Somogyi Hírlap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
2003-01-05 / Vasárnap Reggel, 1. szám
2003. JANUAR 5. SZTÁROK ES SZTORIK Máté Péter is a 66-os úton jött Még csak ötvenöt éves lett volna Máté Péter, az egyik legtehetségesebbnek tartott magyar zenész. Máig azt tartják róla, hogy ha nem Magyarországon születik, egyedülálló hangjával, zeneszerzői képességeivel világkarriert futott volna be. Közvetlen, szeretetre méltó egyéniség volt sztárallűrök nélkül. Az Elmegyek című szerzeménye kis híján világsiker lett, hiszen Sylvie Vartan francia nyelvterületen csinált belőle slágert sőt német, japán és cseh előadók is átvették a dalt. Sokak szerint azon múlt a világhír, hogy senki nem énekelte el angolul. B - 1966-ban vittem be Máté Pétert a Budai Ifjúsági Parkba, az volt az első fellépése - emlékszik felfedezője, Bergendy István. - Mi kísértük a nagyon jó hangú énekest. Ezután a zenekarom nyugat-európai turnéra indult, és amikor visszatértünk, már egy sztárral találkozhattunk. A sikert neki sem adták ingyen. A fiatal énekes-billentyűs szinte mindenhová elment fellépni, ahová csak hívták. Lassan az egész országban megismerték a nevét, egyre többen dúdolták a dalait. Karrierjét a Pol- beat-fesztivál megnyerése indította el, majd Szocsiból és Athénból is jegyzett helyezéssel tért haza. 1971- ben találkozott Kaszás Péterrel, aki a Hotel Ifjúságban játszott saját zenekarával. Együtt készítették a nagy slágernek számító Sose higgy a szónak című rádiófelvételt és ettől kezdve Kaszás Máté Péter kísérőzenekarában játszott. Részese volt annak a turnénak is, amely hónapokon keresztül tartott.- Együtt zenéltünk, sőt az esetek többségében egy szállodai szobában aludtunk - idézi a közös múltat Kaszás Péter. - Azt hiszem, ő volt az, aki lehetett bármekkora sztár is MagyarMáté Péter (1947-1987) Díjak, elismerések: Polbeat-fesztivál, 1967; írországi Dalfesztivál, Ili. hely, 1976; Párizsi Sanzonverseny, előadói díj, 1977; Metronóm '77, 2. díj, 1977; Táncdalfesztivál, hangszerelői díj, 1981 Lemezek: Éjszakák és nappalok, 1976; Magány és együttlét, 1978; Szívhangok, 1980; Tükörképek (Zalatnay Saroltának írt szólólemez), 1980 sláger, amelyet ennyien feldolgoztak volna a nemzetközi könnyűzenei piacon. Sokan gondolják úgy, hogy valójában azért maradt el a világhír, mert a dalt senki nem dolgozta fel angolul. Ettől kezdve személyesen is hódított: díjat kapott Írországban, Párizsban, a hazai Metronóm 77 fesztiválon pedig második lett az Együttlét című szerzeményével. Miután felesége elhagyta, Máté Péter egyre többet járt az éjszakába. Egyszerre két végén égette a gyertyát. Kiadott egy nagylemezt és írt egy albumot Zalatnay Saroltának is. 1981 meghozta számára azt az elismerést is, amelyet évtizedes hangszerelői munkájának csúcsaként emlegetett. Az akkori Táncdalfesztiválra írt Szóljon hangosan az ének című Soltész Rezső-dalt ő hangszerelte át vonós és fúvós nagyzenekari változatra. A sláger második díjat kapott, Máté Péter hangszerelői különdíjat vehetett át. országon, ezt soha senkivel nem éreztette, megmaradt annak a kedves, ám nagy tudású embernek, aki mindig is volt. Ha nem Magyarországon születik, hangjával, zeneszerzői és hangszerelői képességeivel hihetetlen karriert futhatott volna be. Ha meglátott egy hangszert, azonnal játszani kezdett rajta. Sztárallűrjei nem voltak, igaz, nem számított olyan sztáralkatnak, mini például Szécsi Pál. Hiába volt a népszerűség, csak 1976-ban jelent meg első nagylemeze, rajta olyan slágerekkel, mint az Elmegyek, az Azért vannak a jó barátok, a címadó Éjszakák és nappalok. A magyar hanglemeztörténet egyik legjobb albuma ez a korong. Az Elmegyek kis híján a világsikert is meghozta számára, hiszen Sylvie Vartan francia nyelvterületen vitte sikerre, de cseh, japán és német előadók is átvették a dalt. Nincs még egy magyar Mindenkit meglepett halálának híre. Másokhoz hasonlóan Kaszás Péter is úgy érezte, a hír nem lehet igaz. Véleménye szerint a magyar könnyűzene egyik legnagyobb alakját vesztették el Máté Péterrel. A zene volt az élete Máté Péternek, akit sokan máig így emlegetnek: a ZENÉSZ. Ezt már senki nem veheti el tőle. Immár tizenöt éve hull a sírjánál az elsárgult levél... BML HÍREK Gálvölgyi divatdiktátor lesz? | ■ Gálvölgyi Jánost sokáig idegesítette, hogy például Sophia Lőrén nevét szemüvegkeret viseli, Depar- dieu-ét meg bor. „Igaz, hogy Lőrén csak a nevét adta a termékhez, Depardieu viszont maga készíti a híres nedűt'' - mondja. így lett vigasz számára, hogy róla palóclevest, majd egy rántott húst neveztek el. De ez még nem az igazi. Jött a Gálvölgyi-ingkollek- ció, aminek anyagát maga választotta, s végre itt az alkotás! Fazonját is maga tervezte. így jutott a konyhától a szabóságig. „Kezd megadatni a halhatatlanság” - fűzi hozzá, s öltönyeit is maga szándékozik tervezni... Kánkán karcsúsítja Andreát ■ Szulák Andrea az Operettszínházba jár fogyizni. A Kánkán november végi bemutatója óta jó tíz kilót fogyott a színpadon. Mint a századfordulós Párizsban szokás volt, a mosónők táncosnőkké képezték át magukat. Ilyen, mulatóvá lett mosoda tulajdonosnőjét jeleníti meg, mint Pistach. „A legszebb, hogy nem kellett diétáznom a kedvemre való torna során, amit úgy hívnak, munka” - tartja, s hozzáfűzi, külön fogyasztó elemnek számítottak a musicalt lehúzó, a „kánkán is csomót kereső" kritikák. Nyűtt cipők dömpingje a Vígben ■ Színházszerető emberek árasztották el a Vígszínházát nyűtt cipőikkel. A Szent István körúti teátrum felhívást tett közzé, miszerint régi cipőket várnának az új darabhoz, a Godot-ra várva produkcióhoz. Szilveszterre ezer párnál is több kiszolgált lábbelit adtak le a színház portáján. Nem mintha Gyuris János, Pindroch Csaba és Rajhona Ádám „ennék” a cipőket, csupán sajátos díszlet épül a január végén bemutatásra kerülő játékhoz. Kamarás csak bajuszban utánoz ■ Kamarás Ivánnal a főszerepben felújítják az Egy csók és más semmi című darabot. „A filmet még gyerekként láttam, persze Jávor Pál főszereplésével - idézi. - Ráadásul tavaly olvastam a századik születésnapjára megjelent életrajzi könyvét. Úgyhogy itt álltam a csapdában. Hogyan kerüljek ki a szerep hatása alól?... Rájöttem, az lesz a legjobb módszer, ha legalább külsőségekben utánzóm. Különösen beszédes kis bajsza vonzott, most növesztem.” Aranybilit a gagyisoknak II „Ha a mosoly díjak mellett van már Citrom, Sánta Kutya, Döbrögi kategória, miért ne lehetne valamiféle kakadíj is?...”- elemezgeti mostanában Friderikusz Sándor, Geszti Péter és Varnus Xavér. Úgy vélik, soha nem volt ilyen időszerű fellépni a bóvli, a fércművek, a mindent elborító ízléstelenkedés, vagyis a gagyihullám ellen. A baráti hármas ezért „ízlésrendőrség” felállítását tervezi. Elképzelésük, hogy Aranybili Renddel sújtanák az év legigénytelenebb alkotását. Hogy nyomatékot adjanak a „díjnak”, Geszti Péter ARC címen működő közérdekű rendezvénysorozatába illeszthetően még óriásplakáton is közszemlére tennék a művet, s alkotóit. Annyit máris elárultak, hogy a pellengértől, mint élenjáró gagyigyártók elsősorban a kereskedelmi és kábeltelevíziók tarthatnak. Kalandozó Kati asszony ■ Takács Kati mint a csík kalandozta végig a múlt évet - na és vele együtt az országot. Idén talán csak a nyíregyházi Autótolvaj fut már le. Anyaszínházán, az Új Színházon kívül Tatabányán részese a Furcsa pár női változatának, a Kamra mellett a Bárka új darabjában, az Hja Prófétában pedig az Asszony.- Hát ez az! - dohog. - Szerencsére gyakran kérnek ki, megmozgat, gyönyörködtet a változatosság, de közben otthon is asszony vagyok... Három napom maradt például a karácsonyra a tervezett tizenhárom helyett, miközben imádok készülni. Még ha közben „sírok” is, hogy minden az asszonyokra hárul. így is sikerült minden, a kedvenc aprósüteményektől kezdve a „17 múlt” Dániel fiúnk fotóstáskájának beszerzéséig. Mert nagy fotós, csak elfelejti, hogy jó táska is kell a drága fotóapparáthoz. Szeret rajzolni is, szerencsére úgy fest, építész lesz, nem rendező, mint az apja, vagy színész, mint az anyja. Kertész Imre Krúdyt B Kertész Imre több száz interjút adott a No- bel-díj átadása előtt és után, s bár itthon többnyire egy-egy mondatot ragadtak ki ezekből, csak nagy rosszindulattal lehetett bármelyiket félremagyarázni. S ahogy a német Focusnak adott interjúból is kiderül, a holokauszt mellett sosem felejtett szót ejteni a magyar irodalomról, többek között barátairól, Esterházy Péterről és Nádas Péterről. „Eddig magyar nyelvű író még nem hívta fel magára a stockholmi akadémia figyelmét. így most lelkesedéssel és büszkeséggel tölti el a magyarokat, hogy egy honfitársuknak sikerült kivívnia ilyen szinten a nemzetközi érdeklődést. Sok magyar úgy érzi most magát, mint a gyermek, aki valamilyen nagy ajándékot kapott. Nem születtem erre a szerepre, de fiatal barátom, Esterházy Péter biztosított róla, hogy nem fogom rosszul játszani. Egy oka van, amiért vállalom a nyilvános szereplést. A díj átvételével felhívhatom a figyelmet a magyar irodalomra, és arra, hogy a magyar íróknak el kellett tűrniük Hitler, Sztálin és a gulyáskommunizmus időszakát egyaránt. Emellett részem lehet abban, hogy a nemzetközi olvasóközönség megismerje a magyar irodalmat. Két szerzőt emelnék ki, Márai Sándort és Krúdy Gyulát. Sokan úgy gondolják, hogy azért kaptam, mert holokauszttúlélő vagyok, és erről a témáról írtam több regényt. Én azonban ennél összetettebbnek látom ezt a kérdést, hiszen sokan írtak az auschwitzi borzalmakról. Számomra az volt a lényeg, hogy saját élményeimen keresztül ábrázoljam a terrort. és Márait ajánlja Marquez magánya és emlékiratai ■ Latin-Amerika legnagyobb írója, a Nobel-díjas Gábriel García Marquez szakadatlanul dolgozik, amióta 1999-ben megtudta, hogy rákos. Elhatározta, hogy megírja emlékiratait, ezért lemondta utazásait, nemigen érintkezett barátaival, minden nap reggel 8-tól délután kettőig írt. Erőfeszítéseinek eredménye háromkötetesre tervezett önéletrajzi regényfolyamának első része nemrégiben megszületett. Marquez elmeséli, hogyan nőtt fel Kolumbia forró északi kisvárosában nagyszüleivel, hogyan érezte már fiatalon is az írói elhivatottságot és végül hogyan kötött ki az újságírásnál. Az elbeszélés az ötvenes évek közepén fejeződik be, amikor 27 évesen elkezdett első regényén dolgozni. A következő kötet az 1967-ig, a 100 év magány megjelenéséig tartó időszakot fogja át, a harmadikban pedig a világ néhány nagyhatalmú személyiségéhez, Fidel Castrohoz, Francois Mitterandhoz és Bili Clintonhoz fűződő barátságáról számol be. Az első kötet spanyolországi és latin-amerikai megjelenése olyan lelkesedést váltott ki, amilyet a közelmúltban csak Harry Potter. Mexikóban fegyveres őrök által kísért páncélozott szállítókocsik vitték az első példányokat, egymillió kötet időközben el is kelt. Az emlékiratok első kötetére egyébként távolról sem jellemző a sokat emlegetett marquezi „mágikus realizmus”, a mese, a legendák és a valós világ határmezsgyéje helyett saját élettörténetének elbeszélésekor a tényleges eseményekről tudósít történészi pontossággal. Rengeteg dokumentumot, régi újságcikket olvasott el újra, ismerősöket, családtagokat kérdezett ki. Az emlékezet azonban becsapós, „nem az az életünk, amit megéltünk, hanem az, amire emlékszünk és ahogyan emlékszünk rá, hogy azután elmesélhessük” - állítja Marquez, aki mítoszok, legendák és mesék között nőtt fel. Nagy hatással voltak rá nagyszüleinek elbeszélései, amelyeket Áracatacában, a regényekben Macondóként megjelenő poros kisvárosban hallott gyermekként. Nagyapja mesélt Kolumbia történelméről, a brutális 1000 napos polgárháborúról, amelyben maga is harcolt és a több száz sztrájkoló banánültetvényes lemészárlásáról, amely Aracataca hanyatlásáFidel Castrót is barátjának tekintheti a Nobel-díjas író hoz vezetett. A babonás nagymama eközben szellemtörténetekkel és népi mítoszokkal traktálta unokáját, halálos meggyőződéssel beszélt halott rokonokról, akik a ház falai között kóboroltak. Ugyanilyen természetességgel írta később Marquez is hajmeresztő történeteit regényeiben. Mottója szerint az igaz történet az, amit a nép mesél.
