Somogyi Hírlap, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-01 / Vasárnap Reggel, 48. szám

2002. DECEMBER 1. RIPORT Politizálnak-e a milliárdosok? Főállású politikus nem sze­repel a leggazdagabb ma­gyarok százas listáját tartal­mazó kiadványban, de egy­ötödük valamilyen módon kötődik a politikához és a pártokhoz. A megkérdezet­tek azonban állítják, vagyo­nuk gyarapodását inkább szakértelmüknek, ügyessé­güknek köszönhetik. 11 A Fidesz frakcióvezetője, Áder János azt mondta, a Magyar Hírlap listáján négy szocialista politikus van, a VR viszont húsz, a politiká­hoz, pártokhoz valamilyen módon kötődő embert talált. Kettőjükkel sikerült beszél­nünk. Győri Tibort csak 73. helyen jegyzik 2,6 milliárd- dal. A Fidesz szakértőjeként kezdte, 1993 tavaszán veze­tő jogtanácsosa lett a párt­nak. A Fidesz-közelinek te­kintett vállakózások megha­tározó figurája lett, s bekap­csolódott a hirdetés- és rek­lámiparba, jelenleg a Mahir holding vezetője. Lapunk­nak azt mondta, kapcsolata a politikával arra korlátozódik, hogy a Fidesznél dolgozott 1995-ig. Soha nem volt tagja a pártnak, csupán megfizet­ték a munkáját. Így az ő tevé­kenységére csak annyiban volt és van hatással a politi­ka, mint amennyire a politi­ka általában befolyásolja a, gazdasági életet, illetve an­nak szereplőit. Annak elle­nére igaz ez - állítja -, hogy az általa vezetett Mahir cég­csoport a sajtóban Fidesz- közeli vállalkozásként jele­nik meg, s ez így is terjedt el a köztudatban, hiába tiltako­zott mindig ellene. Győrit emiatt többször támadták, ezért egykori politikai kötő­dése inkább hátrányt, mint előnyt jelent számára az üz­leti életben. Magyar top-100 Kapolyi László (34.) vér­beli profi politikus. Még a rendszerváltás előtt ipari miniszter volt, majd szak­tudása, kapcsolatai révén energetikai vállalkozó lett. A nagytőkés a politikában súlytalan Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnö­ke, egyben az MSZP ország- gyűlési frakciójának tagja. Amikor Kapolyi 1989 szeptemberében megalakí­totta cégét, már minden párt­ból, szervezetből eltávolítot­ták, illetve volt olyan politi­kai alakulat, amelyet ön­szántából hagyott el. A VR- nek ugyan elismerte, hogy egy üzleti vállalkozásban döntő szerepe van a kapcso­lati tőkének, de - mint fogal­mazott - ő elsősorban a szak­mai, valamint a szellemi és nem a politikai kapcsolataira épített. A parlament szocia­lista frakciójában helyet fog­laló politikus elmondta, is­meri a nemzetközi villamos- energia-ipar minden jelentő­sebb szereplőjét, az elmúlt évtized valamennyi, energe­tikával foglalkozó magyaror­szági és külföldi konferenciá­ján - Houstontól Tokióig - részt vett, és előadást tartott. - Érdekes az is - jelentette ki hogy eddig egyetlen média sem tette fel azt a kérdést: gazdasági sikereimben sze­repet játszott-e az, hogy há­rom akadémia választott tag­jai sorába, továbbá hat egye­temnek díszdoktora, egyete­mi tanácstagja vagyok. Debreczeni József szerint az elmúlt évtizedben meg­gazdagodott emberek több­sége jól kihasználta politikai kapcsolatait. A rendszervál­tás után ugyanis hatalmas ál­lami tulajdon került magán­kézbe, és ehhez minden­képp szükség volt a hatal­mon lévők támogatására. Az MDF vezette kormány meg­próbált gátat szabni annak, hogy az egykori szocialista nagyvállalatok vezetői, a pártállami elit tagjai szerez­zék meg az állami vagyon jó részét, de nem járt sok siker­rel. Ugyanakkor az is tény - s ez nem feltétlenül jelent kor­rupciót -, hogy az 1990-et követő összes kabinet arra törekedett és törekszik, hogy jelentős állami megrendelé­sekkel segítse az érdek­szférájába tartozó, hozzá lo­jális vállalkozókat, üzlet­embereket. SZÉLES GÁBOR (2. hely) korábban vezető pártfunkciót látott el, az MDF alelnöke volt. A nagyvállalkozó azonban feltehetően korán rájött arra, hogy politikasemlegesen sok­kal jobban tudja irányítani, képviselni ügyes privatitációs módszerekkel megszerzett cé­gei érdekeit - különösen a balliberális kormányok időszakában ezért a fórumos sze­repvállalása immár a múlté. NAGY ELEK (5.) az Antall-kormány főtanácsosaként dolgozott a Miniszterelnöki Hiva­talban. Valójában a Vegyépszer főnökeként került az újságok hasábjaira, hiszen cége a Betonúttal párban rengeteg állami megrendelést kapott autópálya-építésére, s ez szoros politikai kapcsolatok nélkül nem történhetett volna meg. SZEREMLEY HUBÁT (10.) csak az utóbbi egy-két évben ismerte meg a közvélemény, amikor megvette az FKGP székházát. A nemzetközi hírű borász nem is tagadta, hogy erős szálak fűzik a kisgazdákhoz, és barátjaként beszélt Torgyán Józsefről is. A párt szétzüllése következtében az ő viszonya is megromlott a párttal. Vagyonát egykori afri­kai vállakózásainak köszönheti. ZWACK PÉTER (30.) az Antall-kormány idején washingtoni nagykövet is volt egy ideig. Később az SZDSZ-hez igazolt, országgyűlési képviselőként tevékenykedett. Az Unicum- gyáros - aki sikeresen szerezte vissza ősei gyárát - bekerült a jelenlegi Országgyűlés­be is, de munkája miatt nemrég lemondott mandátumáról. SOMODY IMRE (32.) politikai kötődése 1998-ig nem volt túlzottan ismert, azután el­vállalta, hogy Orbán Viktor miniszterelnök tanácsadói testületének tagja lesz. Ám a Pharmavit vezére kulturális és tudományos mecénási szerepéről ismert inkább. A listán van két soproni polgármester is. Az „üvegeskirály”, Hirschler Rezső (33.) a ki­lencvenes évek elején irányította a leghűségesebb várost, az autókereskedelem, befek­tetések révén gazdaggá vált Walter Dezső (66.) most októberben győzött. GYURCSÁNY FERENC (50.) a nyolcvanas évek baloldali reformerei közé tartozott, politikusnak készült egyetemi évei alatt. Végül inkább az üzleti életet választotta, cég- felvásárlásokkal, befektetésekkel foglalkozik. Ám politikusi karrierjét nem adta fel, jelenleg Medgyessy Péter tanácsadója. MÁTÉ LÁSZLÓ (61.) egy időben az MSZP meghatározó politikusa volt: pártpénztár­nokként rendkívüli befolyással bírt, később alelnök lett, 1994 és 1998 között szocialis­ta parlamenti képviselőként is dolgozott. De pozícióinál már akkor is többre értékelte gazdasági tevékenységét. Számos privatizációs ügyletben vett részt, elsősorban az élel­miszer-, valamint a vegyiparban üzletelt. Négy éve már nem vállal közéleti funkciót. CSONKA GÁBOR (79.) 1994-ben a Fidesz jelöltjeként vett részt a parlamenti válasz­táson, de veszített. Az 1998-as önkormányzati voksoláson a szegedi városatyák meg­választották a város alpolgármesterének; de posztjáról lemondott. A vendéglátásból meggazdagodott vállalkozó az Orbán-kormány stadionrekonstrukciós programjában is tevékenyen részt vett. Állítása szerint nincs 2,4 milliárdos vagyona, legfeljebb a tizede. DEÁK GÉZA (80.) még a rendszerváltás előtt, 1985-90 között volt országgyűlési kép­viselő, minden bizonnyal a Hazafias Népfront színeiben. Téeszelnökből lett sikeres me­zőgazdasági vállalkozó. DERZSI ANDRÁS (81.) a rendszerváltás előtt közlekedési, hírközlési és vízügyi minisz­ter volt. A Horn-kormány idején a Malév elnökeként szárnyalt tovább a karrierje. Az épí­tőiparban érdekelt, nagyberuházásokban vesz részt vállalkozásaival. HARIS GYÖRGY (84.) közgazdászként a vendéglátásban, az autókereskedelemben, a divatiparban és az ingatlanüzletben ért el sikereket. Négy évvel ezelőtt az önkormány­zati választáson szabaddemokrata színekben indult, azóta feladta politikusi karrierjét. NAGY IMRE (90.) fiatal mérnökként az ifjú kommunista szervezetben (KISZ) egészen az első titkári pozícióig vitte. A rendszerváltást követően azonban nem tartott szocialis­ta elvbarátaival, inkább vállalkozásokba fogott. Többek között privatizálta a Caolát. SPÉDER ZOLTÁN (95.) a többpártrendszer kialakulása után a Fidesz gazdaságpoliti­kai szakértője volt, de 1991-ben már az akkori pénzügyminiszter, Kupa Mihály tanács­adójaként dolgozott. Az elmúlt években az OTP-hez szegődött, s a pénzintézet részvé­nyeiből gazdagodott meg. A magyar gazdagokról többek­nek lesújtó a véleménye. A pszichiáter szerint iskolázat­lanok, műveletlenek, akik leg­inkább a kérkedésben jeles­kednek. Palotás János védi a mundért, a médiakutató viszont 'gy látja, hogy az új­gazdag t csak a gyűjtögetés­ben lelik örömüket, adakozni nemigen szoktak. ■ Az eredeti tőkefelhalmozás korát éljük. Míg az első generáci­ós újgazdagok már kihaltak tő­lünk nyugatabbra, addig mi­felénk még az „úttörők” aratják le a babérokat. Dr. Veér András pszichiáter szerint az említett uraknak és hölgyeknek főként intellektuális értelemben vannak súlyos lemaradásaik. - Legtöbbjük iskolázatlan, műve­letlen figura, akikből hiányzik a szépérzék. Sajnos, képtelenek kezelni a sikert. Társaságukban nem érdemes szóba hozni a mű­vészetek olyan kiválóságait, mint amilyen Mikszáth, Mozart vagy Miró, mert legtöbbjüknek dunsztja sincs az említettek élet­művéről, s az általuk létrehozott egyetemes értékekről. Veér a Pajero-jelenséget ugyancsak a pénzükkel kérkedő újgazdagok számlájára írja. Meglátása sze­rint a kocsimonstrumok a ki­csinységüket palástolják. Nem véletlen, hogy a köznapi szituá­ciókban, melyekben nincs lehe­tőségük hival­kodni, rendre alulmaradnak. - Tisztelet a kivé­teleknek, a magyar Rotchildok előszeretettel használják a „tud­hassa” szócskát, ami (vissza) iga­zolja hiányos műveltségüket. A jelentős vagyonnal ren­delkező Palotás János nem ért egyet a pszichiáterrel.- Véért a barátaim közé so­rolom, mégis vitatkoznék vele - közli az üzletember. - Hiba lenne általánosítani. Napja­inkban a magasan kvalifikált szakemberek nívós teljesítmé­nyük révén szintén eljuthat­nak a csúcsra. Hidy Péter szo­ciológus ellenben úgy látja, urambátyám- országban élünk, s ha nem is kizárólago­san, de azért jó­részt ez határozza meg, ki milyen pá­lyát fut be. Gyako­ri, hogy a családi háttér, a társadalmi státus juttat valakit irigylésre méltó helyzetbe, miköz­ben másodlagos a tényleges tudás. Berecz János sze­rint a vállalkozás szót maga Kádár Já­nos rehabilitálta, így azzal nem vádolható, hogy a gazdasági fejlődést gátolta volna. Más kérdés, hogy abban a zárt társadalmi közegben éltek olyan, máskülönben piacképes termé­keket ajánlgató személyek is, ■ Réz András szerint a színes zakók korszaka lejárt, a módosabb honpolgárok többsége bizton­sági játékot játszik, tutira megy. Persze vannak olyanok is, akik csúcsragadozóként próbálnak előremenekülni, ők az igazi sznobok. Az életet minőségi módon élvezni képes társadalmi réteg viszont még nagyon kicsi.- A gazdag ember az én olvasatomban nem attól érdekes, hogy hol nyaral vagy milyen típusú járgánnyal rombol végig az utcán, hanem attól, miként él lehetőségeivel, és hogyan segíti a kö­zösségek életét - mondja az esztéta. - Meggyőződésem, hogy a tanulatlan újgazdagok periférikus figurák. Ugyanakkor a | művészetet nem öncélúan pártoló, az étel- és italfogyasztásban | is megfontolt gourmand-ok, ilyen volt anno Weiss Manfréd is, | tehetnek valóban sokat egy ország felemelkedéséért. akiket valamiért nem szívlelt a hatalom. A napjainkban az or­szág száz leggazdagabb embere közé sorolt Béres József ebbe a kategóriába tartozott. Berecz utólag elismeri: hiba volt „üldöz­ni” őt, hiszen az általa kifejlesz­tett készítmény kurrens árucikk lett, még ha nem is csodaszer. Berecz emlékeztet rá, hogy a Ká­dár-érában még az jelentette a gazdagságot, ha valakinek volt egy háza, egy jobb gépkocsija és egy üdülője mondjuk a Balaton partján. Visszatérve a jelenhez, Vásárhelyi Mária talál szegénye­ket a mai gazdagok között is. Mint mondja, azok, akik beköl­töznek a csicsás palotákba, még nem biztos, hogy életük végéig maradéktalanul boldogok lesz­nek. Stadler József példája is ezt támasztja alá. Néha a gazdagság is lehet veszélyes rizikófaktor, főképpen ha valaki a semmiből, intellektuális többlet nélkül válik „kiskirállyá”. A hirtelen megtol- lasodott milliomosok, milliárdo­sok kasztja irritálja a rendszer- váltás után más társadalmi rété-’ gekhez csapódókat. A médiakutatót nyugtalanítja, hogy az adakozás gyakorlata még mindig gyerekcipőben jár, s a közgondolkodásban sem kap kellő hangsúlyt a-„jó tett helyé­ben jót várj!” szlogenje. Vásárhe­lyi Soros Györgyöt említi szomo­rú példaként, aki hiába áldozott magánvagyonából jelentős ösz­szegeket a magyar át alakulásra, nem­hogy dicsérő szavakat nem kapott, de a más érdek­körbe tar- t o z ó k folyton szapul- j á k , gyaláz- zák őt. A média sem áll(t) ki mellette; a hazai rádiók és televíziók ugyanis csak ritkán szolgál ják a közjót, hamis képet tükröznek ró­lunk, rossz indokokat, példaképeket választanak, ami nem könnyíti meg az eligazo­dást. Úgy fest, az a nyerő, ha valaki hör­csög módjára éli az életét, és csak gyűj­ti, gyűjtögeti a zsíros ban­kókat. Szegény újgazdagok

Next

/
Oldalképek
Tartalom