Somogyi Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 101-125. szám)

2004-05-08 / 107. szám

2004. Május 8., Szombat A L M A N A C H 0 4 7 7. OLDAL Alig néhány kilométer választja el a 6-os főútvonaltól a falut, de ez is elegendő ahhoz, hogy lako­sait megfossza a megélhetés le­hetőségétől. Közel van ide a Dráva is, annyira azonban még­sem, hogy hasznát is lássák, pél­dául erre vezessen az épülő ke­rékpárút. Drávagárdony egyike Somogy legkisebb településeinek. A lakosság egyharmada nyug­díjas. A munkaképes lakosok többsége pedig - 34 százalék - ál­lástalan. Az uniós csatlakozás­tól azt várják, ami a leginkább hiányzik nekik: munkahelyet. Tárt karokkal várják a betelepülőket A szalakóta hazáig kíséri az embert, s ha megindulnak a vadlibák, órákig tart a vonulásuk. Drávagárdony kör­nyéke vadban olyan gazdag, hogy szarvasbőgéskor lehetetlen aludni, s a helybeliek akár az ajtóból is va­dászhatnának. Ilyen környezetben akár boldogok is lehetnének az em­berek, ha a szegénység nem nehe­zítené meg legtöbbjük életét. Üres istállók Másfél száz szarvasmarha legelt valaha Gárdony határában, ma szin­te senki nem vesződik a ráfizeté­ses állattartással. Egyedül Krizsán Józsefék istállójában van még tehé- n. - Kell a tej a három unokámnak, és mit tagadjam, a nagyapjuknak is. Mások egy felessel kezdik reg­gel, én meg nagy pohár tejjel - mond­ta a gazda. - Az unokáim egyéb­ként naponta másfél literre vannak hitelesítve. Ezért tartunk még min­dig tehenet, mert pénzt keresni ezzel nem lehet... Előfordul, hogy ismerősök is visznek tőlünk tejet, de nem ez a jellemző. Bár ma már a városlakók is kezdenek rájönni, hogy a bolti tejnél jobb a házi. Hogy ez mennyire igaz, még a macskáink is tudják. Az én cicáim szeretik a tejet, de ha boltit teszek eléjük, csak fintorognak és otthagyják. Az istállóban törzskönyvezett magyar tarka áll. - Csak dicsérni le­het ezt az állatot: húsz liter tejet ad, s tavaly négy borjút nevelt föl - mondta büszkén a gazda. - Eszem­be sem jut megválni tőle. Ha meg­tenném, talán szóba sem állnának velem többé az unokák... Aranylakodalom Nemrég hosszú idő után először ünnepeltek aranylakodalmat Drá- vagárdonyban. Varga Sándort és feleségét a család mellett a falu ve­zetői is köszöntötték. Az asszony meghatottan mutatta az ünnepség­ről készült fényképeket és az aján­dékokat, a férfi pedig közben az életükről mesélt. - A szomszéd fa­luból kerültem Gárdonyba, a fele­ségem azonban itt született - mondta. - Nem volt könnyű sor­sunk: fölneveltünk három fiút, és a háború után fölépítettük az orszá­got. Bele is rokkantunk mindket­ten, ma már csak bottal tudunk jár­ni. Talán a gyerekeink élete jobb lesz, bár 75 év tapasztalatával azt gondolom, hogy a munkásember számára sosem jön el a kánaán.- Senkivel sem veszekedtünk. Igyekeztünk úgy élni, hogy ha segí­teni nem is tudunk, legalább ne árt­sunk a másiknak - vette át a szót az asszony. - Csak azt sajnálom, hogy kevesen gondolkodnak hozzánk hasonlóan. S azt is, hogy a sok fiú mellé - három fiam és két fiúuno­kám született - nem kaptunk egy kislányt. A fiúk dolgoznak, messze kerültek innen, nekünk pedig öreg­ségünkre elkelne a segítség... Jóleső gondoskodás Negyvenhárom nyugdíjas él a falu­ban, a teljes népesség egyharmada. Sokuk egyedülálló, és Vargáékhoz hasonlóan a legtöbbjüknél elkél a segítő kéz. Ez is feladata a nemrég létrehozott nyugdíjasklubnak, a fa­lu egyetlen civil szervezetének. Az idősek nemcsak kirándulni járnak, előadókat hívnak, hanem emellett igyekszik a klub tevékenykedni ka­ritatív szervezetként is, és ado­mányszervezéssel segíti a helybeli­eket. Nem tettek le annak a meg­szervezéséről sem, hogy a refor­mátus istentisztelet mellett ezután a katolikusoknak is tartsanak szentmisét vagy legalább igehirde­tést Drávagárdonyban. Azt mond­ják, hogy a plébánosnak éppen út­ba esik a falu, és volna igény a sza­vára is. Az eredetileg kálvinista köz­ségben ma már egyre több a katoli­Krizsán József: Pohár tejjel kezdem a napot Balogh Bertalanná: Előnyére változik a falu Kovács István: Telket adunk jelképes áron kus, és szeretnének nekik lehető­séget adni vallásuk gyakorlására. Balogh Bertalanné is tagja a nyugdíjasklubnak. Azt mondta: 14 éve él itt, de most először érzi úgy, hogy végre előnyére kezd változni a falu. - Az utóbbi egy évben na­gyon is sok változás történt. Koráb­ban az önkormányzat rá se hederí­tett az idősekre, a mostani polgár­mesternek azonban sokat köszön­hetünk. Könnyebb lett az életünk; kineveztek egy gondozót, s rá min­dig számíthatnak az egyedül élők, és sokat segít a falugondnokság. Egymásra is figyelnek az egykorú idősek, még a másik kertjét is segí­tünk megkapálni. Szerencsére a gyerekeimmel élek, de látom: akik egyedül vannak, azoknak menynyire jólesik ez a gondoskodás. Küzdenek a faluért- Úgy érzem, az ötszáz lelkesnél ki­sebb falvakat már leírták, s ha így folytatódik, valóban elpusztulnak, senki nem költözik ezekbe a kis községek. Mi azonban nem hagy­juk magunkat leírni - mondta Ko­vács István polgármester. - Házhe­lyet adunk jelképes összegért a be­települőknek, s mindent elköve­tünk a falu szépítésért és a kom­fortjáért. Támogatás nélkül termé­szetesen ez nagyon nehéz. 93 ezer forint Drávagárdony egyévi adóbe­vétele, az pedig semmire sem elég. A pályázatokon a nagy összegeket csak tetemes önrész felmutatásával lehet elnyerni, pénzünk azonban nincs. A kis településeknek így csak a morzsák jutnak, a pénz nagy részét elviszik a városok... így aztán hiába szedetnék meg­építeni a temetőhöz vezető utat, a- nélkül esős időben ugyanis traktor­ral kell kivinni a halottat, s hiába akarnak új művelődési házat is a 150 éves épület helyett. - Az idősek azért imádkoznak, hogy ne haljon meg senki az esős hónapokban. A temetőnk másfél kilométerre van a falu szélétől, s az első nagyobb eső után nem lehet átjutni a sáron. Lo­vas kocsival vagy traktorral kell ki­vinni a koporsót is a temetőbe. Van már építési engedélyünk, éppen csak pénzünk nincs az útra... A150 éves művelődési házat pedig éven­te tatarozzuk. Újat kellene helyette építeni, eddig azonban ez sem si­került. Örülünk, ha olyan dolgokra futja, mint a főutca járdájának és az orvosi rendelőnek a felújítása. A járda a vízvezeték-építés idején megsüllyedt, és mára balesetveszé­lyessé vált. A rendelőre is ráfért már a tetőcsere és a tatarozás. Amihez nem kellenek milliók, azt nem késlekedtek meglépni. Csatlakoztak a darányi falugond­noki szolgálathoz, és ma már csa­ládgondozó is dolgozik Gárdony­ban Boros Istvánná személyében. A falugondnokra a gyógyszerek ki­váltásánál és a bevásárlásban szá­míthatnak a gárdonyiak. Piacra, vá­sárba vagy fürdőre viszi őket, mi­kor mire van igény. Tavaly a Parla­mentben jártak, május végén pedig Dobogókőre kirándulnak. Szegénységben az élen A környéken sehol nem ilyen nagy, 34 százalékos a munkanélküliség Drávagárdonyban. Közel s távol nincs számottevő ipar, és a falunak sincsenek intézményei. - A körzet- központ Darányban az intézmé­nyek a fő foglalkoztatók, a két szomszéd faluban, Tamásiban és Kastélyosdombón pedig a szociális otthon - mondta a polgármester. - Ezekben a falvakban érthetően kicsi a munkanélküliség. Ugyanakkor gárdonyi dolgozója sem a darányi iskolának, óvodának, sem a szociá­lis otthonnak nincs. Mindenhová a helybelieket veszik föl, és nem jut be a gárdonyi munkaerő. _______■ Drá vagárdony Gárdonyi Hírmondó Világosabbak az utcák Korszerűsítették a közvilágítást a faluban. A beruházás költségeit a Dédász Rt és a községi önkor­mányzat megállapodása szerint megelőlegezte a szolgáltató, s hat év alatt rendezik. Az átépítés költsége 1,3 rrilllió forint volt. Bíznak a kerámiaüzemben Várhatóan kerámiaüzemet alakit ki Drávagárdonyban egy horvát vállalkozó. Az épület felújításá­hoz már hozzákezdett, s a hely­beliek bíznak benne, hogy né- hányan - legalább két-három ember - munkához jutnak majd a hamarosan startoló üzemben. Rendbe teszik az árkokat Egységes hidakat építtet az ön­kormányzat minden házhoz, s az árkokat is igyekszik mihamarabb rendbe tétetni. Ezzel a faluképet is javítják, s ami fontos: megoldják a csapadékelvezetés gondját. Az utolsó nagy esőkor már nem folyt el a viz. Az egész beruházás 12 millió forint, s ehhez támogatást is szeretne nyerni az önkormányzat. Recept Gárdonyból Vadas és csülkös bab A vadashoz két gerezd fokhagy­mát zsírban megpárolunk, egy késhegynyi pirospaprikát, étel­ízesítőt, késhegynyi borsot te­szünk hozzá, egy kiskanál sár­garépát reszelünk rá és két-há- rom babérlevelet. Ebbe helyez­zük a felkockázott húst, ezt pár percig pároljuk, majd fölenged­jük vízzel, hogy ellepje. Amíg pu­fiul a hús, habarást készítünk. Ehhez 2-3 deci tejföl, 2 kanál liszt, ízlés szerint mustár és ke­vés porcukor szükséges. Ha megfőtt a hús, behabarjuk. ízlés szerint fűszerezzük ecettel, bo­rókabogyóval. Zsemlegombóc­cal vagy kifőtt tésztával tálaljuk. A csülkös babhoz négy személyre fél kg tarka bab és ízlés szerinti mennyiségű csülökhús kell. Elő­ször az utóbbit tesszük fel főni, majd együtt addig főzzük, míg puha nem lesz a bab. A haba­rást fél liter tejföllel készítjük. A CIKKEKET ÍRTA S A FOTÓKAT KÉSZÍTETTE: NAGY LÁSZLÓ AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Úton Európába Az ellátás már mindenben megfelel az EU követelményeinek, csak a forgalom marad el az unióstól Drávagárdony egyetlen üzletében Csak a szükségesre jut A bolt forgalma pontos képet ad a lakosság életszín­vonaláról. Ha az embereknek jól megy, a forgalomra sincs panasz. A barcsi áfész gárdonyi üzletének nincs versenytársa a faluban. - Az ellátás megfelel az uniós előírásoknak, csak az emberek jövedelme és emiatt a bolt forgalma marad el az uniós színvonaltól - mond­ta Kovács Éva boltvezető. - Sok szegény ember él itt: munkanélküliek, illetve kisnyugdíjasok, akiknek éppen csak a legszükségesebbekre futja... Ennek ellenére az uniós felkészülés itt sem maradt el. Új hűtőket hozattak, s már burkolják az új vizes­blokkot, s ott sorakoznak a falon az előírt mosogatók is. Takács László áfész-elnöktől tudjuk: már tavaly el­kezdték valamennyi vidéki boltjuk fölkészítését. Min­denütt bevezették a HACCP élelmiszer-biztosítási rendszert, megvették a hiányzó eszközöket, így ma már a gárdonyi bolt is megfelel a követelményeknek. A kis üzletben jó az ellátás, s ha valamit nem talál­nak a vásárlók, azt megrendelik nekik. Zöldség és gyümölcs is van, mert igénylik a primőrt. Korábban faluhelyen elképzelheteüen volt, hogy boltban ve­gyék a zöldséget, gyümölcsöt. Ma már egyre több he­lyen látjuk ezt. S a gárdonyiak elégedettek a boltos munkájával is. Egyedül azt sajnálják, hogy nem hely- beli, így eggyel kevesebb munkahely jut nekik. ■ Drávagárdony Kincse Jó gazdája a református templomnak a drávagárdonyi gyülekezet, legutoljára éppen három évvel ezelőtt tették rendbe az épületet Fehér falú templom A múlt század elején, 1908-ban létesítették az első községi népiskolát, s nem sokkal később - 1922-ben - fölépítették a református templomot. Akkoriban há­romszáznál is több lakosa és virágzó gazdasági élete volt a kis településnek. Az egykori iskola a község leg­régibb épülete: több mint másfél évszázada áll. Mű­velődési házként még ma is hasznosítják. Az embe­rek a mai napig szeretettel emlékeznek a régi iskolá­ra és Jobbágy Gáborra, a község utolsó tanítójára. Több éve dédelgetik egy emlékszoba kialakításának a tervét, megvalósításához ósak a pénz hiányzik. Vallásos, többségében református a falu lakossága, bár egyre nő a katolikusok száma is. Sok gondot for­dítanak a templom karbantartására; az utóbbi tíz év­ben háromszor is fölújították. Utoljára három éve ta­tarozták, akkor félmillió forintért víztaszító vakolattal látták el a falait. Varga Sándomé és Krizsán József tesz legtöbbet a templomért. Kezük nyomán mindig rendezett és tiszta Isten drávagárdonyi hajléka. Leg­utóbb a falu erdélyi vendégei is elismerték ezt a mun­kát, nagyon tetszett nekik a templom. Az orgonája az 1940-es években készült, s még ma is szépen szól az istentiszteleteken. Máiké Csaba istvándi református lelkész tartja a gárdonyi istentiszteleteket, telente a hideg templom helyett a fűthető kultirrházban. ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom