Somogyi Hírlap, 2003. július (14. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-27 / Vasárnap Reggel, 30. szám

RIPORT 2003. JULIUS 27. Piszkos Fred filmre lép Rejtő Jenő - alias P. Howard - regényeiből többen próbáltak már filmet forgatni (Úrilány szobát keres, A meztelen diplomata, A három testőr Afrikában), ám nem sikerült még csak a halovány árnyékát sem visszaadni a rejtői hangulatnak és humornak, amely az író műve­it a halhatatlanok sorába emelte. Most viszont úgy tűnik, valaki még­is véghezviszi a már-már lehetetlent. Varsányi Ferenc animációs ren­dező nemzetközi koprodukcióban rajzfilmet készít Rejtő legismer­tebb művéből, a Piszkos Fred, a kapitányból. P. Howard hősei talán hamarosan világszerte ismertek lesznek. ■ Amikor Varsányi Ferencék kutatni kezdtek Rejtő Jenő örökö­sei után, a szerzői jogvédőtől azt a választ kapták, hogy a jog- tulajdonosok már meghaltak. Annál nagyobb volt a meghökke­nésük - no és persze az örömük -, amikor kiderült, hogy még él dr. Révay Gyuláné, Rejtő Jenő testvérének az özvegye és az ő fia is Svájcban. Révay Gyuláné Emmi néni saját bevallása sze­rint már alig várja, hogy elkészüljön a film, Varsányi Ferencet például mindig figyelmezteti, hogy ne húzzák sokáig, mert ő még feltétlen ott szeretne lenni a film premierjén. ■ Eddig úgy tűnt, P. Howard re­gényhősei nem igazán mutatnak jól filmszalagon. A könyvek lapja­in oly elevenen mozgó szereplők - Senki Alfonz, Csülök, Tuskó Hopkins és a többiek - valahogy túl nagy falatnak bizonyultak ed­dig mindenki számára. Utoljára Bujtor István próbálkozott meg ezzel, ám A három testőr Afriká­ban nem aratott sikert. A Bujtor- film készítésével egy időben ösz- szegyűltek a rendezők és produ­cerek, hogy megvitassák, hogyan is lehetne élő, cselekményes fil­met forgatni Rejtő Jenő műveiből. Varsányi Ferenc már akkor el­mondta: szerinte P. Howard figu­rái azért válnak hiteltelenné a filmvásznon, mert nem igazi ka­rakterek, inkább karikatúrák. Varsányi másodéves főiskolás korában készített már egy tévé­játékot egy Rejtő-mű adaptációja (Az utolsó szó jogán) alapján. Vérbeli P. Howard rajongó lévén ekkor fogalmazódott meg benne az ötlet, hogy a valóságtól elrugaszkodott műveket csak egy valóságtól elrugaszkodó műfaj­ban lehet hitelesen ábrázolni. El­kezdett hát kísérletezni az élő szí­nészek és a háromdimenziós rajz­filmfigurák kombinációjával, ám Spielberg is csak később alkal­mazta az animációs film és az élő film kombinációját a Roger nyúl a pácban című filmjében. Varsányi kedvét azonban a si­kertelen próbálkozás nem vette el, s szerencséjére találkozott Garisa H. Zsolttal, akit ugyancsak foglal­koztatott a kihívás.- Aki kedveli Rejtő műveit, biztosan találkozott Korcsmáros Pál képregény figuráival is, ame­lyek a ’60-as, és ’70-es években voltak igen népszerűek. Mi is ezt a képi világot vettük alapul. Túl­zás nélkül állítom, hogy Zsolt egy zseni, hiszen sikerült olyan figu­rákat és olyan környezetet terem­tenie, amelyre mindenki, aki ol­vasott már Rejtőt, csak annyit mondott: én is pont ilyennek képzeltem. Az alkotók persze tudták, hogy hiába nagyon jó a Piszkos Fred a kapitány, erről a nagyvilá­got is meg kell győzni. Varsányi Ferenc ezért először is Hódi Jenő magyar származású amerikai filmes segítségével elkészítette a mű szerkezeti vázlatát, vagyis igyekeztek úgy feszessé tenni a történetet, hogy abban azért sze­repeljenek a legfontosab idézetek vagyis egy Rejtő-rajongónak ne legyen hiányérzete. A nyersanyagot aztán átadták Allan Katznak, az egyik leghíre­sebb amerikai komédiaírónak, akinek olyan sorozatok fűződnek a nevéhez, mint a M.A.S.H. 0 a magyar gárdával szoros együtt­működésben úgy varázsolta ame­rikaivá a sztorit, hogy az közben megmaradt rejtőinek. Most van forgatókönyv, rengeteg design anyag, vagyis nemsokára kezdőd­het a nagy munka. Az már biztos, hogy a háromdimenziós elemek Kanadában készülnek majd, míg a kreatív irányító csapatot teljes egészében magyarok alkotják. Valószínűleg a filmet ugyan­csak pénzzel támogató olaszok és németek is beszállnak majd a gyártásba, s az angolok is érdek­lődnek - bár ők, a többi országgal ellentétben, még nem tettek szán­déknyilatkozatot a részvételről. Azt, hogy mekkora siker várha­tó a filmtől, egyelőre még csak tip­pelni lehet. Az azonban biztató, hogy a befektetett összeg a leg­pesszimistább számítások szerint is duplán megtérül. A másik határ pedig a csillagos ég - főleg, ha va­lóra válik az alkotók álma.- Szeretnénk, ha az angol nyel­vű szinkronhoz Jim Carrey, Leo­nardo Di Caprio és Urna Thur- mann adnák a hangjukat - jelen­tette ki a rendező. - Ez két okból is fontos lenne: egyrészt ez a tény borzasztó jó hatással lenne a film eladhatóságára, másrészt pedig a filmbéli figurákat is úgy tervez­tük, hogy egy kicsit hasonlítanak az eredeti színészekre: Fülig Jimmy Jim Carreyre, a herceg Le­onardo Di Caprióra, Vöröskarom pedig Urna Thurmannra... A 90 perces mozifilm két év múlva készül el, ám nekünk, né­zőknek valószínűleg nem kell eny- nyit várnunk arra, hogy belepil­lanthassunk, mivel fél éven belül elkészül egy kétperces „klip” segít­ségül a jövőbeni támogatók meg­győzéséhez. Ha sikeres lesz a mo­zi, talán tévésorozat is készülhet a műből, sőt, a folytatás sincs kizár­va, hiszen az alkotók a teljes Rejtő­életmű megfilmesítési jogainak op­cióját is megvették. Ki tudja, talán néhány év múlva a vüág is rájön ar­ra, amit mi, magyarok már fél év­százada tudunk: hogy Rejtő Jenő egy zseni volt. Réz András tagja volt annak az alkotó csapatnak, amely már ko­rábban filmre akarta vinni Piszkos Fredet. Az esztéta szerint bölcs dolog, hogy a rajzfilm mellett döntöttek.- Rejtő nyelvi humora hagyo­mányos képi eszközökkel sajnos nem alakítható át egy az egyben képi humorrá. Ha valaki könyv­ben olvassa a történetet, a saját fe­jében állítja elő azt a bizarr képet, amely ezerszer jobb annál, mint amit bármely rendező bármely színésszel meg tudna teremteni. A rajzfilm azért jó választás, mert vannak hagyományai, s nem zá­rom ki, hogy a Piszkos Fred ugyanolyan nemzetközi sikert arathat, mint amilyen például a Macskafogó volt. Dián Tamás Néhány hete történt, hogy egy televíziós műsorvezetőként is Jól Ismert színésznőnk az Operett kávézó teraszán jól helybenhagyta az egyik színház sajtóreferensét. Az ügyről csak annyit tudni, hogy nem volt bosszú: csak kiborulásról beszélhetünk. Renátó, a Blg Brother tálján bikája ugyan­csak a napokban nagynénje élettársának az orrát törte el. Néha úgy tűnik, a közismert emberek egyre gyakrabban > jönnek ki a sodrukból, bár ők ezt inkább tagadják. A pszi­chológus szerint a sztárok olyanok, mint az elkényeztetett gyerekek: ha mindenki csak ajnározza őket, egy idő után azt hiszik, nekik mindent szabad. II Lapunk természetesen tudja, hogy ki az a színész­nő, aki néhány hete táskájá­val, tíz körmével az Operett kávézóban agyba-főbe verte az egyik színház sajtósát, ám az érintettek mostanra meg­fogadták: ők egy szót sem szólnak az esetről. A hír azonban olyan, mint szú és lakk: előbb-utóbb áttöri a hallgatás falát. Renátó vi­szont nem titkolózik, sőt ma sem cselekedne másként.- Az a fickó, vagyis a nagynéném élettársa bán­talmazta a nagynénémet. Többször figyelmeztettem, hogy vigyázzon, mit csinál. Végül kénytelen voltam a sa­ját nyelvén kommunikálni vele és betörtem az orrát. Renátó szerint ő nem ag­resszív, csak valahogy min­dig verekedésbe keveredik. Mint például akkor, amikor a BB-győztes Évivel szerinte nem megfelelően viselkedett a menedzsere. Akkor is ütött: az a fickó megúszta vérző szájjal. Olyan is előfor­dult, hogy ő maradt alul, egy diszkóban beszóltak neki, majd eltörték az arccsontját.- Sokkal többet lenyelek, mint ahány esetet megtorlók - magyarázta Renátó. - Az újságok viszont csak azt írják meg, ha balhé van. Ha elme­gyek valahová szórakozni, előbb-utóbb egészen biztos beszól valaki, hogy na mi van Renátó, most mutasd meg milyen erős vagy... A híres hölgyek között is Csiszár Jenő nem tagadja: balhés embernek tartja ma­gát. Ha valaki beszól neki, ő vagy feláll, vagy pedig behúz egyet. Ilyenkor nem érdekli, hogy másnap ebből lesz-e hír az újságokban, vagy sem.- Mindig is szánalommal hallgatom azokat, akik azt hiszik magukról, hogy ők híresek. Én még ilyen szempontok alapján soha nem mérlegeltem. Aki elhi­szi magáról, hogy neki sze­repet kell játszania, az ön­magát veszíti el. Jenő egy nagy verésre em­lékszik, de azt spéciéi ő kap­ta. Még a rádiós korszaka előtt lekért egy lányt a disz­kóban, ám a hölgyről kide­rült, hogy egy kétajtós szek­rény kinézetű férfi kedvese.- Gondoltam, beszólok ne­ki, aztán majd elfutok - me­sélte Csiszár. - így is történt, de kis hiba csúszott a számí­tásomba. Amikor ugyanis fel akartam kötni a nyúlcipőt, hirtelen rádöbbentem, hogy papucsban vagyok... vannak balhés természetű­ek. Szabó Ildikó filmrende­zőről köztudott, hogy nem csak a nyelve éles. Vert már meg újságírót, de olyan is előfordult, hogy egy barkács- üzlet eladójával került tettle- gességig fajuló konfliktusba. Legutóbb Ildikó húzta a rövi- debbet: egy volt tengerésszel keveredett nézeteltérésbe, s betört a koponyája. A film­rendező nem szívesen nyilat­kozik a történtekről, ám any- nyi már napvilágra került, hogy az egyik, törzshelyének számító vendéglátóhelyen egy nő és egy férfi csúnyán összekaptak. A hölgy né­hány pofont kapott. Ekkor lé­pett színre Szabó Ildikó, aki keresetlen szavakkal bírálta a volt tengerésztiszt brutális magatartását. Szó szót köve­tett, végül a férfi a filmrende­zőnek is behúzott egyet. Ildi­kó a bárszékről a földre esett, s elborította a vér a fejét. Nyolc centiméter hosszan betört a feje. Bár mostanság valószínűleg nincs jókedve, azt a kis dalt vélhetőleg egy életre megtanulta, amely úgy kezdődik, hogy „baj van a ré­szeg tengerésszel”... Koncz Gábor is a „sűrű” emberek közé tartozik, róla mindenki tudja, hogy nem csak a filmvásznon kemény. Az autójában például mindig tart egy gumibotot, amelyet még 25 éve kapott.- Ma már nem szoktak provokálni, de régebben elő­fordult ilyen. Egyszer példá­ul bementem Dunakeszin egy presszóba, ahol két ré­szeg üldögélt. Amikor kifelé indultam, egyikük kitette elém a lábát és elgáncsolt. Nem szóltam, kiballagtam a kocsihoz a gumibotért, majd visszamentem és megkér­deztem tőlük, mit akarnak. Egyiküket a székkel ütöttem le, a másiknak eltörtem a is emlékszem, amikor a Baj­za utcai lakásomban arra éb­redtem, hogy a szomszéd­ban lakó Ruttkai Éva ajtaját Latinovits rugdossa. Hofi is nehéz ember volt. Ő ugyan nem vert meg senkit, de ne­mint a sír - akárcsak a cikk elején említett színésznő esetében. „Nem válaszolok semmi­lyen kérdésre, nem adok in­terjút, szeptemberig men­jen mindenki a jó büdös p...-ba!” Ezt a veretes mondatot Fábry Sándor mondta megkeresé­sünkre, majd kö­szönés nélkül bontotta a tele­fonvonalat. A pszichológus szerint ez az í eset jól jel- V lemzi, hogy a ■b sztárok olya- |f nők, mint az !f elkényeztetett gyerekek: ha nincsenek szá­mukra gátak, ak­kor elveszítik az önkontrolljukat, s öntörvényűvé vál- : nak.- Sokan azt hi- j szik, hogy akit k sztárolnak, azok- * ra nem érvénye­sek a társadalmi normák, vagy nem annyira - állítja dr. Bilkei Pál. - Egy ilyen öntör­vényű ember pedig gátlások nélkül cselekszik. Ugyanak­kor nem elhanyagolható a média szerepe sem: ha egy esztergályos po­fozkodik, az se­hol sem hír, ám ha egy híresség teszi ugyanezt, máris beke­rül a lapokba. A pszichológus úgy véli, a közismert emberek több­sége épp azért válik ismert­té, mert valamilyen módon deviáns - ez pedig kihat a viselkedésére is. A kérdés már csak az: ez a fajta devi­ancia a jellem sajátja-e vagy csak felvett szerep. Szerinte erre is, arra is bőven akad példa. karját. Kihívtuk a rendőrö­ket, s kiderült, mindkét pa­sast négy hónapja körözték. Horváth Ádám rendező úgy véli, ma sem balhésab- bak a hírességek, mint régen. Néhány évtizeddel ezelőtt még nem voltak bulvárújságok, kereskedelmi te­levíziók és inter­net, így ezek az esetek nem kaptak akkora nyilvánossá­got, mint manapság.- Régebben is előfordult, hogy egy színésznő szétver­te az esernyőjét egy kolléga­nőjén, vagy hogy egy szí­nész a vasalóval látta el a fe­lesége baját... Csortos Gyulá­ról például köztudott volt, hogy ha nem volt megelé­gedve a súgó teljesítményé­vel, akkor belerúgott. De arra hezen viselte, ha egy szóra­kozóhelyen be akarják vonni egy társaságba. Horváth Ádám szerint a színészvilágban a nők és a férfiak egyformán hisztisek. A színpadi tettlegesség vi­szont elég ritka, az ilyen né­zeteltéréseket általában a fa­lakon kívül szokták az érin­tettek rendezni. Utána vi­szont működik egyfajta szo­lidaritás, a felek hallgatnak Renátó: Nem vagyok agresszív, csak vala­hogy mindig verekedésbe keveredem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom