Somogyi Hírlap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
2004-04-25 / Vasárnap Reggel, 17. szám
4 Közélet, gazdaság, politika 2004. április 25., vasárnap Frei-Juszt párbaj a bíróság előtt Múlt heti cikkünk nyomán Juszt László úgy döntött, beperli Frei Tamást. A Frei-balhék, és ami mögöttük van című összeállításunkban leírtuk, hogyan keveredett vitába Verestóy Attila romániai szenátorral, miért perli Andy Vájná, és felidéztük Frei és Juszt médiapárbaját a nevezetes „bérgyilkos-interjú” után. Juszt László nekünk küldött leveléből kiderül: kettejük párbaja folytatódik. M últ vasárnapi riportunkban felidéztük Frei Tamás 2001. április 23-án vetített Dossziéját, amelyben a riporter egy Andrej nevű orosz bérgyilkostól megkérdezte, mennyiért követne el merényletet a magyar miniszterelnök ellen. Az állítólagos bérgyilkos egymillió dollárban jelölte meg a tarifát. Az interjú kisebb belpolitikai vihart kavart: az RTL Klub felfüggesztette a Frei Dosszié sugárzását, a tévétársaság két vezetője vette a kalapját, a csatorna és Frei Tamás is - magánlevélben - elnézést kért Orbán Viktor akkori miniszterelnöktől, és vizsgálódott a mé diahatóság is. Frei Tamás televíziós riportjának vetítése után néhány nappal Juszt László az orosz fővárosba utazott, mert gyanakodni kezdett: szerinte a Freinek nyilatkozó bérgyilkos csupán statiszta volt.- Amikor láttam a riportot, rögtön tudtam, hogy unfran- kó' - nyilatkozta lapunknak Moszkvából való visszatérése Juszt László. - Csak arra volt jó, hogy Orbán Viktor szimpátiasza vázatokat gyűjthessen, és ismét támadhassa a sajtót. Moszkvában megkerestem a bérgyilkost, aki kamera előtt elmondta nekem, hogyan született Frei interjúja. Juszt László válaszriportjában az orosz férfi elmesélte, hogy statiszta, egy boltban dolgozik, barátja hívta fel, hogy jó pén-zért szerepelhetne egy filmben. Forgatókönyvet is kapott kérdésekkel és válaszokkal, majd a szereplésért hatszáz dollár ütötte a markát. Juszt sosem árulta el, hogyan sikerült néhány óra alatt megtalálnia a magát bolti eladónak tartó réJuszt szerint már akkor Is feltűnhetett volna, hogy Frei azt a pontot, mi szerint aki a hallgatást megszegi, 10 millió forintot fizet a másiknak,nem vállalta Juszt: nem hallgatok tovább Andrejt. Frei Tamás, miközben rágalomnak minősítette az ellenriportban elhangzottakat a Népszabadságnak elmondta, hogy a magyar rendőrség és az FBI nyilvántartásában is szereplő budapesti kapcsolaton keresztül jutott el Andrejhez, akinek hatszáz helyett ötezer dollárt fizetett. Sajtóközleményében pedig antikollegiálisnak nevezte Juszt akcióját, és megjegyezte, hogy Juszt pontosan tudja: a támadásokat csak úgy védhetné ki, ha elárulná moszkvai segítőit, de ebben az esetben saját és családja életét kockáztatná. Ez utóbbira is utalt Frei Tamás lapunknak a múlt héten küldött nyilatkozata egyik részletében: juszt László unalomig ismert vádjait az ügy politikai és alvilági vonatkozásai miatt a magam és a környezetem nyugalma és biztonsága érdekében pár éve megpróbáltam elengedni a fülem mellett. Nem kívántam ugyanis éveket bíróságra járni az igazamért harcolva, és közben minden reggel benézni az autóm alá... Még mindig elviselem az újra és újra elismételt vádakat, csúsztatásokat és tévedéseket.” Cikkünk elolvasása után levelet kaptunk Juszt Lászlótól, amely azzal az újdonsággal is szolgál, hogy ő elkészített egy másik filmet is. Egy újabb „bérgyilkossal”, amellyel kapcsolatban Frei Tamás nem ügyvéd vagy politikus, hanem Verebes István segítségét kérte, hogy akadályozza meg ennek a bemutatását. Miután Juszt ezek után meg sem áll a bíróságig, a két televíziós médiapárbaja pontosan három évvel az elhíresült bérgyilkosinterjú után folytatódik. Csontos Tibor Egy héttel ezelőtt ebben a lapban jelent meg Frei Tamás nyilatkozata, amelyben egyebek közt hazugsággal és gengszterizmussal vádol meg. Frei, mint már oly sokszor, ismét megszegte adott szavát. Ez nem újdonság, csakhogy ezúttal írásban tett ígéretét nem tartotta be. Az emlékezetes „bérgyilkos-riport” után, amikor bemutattam a moszkvai statisztát, Frei hazugságokkal próbálta menteni magát, s bemártani engem. Csakhogy ekkor már elkészítettem a másik, a filmben szerepelt ún. „bérgyilkossal” is a beszélgetést. Ez egy magyar börtönben, vagyon elleni bűncselekményekért ülő magyar férfi, aki természetesen sohasem követett el semmiféle gyilkosságot, ellentétben azzal, amit Frei a riportban állított, sohasem képezték ki „gyilkoló géppé” a francia idegenlégióban, már csak azért sem, mert soha életében nem járt külföldön. Következésképpen semmiféle romániai gyilkosságot sem tudott elkövetni, hiszen Romániában sem járt. Nem mellékesen, azt a gyilkosságot, amiről a filmben beszélt, a román hatóságok szerint el sem követték. Frei Tamás, hogy az újabb lelepleződést elkerülje, Verebes István közbenjárását kérte, hogy segítsen leállítani engem, mondván, ha ez is nyilvánosságra kerül, akkor ő végleg ellehetetlenül a pályán. Verebes kérésére elálltam a második riport bemutatásától, de írásos garanciát kértem arra, hogy Frei nem folytatja hazugságokkal fűszerezett nyilatkozatainak közzétételét. Erről ügyvédeink készítettek megállapodást. Már akkor feltűnhetett volna, hogy Frei, azt a pontot, hogy aki a hallgatást megszegi, 10 milliót fizet a másiknak, nem vállalta. Én a mai napig tartottam magam ehhez. Ezzel szemben Frei - akinek pedig érdeke volt, hogy ez a történet a feledésbe merüljön a Vasránap Reggel (IV. 18.) című lapban az üggyel kapcsolatban nemcsak nyilatkozott, de meg is rágalmazott. Ezért amellett, hogy pert indítok Frei ellen, mától nem tartom magamra nézve kötelezőnek a hallgatást. Eldönthetik, Frei becstelen, hazug ember, aki az újságírás legalapvetőbb normáit sem tartja tiszteletben, vagy egy gáncs nélküli lovag? Juszt László Bártáncosnők a rúd körül t- Ilyenkor beveszem a „leszarom-kapszulát” és arra gondolok, hogy csak magamnak táncolok - mondja Fata, a nyugati bárokba kijáró táncosnő, aki látja, hogy minden vendég ágyba szeretné vinni őket,és sejti, hogy a pasik nyálcsorgatása pénzt jelent. I zzad a tenyered, biztosan a talpad is izzad, ígérd meg, ezt a cipődet nem dobod ki, kétszáz eurót adok érte, de nehogy kimosd előtte! - idézi a bártáncosnő Szonja osztrák kuncsaftját, aki szagos női fipőket gyűjtött. Az Ausztriától Rómán át Mexikóig, sőt Japánig munkát vállaló magyar táncoslányok legtöbb története azonBÁRSZÓTÁR American tour- tánc az asztalok között Bugyipénz- bugyiba dugdo- sott bankjegyek Konzumáiás- ügyes kényszerítés fogyasztásra Table dance- asztaltánc Sztrippelés- tánc közbeni teljes vetkőzés Privé - tánc csak egy vendégnek bán cseppet sem ilyen szórakoztató figurákról szól, sokkal inkább egy kegyetlen és pörgős, megaláztatásokkal teli, igaz, jól megfizetett világról, amelynek női főszereplőit a kurvákkal azonosítják, miközben ezek a lányok táncművészetről beszélnek. Szonja szerint Olaszországban például úgy bánnak a bártáncosokkal, mint mocskos, rohadt ribancokkal, majd hozzáteszi: nem vagyunk kurvák, igaz, művészek sem. Állítólag több ezer, hivatalosan csak négy-ötszáz lány dolgozik itthon és külföldön, akiket olykor partnerük visz bártáncba, mondván, minek dolgozna, hiszen jó esetben egyetlen este négy-ötszáz eurót (100-125 ezer forint) is megkereshet a barátnője valamelyik nyugati toplessbárban. E rúd körül forgó világ táncosnői csak azt látják a vendégek arcán, hogy legszívesebben mindenki ágyba vinné őket, és rögtön észreveszik, ha a férfiaknak csorog a nyáluk, ami persze pénzt hozhat a bugyiba, a harisnyakötőbe, de mégiscsak sértheti egyesek önérzetét, női büszkeségét. Igaz, az efféle bártánc nem is a lelkizős lányoknak való.- Amint színpadra léptem, bevettem a „leszarom-kapszulát” és arra gondoltam, hogy csak magamnak táncolok - mondja a huszonnégy éves Fata, merthogy a művésznév kötelező. - Három évig bírtam lelkileg és fizikailag, a végén a pultos már azon röhögött, hogy tánc közben csak néztem ki a fejemből... Elegem lett a megalázásokból, hogy fogdos- ni akartak, vagy simogatni a mellemet, de ha azt nézem, hajnalonként mennyi pénzt számoltam össze, már ez sem érdekelt. Itthon havonta nettó nem igazán árulják el nekik, mi vár rájuk valójában. Előfordulhat például, hogy egy új helyen a tulajdonos fenntartja magának az első éjszaka jogát. Márpedig néhány hétnél kevesen töltenek többet egyetlen helyen, hiszen a Nem 1 leányálom- Nem mind kurva, de akad köztük bevállalós is, tudnak táncolni, sőt beszélgetni, szórakoztatni, és gyakran álmodoznak - írja Dusza Erika a Nem 1 leányálom című könyvében, amely a nyugatra szakadt éjszakai bártáncosnők világát mutatja be. Tizenegy táncos beszél a megaláztatásairól, az élményeiről, a bártánc sejtelmes kulisszáiról, amelyekből a szerző szerint az is kiderül, hogy a magyar táncoslányok egyáltalán nem hülyék. Nem nyalnak rudat, nem lehet eladni őket, többségük nyelvet is beszél, és ha kell, egy szál tangában is haza találnak. Egy flitteres melltartó húszezer forint, drágák a kiegészítők, a ruhák, a cipők, varrónőt kell tartani, szoláriumba, fodrászhoz, kozmetikushoz járni, jó nagy sminkkészletet beszerezni, s hol van még a szilikoncici, a hajfelvarrás, a műköröm és az oda-vissza utazások tetemes költsége kétszázezret kaphatnék, amit én a bártánccal négy nap alatt megkerestem. Mindig jó helyeken táncoltam, igényes ruhákban jártam, tiszta voltam, parfümöt használtam, ami nem jellemző az ilyen lányok között, láttam olyat, aki csak egy hét után mosta ki a fellépőruháját. A tulajdonos sok pézt akar kihozni a lányokból, és nem arra kíváncsi, jár- nak-e a mindentudás egyetemére. A bártánc nem más, mint bértánc. Pénzt csinálhat abból is, hogy beszélget és iszik a vendéggel, ilyenkor százalékot kap a pasi fogyasztása után. Gyűjthet magának azzal, hogy az asztalok között sétálgat, a vendégek ölébe ül, akik a bugyijába csúsztatják a bankókat. Másutt egy elszeparált helyiségben csinál táncos sztriptízt a vendégnek. A „no touching” ("Fogdosni tilos!”) - bárokban még itt sem szabad a lányokhoz nyúlni. Különben a táncoslány hívja a biztonsági őröket. Persze, előfordulhat, hogy a táncosnőnek megtetszik egy férfi: akadt rá példa, hogy még a lány fizetett az úrfi- nak, töltsön vele tíz percet... A gyakoribb mégis az, hogy a vendég kirak egy halom pénzt az asztalra azzal, hogy a táncosnő menjen el vele. Óvónő, eladó, kézilány, főiskolás - sokféle foglalkozást űznek a nyugatra kalandozó táncoslányok, még többen vannak a bizonytalan egzisz- tenciájúak, akik két-három év alatt a rúd környékén igyekeznek jövőt alapozni, márpedig aki ügyes, egy lakásra és új ko- ' csira valót is összetáncolhat. Mások drogossá, alkoholistává válnak, vagy huszonévesen belerokkannak abba, hogy tönkremennek a csípőízületeik, kifordul a lábfejük. Mégis egymásnak ajánlják a különböző helyeket, de akit először hívnak külföldre, bártulajoknak „friss húsok” kellenek.- Valamennyiünk személyiségét eltorzítja ez a munka - vallja meg a huszonkilenc éves Niki. - Pasivá válunk, miközben a társaságunkban lévő férfiak elnőiesednek, mert sok pénzt hozunk haza. Öt éve csinálom, kegyetlen a tempó, és mindenki tudja, hogy csak színjáték, amit csinálunk. Ha itthon nem mennek a dolgok, ilyen munkával szeretnénk változtatni, nagy árat fizetünk a viszonylagos jólétért, van, aki depressziós lett, mások sírva indulnak ki, és sírva jönnek haza. De ők is tudják: a pénz mindenható. Cs. T. ' JNfcrfsaria imTmü. (ÍOS7rr^l—■ «S-1 **.>,«*»* &S«k w . _ 1_. Juszt László és * * ** t—i. >*». n-fc-> - ‘•‘r.f’T'S: ^Frei Tamás megállapodnak ****'- ^ l-LT*— ■ 1 megelözo^ágírói. illetve .. , . mai tevékenységével kapcsolati®! a # ,. : TK'"'' "■" nyilvánosság előtt nyila tkozatoWem tesz-f .. . _ __.. _. T .., tie k, interjút nem adnak. illetőiig műsort ; ...—T*~ nem szerkesz tenek, továbbá. Jbgy cgvmás - a. vW'-t-vj .'■ > ,s JÍj&»aÍg{tMcíefe uiat d&txftz***** k<«*n ellen a másik fél jelen megáljMás r sainak időpontját megelőző feágírói illet-?1 ...............* fp »'*»■* ve egyéb szakmai tevékenjfégével kapcsolatban semmilyen igénfi vagy kere- - --v *! setet semmilyen bíroságjtagy más * JETa. Uu.ii.. -*7**t-» • hatóság élőn nem érvén«menek. jp**1*
