Somogyi Hírlap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)
2003-09-14 / Vasárnap Reggel, 37. szám
2003. SZEPTEMBER 14. INTERJÚ Nem vagyok senki kegyeltje Eddigi pályafutása egyetlen nagy szemfényvesztés, mivel Verebes István bűvészmutatványának az a poénja, hogy nincsen nyuszi a kalapban- írták a színész-rendezőműsorvezetőről, a Heti Hetes poéndús vezérürüjéről, aki erre elismerően csettintett. Azt mondja, hiszen épp ez a fantasztikus produkció: harmincöt évig úgy lenyűgözni a közönséget, hogy nincs nyuszi a kalapban. Verebes bejelentette, hogy kiszáll a számára örömtelen színházi életből, de azért színdarabírással nyugtatgatja a színi közállapotok miatt háborgó lelkét, könyvet ír Hernádi Juditról, akivel kapcsolatban azt mondja: Hernádi Judit én vagyok.- Nem vagyok a bazitai szomszédja, csupán sejtem, hogy jó ideje álmatlanul tölti az éjszakáit, idegesen sétál fel és alá házának kertjében.- Miért kellene ezt tennem?- Csáki Judit elemzése miatt, aki a Népszabadságban leírta, hogy Verebes István felszínes, közhelyes, riporterként fogalma sincs az újságírásról, anti-showman, esetében nincs író, nincs rendező, csak színész van, aki olyan, mint egy elszabadult hajóágyú. Mindegy, mit mond, mert attól marad fönn, mint maci a labdán.- Kérem tisztelettel, demokrácia van, Csáki Juditnak ez a véleménye, ami több örömforrást is jelentett számomra. Örültem, hogy fontos ember vagyok, hiszen egy napilap hét végi számában komoly terjedelemben olyan újságírónő elemzett, aki nem szokott publikálni ebben a lapban. Exkluzív helyzet. Örültem, mert hasonló hangnemben írt rólam, mint amilyenben a Magyar Nemzetben tették. Dicséretes számomra, mert ez azt jelenti, hogy egyik oldalnak sem vagyok a kedvence. Csáki Juditnak pedig szíve jóga, hogy ilyennek lásson. Egyetlen kifogásom volt: az elmúlt harmincöt év után megérdemeltem volna egyetlen mondatot arról, hogy talán mégsem vagyok ennyire kártékony és alávaló.- Nincsen nyuszi a kalapban, vagyis az ön eddigi pályafutása - ezek szerint - egyetlen nagy szemfényvesztés?- Tegyük fel, hogy tényleg nincs nyuszi a cilinderben, de gondoljon bele, hogy harmincöt évig nyúl nélkül is megéltem! Azért csak tudhatok valamit... Máig piacom van. Nem mondhatom, hogy Medgyessy Péter az apukám, Orbán Viktortól Kossuth-díjat kaptam, vagy bármelyik hivatalos áramlat mame- lukja lennék. Általában kellemetlenségeket okozok. Mert miért hívott Gyárfás Tamás a Nap-keltébe műsorvezetőnek? Nem vagyunk szerelmi viszonyban, valamiért csak érdekesnek tartott. Semmi baj nincs Csáki Judit cikkével. Pontosan tudom, milyen sugallatra írta. Megsértettem valakit a Heti Hetesben, aki a szerzőnek fontos.- Elhatároztam, nem faggatom a Heti Hetesről, de hát e félmondata is arról tanúskodik, hogy ez a szórakoztató műsor régen túlnőtt önmagán, mintha mindennek az alfája és ómegája lenne, talán a világ teremtésének első helyszíne is ez a műsor lehetett. Elárulná, miért van ez?- Ezt én kérdezhetném öntől, és ön válaszoljon rá.- Feltartom a kezem: megoldhatatlan feladat elé állít.- Az ott ülők általában azt mondják, amit gondolnak. A műsornak ez a sikere. Mondják, manipulált, de ez nem igaz. Sokakat zavar, hogy baromian jól érezzük magunkat, és ez látszik is. Meg is fizetnek érte rendesen. Hát ne legyen ez utálatos dolog a mai Magyarországon?- Megígérte, hogy ha a fia befejezi londoni filmtanulmányait, nem beszél többet pénzről.- Azt mondtam, hogy akkor már nem vállalok el mindent. Minden forintot munkával keresek meg. Ma már nincs rá olyan nagy szükségem, de azt gondolom, a Heti Hetest politikai és erkölcsi okok miatt sem hagyhatom abba. Azt mondanák, hogy az Orbán-kormány alatt jártat- tam a pofámat, a Medgyessy alatt pedig megszöktem. A Napkeltét azért nem hagyom el, mert nagyon jó dolgom van ott, Gyárfás nekem kiváló gazdám. Ha azt mondaná, hogy kell a helyem Friderikusz Sándornak vagy Szilágyi Jánosnak, sértődés nélkül felállnék. Lagzi Lajcsi Szuperbulijából pedig azért vállaltam néhányat, hogy bosz- szantsam az arra fogékonyakat.- Sikerült.- Bűbájos felkérést kaptam Lajcsitől, akit nagyon kedvelek és tisztelek, és aki profi. Dühíteni akartam vele a műfajrasszistákat. Azt hiszem, aki a Szuperbulit nézi, nem alávalóbb, mint aki Csehov-darabot néz. Az én szívemhez sem áll közelebb az Éjjeli menedékhely, mint a Mágnás Miska.- A minap teátrálisan közölte, kiszáll a színházi szakmából, mondván, hogy a társulatokban eluralkodott a depresszió, a görcsösség, nagyszerű színészek kiválóan játszanak, de az egész személytelenné, hideggé, lelketlenné vált. Az igazgatók pedig többnyire hatalmi mámorban für- dőző, a szakmát elégségesen művelő féltehetségek, csupán Bálint Andrást és Schwajda Györgyöt említette kivételként. Lehet, hogy így menekül a színházi kudarcai elől?- Tessék sorolni a kudarcaimat!- Az Éjjeli menedékhelyrendezését kedvezőtlenül fogadta a kritika, A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című darabot, amelyben címszerepet játszott, levették a színről. A Vidám Színpadon rendezett kabaréja megbukott.- A Gorkij-darab zsúfolt házak előtt ment, azt gondolom, tisztességes és jó előadás volt. A Bozzi is telt házakkal ment, én kértem, hogy vegyék le a műsorról. Kicsit megerőltető volt fizikailag, és a körülmények sem voltak már megfelelőek. A kabaré becsületes kudarc volt, az új igazgatónak nem volt hozzá türelme. Egy Shaw-rendezé- semet a mai napig zsúfolt nézőterek előtt játsszák. A Három nővérnek szintén közönségsikere volt, az átalakult társulat miatt vették le műsorról.- Évek óta hangoztatja, hogy örömtelen a magyar színház, mégis benne élt színészként, rendezőként direktorként. Miért éppen most lett elege? Talán egziszteciálisan most tart ott, hogy léphetett?- Valóban ez az egyik oldala. Másrészt ha a színházi munka már nem olyan, hogy közöm legyen a színpadon álló színészekhez, és nem érzem, hogy nekik közük van hozzám, ha nem a lényegről esik szó, hanem sok minden másról, nincs időm és erőm a színházhoz. Nekem nem voltak színházi kudarcaim, annál sokkal jobban tudom a szakmát. Ez persze ön- hittnek tűnik, de sajnos vagy hál’ istennek, ez így van.- Lehet, hogy mások is így gondolkodnak színházi közéletünk állapotáról?- Az lehet. Magukra vessenek, ha nem szólnak, ez az egyik legnagyobb baj. Odáig züllöttek, hogy nem engedik meg maguknak az igazság kimondását.- Ők nem ülnek a Heti Hetesben, nem vezetnek Szuperbulit, miért kockáztatnák színházi munkaviszonyukat?- Nekem sem volt mindig Heti Hetes, mégis mindig jártat- tam a pofámat. Igyekeztem megőrizni a méltóságomat, és CSÁKI JUDIT színikritikus- írok majd Verebes Istvánról, a színészről, a nyíregyházi színház volt igazgatójáról, s jó néhány színielőadás rendezőjéről, végtére is a szakmámba vág. Amúgy egyetértek Verebessel: demokrácia van. Nagyvonalúan reagál a cikkemre, amivel nem ért egyet - így kell ezt csinálni. Majd valami sugallatról beszél, ami agyoncsapja a korábbiakat, és a nagyvonalúság tovaszáll. Nem is értem, mire céloz. HERNÁDI JUDIT színművésznő- Életem lényeges pontjain ott volt, ezért odafigyelek, mikor, hogyan jelenik meg. A Sohase mondd szövegét is ő írta, s ez a dal is fordulópontot hozott számomra. Adódtak pillanatok, amikor úgy éreztem, közel van hozzám, értem a viselkedését, a lázadásait. Azt gondolom, pontosan érzem és értem őt. Ami persze nem olyan egyszerű, de csak szeretettel tudok beszélni róla. DR. VEÉR ANDRÁS pszichiáter- Minden szerepében ideális alany egy pszichoanalitikus számára.. Magamutogató, amilyen én is vagyok. Pazarlóan bánik a tehetségével, többre képes, mint amennyit kihoz magából. Nehezen tűri, hogy ne az övé legyen az utolsó szó a Heti Hetesben, ne ő határozza meg a helyzetet. Szombat reggeli műsoraiban saját magának a riportalanya, így magának is fölébe tud keveredni. nem kegyeltje lenni egyik paranoiásnak sem, akik színházvezetőnek nevezték magukat. Tessék körülnézni, kik a színházi igazgatók! Nemhogy színházi portásként nem foglalkoztatnám őket, de abban az utcában, ahol a színház van, még trafikot sem nyithatnának! Egyébként nem volt teátrális a bejelentésem. A terveimről kérdeztek, elmondtam, nincsenek, mert semmi kedvem színházban dolgozni. Nem szakítottam a színházzal, ahogyan soha nem szakítottam a nőkkel sem. Elmaradtam. Ha valahol nem kaptam örömet, oda már nem mentem többé. Elhatározásom nem végleges, holnapután egy színház megfelelő kondíciókat kínálhat.- Nyilván nem a paranoiás színházigazgatók fognak önnek megfelelő kondíciókat kínálni.- Nem is Jordán Tamásról beszéltem, aki felkért egy rendezésre. Nem vele van baj, ő tisztességes, rendes ember. Nem Marton Lászlóról van szó, aki a maga módján vezeti a Vígszínházát, és ez a színház értékelhető is. Az értékzavarral van a gond: kiknek csinálnak színházat a színigazgatók?- Hernádi Juditról ír könyvet. Azt nyilatkozta, hogy szeretné megfejteni a színésznő titkát. Nem kellett volna ehhez összeköltözniük?- Egy fenét! Hernádinak is megmondtam, hogy azt a könyvet nem róla, hanem magamról írom. Flaubert azt mondta, Bovaryné én vagyok, én pedig azt, hogy Hernádi Judit én vagyok. Kicsit „kiraboltam” őt ahhoz, hogy önmagámról vallják. A kevés magyar színészek egyike, aki nem hazudik, nem is tud, nincs is rá szüksége. Mindabból, amit a családtagok, a barátok elárultak róla, kiderül, hogy van egy nő, aki mindenkitől különleges bánásmódot érdemelne. Olyan személyiség, varázslat és hiteles jelenlét az életben és a pályán, amelyet úgy hívunk: színésznő. Nemcsak interjúkat készítettem, hanem eljátszottam a gondolattal: mi lett volna, ha Hernádi a múlt század harmincas éveinek a színésznője, és róla szóló anekdotákat találtam ki. Ezzel is jeleztem, mennyire nem az elmúlt évtizedekbe való jelenség. Ellentmondásaival együtt valódi művész. Ugyanannyi férfi van Hernádiban, amennyi nő bennem. Nem csámcsogós könyvet írok róla, de leplezetlenül kiderül róla minden. A minap említette, hogy megtetszett egy fiatalembernek. Mondtam neki, nekem már nincs szükségem arra, hogy megkapjalak, te már az enyém vagy.- Az elmúlt napok másik nagy kérdése az ön számára, milyen lesz Misó fia iskolakezdése. Elmondta neki, mi vár rá az általános iskola első osztályában, esetleg a tanító nénivel is leült beszélgetni, mi vár rá ?- Nem, mert mindig is gyűlöltem az iskolát, és már most tartok attól, hogyan tölt majd el gúzsba kötve a fiam tizenkét évet az idejéből. Sajnos a gyerek pontosan tudja, kinek a fia, és néha elkapatja magát. A fiamnak tudomásul kell vennie: semmit nem jelenthet számára, hogy ez a neve. Mérhetetlen szeretetet kap, ezzel tisztában is van, nem csoda, hogy mindig levesz a lábamról. Csontos Tibor jVerebes István j | Született: 1948. július 4. Családi állapot: nős I Foglalkozás: színész, rendező, konferanszié, színműíró, dal- j | szövegíró, műsorvezető | Tanulmányok: Színház- és Filmművészeti Főiskola (1966-70) | Pályafutás: 25. Színház, kaposvári Csiky Gergely Színház, mis-} | kolci Nemzeti Színház, szegedi Nemzeti Színház, Mikroszkóp | Színpad, Radnóti Miklós Színház, Magyar Televízió, Magyar Rá- I dió, Komédium Színház, nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház j Díjak, elismerések: Jászai Mari-díj, Karinthy-gyűrű, tévéfesztivál I rendezői nagydíj, Móricz Zsigmond-gyűrű, Déri János-díj. __________________________________________________________
