Somogyi Hírlap, 2003. június (14. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-08 / Vasárnap Reggel, 23. szám

1. Gerlóczy Márton: Igazolt hiányzás 2. Árpa Attila: Ha én ezt a klubról elmesélem 3. Kertész Imre: Sorstalanság 4. Őszentsége, a Dalai Láma: Nyitott szívvel 5. Michael Cuningham: Az órák 6. Vavyan Fable: Nászjelentés 7. Günter Grass: Ráklépésben 8. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek 9. Vörös Róbert: Vendégségben - Alföldi Róbert 10. Huszár Tibor: Kádár János politikai életrajza II ■ Nyugat-Európában nem változnak olyan sűrűn a helyezések, mint nálunk: Márai Sándor művei például már több mint két éve szerepel­nek a német, illetve olaszországi bestsellerek között. Hazánkban a toplistáknak inkább a szépirodalmi művek besorolása szempontjá­ból van jelentősége - állítja Csilus Jánosné, a Fókusz Könyváruház igazgatóhelyettese. - A lektűröket nem azért veszik, mert szerepel­nek a sikerlistán. Mégis, egy könyv forgalmán sokat dob egy ilyen helyezés, hiszen a legtöbb helyen külön polca van a bestsellereknek. A Fókusznál nemrég féláron adtak bizonyos könyveket, s így bizo­nyos művek felkerültek a bestsellerek közé. Azt viszont Csilusné ta­gadta, hogy a szakmában bárki is manipulálná az eladási adatait.- A nagy terjesztőknél már számítógépes nyilvántartás van, s rek­lámcélokból még senki sem nyúlt bele a rendszerbe. Az azonban előfordulhat, hogy egy-egy kisebb terjesztőnél 10 eladott könyv is elegendő a jó helyezéshez, míg nálunk 100 példány is kevés. gf RIPORT___________________________________________________________________________ ______________________________________________________________________________________________________2003. JÚNIUS 8. A fődetektív és a gyilkos sztárok- Elfogadhatatlannak tartom, hogy gyilkosok válnak sztárokká, cik­kek, könyvek, filmek készülnek róluk, pedig egy csipetnyi halhatat­lanság a detektíveknek is jár - indokolja dr. Kovács Lajos nyomozó, az ORFK Életvédelmi Alosztályának vezetője, miért írta meg A halál­nak élve című, napokban megjelent könyvét, amelyben a közelmúlt híres-hírhedt gyilokjait idézi fel. Többek között a belgiumi Pándy And­rás sorozatöléseit, a körmendi gyermekgyilkosságot, és azt az ügyet, amelyről ma ő tud a legtöbbet: a médiacézár Fenyő János kivégzé­sét. A tavaly májusi bankos mészárlásban is ő kezdett nyomozni, de a kötetben ezzel kapcsolatban csak egyetlen szó szerepel: Mór. ■ Bosszantó módon fejeződik be az ezredes könyve. Az utolsó mondatban csupán jelzi, hogy el­indultak a móri mészárlás színhe­lyére, de semmi több. A magyar kriminalisztika legvéresebb törté­nete kimaradt az emlékiratokból. Talán a következő könyvébe tarto­gatja a móri bankrablást.- Nem tudom, lesz-e második könyv - mondja dr. Kovács Lajos. - A móri ügyön egyébként addig dolgoztam, amíg ismeretlen tette­sesnek számított. A történtek után három-négy hónapig csak ezzel foglalkoztunk, de amint bezuhant Kaiser és Hajdú, egy szűk csapat vitte tovább a nyomozást. A héten kommandósok elfog­ták a móri gyilkosok állítólagos fegyverszállítóit, de kollégái érthe­tő okok miatt bizalmasan kezelik az információkat. Tudja, kikről van szó, de azt nem, milyen bizo­nyítékok van­nak ellenük. Miután dr. Láposi Lőrinc elhunyt, Tonhauser László visszavonult, Doszpot Pé­ter országgyűlési képviselő lett, dr. Kovács Lajos egyedül maradt sztárzsaru.- Nincsenek sztárzsaruk - há­rítja el a titulust. - Az említettek is egy csapat tagjaként értek el sike­reket, legfeljebb a gyakori média- szereplésük híressé tette őket. Az emberek azt ismerik, aki gyakran nyilatkozik. Dr. Láposi Lőrinc atyai jó barátom volt, vele és Doszpottal életesek voltunk. Tonhauser cigányügyi előadóként indult, majd a szervezett bűnözés szakértője lett. Önmagában is komoly rendőri erőt képviselt, de sokan nem szerették, mert fejjel ment a falnak, nem ismert se is­tent, se embert a bűnözők, de még a rendőri vezetők között sem. Egyébként mindhármuk ké­pességeit nagyra becsülöm. A kötetben olykor ironikusan idézi Doszpot alakját - a gyilkos­sági helyszíneken elmaradhatat­■ - A rendőrök sokkal inkább jogosultak, hogy megírják emlékeiket, mint az átlagos színészek - véli Moldova György író. - Örülök, hogy megje­lent dr. Kovács Lajos könyve, hiszen ő is tagja egy nagy nyomozói generációnak, amelybe például Dobos alezredes vagy Tonhauser is tartozik. Ez a nemzedék az életét tette fel arra, hogy harcol a bűnözés ellen, komo­lyan vette, amit csinál, annak ellenére, hogy volt idő, amikor lejárató kampányt folytattak ellenük. Én nem tudok nyomozni, hiszen az egy külön szakma, miként az írás is. Persze, nem hasonlíthatók Galgóczy Erzsébet vagy Végh Antal műveihez, de nem is az a dolguk, hogy ha­sonlítsanak. Nem baj, ha közreadják élményeiket a bűn világából, de hogy ezek a könyvek - Dobos, Tonhauser is írtak ilyet - mennyire so­rolhatók a tényirodalomba, én ezt nem tudom megítélni. lan bőrdzsekijében ott van Dosz­pot Peti, mobillal a fülén. -, de a Fenyő-ügy kapcsán például leírja, hogy a gyilkosság helyszínén Doszpot kiürítette Fenyő önvédel­mi fegyverét, amit a tévék is több­ször bejátszottak, és ami élénk szakmai vitákat is kavart, mond­ván, miért kellett ilyen látványo­san babrálni a bűnjeleket. Dr. Ko­vács Lajos szerint rá kellett volna bíznia a technikusokra, hogy vi­gyék el nejlonzacskóban megvizs­gáltatni. Annak ellenére, hogy nem ez a fegyver volt az elkövetés eszköze. Az író ezredes cáfolja a híresz­telést, mely szerint a rendőrség pontosan tudja, ki és miért gyil- koltatta meg a médiacézárt, de bi­zonyos okok miatt nem hozhatja nyüvánosságra.- A Fenyő-ügyről én tudok a legtöbbet, már amit eddig tudni lehet róla - mondja. - Pontosab­ban: tudunk egy változatot az esetleges igazságról. Létezik egy feltételezés, amit s.ok minden alá­támaszt, de nincs azon a szinten, hogy bizonyítottnak vehessük és főleg nyilvánosságra hozhassuk. A Fenyő-gyilkosságra már a Központi Bűnüldözési Igazgatósá­gon belül hoztak létre nyomozó- csoportot, amelyben dr. Kovács Lajos is helyet kapott. Könyvében megemlíti, hogy a KBI és székhe­lye, az Aradi utca üdítő változatos­ságot jelentett számára a Pándy- nyomozás feszültségéhez képest. Annak ellenére, hogy már az ele­jén figyelmeztették: a KBI vezető­je, Kiss Ernő tábornok lehailgat- tatja az irodákat, hogy így ellen­őrizzen mindent és mindenkit.- Valóban titokzatos csapat volt a rendőrségen belül - emlékszik. - Túlságosan félelmetes és jó hírű, misztikus és rosszhírű egyszerre. Érdekes és hatékony társaság volt, tele tehetséges emberekkel, amely először lépett fel külön egység­ként a szervezett bűnözéssel szemben. Jó zsaruk dolgoztak ott. Dr. Kovács azt is leírja, hogy szerinte nem lehet jó zsaru az, aki távol van az élettől, bigottan tör­vénytisztelő és tisztességes. Köny­vének e talán legfeltűnőbb gondo­latai óhatatlanul szülik a kérdést, mit ért mindezek alatt. Elmagya­rázza, hogy szerinte a jó zsarut nem választja el éles határ a bűnö­zőktől. Úgy véli, egy zsarunak nem szabad mereven tisztességes­nek lennie, amikor a túloldalon ál­lók halálosan tisztességtelenek.- Kizárt, hogy egy nyomozó csak tiszta eszközökkel legyen eredményes - érvel a topnyomo­zó. - Át kell venni a bűnözők men­talitását, trükkjeit egy tisztességes határon belül.Túl sok az erőszak, a pénz, a befolyás ahhoz, hogy a mi oldalunkon csak becsületesek és törvényesek legyünk. Mégis, mintha lebegtetné a volt belügyminiszterrel, Pintér Sán­dorral kapcsolatos állásfoglalását. Tonhauser László is megemléke­zett Pintérről a saját könyvében: jó vizsgálótisztként írta le, és ugyanezt említi vele kapcsolatban dr. Kovács Lajos. De nem foglal ál­lást a Pintér személyét érintő cseppet sem hízelgő pletykákkal, bűnözőkkel történt összefonódá­sait említő híresztelésekkel szem­ben. Sok mindent hallott Pintér­ről, de nem tudja, igazak-e, és semmit nem hisz el, amíg be nem bizonyosodik. Amit ő leírt róla a könyvében, az személyes megta­pasztalás eredménye, ám nem na­gyon hiszi el az egykori belügymi­niszterről, hogy megvesztegethe­tő és becstelen lett volna, éppen annak rendőrmúltja miatt. Abban viszont teljesen biztos, hogy a jogerősen elítélt Tánczos Gábor vágta el a tizenegy éves Zsófi torkát Körmenden. Mégcsak töprengésre sem készteti, hogy Tánczos édesanyja nemzetközi bíróságra kívánja vinni az ügyet.- Kíváncsian várom a fejlemé­nyeket, de semmi nem változtat­hat a véleményemen - mondja. - Mindabból, amit nekem mondott, ahogyan viselkedett, az volt a be­nyomásom, hogy ő az elkövető. A könyvemben sem írtam le, hogy Tánczos bűnös, csak érzékeltet­tem: inkább az a véleményem, hogy elkövette a bűncselekményt, mint az, hogy nem. Elfogadhatatlannak tartja, hogy sztárrá válhatnak gyilkosok. Úgy gondolja, a nyomozóknak is kijár egy csipetnyi halhatatlanság. A miliőt szerette volna visszaadni, amelyben a rendőrök élnek.- Egyszerű emberek vagyunk,' akik mozaikokból igyekeznek összrakni az igazságot - visz a ku­lisszák mögé dr. Kovács Lajos. - Közben megbetegszünk, szerel­meket, barátságokat kötünk, és vannak, akik meg is halnak. Andréka Péter és Hernádi János nyomozótársaimat egy év alatt ve­szítettem el, az emléküknek adó­zom ezzel a könyvvel. Amely arról is szól, hogy a rendőrök között is vannak normális életűek. Népsze­rűtlen ez a testület, de remélem, ez nem a jó célokért dolgozó egyes embereknek szól. Csontos Tibor című művével robbant be a köz­tudatba, s jelenleg is vezeti a Libri toplistáját.- Egy-egy helyezés valame­lyik nagyobb terjesztő listáján rengeteget számít. Persze, so­kan el is ítélik ezeket az össze­hasonlításokat, hiszen általában nem a szépirodalom viszi a prí­met. Ebben egyébként lehet is valami, hiszen hogyan lehet összemérni Stahl Judit szakács- könyvét Kertész Imre Sortalan- ság című művével? Szerintem legalább háromféle kategóriát kellene létrehozni: egyet a szép- irodalomnak, egyet a szórakoz­tató irodalomnak, és egyet az egyéb típusú könyveknek. Gerlóczy Márton szerint a na­gyobb terjesztők listái - mint ami­lyen például a Librié - viszonylag hűen tükrözik a valóságot. Mint mondta, inkább a kisebb boltok adatait manipulálhatják.- Magam is dolgoztam már olyan könyvkereskedésben, ahol a tulajdonos szívességből hajlan­dó volt egy-egy könyvet feltenni a sikerlistás polcra, de olyan is elő­fordult, hogy azért szerepelt egy mű a bestsellerek között, mert az üzletvezetőnek tetszett... Leslie L. Lawrence (Lőrincz L. László) úgy véli, az olvasóknak csak egy igen kis hányada figyeli a sikerlistákat, a többség inkább a szokásai alapján tájékozódik.- A toplisták igazából az isme­retlen szerzőknek jelentenek nagy segítséget. Egyébként az olvasók többsége nem is a címet vagy a borítót nézi, inkább az író neve alapján választ. Lőrincz L. László szerint sem mindig megbízhatóak a best­sellerlisták, ám ő emögött nem fel­tételez sandaságot.- Sokszor előfordul, hogy egy bizonyos könyvből az üzle­tek csak korlátozott példány­számot kapnak, így aztán ami­ből több van raktáron, az tör­vényszerűen előrébb áll a lis­tán. Ez így egyszerűen hangzik, de sokszor szerfölött kellemet­len az írók számára, hogy az ő műveikből csak tizedannyi fogy, mint a könnyed, szóra­koztató irodalomból. Ezért szoktak haragudni. Pedig csak arról van szó, hogy a top­lista nem feltétlen a művek ér­tékét jelzi. D. T. Néhány nap múlva kezdődik a Könyvhét, ilyenkor az eladási top­listák is alaposan átrendeződnek. Nemere István, az ismert szerző nem kevesebbet állít, mint hogy minden könyves toplista hamis. S mielőtt bárki azt kiálthatná, hogy savanyú a szőlő, gyorsan tegyük hozzá: a kijelentést Magyarország legtermékenyebb írója tette. S a jelenlegi toplisták éllovasai is azon a véleményen vannak, hogy nem minden sikerkönyv, amit annak mondanak. Árpa Attila például tanú­ja volt, amikor valaki megrendelte, melyik könyvet tegyék a bestsel­lerek közé. Napjaink ifjú tehetsége, Gerlóczy Márton is dolgozott olyan könyvesboltban, ahol a sikerlista az eladási adatok helyett az üzletvezető ízlését tükrözte. A kiadók, terjesztők persze tagadják, hogy bármit is manipulálnának. ■ Ahány könyvesbolt, annyiféle lista. Gyakran előfordul, hogy két terjesztő sikerlistája köszönő vi­szonyban sincs egymással, ami egy olyan kis piac esetében, mint a magyar, legalábbis furcsa. Nemere István író szerint az el­lentmondások magyarázata ab­ban rejlik, hogy a könyvek eladási adatait manipulálják.- A sikerlistákra elsősorban azokat a könyveket írják fel, ame­lyeket el szeretnének adni - je­lentette ki. - Nem véletlen, hogy sokan már nem is veszik ko molyán ezeket a listákat. Nemere szerint a sikerlis­ták eredményét nem csak di- rekt módszerekkel lehet befo­lyásolni. Olykor az is elég, ha egy kötetet nem terjesztenek.- Az én könyveimből évente 200 ezer darabot adnak el. Ehhez tudni kell, hogy olykor 20-25 köte­tem is megjelenik. A sikerlistákon évek óta mégsem látni Nemere­könyvet. Na de akkor a terjesztők­nek ki kellene írniuk: a sikerlista nem teljes. Mert ami most van, az az olvasók becsapása. Malota László, A gyalázato­sak szentélye című könyv szer­zője nem tudja, hogyan készül­nek a sikerlisták, de néhány hónapja fur­csa rejtéllyel szembesült.- Az egyik országos napilap összesített sikerlistája szerint első helyen állt a könyvem. Ennek per­sze örültem, ám az már gondol­kodóba ejtett, hogy külön-külön egyik terjesztő toplistáján sem ér­tem el harmadik helyezésnél job­bat. Na most én sosem voltam jó matekból, de első helyezés nélkül nehezen jöhet ki olyan átlag, hogy én vagyok az élen... Árpa Attila, a Ha én ezt a klubról elmesélem cí­mű botránykönyv szer­zője jelenleg is a sikerlis­ták állandó szereplője, ám ő is amondó, hogy a közzé­tett eladási adatokat olykor bizony meghamisítják.- Tanúja voltam annak, amikor valaki szabályosan megrendelte, mi legyen az adott sikerlistán. Nem akarok megnevezni konkrét személyeket, de azt tudni kell, hogy ha egy kézben van a kiadó és a ter­jesztő, akkor az ille­tő azt mond, amit akar. A toplistán való szereplés pe­dig roppant érté­kes, hiszen ez leg­alább 10 százalé­kot dob az adott könyv forgalmán. Hasonló a véle­ménye Gerlóczy Már­tonnak is. A fiatalem­ber Igazolt hiányzás Árpa Attila könyve második a toplistán, mégis vannak kétségei, hogy az reális Hamisak-e a könyves toplisták?

Next

/
Oldalképek
Tartalom