Somogyi Hírlap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
2003-02-02 / Vasárnap Reggel, 5. szám
2003. FEBRUÁR 2. i'rM r.l K 0 Z F L R 0 1 ~ A villasztár rajongói Százak várnak rá, pontosan érkezik, mosolyog és türelmesen állja a rajongók rohamát. Aláírást kérnek tőle fényképre, pólóra, könyvre. A fotózást sem utasítja vissza. Lorenzo, a Való Világ közismert villalakója a somogyiaknak mutatta be a nemrégiben megjelent könyvét. A könyv- bemutatón beszélgettünk sikerről, szerelemről, pletykáról. szenvedélyes hölgyrajon Lorenzo szerint a nők tényleg hajlamosak a túlzásokra Gerzsényi László, azaz Lorenzo hónapokkal ezelőtt elhagyta a tévéből jól ismert luxusvillát, népszerűsége azonban nagyobb, mint lakóként volt. Az országot járja, hogy bemutassa XXX Lorenzo című könyvét. Rajongók százai lepik el, csakhogy egy pillanatra lássák, megérintsék, puszit, aláírást kérjenek tőle. De mindig jelen vannak azok is, akik csak azt szeretnék tudni, más-e Lorenzo a valóságban, mint amit a tévé mutatott. A debreceni fiú jól tudja, nem hagyhatja rajongóit cserben. Mindig pontos, türelmes és végighallgatja kérdezőit. A hirtelen jött népszerűség egyelőre nem zavarja.- Felpörgetett volt az életem a villába kerülésem előtt is - mondta Lorenzo, miközben két kaposvári tinilánynak dedikált. - Talán most mégis annyiban más, hogy többen ismernek, s nincs egy szabad percem sem. Ezt az életvitelt tudomásul veszem, majd lecseng. Ismert lettem, de ez nem ugyanaz, mint a sztárság. Mindig jó érzés az, ha az emberek kíváncsiak rám. Szerintem az a legkevesebb, hogy velük töltök egy kis időt. Olykor jó lenne aludni is, de most egy szavam sem lehet, mert tegnap nyolc órát pihenhettem. Lorenzo elmondta, nem érdekli, milyen pletykákat hordanak róla össze a bulvársajtókban. Magánélete tabu. Nem örül annak, ha bárhová, lép- ten-nyomon fotósok követik. A közszereplések miatt egyelőre ideje sincs arra, hogy az újságokban magáról olvasson. Még a villában készült felvételeket sem látta. Villalakó társaival is ritkán találkozik. Olykor Okival és Ágival azonban összejönnek. S hogyan tűri Lorenzo a gók hadát?- Tucatnyi szerelmes levelet kapok - mondja mosolyogva. - Néha a nők tényleg túlzásokba esnek. Már nem tudok elmenni egy szórakozóhelyre, hogy jól érezzem magam, bulizzak. Legutóbb Szlovákiában voltam, a lányok ordítoztak, visítoztak utánam, mintha egy nagy rocksztárt ünnepelnének. Persze jól viselem ezeket a túlzó kitöréseket is, de néha már nagyon sok. Gerzsényi László egy délután alatt több mint száz somogyinak válaszolt, írt üzenetet, adott autogramot. Mesélt büszkeségéről, az első könyvéről, amelyben egyetlen szót sem ejt a valóság- show-ról. A könyvben utazásairól, szerelmeiről, ka- landjáiról,.azaz magáról vall. Lorenzo megígérte, gyakrabban motorozik majd Somogybán. Szerinte gyönyörű dimbes-dombos tájak tarkítják a megyét, és a sok lovarda is lenyűgözte. Kovács Gabriella Somogyi alkotó a filmszemlén Gyarmathy Lívia és Bognár Endre forgatás közben A Magyar Filmszemle 34. versenyében a héten mutatták be Gyarmathy Lívia Táncrend című alkotását. A film a rendező korábbi, A mi gólyánk című dokumentumfilmjének lírai hangvételét folytatja. A bemutatót nagy érdeklődés kísérte. A film operatőre egy marcali filmes, Bognár Endre volt. Csongrád megyében, a román határ szélen van egy kis falu: Pitvaros. A település semmiben nem különbözik a hasonszőrű falvaktól. Ugyanolyan körülmények között, ugyanolyan gondokkal küzdenek az ott élők, mint a többi ekkorka településen. Ha csak nem az a különbség, hogy a pit- varosiak egy része falusi embertől nem megszokott szórakozást űz hétvégenként. Nem muskátlit bujtogat, nem recepteket gyűjt, nem sorozatokat néz és nem rejtvényt fejt esténként. Vagyis nem csak ezt teszi, hanem társastáncot tanul. Szambát és tangót jár és keringőzik kecses cipőkben varázslatos dallamokra, furcsa kontrasztjaként a falusi lét hétköznapi velejáróinak. A mi gólyánk, példátlan sikerét - Gyarmathy Lívia szerint - annak köszönhette, hogy a nézőkben megvan az igény arra, hogy saját életüket lássák viszont a vásznon. Gyarmathy Líviát pedig rendezőként mostanában azok a pillanatok foglalkoztatják, amelyekben az emberek azt érzik, hogy képesek szárnyalni és ki tudnak emelkedni a mindennapok valóságából. A Táncrend ilyen. Kimondott szavak nélkül mutatja meg az ünnepet a hétköznapokban. A filmbemutatót másfél éves forgatás előzte meg. Gyarmathy Lívia, somogyi kollégájával, Bognár Endrével a különleges tánccsoport minden fontos pillanatát figyelemmel kísérte. Megmutatja, hogyan válik egy egyszerű kertészből vagy matematikatanárból szalontáncos. A szótlan film az első bemutatón sikert aratott a közönség körében, a napokban pedig az is eldől, a szakma hogyan értékeli a különleges hangulatú alkotást. Fábos Erika Jelmezes világbéke Háncs szoknyás afrikaiak dobtokba dobtak, és megfőztek egy plüsselefántot. Éppen arra járt Louis Armstrong, aki választhatott: ő is a dobtokba kerül trombitástól, vagy játszik valamit. A közönség megelégedésére az utóbbit választotta, így az amerikai művész zenéje - a „kis fúvósok” jóvoltából - pillanatok alatt betöltötte a nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központ nagytermét. Évtizedes hagyomány a városi zeneiskola farsangi hangversenye, amely az intézményt már régen-kinőtte, és évről évre népesebb nézősereget varázsol el. Idén mintegy háromszáz jelmezbe öltözött gyerek és pedagógusaik léptek fel, mókás körítést adva a zenei produkciónak. Az elmúlt hetekben szárnyra kapott a hír, hogy a dél-zalai városba került a több milliárdos lottónyeremény. Az Orf zenekar nem késlekedett, és bemutatta a boldog nyerteseket, akik Hawaira menet, már az üdülőparadicsom lenge viseletében még egy mű- sorszámra összeálltak. A Nagykanizsai Ifjúsági Fúvószenekar zsidónak öltözött zenészei a Hegedűs a háztetőn című darabból adtak elő részleteket, és ontották a vicceket a közönségre. A műsor amellett, hogy szórakoztatott, három órán át megvalósította a világbékét. Csórók és gazdagok, dél-amerikaiak, afrikaiak és ázsiaiak, cigányok és zsidók - legalábbis jelmezben - együtt fújták, kifulladásig. Varga Andrea Világrekord kisrepülővel Novemberben a sármelléki repülőtérről indult és csütörtökön szerencsésen földet ért Sydney Bankstown repülőterén Kántás Andor pilóta és kísérője, Latky Csongor, akik saját építésű, ultrakönnyű sportrepülőgépen közel három hónap alatt tették meg a több mint 21 ezer kilométeres távolságot. Céljuk az volt, hogy a magyar repülés történetében egyedülálló teljesítménynyel felhívják a közvélemény figyelmét egy ma még kevéssé ismert betegségre, a Rett-szindrómára. Kántás Andor személyesen érintett a Rett-szindróma elleni küzdelemben, 9 éves kislánya ebben a betegségben szenved. A Románián, Bulgárián, Törökországon, Szírián, Szaúd-Arábián, az Egyesült Arab Emírségeken, Pakisztánon, Indián, Bangladesen, Burmán és Thaiföldön átívelő repülést a pilóta kísérője, Latky Csongor operatőr filmen rögzítette. A két világrekordért az egész út során nagy média-érdeklődés övezte, ausztráliai programjukban hétfőig számos rádió- és tévényilatkozat szerepel, Ezzel a kisgéppel repülték át a fél világot a segíteni vágyó pilóták A Rett-szindróma A súlyos értelmi fogyatékossággal és mozgássérüléssel járó genetikai betegség elsősorban a leánygyermekeket sújtja. Magyárországon évente 4-5 Rett-szin- drómás gyermeket diagnosztizálnak, de megfelelő gyógykezelésük és ellátásuk még nem megoldott. Kántás Andor reményei szerint a közvélemény mozgósításával hozzájárulhat ahhoz, hogy budapesti székhellyel szakszerű gyógyközpont létesüljön, ahova a beteg gyerekeket ápoló szülők tanácsért is fordulhatnak. amelyekben a betegség tüneteiről, az időben történő diagnosztizálás fontosságáról beszélnek. Sydneybe érkezésük előtt, Brisbane-ben Rett-szin- drómás gyermeket nevelő családokat kerestek fel, és ellátogattak egy gyógy- központba, ahol a szakszerű kezelésnek köszönhetően az egyébként gyógyíthatatlan beteg gyerekek állapotromlását sikerült megállítani, sőt javulást érnek el. Fábos Erika JEGYZET Hétvégi hóhányók f A vastag hótakaró megszépíti a várost. Az élmény | illékony. Csak addig tart, míg az ablakon át bámuljuk a csillogó fehérséget. Az utcára lépve azonban tekintetünket a latyakos, néhol üvegesre fagyott útra szegezzük, s tojástáncot járva araszolunk. Egy óvatlan pillanatban mégis kicsúszik a lábunk alól a talaj és repülünk menthetetlenül. Ha szerencsénk van megússzuk némi zúzódással, harisnyaszakadással . Én megúsztam. Egy gyors átöltözés és némi késés a munkahelyről volt az ára szerencsétlenkedésemnek. Most aztán vigyázok... fogadkozom, amikor három, nyolc év körüli lurkó jön velem szemben. Tekintetükben a hét mesterlövész elszántsága, ökölbe szorított kezükben hófehér villanás. Lám a tél szépségei! - ugrik be a gyermekkori emlék, s mosolyogva megszaporázom lépteimet arra gondolván, hogy össztüzüket távozásom utánra, egymásnak tartogatják. Aztán puff! A golyók hátamon, fejemen koppannak. Utóbbitól majd hanyatt esem, olyan cudarul kemény. Megálljatok csak, mindjárt szólok a rendőrnek - próbálom őket jobb belátásra bírni, mire kellő távolságból az egyikük eligazít: - Juj, de be vagyok sz....va, s már nyúl is a következő hóbombáén. Elódalgok. Eszembe jut a fiatal szemészorvösnő, aki a napokban azon sóhajtozott, hogy már retteg a hógolyóktól, mert a gyerekek ilyenkor rendre egymás szemében tesznek kárt. A templomtéren minden nyugodt. A lépcsők tetején két, másfél év körüli fiúcska gyúrja vélhetően élete egyik első hógolyóját. Alant fiatal édesanyjuk vigyázza mozdulataikat. A mosoly visszatér arcomra, s vele együtt némi hideg hó mert .... Gergő! - kiált rosz- szallóan az anyuka, majd sűrűn elnézést kér, hogy fiacskája éppen engem szemelt ki egy kis játékra. Gergő kikerekedett szemekkel bámul rám. Semmi gond - motyogom, s már indulnék, amikor Gergő ismét megtisztel egy kupaccal. Lehet, hogy most már nekem is gyúrnom kéne egy hógolyót? Várnai Ágnes HÍREK Életnap Buzsákon ■ A buzsáki Nagyboldogasszony Egyház- község ünnepi ebédre hívta azokat a katolikus híveket, akik adományaikkal, sze- retetükkel vagy kétkezi munkájukkal segítik az egyházközség törekvéseit. A faluházban 170 vendégnek terítettek, bár a zord idő többeket otthon marasztalt, sokan elmentek az örömteli együttlétre. A zömmel idős híveknek Balás Béla megyéspüspök főpásztori üzenetet küldött. Az egybegyűlteket dr. Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke, Balsai Tamás buzsáki plébános, Jancsekity Ferenc, az egyházközség testületének tagja és Fiiszár Károly püspöki tanácsos köszöntötte. Verbai-est Kaposfőn ■ Péntek este rendezték meg a már hagyományos Verbai-estet Kaposfőn. 11 éve hozták létre a Verbai Alapítványt, amely az önkéntes felajánlásokból származó összeggel támogatja az általános iskola diákjait. Szemléltető eszközök vásárlására, programok szervezésére, kirándulásokra, táborokra, valamint tehetséges diákok támogatására fordítják az adományokat. A Verbai-esten eleinte az iskola pedagógusai léptek fel szórakoztató műsorukkal, ma már főleg diákprodukciót láthat a népes közönség. A fiatalok néptánc-, szakköri-, aerobik bemutatójukkal, nyelvi produkciókkal, zenei darabokkal, dramatikus játékok és versek előadásával bizonyították, méltók a bőkezű adományokra. Iharosi lakodalmas Kanizsán ■ „A gyökerektől napjainkig” című néptáncesten mutatkozott be tegnap az Iharosberényi Hagyományőrző Tánccsoport a nagykanizsai Hevesi művelődési házban. A vegyes korosztályú - a legidősebb 70 éves, a legfiatalabb főiskolás - , 25 tagú csoport múlt század eleji lakodalmas népszokásokkal lépett színpadra. A rendezvényen szerepeltek még a Sormás- és a Dél-Zala tánc- együttesek, valamint a harmincadik születésnapját ünneplő Kanizsa Táncegyüttes erre az alkalomra összeállt, régi táncosokat is felvonultató csoportja.
