Somogyi Hírlap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-06 / Vasárnap Reggel, 14. szám

2003. ÁPRILIS 6. EURÓPAI UNIÓ Nem lesz magyar vándor A munkaerő szabad vándorlása az Európai Unión belül ama ritka témák közé tartozik, amelyekkel kapcsolatban nem a csatlakozásra váró tagjelölteknek, hanem a már uniós tagállamoknak vannak bizonyos fenntartásaik. Ugyan­akkor a jelenlegi viszonyokat tekintve bátran kijelenthető: a magyar munkavállalók rohamától Európa egyetlen ország gának sem kell tartania, mivel a keresőképes réteg nagy része stabilan ragaszkodik jelenlegi környezetéhez, s esze ágában sincs más országba költözni, még a jobb kereset reményében sem. S bár néhány ország fenntartja a korláto­zás lehetőségét, az már most biztosra vehető, hogy aki az EU más tagállamában szeretne dolgozni, az 2004. május 1-je után sokkal egyszerűbben teheti ezt meg, mint ahogy azt a jelenlegi szabályozások lehetővé teszik. ■ Az Európai Unió több tagállama nyilatkozott úgy, hogy a csatlakozást köve­tően szabad munkavállalá­si lehetőséget biztosít a magyar munkavállalók­nak. Ilyen például Íror­szág, amely munkaerőpia­cának teljes felszabadításá­ról döntött. Több más or­szág is szabad munkaválla­lást biztosít, de fenntartja a jogot az esetleges védin- tézkedésekre, ha valame­lyik régióban vagy szakte­rületen számottevő feszült­séget okozna a magyar munkavállalók nagy szá­ma. Ebbe a körbe tartozik Dánia, Hollandia és Svéd­ország. Nemrég hasonló nyilatkozatot tett az Egye­sült Királyság, s így lehet értelmezni Spanyolország véleményét is - jelentette ki Iván Gábor, a Külügymi­nisztérium főosztályveze­tője. Ez utóbbi ország egyébként azon az állás­ponton van, hogy szabad munkavállalást biztosít, ennek jogi kereteit viszont csak később dolgozza ki. Az eddigi egyeztetések alapján várhatóan könnyí­tett piacra jutást biztosító nyilatkozatot tesz majd Görögország és Olaszor­szág is. Görögország már kifejezte, hogy kétoldalú egyezmény keretében kész ezt a problémát megolda­ni. Iván Gábor szerint még nem tudni, miként dönt majd a kérdésben Luxem­burg és Portugália. A többi tagország a csatlakozást követően várhatóan még két évig él a korlátozás lehetőségével a magyar munkavállalók esetében. Ennek miben­létéről hivatalos nyilatko­zatot még nem tettek, ám az szinte már biztos, hogy e körben is lesznek eltéré­sek az egyes országok ál­tal alkalmazott gyakorla­tok között. Finnország például a szabályozás két évig történő fenntartása mellett is nagyfokú mun­kavállalási szabadságot biztosít, mivel ebben az országban igen liberálisan bírálják el a munkaválla­lási kérelmeket. Finnor­szág jelezte azt is, hogy két év után ezt a gyakorla­tilag formai korlátozást is megszünteti. Francia- ország esetében azonban még nem tudni, hogy mi­ben áll majd a kétéves nemzeti szabályozás fenntartása. A magyar munkaválla­lók közül a legtöbben Ausztriában és Németor­szágban dolgoznak jelen­leg is. Ez a két ország szintén alkalmazza majd a két évig érvényes sza­bályozást, ám ennek pon­tos mibenlétéről még nem sikerült egyezményt kötni - ám a mostani fel­tételek valószínűleg ja­vulnak, hiszen valameny- nyi tagállam kötelezettsé­get vállalt erre. Ausztriában jelenleg a határ menti régiókból 1700-as keretszám alapján dolgozhatnak magyarok, a gyakornoki csereegyez­Ott adózik, ahol dolgozik ■ A külföldön dolgozók adót és tb-t is a munkavégzés országában fizetnek, ám egyes megállapodások változ­tathatnak ezen. Adózás tekintetében a főszabály szerint azon tagállamban fizetnek adót a munkavállalók, ahol a munkavégzés történik. A tagállamok közötti kétoldalú megállapodásoktól függően azonban a két tagállam kö­zött ingázók (a határ menti régiókban), illetve a több tag­államban munkát végzők igen gyakran a lakóhely szerin­ti tagállamban fizetik be a személyi jövedelemadót. Az Európai Unió társadalombiztosítási kérdésekre vo­natkozó közös szabályai nem egységesítik az egyes tag­államok jogszabályait, hanem csak koordinálják azokat a szociális jogosultságok megszerzése és az igények könnyebb érvényesítése érdekében. A közösségi szintű szabályok tehát például nem a különböző ellátások ösz- szegeire, hanem az egyes ellátások (betegségi és anya­sági, rokkantsági, öregségi, árvasági és özvegyi, munka­helyi balesetekkel és foglalkoztatási betegségekkel kap­csolatos, haláleseti, munkanélküli-, családi juttátások és ellátások) igénybevételének módjára vonatkoznak. A tb-járulékok befizetése általában a munkavégzés he­lye szerinti tagállamban történik az adott tagállam jog­szabályainak figyelembevételével. mény keretében pedig 1600-an juthatnak munká­hoz (lásd a pályakezdőkről szóló írásunkat). Az egyé­nileg megszerzett munka- vállalási engedéllyel tíz­ezer körülire becsülhető az Ausztriában dolgozó ma­gyarok száma. Németországban a ma­gyar és német cégek közöt­ti szerződések alapján hét­ezres kvótának megfelelő számú magyar munka- vállaló dolgozhat. Ezen felül a gyakornoki csere- egyezmény kétezer ma­gyar munkavállalására ad lehetőséget. Egyénileg megszerzett munkavállalá­si engedéllyel több mint tízezer magyar dolgozik Németországban - igaz, ez csak becsült adat. A többi uniós tagállam­ban ennél jóval kevesebb magyar dolgozik egyéni­leg megszerzett munka- vállalási engedéllyel. A becslések szerint a leg­több országban ez csak százas nagyságrendet je­lent, az Egyesült Király­ságban és Hollandiában érheti csak el vagy halad­hatja meg az ezret. A kétéves átmeneti idő­szak után valamennyi, a nemzeti szabályokat alkal­mazó tagország esetében munkaerő-piaci jelentést készít az Európai Bizott­ság. A tagállamok ezt köve­tően dönthetnek majd úgy, hogy még további három évig fenntartják ezt a korlá­tozást. Ezt követően ismét értékelniük kell a helyze­tet, s újabb két évre csak akkor hosszabbíthatják meg a korlátozást, ha bizo­nyíthatóan súlyos munka­erő-piaci zavarokat okozna a teljes liberalizáció. Nyugdíjasok Európája A bővítés után a csatlakozó országok­ból csaknem ötmillióan költözhetnek át Nyugat-Európába - derül ki egy friss brüsszeli tanulmányból. A kelet-euró­pai migránsok fő célállomásai várha­tóan Németország, Ausztria és Skandi­návia egyes részei lesznek. H A balti államok, Lengyelország, Cseh­ország, Szlovákia, Magyarország és Szlo­vénia népességének négy-hét százaléka költözhet át Nyugat-Európába 2020-ig - közli a „Migrációs kihívások Közép- és Kelet-Európábán 2002” című tanulmány. A tanulmány szerzői attól tartanak, hogy Szlovénia, Szlovákia és Magyarország virágzó nyugati ha­tárrégiói munkaerő- hiánnyal fognak szembesülni a jobban fizető, közeli térségek vonzereje miatt. Az Európai Unió jelenlegi tagállamai­nak munkavállalói­ra nem jellemző a mozgékonyság. Míg az amerikai dol­gozók 30 százaléka van egy évnél rövi- debb ideje munka­■ A magyar munkavállalók mellett viszonylag kevés szó esik a nyug­díjasokról - pedig a csatlakozás után a magyar nyugdíjasoknak le­hetőségük lesz arra, hogy ha eh­hez megfelelő jövedelemmel ren­delkeznek, akár egy másik tag­államba költözzenek, s a nyugdíju­kat is az új lakóhelyükre kapják. Az Egészségügyi, Szociális és Csa­ládügyi Minisztérium szerint azon­ban a nyugellátás EU-n belüli kor­látlan exportja nem jelenti az idős­korúak korlátlan letelepedésének lehetőségét. Ha ugyanis egy nyug­díjas három hónapnál hosszabb ideig kíván más tagállamban tar­tózkodni, igazolnia kell, hogy olyan összegű ellátással, vagy egyéb jö­vedelemmel rendelkezik, amely biztosítja, hogy nem szorul az új lakóhelyéül választott tagállam szociális ellátására. A magyar nyugdíjrendszer és a nyugdíjak összege az európai uniós csatlakozás után nem változik, ám az, aki Magyarországon szerzett nyugdíjjogosultságot, s máshol éli le idős éveit, mindaddig forintban megállapított járadékot kap, amíg hazánk nem csatlakozik az euró- zónához. Egészségügyi ellátásra minden nyugdíjas a lakóhelyén jo­gosult, függetlenül attól, hogy biz­tosítási időt korábban hol szerzett. Az időseknek - ugyanúgy, mint más uniós polgároknak - külföldi tartózkodásuk alatt csak sürgőssé­gi ellátás jár térítésmentesen. Egy másik tagállamba települt magyar nyugdíjas egészségügyi ellátásá­nak költségeit az Országos Egész­ségbiztosítási Pénztár fizeti - külön előzetes engedély alapján. Ilyenkor a fogadó ország ellátási formáinak teljes köre igénybevehető. helyén, addig ez az arány az Unióban 16 százalék. Még nagyobb a különbség a földrajzi mobilitásban: 1999-ben az EU- tagországokban a lakosság mindössze 0,1 százaléka hagyta el országát, és vál­lalt munkát más EU-tagországban' (225 ezer fő), míg 1,2 százalékuk költözött más régióba. Az amerikaiak csaknem hat százaléka települt másik államba. Egyes EU-illetékesek hangot adtak azon félelmüknek, hogy az új tagok megoldatlan munkaerő-piaci problé­mái még nehezebbé teszik a három éve meghatározott lisszaboni célkitű­zések megvalósítását. A lisszaboni EU- csúcs annak idején célul tűzte ki, hogy az EU-t 2010-re a világ legversenyké­pesebb gazdasá­gává kell tenni, és ehhez a program nagyratörő foglal­koztatási célokat is meghatározott. Ezeket a célokat néhány jelenlegi EU-tag is csak ne­hezen tudja majd teljesíteni, a tag­jelöltek pedig hát­rányból indulnak. Miért félünk a külföldi munkától? ■ Vannak olyan terüle­tek, mint például a szá­mítástechnika vagy az egészségügy, ahol egyes uniós tagállamokban a képzett munkaerőre igen nagy szükség van. Jó hí­rük van a magyar progra­mozóknak, sőt, a pénz­ügyi ‘ menedzsmentben dolgozóknak is. Ugyanak­kor vannak olyan hiány­szakmák is, ahol épp az alacsony képzettségű munkavállalókra lesz majd szükség - állítja Iván Gábor, hozzátéve: a hazai migrációs poten­ciál, vagyis a jobb mun­kahely által motivált ván­dorlási kedv sokkal ala­csonyabb, mint a nemzet­közi átlag. A külföldi munka- vállalástól való általános ódzkodásnak több oka is van. A leggyakoribb a- A nővérkét ajánlom szerződtetni, mert profi rendszer- gazda, bankzseni és képzett jogi szakértő is egyben! nyelvtudás hiánya. Igaz ugyan, hogy az uniós szabályozás szerint a munkaadók nem szab­hatják feltételül az adott ország nyelvének isme­retét, ám ez csak elv. A gyakorlat azt igazolja, hogy a legtöbb szakmá­ban alapvető elvárás a nyelvismeret, hiszen en­nek hiányában a munka­végzéshez nélkülöz­hetetlen kommunikáció válik lehetetlenné. A munkaerő-vándorlás má­sik korlátja a távolság: hi­ába jelentette be például Nagy-Britannia, hogy az újonnan csatlakozók előtt megnyitja munka­erőpiacát, a szigetország nincs a szomszédban, ezért a legtöbb magyar számára az átköltözés sem reális alternatíva. Persze az sem érdek­telen, hogy mi lesz ve­lünk a csatlakozás után? Sokan féltik a hazai mun­kahelyeket a többi, újon­nan taggá váló ország ol­csóbb munkásaitól, ám Iván Gábor szerint nem érdemes aggódni. A ve­lünk együtt csatlako­zó országok esetében ugyanis védintézkedést alkalmazhatunk, ha a munkaerő beáramlása olyan mértéket érne el, amely veszélyezteti a magyar munkaerőpiacot. Ötmillió átköltöző?

Next

/
Oldalképek
Tartalom