Somogyi Hírlap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
2003-02-09 / Vasárnap Reggel, 6. szám
2003. FEBRUÁR 9. ARCKÉP Nekem megvolt a Casablanca Katartikus élménynek nevezte a Big Brother-házban töltött napjait Sebeők János, akinek bölcsességeit Détár Enikő toll híján szemceruzával igyekezett megörökíteni. Az író, újságíró, filozófus, ökoharcos Sebeők önként vonult a luxuslágerbe, hogy bizonyítsa: főemlősként műanyag világban is lehet gerincesen és méltósággal élni. És megnyugodott, amikor hazatérve mosolygósán fogadta édesanyja, s közölte vele, hogy úgy viselkedett a villában, mint az életben.- Visszament a Big Brother-házba, hogy megnézze, mi változott az ottléte óta. Ennyire hiányzik önnek a villalét?- A chatszobába hívtak, ami a Big Brother-hangárban van, hogy az internetes kérdésekre válaszoljak. Gondoltam, ha már ott vagyok, bemegyek a Big Brother-házba is. Éppen újjáépítették, és engem annak az enteriőrnek a pusztulása, amiben éltem, érzelmileg megdöbbentett.- Katartikus élményként emlegette ezt a lehetőséget. Mitől volt önnek olyannyira különleges ez az öt nap?- Megvalósult végre életemben a kaland archeotípusa. Én otthon ülő ember vagyok, sokak szerint „szobatudós”, sohasem vonzott a hamis messzeség. A Big Brother-házban volt egy mondatom, ami ott szállóigévé vált: az őserdő maradjon az őserdőben, Sebeők János pedig maradjon a Big Brother-házban. Ezt fel is jegyezték. Détár Enikő például szemceruzával örökítette meg a gondolataimat, hiszen nem volt szabad tollat, papírt bevinni. Érdekesen alakult a kódexmásolói helyzet, mert a kódexet, a papírt a Dallas- filmparódia forgatókönyve jelentette, és ennek a hátlapján sorakoztak a főleg tőlem és Győzikétől származó szólásmondások. Felismertem, hogy nincs szükségem kalandok utáni futásra, a Big Brotherrel a kaland jött felém, és elfogadtam a közeledését. Gondoljon bele, hogy egy átlag magyar írót mikor ér olyan élmény, hogy mínusz tíz fokban kimegy egy kertbe, beleugrik a jakuzziba, és ott elénekli Détár Enikőnek: egy csók és más semmi... Olyan dolgok történtek meg velem, amelyekről mint kamasz, tudat alatt álmodoztam, és mindez most elébem jött. Ahogy egy ideje mondom, nekem megvolt a Casablanca. Egy értelmiségi is lehet homo ludens. Azt szerettem volna üzenni, hogy nem kell belesavanyodni a befőttesüvegbe. Attól, hogy valaki értelmiségi, nem feltétlenül kell unalmasnak lennie. Tanulmányok tömkelegé születik a hollywoodi filmről. Én többet mondtam el erről akkor, amikor a magam ötven kilójával kiálltam a hóra, és azt mondtam: Schwarzeneggert elküldöm Alaszkába, Stallonét Kamcsatkára.- Egy percig sem gondolt arra, hogy ugyan kérem, mit keresnék én a valóságshow nevű gagyiban, a médiacivilizáció e kultármocskában?- Nem. Hankiss Elemér véleményét osztom: a kultúra nem választás dolga. Az a kultúra, amiben élünk. Amikor a Willendorfi Vénusz csípője jelentette a kultúrát, akkor az volt a kultúra. Arisztokratikus térben él az értelmiség, amikor úgy gondolja, hogy a múzeumok falánál véget ér a kultúra, és amikor kilépünk az utcára, ott már csak kultúrálatlanság van. Fogyasztói társadalomban élünk, a jólét igyekszik meghajlítani az ember gerincét, műanyaggá tenni.- A VIP Big Brotherben töltött öt nap önt nem tette „műanyag gerincűvé"?- Éppen azt bizonyítottam, hogy egy műanyag világban is lehet gerincesen élni. Talán sikerült választ adnom arra a kimondatlan kérdésre, hogy miképp lehet harmonikusan és szellemdúsan létezni egy értéktelen és agresszív vüágban. Ha mondhatom így, főemlősként élni méltósággal, és mindemellett olykor tanítani is természetvédelmi felelősséget, globális gondolkodást. Mindez persze nem a Mindentudás Egyeteme volt, hisz nem ex chatedra nyilatkoztattam ki értékeket, hanem ellenkezőleg, velem egyenrangú szellemi partnerekkel beszélgetve. Önkéntesen vonultam be a luxuslágerbe, hogy bizonyítsam: ott is működtethető lágerszínház, amelyben jól érezzük magunkat, és lényeges dolgokról is gondolkodunk.- Régen volt már 1989, amikor egy hétvégére a fővárosi állatkert egyik párducketrecét választotta lakóhelyéül. Van-e párhuzam ama rácsok és a villaketrec között? Sebeők János Született: 1958. Édesanyja: Sebők Éva, József Attila-díjas költő Végzettsége: érettségi. Művel: Sárkányviadal (regény, 1980, 1984), Médiumregény (1988), A lázadó bioszféra (ökofilozófia, 1991), Hisztériumjáték (regény, 1993). Elismerések: Liska-díj, Greve-díj.- Feltétlenül van. Én akkor az öko- holokausztra szerettem volna figyelmeztetni. Itt ugyanez történt. Egy kis különbséggel: ott maga a helyzet, a ketrec volt az általam kitalált szimbólum. Itt a helyzet már adva volt, és ebbe vittem be a fél földgömb sisakot mint saját szimbólumot.- Mintha évek óta várt volna egy alkalomra, hogy ismét megmutatkozhasson, és elmondhassa gondolatait. Jól látom?- Jól látja. E Big Brother-es -<rr helyzet karmikus pontot jeleni tett meg az életemben. Tíz éve adták ki utolsó könyvemet, a Hisztériumjátékot, ami után j a következő nagy lépésnek az Enciklopédia 2000-et szántam. Visszavonultam, és hittem, hogy az ezredfordulóra ez elkészül, de tavaly sem fejeztem be. Mintha a sors jelezte volna, hogy erre még nem vagyok érett, bizonyos dolgok hiányoznak az életemből, amiket pótolnom kell. Elhatároztam, hogy rendezem a múltamat, befejezem esszékötetemet, elké szítem a honlapomat. Nem sokkal ezután jött a VIP Big Brother- felkérés, amit én jelzésértékűnek tekintek. Mások életében ez kereskedelmi gagyi Nem olyan világban élünk, amelyben az ember a prófétai lét eszközeit maga válogathatja meg. Hiteltelen lenne elmennem a Szaharába, és ott a homokdűnéknek beszélnem lényegi kérdésekről. A Big Brother-házban kell ezeket elmondani. Nem kívánok pusztába kiáltó lenni, azt szeretném, ha hallanák a szavaimat. Ahogyan Győzike mondogatta: Jánosz, fáradjon a titokszobába moszt! Nekem fontos, hogy Jánosz, meghalljanak téged, moszt!- Mély filozófiát csal elő a sokak által lenézett Big Brotherből...- Hogy mit jelentett az én életemben ez a szereplés, azt metafizikus könyveléssel éltem meg. Amit végigéltem, nagy élmény volt, és jó kommunikációs lehetőség. De ettől a valóságshow nem emelkedik filozófiai magaslatokba. Érdemes viszont elgondolkozni, miért vagyunk kíváncsiak egymásra, miért éljük bele magunkat emberi sorsokba. Ettől vagyunk egy törzs, emberiség. Mindez túlmutat az önzésen. Jó, hogy ismeretlen emberek sorsa megérint bennünket.- Ha két embert emelne ki villabéli sorstársai közül, akik nagy hatást gyakoroltak önre, kiket említene?- VujityTrvtkót ismertem a pokolból, az ő pokoli tör- i téneteiből. Én a környezeti | válságra vagyok érzékeny, ^ ő az emberi tragédiákra. Azt hittem, rá támaszkodva érek el a többiekhez, de nem így történt. Vadabb és nyersebb személyiség, mint amilyennek a munkái alapján hittem. A vé- I gén mégis eljutottunk egymás megértéséig. Győzike olyan jelenség, akinek működését meg kellett értenem. Sokan mondták, hogy a mi esetünkben egy kiemelkedő intelligencia és egy ösztönember beszélgetett egymással, valójában sok értelmi energiámba került, hogy megértsem az ő világát. Ez legalább any- nyira nehéz volt nekem, mint neki megérteni az enyémet. Ügy csiszolódtunk össze, hogy mindketten ugyanazok maradtunk. Ó a romakultúrán belül is egy sajátos szín. Nem cimbalmos a száztagú cigányzenekarban, de nem érthetjük meg anélkül, hogy tudnánk, ő roma. Én magyar vagyok, ő romagyar. Később meghívott az otthonába, amely hemzsegett a zebramintáktól. Engem az ő világa a búcsúhangulatra emlékeztet, és mivel római katolikus vagyok, azt a giccsesnek mondott egyszerű szépséget, hangulatot nem minősítem giccsesnek, mert egyfajta népi kultúra. Volt egy mondata: Szabolcs tudott bánatot, tudott kudarcot és tudott mosolyt szelni az ajkakra. Irigyeltem ezért a mondatért, amely irodalmi tett és papírért kiált.- Önt viszont sokan irigyelték, amikor Détár Enikővel együtt lubickolt a jakuzziban. Hízelgett ez a jelenet férfiúi hiúságának?- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez kellemetlen élmény volt. Ekkora önmegtagadásra azért képtelen vagyok... Az együttlét előtt kicsit idealizáltam, porcelánszerűbbnek, dívaibb- nak képzeltem. Hihetetlenül impulzív, cseppet sem finomkodó színésznő. Egyszerre vulkánasszony és sérülékeny. Láttam nála azokat az eredeti indulatokat, érzelmeket, amelyek a színpadon őnála művészetté érnek össze.- Mielőtt bevonult a villába, az édesanyja ellátta tanácsokkal?- Hosszasan beszélgettünk arról, szabad-e oda bemennem vagy sem. Voltak aggályai, ezért kockázatanalízist végeztünk: mit szólhat mindehhez az értelmiség, hogyan bírom ki, kikkel kerülök ösz- sze, milyen feladatok lesznek. Édesanyám azt mondta, ha úgy érzem, érdemes vállalni e kockázatokat, akkor rajta. Stratégiai lépésként értékeltük a bevonulást a VIP Big Brotherbe. Mint ahogyan az is volt, amit jelez, milyen mértékben változott az életem azóta, kikhez jutottam el, milyen rétegek számára jelentem meg egyáltalán a képernyőn, és ami ennél fontosabb, az elmékben. Helyes stratégiai döntést hoztam. Ez akkor vált nyilvánvalóvá, amikor édesanyám szemébe néztem. A szemkontaktus azt mondta, hogy az az ember, akit ott öt napig láttam, az a fiam. Ebből tudtam, hogy minden rendben van, mert valóban önmagamat adtam. Ezt az ötször huszonnégy órát vágat- lanul merem vállalni, mondhatnám Edit Piaffal: nem bánok semmit sem. Sebeők Jánost játszottam el, aki nem azonos az'zaf, aki a négy fal között él.- Megtudott-e Sebeők János Sebeők Jánosról valami újat az öt nap alatt?- Erősebb vagyok, mint feltételeztem. Kétségeim voltak, hogyan fogok helytállni a mindennapoktól eltérő helyzetben. Számítottam megalázó, egyéniségemmel ellentétes feladatokra, amiket nem vállalhatok, ezzel viszont elrontom a többiek játékát. Ez nem volt bundameccs, amelyben előre tudni lehetett, hogy Sebeők János, ujjaiból V betűt formálva jön ki.- Végül is rokonszenves és szellemes közszereplője lett a showbusinessnek. Ez is vállalható az ön számára?- Szeretem a showbusiness világát, mert számomra arról szól, hogy mi a siker. Tovább kérdezhetek? Miért sikerült az evolúciónak az ember? Mindig is versenyhelyzet volt. Egyes fajok kipusztulnak, mások fennmaradnak, bizonyos népek sikeresek, mások kevésbé. Miért hatnak egyes eszmék embermilliókra, miért sikkadnak el más eszmék? Sztár lettem, öt napra vagy öt évre. Trvtko azt mondta, romboljuk le a sztárkultuszt, de nem hiszem, hogy A1 Pacino, Róbert de Niro, Chaplin kultuszát le kellene rombolni. Mert értékek is születnek a sztárkultusz kapcsán. Csontos Tibor
