlóné- val mutatkozott be. Gazdagék tehetsége Érdekes volt két Gazdag László- néval egy asztalnál ülni, különö­sen úgy, hogy mindkettő szere- tetre méltó és rendkívül tehetsé­ges ember. A nyugdíjas Gazdag Lászlónét már egy éve ismerjük, amikor beavatott a tojásfestés rejtelmeibe és megcsodáltuk a buzsáki és kalocsai hímzéseket az általa pingált tojásokon. Ma is ugyanolyan nyugodt, és talán nem túlzás, elégedett ember: elé­gedett a sorsával és azzal, hogy egyre több örömöt szerezhet má­soknak a művészetével, amit nemcsak helyben, hanem a ka­posvári és más jelentős kiállítá­sokon is megtekinthetnek a nép­művészetek iránt érdeklődők. Bemotorozott a faluba Gazdag település ez az Ordacse­hi, mert tehetséges emberek lak­ják. Érdekes, hogy éppen egy fi­atalember ébresztette rá az idő­sebb hölgyeket: az értékes ha­gyományápolásra érdemes len­ne klubot alapítani. Deli Zsolt mindössze két éve él a faluban. Szó szerint bemotoro­zott ide, és aztán itt is ragadt, de ezt egyáltalán nem bánja. A 35 éves üzletember más szemmel tekint az itteni dolgokra.- Zsáktelepülés Ordacsehi, de sok földút sokfelé vezet, ami ked­vezhet a bűnözőknek, de rossz a falunak - mondta mint egy sze­mély- és vagyonvédelemről gon­doskodó cég vezetője. Talán a fa­lubelieknél is jobban ismeri an­nak a száz külföldi családnak a zömét, amely itt vett házat, mert őrzi az értékeiket. Ma már meg­győződéssel állítja, hogy Orda­csehit elkerülik a bűnözők. Az emberek itt figyelnek egymásra, a szomszédok kérhetnek és kap­nak segítséget, mondta. Kamatozó kapcsolatok A fiatalembernek eddig nem volt rokona a környéken, de ezen határozottan változtatni kí­ván, mert beköltözteti a család­ját. A nagynénjével kezdte, most az anyósának keres házat. Azt sem titkolja, hogy nagy üzleti le­hetőségeket talált itt, s ezt kama­toztatni szeretné. Miután Sza­bolcsból származik, félhektáros kertjében gyümölcsfákat telepít: almát, meggyet, cseresznyét, szelídgesztenyét. Ezt ajánlja az itt élőknek is, mert szerinte a gazdálkodás hozzájárulhat a község fejlesztéséhez. Deli Zsoltot és a nyugdíjas Gazdag Lászlónét, bizony, mi is­mertettük össze, de kiderült az is, hogy Deli Zsolt annak idején éppen a hölgy egyik rokonának a házára alkudott. Ha már így megismerkedtek, máris meg­egyeznek, hogy múzeum kelle­ne a páratlan népművészeti kincs bemutatására és a régé­szek által feltárt leletek elhelye­zésére. Az ifjú üzletember ugyan­is évek óta nemcsak őrzi a régé­szeti ásatásokat, hanem lelkes híve is a múltkutatásnak. A két Gazdagnét arra is ösztönzi: hoz­zanak létre klubot, kört, hogy tu­dományukat mások is elsajátít­hassák. Hozzáteszi: érdemes vol­na bevonni a külföldről ide tele­pülőket is. Hamar kiderül, hogy minden­kinek van legalább egy külföldi szomszédja, és jól kijönnek ve­lük. Ha kell, képviselik az érde­keiket, segítenek a hivatalos ügyekben vagy csak jó szomszé­dok. Gazdag Lászlóné, a boltve­zető meg is jegyzi, jól járt a falu, hogy jöttek a zömmel német ve­vők, mert rendbe tették az üre­sen maradt házakat. Az is igaz, hogy most már néhányan odébb- álltak. Kell egy álom A polgármester sem bánkódik már amiatt, hogy az új telepesek miként határozzák meg a község jövőjét. Ma már kevesebben gon­dolnak az üdülőfalura. Ennél fontosabb, mondta, hogy mindig legyenek álmaik és azokat kö­vetkezetesen valóra is váltsák. Ezt teszik. Példaként említette a sportöltöző felújítását, amire annak idején fogadott valakivel. Az illető azt állította, hogy talán 2010-re megújulhat. Nos, másfél év alatt kész lett. Hallásvizsgáló csecsemőknek Olyan hallásvizsgálót vásároltak az orvosi rendelőbe, ami alkal­mas a csecsemők és nagyobb gyerekek vizsgálatára is. A mű­szert decemberre meghozzák. Építik a fiatalok otthonait Megkezdték az ifjúsági laká­sok építését. Várhatóan a la­kástámogatási rendszer átala­kítása is kedvez a községben letelepülni akaró fiataloknak. Park a rendezvényeknek Megkezdték a polgármesteri hivatal mögötti terület rendezé­sét is. Tavasszal az orvosi ren­delő és posta épületegyüttese körűi parkosítanak. RECEPT Bécsi kuglóf A különleges sütemény Durcsán Tiborné receptje. Hozzávalók (2 őzgerincsütő- nyihez): 8 tojás, 40 dkg cu­kor, 40 dkg liszt, 1,5 cso­mag sütőpor, 1,25 dl víz, 1,25 dl étolaj, kakaópor, cit­romhéj. Elválasztjuk a tojás­sárgákat és a cukorral ha­bosra keverjük, először a vízzel, majd az étolajjal. Kü­lön edényben összekeverjük a lisztet és a sütőport, s a ki­kevert tojássárgájához adjuk kanalanként. Óvatosan ke­verjük, míg sűrű masszát ka­punk. A tojásfehérjéből ke­mény habot verünk, és óvato­san hozzákanalazzuk. Ketté­választjuk a tésztát: három­negyede sárga marad, s a maradék negyedbe keverjük a kakaóport. Az őzgerincfor- mát kivajazzuk, lisztezzük, és a sárga tésztát egyenlő részben elosztjuk, a közepé­re csurgatjuk a kakaós masszát, és megsütjük. Szórhatunk bele diót, mo­gyorót, aszalt gyümölcsöt. AZ OLDAL MEGJELENÉST AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Multikkal versenyeznek Két egykori munkatárs tulajdonostárs lett Szekrény József és Hennán Attila Nagykanizsán együtt dolgo­zott az Egyesült Izzóban. Hermán Attila 1987-ben megvált a vállalattól, s a máriafürdői áfésznál helyez­kedett el. Szekrény József 1993-ban követte. Ordacse­hit azért választották az Urethan Kft központjának, mert az agrártársaság telepén itt találtak megfelelő bérelhető csarnokokra. Szekrény József európai gyár­tóüzemekben ismerte meg a műanyagipar számára nélkülözhetetlen habgyártás korszerű technológiáit. Ma az ordacsehi cég a hazai piac tíz százalékán je­len van, sikerét a vevőkkel kiépített közvetlen kap­csolatokra alapozza. Holott nem könnyű a helytállás, mert multinacionális cégekkel kell versenyre kelnie. Szekrény József szerint a szorgalom és kitartás a si­kerhez vezető út titka. No, és ha beindul az üzlet, a nyereséget a gyártásba forgatják vissza. Azt mondta: hálásak vagyunk a falunak, hogy befogadott és támo­gat céljaink elérésében. Tegyük hozzá, a kft a község egyik legnagyobb adófizetője, így maga is hozzájárul az önkormányzat fejlesztési terveinek megvalósí- Az Urethan Kft ordacsehi telephelyén az ipari fel- tásához. Ma húsz embernek adnak itt munkát. ▲ használóknak gyártanak korszerű műanyagokat ÚTON EURÓPÁBA ORDACSEHI KINCSE Növekvő kisiskola Kevés kis település kisiskolájáról mondhatjuk el, hogy meghódította egy távoli szigetország lakosai­nak szívét Az ordacsehi iskolások falutörténelmet írtak, amikor rajzaikat eljuttatták Kagoshimába, ahol Ideue Kazuko, az ikenobo professzor asszonya kiállítást rendezett a gyermekrajzokból. Nemcsak jó barátra leltek személyében, hanem támogatók­ra is: több mint hárommillió forintot gyűjtöttek ösz- sze a japánok az iskolai tornaterem befejezésére. Az alsó tagozatos iskola, óvoda a község utóbbi évtizedének legjelentősebb s legkeservesebb be­ruházása. A kilencvenes évek elején könnyen jött a támogatás és jöttek kivitelezők is, akik jó lehe­tőséget láttak az önkormányzati beruházásokban, aztán nem egy félmunkát végezve odébbállt Or­dacsehi azonban nem hagyta magát Ha később, ha nehezebben is, de befejezte az iskolát, ez vált jelképévé az összefogásnak és a tenni akarásnak. Huszár Hajnalka igazgatóasszony és a lelkes ordacsehi pedagógusok azon fáradoznak, hogy a szomszédos városban tovább tanuló diákok jó alapokat kapjanak itt, az alsó tagozaton. Rajzaikkal nyertek támogatókat a falu gyermekei, most pedig az a feladatuk, hogy jól megalapozzák a tudásukat Egykor a Balaton hullámai ala­kították Ordacsehi határát. Az épülő autósztráda nyomvona­lán a régészek megtalálták az ősi települést is, amelynek a né­pe szorgalmasan halászott, és vadászgatva élte életét. Ordacse­hi ma jóval távolabb van a tó­parttól, mint hajdan, s két vá­ros szomszédja, a balatoni tér­ségben mégis jelentős, meghatá­rozó település. Nemcsak őslako­sai szeretik és büszkék ottho­nukra, egyre több új telepes is magáénak érzi a község sorsát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom